Bf.87/2011/4 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés), valamint társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (Btk.275.§

(1)bekezdés b) pont) állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 10 hónap börtönbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. AII.r. vádlottat társtettesként elkövetett kényszervallatás bűntette (Btk.227.§

(1)bekezdés), valamint társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (Btk.275.§

(1)bekezdés b) pont) miatt halmazati büntetésül 10 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. AIII.r. vádlottat 2 rb. - egy esetben társtettesként elkövetett - kényszervallatás bűntette (Btk.227.§

(1)bekezdés), valamint 1 rb. testi sértés vétsége (Btk.170.§

(1)bekezdés) miatt halmazati büntetésül 1 év 2 hónap börtönbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását vele szemben is 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Kötelezte a vádlottakat külön-külön a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlottak, valamint védőik elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A III.r. vádlott védője pénzbüntetés kiszabása és előzetes mentesítés alkalmazása érdekében is jogorvoslati kérelemmel élt. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A vádlottak és védőik a nyilvános ülésen fellebbezéseiket fenntartották, amelyet az előzetes mentesítés alkalmazása érdekében is bejelentettnek tekintettek. A másodfokú bíróság a jogorvoslati kérelmeket felmentésre irányuló részükben nem, mindössze az előzetes mentesítés alkalmazása vonatkozásában tartotta megalapozottnak. Az ítélőtábla a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az hiánytalan, teljes körben felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. A megyei bíróság a perrendi szabályok betartásával széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek során kihallgatta az eseményekben közvetlenül érintett személyeken túl azokat a tanúkat is, akik a történtekről közvetett ismeretekkel rendelkeztek. A cselekményt a két sértetten kívül más személy nem észlelte, ezért szükséges volt a tényállás megfelelő felderítéséhez azoknak a meghallgatása is, akik a sértettektől értesültek az eseményekről. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok részletes és a logika szabályainak megfelelő értékelésével adott számot ténymegállapításairól, köztük a vádlotti vallomások elvetésének okairól. A rendelkezésre álló bizonyítékok közül megalapozottan fogadta el sértett1 és sértett2 előadását, mivel azokban az ügy lényegére kiható ellentmondás nem volt fellelhető. Egyetértett a másodfokú bíróság azzal az elsőfokú állásponttal is, hogy az időmúlással magyarázható a sértettek részéről az összefüggő előadás hiánya a tárgyaláson. Ez a körülmény azonban a vallomások lényegét nem tette megkérdőjelezhetővé. Nem osztotta a fellebbviteli bíróság a védők, elsősorban a III.r. vádlott védőjének perbeszédében kifejtett érvelését, mely szerint sértett2 bántalmazást eltúlzó vallomására tényállás nem alapítható. Az elsőfokú bíróság megfelelő kritikával értékelte az említett sértett előadását, és azt csak az orvosszakértői véleménnyel megerősített részében fogadta el. A két sértett nyilatkozatát további bizonyítékok erősítették meg; így tanúvallomások, valamint objektív bizonyítékként az orvosi okiratok, továbbá dr.szakértő1 orvosszakértő véleménye is. A tanúk (tanú1, tanú2, sértett2né, tanú3, tanú4, tanú5, tanú6, tanú7) a sértettektől szereztek tudomást az eseményekről, a vádlottak által elkövetett bántalmazásról. Ezek a tanúk a két sértetten rendőrségi kihallgatásuk előtt nem, azt követően viszont különböző sérülések nyomait észlelték. E vallomások tükrében megalapozott volt az a következtetés is, hogy a sértettek sérüléseiket a kihallgatás közben történt bántalmazás következtében szenvedték el. Az elsőfokú bíróság észlelte a sértettek sérüléseiről felvett látleletek közötti ellentmondást, és megindokolta, hogy miért a második látlelet adatait fogadta el. Az első ízben készített látleletben rögzített sérülések ugyanis nem feleltek meg a tanúvallomásoknak. Az elsőfokú bíróság a fenti terhelő bizonyítékokkal szemben álló, a bántalmazás tényét tagadó vádlotti védekezéseket helytállóan vetette el. A megalapozott tényállás a Be.352.§

(2)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. Miután az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a logika szabályaival összhangban állóan értékelte, és értékelő tevékenységének indokát is részletesen kifejtette, így a megalapozott tényállás - a védők ezzel ellentétes érvei szerint - a másodfokú eljárásban eredménnyel nem volt támadható. A másodfokú bíróság nem látott indokot a tényállás megváltoztatására vagy megalapozatlanság miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére. -----------------------E tényállás alapján a megyei bíróság helyesen következtetett mindhárom vádlott büntetőjogi felelősségére, és cselekményeik minősítése is mindenben megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Az ügyben mindössze sértett1 élt magánindítvány előterjesztésének jogával, így kizárólag aIII.r. vádlott büntetőjogi felelősségét lehetett megállapítani a kényszervallatással egyébként halmazatban álló testi sértés vétségében is. ------------------------ A megyei bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket helyesen tárta fel. Nem tévedett, amikor mindhárom vádlottal szemben szabadságvesztés-büntetést szabott ki. A büntetések tartamának meghatározásakor a vádlottak magatartása alapján megfelelően differenciált, és indokolt volt a büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése is. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a cselekmények tárgyi súlya miatt a szabadságvesztésnél enyhébb büntetési nem alkalmazása súlytalan, a cselekmények jelentőségéhez képest aránytalan lett volna. Az ítélőtábla vizsgálta, hogy a védelem által indítványozott előzetes mentesítés feltételei a vádlottak vonatkozásában adottak-e. A Btk.104.§

(1)bekezdése értelmében a bíróság előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha a szabadságvesztés végrehajtását a Btk.89.§-a alapján felfüggeszti, és az elítélt a mentesítésre érdemes. Az előzetes mentesítés alkalmazását a törvény felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén érdemességtől teszi függővé. Ennek a kérdésnek az eldöntésénél a másodfokú bíróság a vádlottak parancsnoki jellemzésére volt alapvetően figyelemmel. Az abban megfogalmazott pozitív vádlotti magatartás, a munkavégzés kiemelkedő színvonala, valamint a szűkebb közösség messzemenő elégedettségét kifejezésre juttató véleménye miatt úgy látta, hogy nagyobb társadalmi érdek fűződik a vádlottak szolgálatban tartásához, mint eltávolításához. A kedvezmény megadása során arra is figyelemmel volt, hogy a vádlottak cselekményeiket nem önös érdekből, hanem bűncselekmény felderítése érdekében valósították meg. Mindezeket értékelve a másodfokú bíróság akként foglalt állást, hogy kivételesen a Btk.37.§-ában írt büntetési célokkal is összeegyeztethető az említett rendelkezés alkalmazása. A kifejtett indokokra tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, és a vádlottakat előzetes mentesítésben részesítette, míg az ítélet törvényes rendelkezéseit a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Be.381.§

(1)bekezdése alapján köteles aII.r. vádlott a másodfokú eljárásban védelmével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A II.r. vádlott védője a bűnügyi költség részletekben történő teljesítésére irányuló kérelmet terjesztett elő. Ennek engedélyezésére a másodfokú bíróság törvényes lehetőséget nem látott, azt ugyanis a végrehajtás eredménytelenségét követően lehet az elsőfokú bíróságnál kérelmezni. P é c s,

1. május
2. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Tolna Megyei Bíróság 12.B.82/2010/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.87/2011/
4. számú ítélete folytán mindhárom vádlott vonatkozásában az abban foglalt változtatással a
5. évi május hó
6. napján jogerőre emelkedett és a felfüggesztett szabadságvesztések kivételével végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke