Mfv.10726/2010/4 – Kúria

(4)bekezdésében foglalt objektív és szubjektív határidőt. A tulajdonában álló ingatlanon lévő villanyóra leszerelésének tényét nem vitatta, de arra hivatkozott, hogy erre a balesetveszély elhárítása miatt került sor, és magatartása az alperes érdekét is szolgálta.A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 2.M.1037/2008/

1. számú ítéletével megállapította az alperes rendkívüli felmondása jogellenességét, valamint, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér, ennek kamatai, felmentési időre járó bér, végkielégítés, valamint átalány-kártérítés és perköltség megfizetésére.A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes
2. július 12-étől állt az alperes alkalmazásában, utolsó munkaköre feljogosított leolvasó volt. A felperes tulajdonában lévő, a N.L. alatti ingatlan két telekből áll. A második telket a felperes öt évvel ezelőtt vásárolta, ahol egy romos lakás volt. Az ingatlan
3. évre olyan állapotba került, hogy már csak a tűzfala állt, teteje beszakadt, ezért a felperes a kiskorú gyermekére tekintettel 2006-ban úgy döntött, hogy a villanyoszlopról a csatlakozást levágja, és a négy darab plombát, valamint a mérőt a falról leszereli. A
4. augusztus 14-én megtartott felhasználási hely ellenőrzésen megállapításra került, hogy a mérő leszerelt állapotban található, továbbá, hogy
5. szeptember 21-én a mérőcseréről mérőhelyi adatlap került felvételre. A szerződésszegő vételezés miatt
6. szeptember 15-én egyeztetési lapot vettek fel, amelyben a felperes aláírásával elismerte, hogy levágta a csatlakozót, valamint a mérőt leszerelte. Nem vitatta az egyeztetés során azt sem, hogy a mérőcserénél a számú mérőt számúra cserélték, azonban azt nem szerelték fel, mert az épület nem készült el. A felperes
7. októberétől alakította ki azt a mérőhelyet, ahová a mérő felszerelhetővé vált, így azt az alperes társaság az új helyre
8. október 22-én szerelte fel.A munkáltató
9. október 27-én tájékoztatta a felperest arról, hogy a csatlakozó levágása, illetve a mérő leszerelése szerződésszegésnek minősül, amelynek következménye az Üzletszabályzat rendelkezései szerint a kártérítés, továbbá az érintett E.M.O. értesítette a felperes munkáltatói jogkörének gyakorlóját a szerződésszegés tényéről. A felperes meghallgatására
10. november 7-én került sor. Ennek során beismerte, hogy a csatlakozót az oszlopról levágta, és arra hivatkozott, hogy gyermekét akarta megvédeni. Tisztában volt azzal, hogy nem jogosult a csatlakozó leszerelésére és feszültség alatt munkát végezni, valamint azzal is, hogy a csatlakozó levágásának következményei lehetnek. Elismerte, hogy a négy darab plomba levágásával, valamint a mérőóra falról történő leszerelésével szabálytalan állapotot idézett elő. Közölte, hogy a mérőt a leszerelést követően egy helyiségben tárolta. Tudomással bírt arról, hogy mint leolvasónak munkaköri kötelezettsége volt a szabálytalanságok jelzése.Az alperes
11. november 7-én kelt rendkívüli felmondásával a felperes munkaviszonyát az Mt.
12. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára hivatkozással megszüntette. A rendkívüli felmondás indokolásában a felperes elismerésére is tekintettel megállapította, hogy a csatlakozó berendezés, valamint a zárópecsét eltávolításával a felperes megszegte az E.Ü. pontját, ezáltal szerződésszegést követett el. Magatartása szándékosnak tekinthető, mivel nemcsak felhasználóként, hanem hálózati engedélyes munkavállalóként tisztában kellett lennie a magatartásának következményeivel. Megállapította, hogy mivel a felperes vállalta a mérőhely kialakítását az alperesnek kimutatható, közvetlen kára nem keletkezett, azonban a felperes cselekménye alkalmas a károkozásra, és más munkavállalók, illetve felhasználók vonatkozásában demoralizáló hatása lehet, ezért indokolt a legsúlyosabb munkajogi jogkövetkezmény alkalmazása. Kihangsúlyozta, hogy a felperes munkaköri leírása szerint köteles a mérőhelyek és a fogyasztói csatlakozók egyszerűsített ellenőrzésére, a leolvasás során feltárt hibák fogyasztási hellyel, mérőberendezéssel kapcsolatos észrevételek, nem leolvashatósági okok rögzítésére is. Mint leolvasónak tisztában kellett lennie tehát azzal, hogy a szabályosan felszerelt és a rendszerbe bevezetett fogyasztásmérő a hiteles mérés és elszámolás biztosításának alapja, így cselekménye a szerződésszegésen túl a munkaköri kötelezettsége megszegésének is minősül. Magatartásával rontotta a társaság jóhírnevét, megszegte a társaság belső szabályzatait, valamint gazdasági érdekeit is veszélyeztette, amely alapvetően megingatta a társaság bizalmát. A rendkívüli felmondás szerint a felperes magatartása megvalósította az Mt. 96. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjában, valamint a Kollektív Szerződés III.3.7. b),
3. h)és
4. l)alpontjában foglaltakat. Kifejtette, hogy önmagában az a tény, hogy a társaság egy munkavállalója szándékosan megszegte a villamos energia vételezésére irányuló szerződését, olyan alapvető elvárás megsértésének, a társaság presztízse rontásának minősül, amely következményeként nem várható el a munkáltatótól a felperes továbbfoglalkoztatása. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes a rendkívüli felmondás gyakorlására nyitva álló, az Mt. 96. §

(4)bekezdésében meghatározott objektív határidőt túllépte. A felperes ugyanis a munkáltató intézkedését megelőzően több mint egy évvel szerelte le a perbeli mérőórát. Álláspontja szerint önmagában ez a cselekmény egyébként sem indokolja a rendkívüli felmondást, mert a felperes balesetveszélyt kívánt elhárítani. Valótlannak találta az alperes azon hivatkozását, mely szerint a felperes szabálytalanul vételezte az áramot, mert a per során ezen állítást nem tudta bizonyítani, a felperes csupán a mérőórát szerelte le, és egyben a vételezési lehetőséget is megszüntette. Az alperes maga is arra hivatkozott, hogy kára nem keletkezett, vagyis szabálytalan vételezés nem valósult meg. Miután a felperes kárt nem okozott, ezért az alperes gazdasági érdekeit és jóhírnevét sem sértette meg. A felperes továbbá nem szeghette meg a vételezési hely ellenőrzésével kapcsolatos szabályokat sem, mert a perbeli ingatlan nem a felperes munkaterületéhez tartozott. Mindezek alapján az Mt.

1. §-ában, valamint a Kollektív Szerződésben foglalt jogkövetkezmények alkalmazásával marasztalta az alperest.Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.22.213/2009/
2. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes által fizetendő elmaradt munkabér összegét 1.472.309 forintra felemelte, a kamatfizetés kezdő időpontját megváltoztatta, a kereseti eljárási illeték összegét 105.900 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kötelezte az alperest 100.000 forint másodfokú perköltség, valamint 105.900 forint fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. A megyei bíróság ítéletének indokolásában az elsőfokú bírósággal egyezően megállapította, hogy az alperes a rendkívüli felmondás kiadásakor az objektív határidőt elmulasztotta. Kifejtette, hogy a peres felek között két jogviszony állt fenn, egyrészt a közüzemi szolgáltatási szerződés alapján fennálló polgári jogviszony, valamint a munkaszerződés alapján fennálló munkaviszony. A rendkívüli felmondás kiadására a munkaviszonnyal összefüggésben kerülhetett sor, amelyre a munkáltatónak akkor van lehetősége, ha a munkavállaló a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyosan gondatlan magatartásával megszegi. A felperes részéről a csatlakozónak az oszlopról történő levágása, a fogyasztásmérő leszerelése és a plombákat levágó tevékenysége az alperessel megkötött közüzemi szolgáltatási szerződéssel összefüggően mint szerződésszegő cselekmény, munkaviszonyával összefüggésben pedig mint bizalmat megingató magatartás volt értékelhető. Ezt a magatartást azonban a felperes
3. őszén követte el, ezért a cselekmény elkövetésétől a rendkívüli felmondás kiadásáig az egyéves objektív határidő eltelt. A megyei bíróság álláspontja szerint a felperest jelentéstételi kötelezettség kizárólag a területéhez tartozó mérők vonatkozásában terhelte. Utalt arra, hogy a munkavállaló a jegyzőkönyvben tett nyilatkozata szerint az ügyfélszolgálati irodán jelentette a problémát, azonban azt mondták neki, hogy a szolgáltatást nem tudják szüneteltetni, hanem elviszik a mérőt. Az alperes a rendkívüli felmondás kiadására nyitva álló objektív határidőt elmulasztotta, ezért a szubjektív határidő betartásának vizsgálata a továbbiakban szükségtelen volt. Az eltelt időszakra tekintettel a megyei bíróság az elmaradt munkabér összegét a jogerős ítélet meghozatala időpontjáig számolta el.Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, továbbá a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes azon magatartásával, hogy a csatlakozót az oszlopról levágta és a fogyasztásmérőt leszerelte, valamint a plombákat eltávolította, szerződésszegést követett el, amelyet maga is elismert. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok helytelenül alkalmazták a Pp.
4. §

