Kfv.V.35.388/2010/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Fekete Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Fekete Csaba ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Dweik Ádám jogtanácsos által képviselt Ne

alulírott napon nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Bács-Kiskun Megyei 5.K.21.602/2009/11. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy alperesnek 10.000 /

az perköltséget. 15 napon tízezer/ Bíróság belül fizessen meg

forint felülvizsgálati Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak - külön felhívásra 44.100 /

az negyvennégyezer-egyszáz/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s

Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Dél-alföldi Regionális Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél

1. -
2. évekre személyi jövedelemadó /szja/ adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a
3. március
4. napján kelt 4157651003 számú határozatával a felperest
5. és
6. évekre összesen 734.448 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 367.224 Ft adóbírság és 298.022 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A felperes terhére, javára
7. és
8. évben adókülönbözetet nem állapított meg. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
9. június
10. napján kelt 2899674391 számú határozatával

elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a revízió megállapította, hogy a felperes vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott, és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett

1. és
2. évi jövedelmének együttes összege, ezért helytállóan

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 109.§-ának /1/-/3/ bekezdései alkalmazásával

adó alapját becsléssel állapította meg, és a fedezetlen kiadásokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény /a továbbiakban: Szja tv./ 4.§-ának /1/ bekezdése, 28.§-ának /1/ bekezdése alapján egyéb jövedelemként vette figyelembe.

alperes

t állapította meg, hogy

adózó nem bizonyította hitelt érdemlően, miszerint

általa hivatkozott,

adójogi szempontból elévült időszakban megszerzett forrásai /

1. évben életbiztosítás lejárata miatt kiutalt, továbbá felvett ifjúsági takarékbetét összegek - amelynek nemhogy a pontos összege, de még a nagyságrendje sem megjelölt -, a
2. áprilisban,
3. október 18-án és
4. augusztusában ajándék jogcímén kapott összegek/ a vizsgált időszakban feltárt kiadások felmerülésének időpontjaiban:
5. és
6. években is a rendelkezésére állottak.

elsőfokú adóhatóság több felhívása ellenére adózó a fellebbezéséig nem tett említést a vizsgált időszak elején meglévő megtakarításairól, a rokonaitól ajándék jogcímen kapott pénzösszegekről. A fellebbezésében említette először e forrásokat, amelyek

elsőfokú eljárás során kimunkált forráshiányok fedezeteként szolgálhattak volna,

onban a fellebbezéséhez sem csatolt olyan iratokat, bizonyítékokat, amelyek a becsléssel feltárt adóalaptól való eltérést hitelesen igazolnák. A felperes keresetében vitatta a terhére megállapított fizetési kötelezettség jogszerűségét. Állította, hogy

adóhatóság bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Álláspontja szerint hitelt érdemlően bizonyította, hogy rendelkezett kiadásaira megfelelő összegű forrással, hangsúlyozta, hogy

adózó nincs időbeli korláthoz kötve a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés bizonyításában.

elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint

adózónak nemcsak a bevétel megszerzését, hanem annak rendelkezésére állását is igazolnia kell. A felperes a megtakarításként hivatkozott, 1999-ben megszerzett biztosítási és ifjúsági takarékbetét összegek felvételét megfelelően igazolta, arra vonatkozóan

onban semmiféle bizonyítékot nem csatolt, illetve nem jelölt meg, hogy ezek

összegek a vizsgálat időszakában a rendelkezésére is álltak. A megtakarításokkal kapcsolatosan

elsőfokú bíróság a felperes barátnőjét tanúként meghallgatta, aki a vallomásában foglaltakkal összefüggésben okiratokat benyújtani nem tudott.

ajándékozás körében

elsőfokú bíróság tanúként hallgatta meg felperes édesanyját, házastársát,

alperes benyújtotta felperes szüleinek a szja bevallásait, amelyekből megállapíthatóan a minimálbér körüli jövedelemmel rendelkeztek.

adóhatóság 2003.2006. évekre ellenőrzést folytatott a felperes házastársánál is, akinek előadása szerint a felesége részére ajándékozott pénz

ért maradt ki a nyilatkozatából, mert

eljárásra jogi képviselőt bízott meg, aki ezt vélhetően nem tartotta fontosnak.

elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján

t állapította meg, hogy a felperes és

ajándékozók nyilatkozatain kívül egyéb ellenőrizhető adat

ajándékozások megtörténtét nem támasztják alá, így a felperes nem tudta hitelt érdemlően igazolni a házastársától és szüleitől kapott készpénz ajándékokat. Összességében tehát felperes sem

ajándékozás megtörténtét, sem

általa állított pénzösszegek rendelkezésére állását hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani. A felperes felülvizsgálati kérelmében

ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen keresete teljesítését, másodlagosan

elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint

elsőfokú bíróság életszerűtlen, alapvető emberi jogokat sértő bizonyítékokat követelt meg tőle. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény a /továbbiakban: Pp./ 166.§ /1/ bekezdésében felsorolt bizonyítási eszközök közül tanúvallomással és okirattal bizonyította keresetét, amelyet

elsőfokú bíróság jogsértő módon értékelt hiteltelen bizonyítékoknak. A Ptk. 205.§-ának /1/ bekezdésében és 216.§-ának /1/ bekezdésében foglalt szabályozásnak megfelelve a felek egybehangzó nyilatkozatával igazolta a megtörtént szerződések valósággal egyezőségét. Sem

alperes, sem

elsőfokú bíróság nem említette határozatában, miszerint indítványozta arra vonatkozóan bizonyítás lefolytatását, hogy a férjének

érintett ajándékokra vonatkozóan volt-e forrása. A magánszféra védelméhez való alkotmányos alapjog álláspontja szerint a közigazgatási eljárásban és a perben sem érvényesült, ugyanis a közeli hozzátartozótól kapott készpénz ajándékot a felek egyező nyilatkozatával jogi álláspontja szerint hitelt érdemlően igazolta.

alperes érdemi ellenkérelmében

ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A közigazgatási eljárásban a bizonyítási teher szabályait, a bizonyítási eszközök meghatározását

Art. 97

.§-ának /4/-/5/ bekezdései tartalmazzák, amelyek szerint

ellenőrzés során a tényállást

adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást

adózó kötelezettségévé teszi. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen:

irat, a szakértői vélemény,

adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, más adózók adatai,

elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai,

adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. A nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárás során

adózó terhére értékelhető /Art. 97.§ /6/ bekezdés/.

Art. 97

.§-ának /4/ bekezdése szerint

ellenőrzés felpereseknél alkalmazott fajtájánál is

adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást.

Art. 109

.§-ának /1/ bekezdése értelmében, ha

adóhatóság megállapítása szerint

adózó vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,

adóhatóság

adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben figyelemmel

ismert és adóztatott jövedelmekre is -

adóhatóságnak

t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és

életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.

Art. 108

.§-ának /1/ bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Ha

adóhatóság a bizonyítási eljárás során a becslés módszerét alkalmazza, mint ahogyan a felperes ügyében jogszerűen tette, a valós adó alapját valószínűsítenie kell.

Art. 108

.§-ának /2/ bekezdése alapján

adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak,

onban

Art. 109

.§-ának /3/ bekezdése lehetőséget szabályoz

adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja. A közigazgatási perben is a /Pp. 324.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó/ Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy

okat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék,

okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok /Pp. 166.§ /1/ bekezdés/.

elsőfokú bíróság a Pp. 163.§-ának /1/ bekezdése helyes alkalmazásával bizonyítási eljárást rendelt el, tanúkat hallgatott meg, okirati bizonyítékokat fogadott be, nyilatkoztatta a feleket. A közigazgatási eljárásban

adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, és

eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§-ának /1/ bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést

onban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg. A jogerős ítélet tényállása nem iratellenes, pontos és precíz.

elsőfokú bíróság a Pp. bizonyítási eljárásra vonatkozó jogszabályhelyeinek mindenben megfelelő, széleskörű bizonyítást folytatott, a perben biztosítva a feleknek jogaik teljes körű gyakorlását.

elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, a tanúvallomásokat, és a bizonyítékokat a Pp. 206.§-ának /1/ bekezdése alapján a maguk összességében vizsgálta. A Pp. 221.§-ának /1/ bekezdése szerint ítéletében logikusan, okszerűen és részletesen megindokolta -

Art. 109.§-ának /3/ bekezdésére, a Pp.

164.§-ának /1/ bekezdésére alapított a keresetet bizonyítottság hiánya okából elutasító döntését, amelyet a Legfelsőbb Bíróság aggálytalanul elfogadott. Miután

elsőfokú bíróság

t állapította meg, hogy

ajándékozás megtörténtét a felperes nem bizonyította, okszerűen nem rendelt el bizonyítást a nem bizonyított ajándékozás forrására vonatkozóan. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp. 270.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte

alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Legfelsőbb Bíróság

illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény 50.§-ának /1/ bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,
2. március
3. Dr. Lomnici Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró