← Magyarország

Bf.125/2011/8 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Bf.II.125/2011/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Szegeden,
  2. május
  3. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján
  4. május
  5. napján meghozta és nyilvánosan kihirdette a következő ÍTÉLETET : Az adócsalás bűntette és más bűncselekmény miatt I.rendű vádlott ÉS TÁRSAI ellen indított büntetőügyben a Békés Megyei Bíróság
  6. október
  7. napján kihirdetett 12.B.358/2009/
  8. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint: A vádlottak okirattal kapcsolatos cselekményeit az alábbiak szerint ősíti : min I. r. vádlott: 5 rb. magánokirat-hamisítás vétsége - melyből 2 rb. folytatólagosan elkövetett - (Btk.
  9. §) 9 rb. bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége - melyből 4 rb. folytatólagosan elkövetett (Btk.
  10. §) II. r. vádlott: 4 rb. magánokirat-hamisítás vétsége - melyből 2 rb. folytatólagosan elkövetett (Btk.
  11. §) III. r. vádlott: 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége - melyből 1 rb. folytatólagosan elkövetett (Btk.
  12. §) IV. r. vádlott: 1 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (Btk.
  13. §) V. r. vádlott: 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége - melyből 1 rb. folytatólagosan elkövetett (Btk.
  14. §) VIII. r. vádlott: 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége - melyből 1 rb. folytatólagosan elkövetett (Btk.
  15. §) Egyebekben az elsőfokú ítéletet h e l y b e n h a g y j a . A másodfokú eljárásban felmerült 34.980.-(harmincnégyezer-kilencszáznyolcvan) Ft bűnügyi költséget az állam viseli. Megállapítja, hogy a IV. r. vádlott lakcíme: (Település, utca, házszám). IX. r. vádlott születési éve: (év). Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság megismételt eljárás keretében bűnösnek mondta ki I. r. vádlottat 5 rb. - ebből 3 rb. folytatólagosan - társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.
  16. §), II. r. vádlottat 2 rb. - ebből 1 rb. folytatólagosan - társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.
  17. §), III. r. vádlottat 2 rb. - ebből 1 rb. folytatólagosan - társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.
  18. §), IV. r. vádlottat folytatólagosan, társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.
  19. §), V. r. vádlottat 2 rb. - ebből 1 rb. folytatólagosan - társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.
  20. §), VIII. r. vádlottat 2 rb. - ebből 1 rb. folytatólagosan - társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.
  21. §). Ezért I. r. vádlottat 1 évre próbára bocsátotta, míg II. r., III. r., IV. r., V. r. és VIII. r. vádlottakat megrovásban részesítette. A bíróság az I. r. vádlottat az ellene 13 rb. - ebből 12 rb. folytatólagosan társtettesként elkövetett adáscsalás bűntette [1 rb. Btk.
  22. §

(1)és
(4)bekezdés, 10 rb. Btk. 310. §
(1)és
(3)bekezdés, 2 rb. Btk. 310. §
(1)és
(2)bekezdés], II. r. vádlottat az ellene 9 rb. folytatólagosan, társtettesként elkövetett adáscsalás bűntette [Btk. 310. §
(1)és
(3)bekezdés], III. r. vádlottat az ellene 3 rb. - ebből 1 rb. folytatólagosan - társtettesként elkövetett adáscsalás bűntette [Btk. 310. §
(1)és
(3)bekezdés], IV. r. vádlottat az ellene 2 rb. - ebből 1 rb. folytatólagosan - társtettesként elkövetett adáscsalás bűntette [Btk. 310. §
(1)és
(2)bekezdés], V. r. vádlottat az ellene 3 rb. - ebből 1 rb. folytatólagosan - társtettesként elkövetett adáscsalás bűntette [2 rb. Btk. 310. §
(1)és
(3)bekezdés, valamint 1 rb. Btk. 310. §
(1)és
(2)bekezdés], VI. r. vádlottat az ellene 3 rb. társtettesként elkövetett adáscsalás bűntette [Btk. 310. §
(1)és
(2)bekezdés], VII. r. vádlottat az ellene 3 rb. társtettesként elkövetett adáscsalás vétsége [Btk. 310. §
(1)bekezdés], VIII. r. vádlottat az ellene 7 rb. - ebből 1 rb. folytatólagosan - társtettesként elkövetett adáscsalás bűntette [6 rb. Btk. 310. §
(1)és
(3)bekezdés, 1 rb. Btk. 310. §
(1)és
(2)bekezdés], IX. r. vádlottat az ellene folytatólagosan, társtettesként elkövetett adáscsalás bűntette [Btk. 310. §
(1)és
(2)bekezdés], miatt emelt vád alól felmentette. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlottak terhére, az I. r., II. r., III. r., IV. r., V. r. és VIII. r. vádlottak esetében a részfelmentés miatt, bűnösségük megállapítása és próbára bocsátás helyett büntetés kiszabása, a IV. r. vádlott tekintetében súlyosabb intézkedés alkalmazása érdekében, a VI. r., VII. r. és IX. r. vádlottak esetében felmentésük miatt, bűnösségük megállapítása és intézkedés alkalmazása végett. A fellebbezés írásbeli indokolásában az ügyész ezt akként módosította, hogy megalapozatlanság miatt az ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárásra utasítását indítványozta. A fellebbviteli főügyészség a módosított ügyészi fellebbezést fenntartotta, a tényállás részbeni felderítetlenségére, hiányosságára, a vád ki nem merítésére és azon való túlterjeszkedésre, továbbá az indokolási kötelezettség részbeni elmulasztására tekintettel az ítéletnek a Be. 375. §
(1)bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. A vádlottak terhére bejelentett, illetve a hatályon kívül helyezést és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását célzó fellebbezés alaptalan. A másodfokú bíróság a Be. 348. §
(1)-
(2)bekezdése és 349. §
(1)bekezdése alapján eljárva az ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt valamennyi vádlott tekintetében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le a tárgyalást, és hozta meg az ítéletet. Az ítélőtábla nem osztotta a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, amely szerint az elsőfokú bíróság részben nem merítette ki a vádat, részben pedig túlterjeszkedett azon, s ezen szabálysértések lényeges kihatással voltak az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, illetve a felmentésekre. Az ügyész álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a vádirati tényálláshoz képest (amely szerint a vádlottak által működtetett vállalkozások tényleges gazdasági tevékenységet folytattak, de vagy nem nyújtottak be adóbevallást, vagy a fiktív számlák felhasználásával valótlan tartalmúakat nyújtottak be), nem állapíthatta azt meg, hogy a vádlottak tényleges gazdasági tevékenységet nem folytattak, hanem az érintett vállalkozások részére fiktív számlákat állítottak ki a számlákon szereplő összeg 5%-áért, amely számlákat a vállalkozások a könyvelésükben és az adóbevallásukban szerepeltettek. Az ítélőtábla nem értett ezzel egyet. A vád tárgyát a számlák kiállítása és az adóbevallások elmulasztása, illetve tartalma képezte. Ehhez képest az elsőfokú bíróságnak a bizonyítási eljárás során - többek között - éppen azt kellett vizsgálnia, hogy a számlák mögött állt-e tényleges gazdasági tevékenység, avagy azok fiktívek voltak. Ezen bizonyítás eredményéhez képest kellett állást foglalnia az adócsalások megvalósulását illetően is. Ezért az elsőfokú bíróság a vád tárgyát képező büntetőjogilag releváns tények vizsgálata, s a tényállás megállapítása során - túlnyomórészt - a tettazonosság körében maradt. Mellőzte ugyan a másodfokú bíróság a hamis személyi igazolvány felhasználására vonatkozó megállapításokat (ítélet
  1. oldal utolsó bekezdése,
  2. oldal
  3. és
  4. bekezdése), valamint helyesbítette a
  5. oldal
  6. bekezdésében foglaltakat akként, hogy a vádlottaknak - IX. r. vádlott kivételével - arról volt tudomásuk, hogy a valótlan gazdasági eseményekről szóló számlákra a számlabefogadó cégeknek azért volt szükségük, hogy azt beállítsák a könyvelésükbe és szerepeltessék az adóbevallásukban. Az elsőfokú bíróság a helyesbítésekkel érintett megállapításaival az ítéleti tényállás szintjén ugyan valóban meghaladta a vád kereteit, azonban a vádlottak büntetőjogi felelősségéről mindezek vonatkozásában nem hozott döntést [sőt, az ítélet
  7. oldal
  8. bekezdésében foglaltak tekintetében maga is megállapította, hogy a vádhoz kötöttség folytán nem állt módjában a vádlottak - és az érintett vállalkozások tanúként kihallgatott vezetői - bűnösségének a kimondása (ítélet
  9. oldal
  10. bekezdése)]. Ezért a fenti mellőzések és a helyesbítés az ügy érdemi felülbírálatát nem érintette. Az elsőfokú bíróság eleget tett tényállás-felderítési kötelezettségének, melynek során a büntetőjogilag releváns tények tekintetében a szükséges és lehetséges körben és mélységben felvette a bizonyítást. Ennek során figyelemmel volt a korábbi hatályon kívül helyező végzésben foglalt iránymutatásokra is, illetve az attól való eltérést megindokolta. A felvett bizonyítás eredményéhez képest a megyei bíróságnak a további bizonyítást szükségtelennek tartó álláspontjával a másodfokú bíróság teljes mértékben egyetértett, s azt okszerűnek minősítette. Eljárási szabályt [Be.
  11. §
(2)bekezdés f) pontja] sértett azonban a megyei bíróság, amikor elmulasztotta megindokolni a IV., V., VI., VII. r. vádlottak védője által előterjesztett, és a tárgyaláson (
  1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 61-
  2. oldal) elutasításra került bizonyítási indítványokat (meteorológiai tájékoztatás beszerzése, közlekedési szakértő kirendelése, könyvszakértői vélemény kiegészítése). Figyelemmel azonban az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás tartalmára, ezen - a számlák fiktív voltának megállapítását célzó - bizonyítási indítványok teljesítése szükségtelen lett volna, hiszen a bíróság a már beszerzett bizonyítékok alapján is ugyanazt a tényt állapította meg, mint amelynek érdekében a bizonyítási indítványok előterjesztésre kerültek. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Be.
  3. §
(3)bekezdésében foglaltaknak megfelelően eljárva, az általa beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte, s a tényállást az így kialakult meggyőződése szerint állapította meg. A megyei bíróság mérlegelése mindenben logikusnak, iratszerűnek, az általa törvényesen beszerzett bizonyítékok tartalmának megfelelőnek bizonyult, így a bizonyítékok mérlegelésén keresztül a tényállást támadó, és hatályon kívül helyezést célzó fellebbezés eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság részletesen számot adott arról, hogy mely bizonyítékot mennyiben és miért fogadott vagy utasított el. A vád tárgyát képező számlák fiktív voltát alátámasztó, és egymást kiegészítő bizonyítékok olyan zárt láncolatot alkottak, amely minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a tényállásban megjelölt számlák mögött semmiféle, a vádlotti vállalkozásokhoz köthető gazdasági teljesítmény nem áll. Az elsőfokú bíróság tényállása - a fenti helyesbítésekkel együtt - teljes egészében megalapozottnak bizonyult, s ezáltal a felülbírálat alapját képezte [Be. 351. §
(2)bekezdés]. A tényállásból a megyei bíróság okszerűen következtetett egyrészt a vádlottak büntetőjogi felelősségének fennállására a magánokirat-hamisítások tekintetében, másrészt az adóbevallások vonatkozásában a bűnösség hiányára, minthogy a fiktív számlák nem képezhették semmilyen adó alapját. Tévedett azonban a magánokirat-hamisítások jogi minősítése során a bűncselekmények halmazatát, folytatólagosságát, illetve részben az elkövetői formákat illetően. A magánokirat-hamisítás bűncselekménye akkor valósul meg, ha valaki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására használt fel hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot (Btk. 276. §). Ebből következően a sértett jogviszonyok száma határozza meg az adott bűncselekmény rendbeliségét, vagyis jelen ügyben cégenként és adónemenként (vagyis jogviszonyonként) kellett vizsgálni a bűncselekmény megvalósulását. Ennek során figyelemmel kellett lenni a folytatólagosság törvényi feltételeinek [Btk. 12. §
(2)bekezdése] esetleges fennállására is, melynek során az éves bevallású adónemek esetén (az elkövetési idők közötti hosszabb tartamra tekintettel) a folytatólagosság nem volt megállapítható, míg a rövidebb bevallási tartamú általános forgalmi adó tekintetében - a további feltételek fennállásától függően - adott esetben megállapítható volt ezen törvényi egység. A másodfokú bíróság ezen túlmenően figyelemmel volt arra, hogy a hamis számlákat az adott cég ügyvezetőiként eljáró vádlottak használták fel az adóbevallások során, s így kizárólag ők valósítottak meg tettesi elkövetői magatartást, míg amikor az I. r. vádlott nem ügyvezetőként járt el, akkor a többi vádlott eljárásához bűnsegédi magatartást fejtett ki (amely elkövetői forma a 1. sz. gazdasági társaság és 2. sz. gazdasági társaság esetében a tettesi, mint súlyosabb elkövetői formába beleolvadt). Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a vádlottak okirattal kapcsolatos cselekményeit a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján eljárva újraminősítette, s így az az alábbiak szerint alakul: I. r. vádlott: - 5 rb. magánokirat-hamisítás vétsége (a
  1. sz. gazdasági társaság és a
  2. sz. gazdasági társaság tekintetében), melyből 2 rb. folytatólagosan elkövetett (az áfa adónemet illetően), Btk.
