Bf.127/2010/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt, mint bűnszervezetben elkövetőt 4 évi fegyházbüntetetésre és 6 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható és beszámította a terhelt által házi őrizetben töltött 46 napot akként, hogy 3 nap házi őrizet 1 napi fegyházbüntetésnek felel meg. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. A fellebbezési eljárás során a másodfokú bíróság a Be. 348. §

(1)bekezdésében írt felülbírálati jogkörén belül megvizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást és megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság mindenben eleget tett a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.34/2009/

1. számú ítéletében előírt iránymutatásában foglaltaknak. Eljárási szabályt nem sértett, a bizonyítékokat összegyűjtötte és azokat egyenként és összességében értékelte és teljesítette az indokolási kötelezettségét is. A megismételt eljárás során a Fővárosi Bíróság figyelembe vette a Fővárosi Ítélőtábla ítéletében kifejtett minősítéssel összefüggésben írt feltételeket. Az ítélet ellen az ügyész a fellebbezésében kifejtette, hogy a tényállás ugyan felderített és megalapozott, de a Fővárosi Bíróság a súlyosító körülmények köréből nem értékelte kellő súllyal azt, hogy a vádlott a cselekményt anyagi haszonszerzés végett követte el. Álláspontja szerint a büntetés eltúlzottan enyhe, az enyhítő szakasz alkalmazásának nincsenek meg a kellő előfeltételei, ezért indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlott fő- és mellékbüntetését súlyosítsa. A vádlott védője a másodfokú eljárás keretében kifejtette, hogy a cselekmény elkövetése óta igen hosszú idő eltelt és a vádlott 3 évet töltött előzetes letartóztatásban, a szabadlábra helyezését követően újabb bűncselekményt, még szabálysértést sem követett el. Időközben élettársi kapcsolatot létesített egy magyar állampolgárságú személlyel és gyermeke is született. A vállalkozása jól működik és közel 30 embernek biztosít munkavégzési lehetőséget. Mindezekre figyelemmel kérte, hogy a másodfokú bíróság a vádlottal szemben kiszabott büntetést tovább enyhítse a Btk.
2. §

(2)bekezdésének figyelembe vételével, és mivel rendszeresen és állandó lakosként él Magyarországon és teljesíti is az állampolgári kötelezettségeit, ezért a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamának a mérséklését is kérte. A fellebbezések alaptalanok. Megállapította a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, így az irányadó volt a másodfokú eljárásban (Be.

1. §). A vádlott bűnösségére vont következtetés is helytálló, és a cselekmény jogi minősítése is megfelel az anyagi jog szabályainak. A másodfokú bíróság a büntetés kiszabása körében megvizsgálta a súlyosításra irányuló ügyészi, valamint a védő és a vádlott által az enyhítésre irányuló fellebbezéseket és megállapította, hogy azok alaptalanok. A Fővárosi Bíróság már a büntetés kiszabása során figyelembe vette, hogy a vádlott anyagi haszonszerzés végett követte el a bűncselekményt és a többi jogerősen elítélt vádlott büntetéséhez viszonyítva a 4 évi fegyházbüntetés nem tekinthető enyhe büntetésnek, még akkor sem, ha a bíróság e büntetést a Btk.
2. §

(2)bekezdés b./ pontjának a felhívásával szabta ki. Kétségtelen, hogy jelentős tárgyi súlyú bűncselekmény elkövetéséről van szó, de a az általánosságban követett ítélkezési gyakorlatra is figyelemmel jelentős szempont volt az, hogy a vád tárgyát képező bűncselekmény csak mintegy hatszorosan haladta meg a jelentős mennyiség alsó határát. Minthogy ez a tény jelentősen befolyásolta a büntetés tartamának meghatározását, ezért annak súlyosítására a másodfokú bíróság nem látott indokot. Ugyanakkor a vádlott és védő által hivatkozott további enyhítő körülmények sem indokolják a büntetés tartamának további enyhítését. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a vádlott öt esetben vállalt kábítószert szállító tevékenységet. A futárszolgálat a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének súlyos elkövetési magatartása, e tevékenység nélkül ugyanis a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének elkövetése jelentősen megnehezülne. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság úgy látta, hogy a 4 évi szabadságvesztés szükséges, de elégséges is arra, hogy a vádlottat a jövőben visszatartsa újabb bűncselekmény elkövetésétől és ez a büntetés mindenben megfelel a Btk. 37. §-ában írt büntetési célnak is. Észlelte azonban a másodfokú bíróság, hogy a házi őrizet beszámítása során az elsőfokú bíróság nem a Btk. 99. §

(3)bekezdésében írt rendelkezésnek megfelelően számította be a házi őrizetet a kiszabott fegyházbüntetésbe. Tekintettel arra, hogy a törvényi beszámítás szerint fegyházfokozat esetén a házi őrizet beszámításánál egy napi szabadságvesztésnek öt napi fegyházbüntetés felel meg. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a Fővárosi Bíróság ítéletének e rendelkezését a helybenhagyás mellett úgy változtatta meg, hogy a vádlott által a

1. év április hó
2. napjától
3. év május hó
4. napjáig házi őrizetben töltött időt akként számította be, hogy a három napi házi őrizet helyett öt napi házi őrizet felel meg egy napi szabadságvesztésnek. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét egyebekben a törvényesen meghozott rendelkezései alapján a Be.
5. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A jogorvoslati jogosultság kizárása a Be. 386. §

(1)bekezdésén alapul. B u d a p e s t,

1. év május hó
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Miszlayné dr. Lányi Éva s.k.Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. előadó bíró bíró A Fővárosi Bíróság 7.B.983/2009/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.127/2010/
4. számú végzésében írt változatással a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. B u d a p e s t,
5. év május hó
6. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző