Mfv.I.10.598/2010/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Varga Imre ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Széles Szabolcs ügyvéd által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 36.M.56/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49.Mf.631.793/2009/
- számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő k ö z b e n s ő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 49.Mf.631.793/2009/
- számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget.Az alperes köteles - felhívásra - 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket megfizetni. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 36.M.56/2008/
- számú rész-közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes
- december 7-én kelt rendes felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A munkaviszony a rész-közbenső ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- szeptember 1-jétől építészeti munkavezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában.Az alperes
- december 7-én rendes felmondással a felperes munkaviszonyát
- január 21-ére megszüntette. Indokolása szerint a munkáltató építési üzletága
- évtől átszervezésre kerül. A szükséges szervezet átalakítás során megszűnik a munkavállaló munkaköre. Egyéb munkakörben a munkáltató nem tud a munkavállalónak a végzettségének megfelelő munkakört biztosítani.A bíróság hivatkozott arra, hogy az alperes - az erre történt felhívás és a rá háruló bizonyítási teher ellenére - felmondása valóságát és okszerűségét nem bizonyította. Az alperes az eljárás során becsatolta a
- február 20-án kelt,
- évre vonatkozó gazdasági és beruházási tervét, a taggyűlés
- április 1-jén kelt határozatát, amely elfogadta a társaság
- évi üzletpolitikáját, gazdasági beruházási tervét, valamint az építési művezető munkaköri leírását, amelyen rögzítették, hogy az
- április 2-ától hatályos.A bíróság a csatolt munkaköri leírásokból és a tanúvallomásokból megállapította, hogy az építési művezető és az építési műszakvezető munkaköri feladatai teljességgel azonosak. A munkáltató hivatkozott arra, hogy az építési művezető munkakör betöltéséhez műszaki vagy építész szakközépiskolai végzettség szükséges. A bíróság érvelése szerint a képesítési előírásokat a két munkakör közötti lényeges különbséget - az alperes nem következetesen alkalmazta, a képesítési feltétel teljesítése alól C.I. munkavállalót felmentette.Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a taggyűlés az átszervezést
- április 1-jén fogadta el, melyhez képest a felperes munkaviszonya
- decemberi felmondás miatt
- január 21-én szűnt meg. Az átszervezés hosszabb folyamat is lehet, ugyanakkor egyértelmű az a bírói gyakorlat, hogy az átszervezésnek a rendes felmondás közlésekor legalább meg kell kezdődnie. A perbeli esetben a rendes felmondás közlése azonban jóval az átszervezési folyamatot elindító döntést megelőzően történt.A bíróság megjegyezte, hogy a rendes felmondás indokolása hivatkozott arra, miszerint a felperes végzettségének megfelelő másik munkát nem tudott az alperes a részére biztosítani. A felperes az eljárás során előadta, hogy korábban fizikai munkát is végzett és tény, hogy a vele azonos munkakört betöltő V.J.
- januárjától az alperes kőművesként foglalkoztatta tovább. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 49.Mf.631.793/2009/
- számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság rész-közbenső ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél
- január 22-én szűnt meg. A másodfokú bíróság a peradatokból megállapította, hogy az alperes a perbeli időszakban létszámleépítéssel járó átszervezést hajtott végre, amely eredményeként az üzletágban foglalkoztatottak száma 21-ről 12-re csökkent. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az építészeti munkavezető és építési művezető munkakör ugyanaz, a képesítési előírás különbözősége nem jelent eltérést, mert az alperes a képesítés hiánya ellenére töltötte be az új munkakört. C.I. ugyanúgy nem rendelkezik szakirányú középfokú végzettséggel, mint a felperes. Nem vitás, hogy az MK.
- számú állásfoglalás értelmében a bíróság nem vizsgálhatja, hogy a munkáltató miért az érintett munkavállaló munkaviszonyát mondta fel, de az Mt.
- §
(2)bekezdés alapján a felmondásnak nemcsak valósnak, hanem okszerűnek is kell lennie. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ténylegesen a felperes munkaköre csak az elnevezésében változott, a munkaköri feladatok azonosak maradtak, és a képesítési előírás szigorítása nem valósult meg.A másodfokú bíróság nem értett egyet azzal a megállapítással, hogy az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felmondás közlése egy átszervezésről hozott döntést megelőzően történt. Igaz, hogy az átszervezés folyamatának a felmondás közlésekor legalább meg kell kezdődnie, de a rendelkezésre álló peradatokból és a tanúvallomásokból egyértelműen megállapítható, hogy az építési üzletág
- január 1-jétől már az új szervezeti felépítésnek megfelelő munkakörökkel és létszámmal működött.Az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy az átszervezés tárgyában a Gt. szerint az ügyvezetés jogosult határozni, ezért ahhoz, hogy
- januártól az építészeti üzletág az új szervezetben megkezdhesse a működését, a döntést
- decemberében az ügyvezetőnek meg kellett hoznia.A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felmondás átszervezésre vonatkozó indoka valós, azonban az okszerűsége nem nyert egyértelmű bizonyítást, ebből következően helytálló a felmondás jogellenességének megállapítása.Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a gazdasági és beruházási terv
- személyzeti terv c) pontjából megállapítható, hogy 2007-ben építészeti munkavezető (munkairányító) 3 fő volt, egyéb munkásokkal együtt 21 fő. 2008-ban 1 építési művezető és 12 fő dolgozott az üzletágban. Az átszervezés következtében tehát két munkairányítói munkakör megszűnt és C.I. vette át a korábbi munkairányítói feladatokat. Az alperes álláspontja szerint a létszámleépítés esetén nincs jelentősége, hogy a régi három munkakör és az új munkakör leírása eltérő-e.Töretlennek nevezte azt a gyakorlatot, amely szerint a munkáltató mérlegelési körébe tartozik annak eldöntése, hogy az intézkedés végrehajtásakor kinek a munkaviszonyát szünteti meg. Munkaügyi jogvitában nem vizsgálható, hogy a megtörtént átszervezés célszerű-e. Az alperes állította, hogy a felmondás közlésekor az átszervezésről szóló döntést az alperes ügyvezetője meghozta, az azzal kapcsolatos létszámleépítés megvalósult, a felmondás ezen okból nem jogellenes.Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság az okszerűség körében annak bizonyítatlanságát állapította meg. Álláspontja szerint az Mt.
- §
(3)bekezdése alapján bizonyítandó volt, hogy a munkáltatónál valóban nincs szükség a munkavállaló további munkájára. A munkáltató működésével összefüggő okra hivatkozott a felmondásban, e szerint vizsgálandó, hogy az átszervezés megtörtént-e, és a munkavállaló munkaköre megszűnt-e. Érvelése szerint a létszámleépítés valósága nem vitatható, ha a munkáltató a munkaköri feladat ellátására nem alkalmazott új munkavállalót, hanem azt a régi munkavállaló feladatkörébe utalta. A jelen esetben a három munkavállaló munkakörének összevonása megtörtént, mert C.I. egyedül látta el három munkairányító feladatát. Az alperes utalt arra, hogy több indok közül egyetlen bizonyítottsága megalapozhatja a rendes felmondás jogszerűségét, ha abból megállapítható, hogy a munkavállaló munkájára a továbbiakban miért nincs szükség.A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében "a felülvizsgálati kérelem elutasítását" és az alperes felülvizsgálati perköltségben marasztalását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperes által betöltött munkavezető munkakörhöz tartozó munkaköri leírás tartalma azonos az építési művezető munkaköri leírásával, a két munkakörben dolgozó által ellátandó feladatok között nincs lényegi különbség. Az alperes a két munkakör között az eltérést a képesítési előírás különbözőségében jelölte meg, ezt azonban - amint arra az eljáró bíróságok helytállóan rámutattak - nem alkalmazta, a munkakörben foglalkoztatott C.I. részére a képesítési követelmény alól felmentést adott.Az elsőfokú bíróság helyesen tulajdonított jelentőséget az építési művezető munkaköri leírása érvényessége kezdetének. Az alperes előadása és a perbeli védekezése szerint a 3 művezető helyett a feladatokat 1 fővel, C.I.-vel láttatja el, azonban az új munkakörhöz tartozó feladat leírás - az azon feltüntetett és a perben nem vitatott feljegyzés szerint -
- április 2-ától, jóval a felperes felmondása és munkaviszonya megszűnése utáni időponttól hatályos.A másodfokú bíróság alaptalanul következtetett arra, hogy az alperes a végrehajtott átszervezés tényét bizonyította. A munkaügyi bíróság helyesen utalt arra, hogy az átszervezés folyamata időben elhúzódó lehet, azonban annak a felmondás közlésekor legalább meg kell kezdődnie. Az adott esetben az alperes
- decemberében a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről döntött, önmagában azonban az egyik munkavezető jogviszonyának megszüntetéséből nem lehet annak az átszervezésnek a tényére következtetni, amelyet az alperes taggyűlése a
- április 1-jei taggyűlésén fogadott el. A határozat szerint "a taggyűlés elfogadja a társaság
- évi üzletpolitikáját, gazdasági és beruházási tervét az alábbi célkitűzések teljesítése mellett:...
- a társaság a bevételhez igazított fizikai létszámmal és 24 fő szellemi foglalkoztatottal teljesítse az árbevételi tervét maximum 7 %-os alapbéremelés, valamint cafateria rendszer bevezetése mellett". Az alperes tehát a fenti taggyűlési határozat alapján lett volna jogosult az átszervezés indokra alapított felmondás kiadására. Az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett arra, hogy a
- december 7-én kelt, a felperesnek kiadott rendes felmondás indoka nem valós, az nem a munkáltató által később elhatározott átszervezésen és szervezet átalakításon alapult.A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta.Az alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. Az alperes az adott ügyben még irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 3. §
(3)bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati eljárási illeték viselésére. Budapest,
- március
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül. Nné tisztviselő