Bfv.1192/2010/5 – Kúria

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés c) pontja alapján a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő, jelentős értékre, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének kísérletében - melyet részben társtettesként követett el -, 6 rendbeli, a Btk. 274. §

(1)bekezdésének b) pontja szerinti, társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, és 6 rendbeli, a Btk.

1. §-a szerinti társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében mondta ki bűnösnek. Ezért őt halmazati büntetésül mint különös visszaesőt 2 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, és a Mátészalkai Városi Bíróság B.343/2003/
2. számú ítéletével jogerősen kiszabott 7 hónap tartamú próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésének a végrehajtását is elrendelte. - Az ítélet ellen a II. rendű terhelt és védője felmentés, illetve enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A bejelentett fellebbezéseket elbírálva a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság az 1.Bf.108/2009/
3. számú,
4. június
5. napján meghozott ítéletével a városi bíróság ítéletét megváltoztatta. A II. rendű terhelt cselekményeit 6 rendbeli - a Btk.
6. §

(1)és

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel az

(5)bekezdés b) pontja szerinti nagyobb értékre, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének - melyből 5 rendbeli felbujtóként elkövetett, 2 rendbeli kísérleti szakban maradt -, továbbá 6 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének, - melyből 5 rendbeli felbujtóként elkövetett -, és 6 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségének - melyből 5 rendbeli felbujtóként elkövetett - minősítette. A II. rendű terhelt börtönbüntetését 1 év 2 hónapra, a közügyektől eltiltást 2 évre enyhítette. A tényállást kismértékben kiegészítette. Erre is figyelemmel a jogerős történeti tényállás - lényegét tekintve - a következőket tartalmazza: Az ügyben felelősségre vont tíz terhelt közül az I. rendű és a II. rendű terheltek rendszeres haszonszerzés végett követték el az alábbi bűncselekményeket. I/B.

1. szeptember hónapban az I. és II. rendű terheltek előzetesen megállapodtak abban, hogy a II. rendű terhelt valótlan köz- és magánokirat felhasználásával az OTP Bank Rt.-t jogtalan haszonszerzés végett tévedésbe ejtve személyi kölcsönszerződést köt a hitelintézettel, melynek törlesztő részleteit nem fogja fizetni.
2. szeptember 23-án a II. rendű terhelt kölcsönkérelmet nyújtott be az OTP Bank Rt. fiókjához. Ehhez - holott nem állt munkaviszonyban, - az előzetesen az I. rendű terhelttől kapott,
3. szeptember 13-i keltezéssel ellátott és az APEH SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Igazgatósága nevében kiállított hamis jövedelemigazolást, valamint a
4. szeptember 26-i keltezéssel az A.E. Kft. nevében kiállított hamis munkáltatói igazolást is csatolt, miszerint ennél a kft-nél esztergályosként havi 110.000 forintos jövedelemre tesz szert. Az OTP Bank Rt. a 490.000 forint személyi kölcsönt folyósította a II. rendű terheltnek, mely kölcsön törlesztő részleteinek megfizetése sem módjában, sem szándékában nem állt. Az okozott kár nem térült meg. Hasonló módon követték el az I. és a II. rendű terheltek a további cselekményeket is. I/C. Az I. rendű és II. rendű terheltek B.I. terheltet a lakásán keresték fel, és megállapodtak vele, hogy a nevében kölcsönkérelmet nyújtanak be az OTP Bank Rt. kemecsei fiókjához. B.I. terhelt
5. szeptember 30-án a személyi kölcsön iránti kérelmet és a II. rendű terhelttől kapott valótlan tartalmú APEH, valamint az A. Kft. nevében kiállított hamis jövedelemigazolásokat a bankhoz benyújtotta. Az igazolásokhoz a II. rendű terhelt az I. rendű terhelt segítségével jutott. A hitelintézet 490.000 Ft kölcsönt folyósított, amelyet a terheltek egymás között felosztottak, B.I. abból 50.000 forintot kapott. I/E. B.P. terheltet az I. és II. rendű terheltek az utcán, a háza előtt szólították meg azzal, hogy akar-e hitelt felvenni. Miután ebben előzetesen megállapodtak, B.P. az OTP Bank Rt. debreceni fiókjában
6. október 6-án 900.000 Ft személyi kölcsönt igényelt, kölcsönkérelméhez benyújtotta az I. rendű terhelt által átadott hamis APEH jövedelemigazolást és az A. Kft. nevében kiállított hamis munkáltatói igazolást. A hitelintézet azonban az okiratok valótlanságát feltárta, így a kölcsön folyósítására nem került sor. I/F. A VII. rendű terheltet az I. és II. rendű terheltek együtt keresték meg azzal, hogy vegyen fel hitelt a saját nevében, külön juttatás, 20.000 Ft ellenében.
7. október 6-án a VII. rendű terhelt az OTP Bank Rt debreceni, fiókjában az előzetes megállapodásuknak megfelelően a 900.000 Ft személyi kölcsön iránti kérelmét a hamis APEH és A. Kft. nevében kiállított jövedelem-igazolásokkal együtt benyújtotta, azonban a hitelintézet az okiratok valótlanságát feltárta, így a kölcsönt nem folyósította. I/G. A VIII. rendű terheltet az I. és II. rendű terheltek együtt keresték fel, és vele is megegyeztek, hogy a saját nevében személyi kölcsönt igényel. A VIII. rendű terhelt
8. október 13-án az OTP Bank Rt. kemecsei fiókjánál az I. rendű terhelttől kapott hamis APEH és A. jövedelemigazolásokkal 490.000 forint kölcsönt igényelt, amelyet a bank folyósított. A VIII. rendű terhelt a kapott pénzt átadta a II. rendű terheltnek, aki abból a részére 160.000 Ft-ot visszaadott, a fennmaradó összeget pedig az I. rendű terhelttel megosztotta. Az okozott kár nem térült meg. I/I. Az I. és a II. rendű terheltekkel történt előzetes megállapodást követően a X. rendű terhelt is
9. október 19-én 480.000 forint személyi kölcsönt kért az OTP Bank Rt. kemecsei fiókjától. Kérelméhez szintén az I. rendű terhelttől kapott hamis APEH és munkáltatói igazolásokat mellékelt. A 480.000 forint kölcsönt a bank folyósította. Abból 160.000 forintot a X. rendű terhelt megtartott, a fennmaradó részt a II. rendű terheltnek adta át, aki az átvett összegen az I. rendű terhelttel megosztozott. Az okozott kár nem térült meg. * * * A másodfokú bíróság ítélete ellen, a Be.
10. §

(1)bekezdésének b) pontjában meghatározott okból, a csalási cselekmények törvénysértő minősítése és emiatti törvénysértő büntetés kiszabása miatt, enyhébb büntetés, felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása érdekében, a II. rendű terhelt képviseletében a védő nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Érvelése szerint a másodfokú bíróság tévesen minősítette a II. rendű terhelt felbujtói magatartásait üzletszerűen elkövetettnek, hiszen maga is kifejtette, hogy a részesség járulékos jellege folytán a részes minősítésének a tettes által megvalósított cselekményhez kell igazodnia. (BH.1998/110.) Ennek megfelelően a vagyon elleni cselekmények helyes minősítése 6 rendbeli, a Btk. 318. §-ának

(1)bekezdésében meghatározott és a

(4)bekezdés a) pontja szerinti három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett - nagyobb kárt okozó csalás bűntette. Ehhez képest a másodfokú bíróság által figyelembe vett egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés helyett a kiszabható halmazati büntetés korábbi felső határa jelentősen lecsökken. A minősítés változás és a büntetési tételkeret jelentős mérvű csökkenése pedig - figyelemmel az indítványban felsorolt enyhítő tényezőkre is lehetővé teszi felfüggesztett börtönbüntetés alkalmazását. A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában az indítvány érveit nem osztotta. Álláspontja szerint a bűnrészesség járulékos jellegéből az egységes bírói gyakorlat szerint valóban az következik, hogy a részes a súlyosabb eredményért nem felel; a bűnsegéd büntetőjogi felelőssége a szándékosságának terjedelmére korlátozódik. Lehetséges azonban, hogy a bűnrészes a tettestől eltérően üzletszerűen követi el a cselekményeket, és ez esetben a tettes, illetőleg a részes cselekményének jogi értékelése is eltér. Miután a II. rendű terhelt rendszeres haszonszerzésre törekedve működött közre a terhelt-társai kölcsönigénylésével elkövetett csalási cselekményekben, a másodfokú bíróság a büntető anyagi jogi szabályok megsértése nélkül értékelte a cselekményét 6 rendbeli üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének. Kifejtette azt is, hogy a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontjában meghatározott felülvizsgálati ok még az indítvány helytállósága esetén sem lenne megállapítható, mert a kiszabott büntetés a vagyon elleni cselekmények enyhébb minősítése mellett sem tekinthető törvénysértőnek. Ezért a támadott (BF.3457/2010.) határozat hatályban tartását indítványozta. A felek az indítványaikat a nyilvános ülésen is fenntartották, azoknak megfelelő tartalommal szólaltak fel. * * * A Be. 416. §

(1)bekezdésének b) pontja értelmében felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás sajátos szabályaiból adódóan a megtámadott határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak az indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül; ennek során a jogerős határozatban megállapított tényállás kötelezően irányadó. (Be. 423. §

(1)és

(4)bekezdése) A felülbírálat terjedelmére vonatkozó, fentebb idézett főszabály alól kivételt jelent a Be. 423. §-a

(5)bekezdésének a rendelkezése; eszerint a felülvizsgálat hivatalból a Be. 416. §

(1)bekezdés

1. c)pontjában felsorolt abszolút eljárási szabálysértésekre is vonatkozik, ám ilyen szabálysértést a jelen ügyben a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt. Az eljárási szabályokból következően tehát a felülbírálat a vagyon elleni cselekményekkel halmazatban megállapított közés magánokirat-hamisításokat nem érintette. A felülvizsgálati indítványban megjelölt felülvizsgálati ok - amint arra a legfőbb ügyészi indítvány helyesen rámutatott - csak akkor vezethet a megtámadott határozat megváltoztatásához, ha a jogi minősítés körében vagy egyébként mutatkozó anyagi jogszabálysértés egyben törvénysértő büntetéskiszabást vagy intézkedést is eredményezett. Ez utóbbi feltétel azonban a jelen ügyben hiányzott. A vagyon elleni cselekmények jogi minősítése során nem sértett anyagi jogi szabályt a másodfokú bíróság, amikor a II. rendű terhelti magatartásokat - bár valóban rövid időközökben és azonos sértett sérelmére valósította meg azokat - nem a folytatólagos egység keretei között értékelte. Az irányadó tényállás szerint a II. rendű terhelt tettesi minőségben csak az I/B. jelű tényállási pontban írt csalást követte el, míg a többi esetben "csupán" felbujtó volt. A felbujtás járulékos jellegéből következik, hogy a felbujtó a törvényi tényállás megvalósításában nem vesz részt; a bűncselekménnyel a tettes személyén keresztül kerül kapcsolatba. Ezért csak azok a felbujtói cselekmények olvadhatnak a folytatólagosság egységébe, amelyeknél a tettesi alapcselekmény is folytatólagos egységet alkot. Ugyanannak a bűncselekménynek több fejbujtója is lehet, illetőleg a felbujtó több tettest (társtetteseket) is felbujthat. Amennyiben a felbujtó ráhatására több tettes egymás tevékenységéről nem tudva követ el több bűncselekményt, a különböző tettesi elkövetők cselekményeinek folytatólagos egységben való értékelése kizárt, következésképpen csalási cselekmények esetén az okozott károk nem összegeződhetnek. A bírói gyakorlat szerint a felbujtó cselekményét a tettesi cselekmények számához igazodva többrendbelinek kell minősíteni; a kárösszeg szerinti jogi minősítés a tettesi alapcselekmény elkövetője által ténylegesen megvalósított (megkísérelt) eredményhez igazodik. (BH.1998/110.) Helyes jogi álláspontra jutott ezért a megyei bíróság, amikor a II. rendű terhelt vagyon elleni cselekményeit hat rendbelinek értékelte. A Btk. 137. § 9. pontjában írt értelmező rendelkezés szerint üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. Az irányadó tényállás azt tartalmazza, hogy az I-II. rendű terheltek rendszeres haszonszerzésre törekedve valósították meg az egyes bűncselekményeket, ide értve a II. rendű terhelt által a tényállás I/B. pontjában írt, tettesi minőségben elkövetett csalást is. Az üzletszerű elkövetés megállapítását akár már egyetlen bűncselekmény is megalapozhatja, ha az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekedve több bűncselekmény elkövetését határozta el. A bírói gyakorlat egy bűncselekménnyel kapcsolatban megállapítja az üzletszerű elkövetést akkor is, ha az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekvő akarat-elhatározását más eljárás tárgyát képező bűncselekmények elkövetése igazolja. (BH.2005/130.) Értelemszerűen vonatkozik ez olyan esetekre is, amikor a terhelt ismétlődő haszonszerzési célzatát ugyanazon eljárás tárgyát képező, de már részesi minőségben véghez vitt ugyanolyan cselekmények igazolják. A jelen ügyben a II. rendű terhelt a tettesi cselekményén kívül felbujtóként ugyanolyan módszerrel még további öt bűncselekményt követett el azzal a céllal, hogy az elért haszonból részesedjen, s a befejezett cselekményeknél ténylegesen részesedett is. Mindezekre figyelemmel az általa tettesként elkövetett, a tényállás I/B jelű pontjában szereplő cselekménynek a minősítése - az okozott 490.000 forintos kárra és a Btk. 138/A. §
2. b)pontjában írt értékhatárra tekintettel - a Btk. 318. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel az

(5)bekezdés b) pontja szerinti - egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő -, üzletszerűen elkövetett, nagyobb kárt okozó csalás bűntette. Ennek a cselekménynek a jogi értékelése tehát a támadott ítéletben törvényes. A terhelt terhére még megállapított, felbujtóként megvalósított cselekmények helyes jogi értékelésénél szintén a részesség járulékos jellegének van meghatározó szerepe. A járulékos jellegből következően főszabályként a felbujtó cselekményét is a tettes által kimerített törvényi tényállás szerint kell minősíteni és vele szemben is - a Btk. 21. §-a

(3)bekezdésének kötelező rendelkezése folytán a tettesre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni. Ez vonatkozik az olyan esetekre bűncselekménnyel elért haszon, vagy felbujtónál realizálódik. is, amikor a vagyoni annak nagyobb része a Ha tehát a részes követi el a bűncselekményt üzletszerűen - mint ahogy történt a jelen ügyben is - ez a minősítés körében nem jelenhet meg, ugyanakkor a büntetés kiszabásánál nyomatékos súlyosító tényezőként jelentkezik. Megjegyzést érdemel, hogy a szóban lévő jogkérdést illetően a Büntető Kollégiumvezetők Országos Értekezlete is (2011. március 24.) erre a jogi álláspontra helyezkedett. Az irányadó tényállás szerint az I/C., I/E., I/F., I/G., I/I. jelű pontokban a tettesi alapcselekmények nem üzletszerűen elkövetettek, ezért a II. rendű terhelt felbujtóként elkövetett cselekményeinek a minősítése helyesen: 5 rendbeli, a Btk. 318. §

(1)és

(4)bekezdés a) pontja szerinti, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő csalás bűntette, melyből 2 rendbeli kísérleti szakban maradt. E cselekményeket tekintve tehát a felülvizsgálati indítvány jogi okfejtése helytállónak bizonyult. Szükséges azonban leszögezni, hogy a védő álláspontjával szemben a felbujtóként megvalósított cselekmények enyhébb minősítésének a büntetés kiszabásánál nincs jelentősége, hiszen a tettesi cselekményére (I/B. pont) figyelemmel a halmazati szabályok folytán a II. rendű terhelttel szemben egy évtől hét és fél évig terjedő szabadságvesztés volt kiszabható. Az irányadó büntetési tételkeret mellett pedig a jogerősen kiszabott 1 év 2 hónapi börtönbüntetés és 2 év közügyektől eltiltás törvénysértőnek nem tekinthető, már csak amiatt sem, mert a tettesi cselekménnyel halmazatban a terhelt felbujtóként még további 5 rendbeli - három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett csalást is elkövetett. Emellett a terhére még 6 rendbeli ugyancsak három évi szabadságvesztéssel büntethető - közokirathamisítás is megállapítást nyert, a 6 rendbeli magánokirathamisítás vétsége mellett. Ekként pedig a Btk. 416. §

(1)bekezdésének b) pontja szerinti felülvizsgálati feltételek nem valósultak meg maradéktalanul, mert a vagyon elleni cselekmények részben téves minősítése ellenére a kiszabott büntetés törvénysértőnek nem tekinthető. A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt; a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján a hatályában fenntartotta. E végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az ismételt felülvizsgálati indítvánnyal kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418. §-ának

(3)és 421. §-ának

(3)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. március
2. Dr. Belegi József s. k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Ibolya s. k. előadó bíró, Dr. Mészár Róza s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő MTné