  3. §-a, - 9 rb. bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (
  4. sz. gazdasági társaság,
  5. sz. gazdasági társaság
  6. sz. gazdasági társaság,
  7. sz. gazdasági társaság,
  8. sz. gazdasági társaság,
  9. sz. gazdasági társaság), melyből 4 rb. folytatólagosan elkövetett (
  10. sz. gazdasági társaság,
  11. sz. gazdasági társaság,
  12. sz. gazdasági társaság. és a
  13. sz. gazdasági társaság áfa jogviszony vonatkozásában), Btk.
  14. §-a. II. r. vádlott: 4 rb. magánokirat-hamisítás vétsége (
  15. sz. gazdasági társaság,
  16. sz. gazdasági társaság,
  17. sz. gazdasági társaság), melyből 2 rb folytatólagosan elkövetett (
  18. sz. gazdasági társaság és
  19. sz. gazdasági társaság áfa bevallásai), Btk.
  20. §-a. III. r. vádlott: 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége (
  21. sz. gazdasági társaság áfa és társasági adó), melyből 1 rb. (az áfa) folytatólagosan elkövetett, Btk.
  22. §-a. IV. r. vádlott: 1 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (
  23. sz. gazdasági társaság), Btk.
  24. §-a. V. r. vádlott: 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége (
  25. sz. gazdasági társaság), melyből 1 rb. folytatólagosan elkövetett (az áfa), Btk.
  26. §-a. VIII. r. vádlott: 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége (
  27. sz. gazdasági társaság), melyből 1 rb. folytatólagosan elkövetett (az áfa), Btk.
  28. §-a. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor a felmentő rendelkezések során a vád tárgyát képező cselekményeket helyesen minősítette. A büntetőjogi joghátrány megállapítása során a bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság hiánytalanul felsorolta, s azokat súlyuknak megfelelően értékelve olyan törvényes nemű és mértékű intézkedéseket alkalmazott a vádlottakkal szemben, amelyeknek sem az enyhítésére, sem a súlyosítására nem volt indok. A megrovással érintett vádlottak esetében a bíróság a rosszallását fejezi ki az intézkedés alkalmazásával, és felhívja a vádlottakat, hogy a jövőben tartózkodjanak bűncselekmény elkövetésétől [Btk.
  29. §
(2)bekezdés]. Tekintettel arra, hogy a jogi minősítés fentiek szerinti megváltoztatásán túlmenően az ítélet mindenben helyesnek bizonyult, ezért azt a másodfokú bíróság egyebekben a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlottak terhére benyújtott fellebbezés eredménytelensége folytán a Be. 381. §
(1)
(2)bekezdése és a 339. §
(1)bekezdése alapján eljárva az ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Ezen túlmenően a másodfokú bíróság helyesbítette a IV. r. és a IX. r. vádlottak személyi adatait. Az ítélet elleni fellebbezés kizártságának a megállapítása a Be.
  1. §-án alapul. Szeged,
  2. május
  3. Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. Dr.Mezőlaki Erik sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr.Cserháti Ágota sk. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.125/2011/
  4. számú ítélete és a Békés Megyei Bíróság 12.B.358/2009/
  5. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
  6. május
  7. Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. a tanács elnök A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.