(1)bekezdésében foglalt szabályt, mert a perben a felperesnek kellett volna bizonyítania a mérőóra leszerelés ügyfélszolgálaton történő bejelentését, nem pedig az alperesnek a bejelentés hiányát. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes a magatartásával megsértette az E.Ü.-ben foglaltakat, amely szerint a megrongált fogyasztásmérő javítási költségeit, vagy a megrongált helyett szükséges új fogyasztásmérő beszerzési költségeit a rendszerhasználó köteles megtéríteni. A fogyasztásmérő bárminemű megsérülését pedig a rendszerhasználó haladéktalanul köteles bejelenteni. Önmagában ezen üzletszabályzat megsértése is szerződésszegésnek minősült.A szerződésszegő vételezés - amely szándékos magatartás volt nem egy időpontban, tehát a leszereléskor bekövetkező cselekmény volt, hanem folyamatosan fennálló állapot, ezért a határidőt a szerződésszegés megszüntetésétől kell számítani, amelynek következtében az alperes sem az objektív, sem pedig a szubjektív határidőt nem lépte túl. Ez a cselekmény a felperes munkakörére tekintettel a legsúlyosabb jogkövetkezmény alkalmazását tette szükségessé. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Mt. 96. §

(4)bekezdése szerint a rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. Ebből következően az eljáró bíróságok jogszerűen vizsgálták elsődlegesen az objektív határidő betartását a munkáltató részéről. A rendkívüli felmondásban foglalt, felperes által elkövetett kötelezettségszegés egyszeri cselekmény volt, amelyet

1. évben a csatlakozó levágásával, a plombák és a mérőóra leszerelésével valósított meg. Az alperes az eljárás során nem bizonyította, hogy a felperes a mérőóra leszerelését követően az áramot szabálytalanul vételezte, sőt a rendkívüli felmondásában azt állította, hogy a felperes magatartásából kára nem keletkezett. Ebből következően tehát a felperes szabálytalan áramvételezést vagyis szerződésszegő magatartást - nem valósított meg, a szerződéses kötelezettségét, egyszer,
2. októberében szegte meg. Megalapozatlan e körben az alperes folyamatos jogsértésre hivatkozása, mivel adott esetben a felperes egyszeri, fenti cselekménye határozza meg az objektív határidő számításának kezdő időpontját. A rendkívüli felmondás gyakorlására
3. novemberében került sor, vagyis az Mt.
4. §

(4)bekezdésében foglalt egyéves határidőn túl, ezért a rendkívüli felmondás elkésett. Az objektív határidő túllépése okán a szubjektív határidő betartását - a jogerős ítélet helytálló megállapítása szerint - már nem kellett vizsgálni.Az alperes az Ü.-nek megsértését a rendkívüli felmondásban és a megelőző eljárásokban sem rótta a felperes terhére, ezért arra a felülvizsgálati eljárás során már nem hivatkozhatott [Mt. 89. §

(2)bek., 96. §

(2)bek., Pp. 275. §

(1)bek.]. A felperes elsősorban az életveszély elhárítását tartotta szem előtt, amikor a balesetveszélyes állapotot megszüntette.Az objektív határidő elmulasztására tekintettel a felülvizsgálati kérelem egyéb hivatkozásait a Legfelsőbb Bíróság már nem vizsgálta.A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperest a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján perköltség fizetésére, a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §

(2)bekezdése alapján pedig illeték fizetésére kötelezte. Budapest,

1. április
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő