Pf.20124/2011/5 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.124/2011/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla dr. Babinyecz Ferencné dr. Dara Edit ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek, - (jogtanácsos neve) által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés iránt indított perében, amelybe dr. Dudás Edit ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó (címe) szám alatti székhelyű b e a v a t k o z ó az alperes pernyertességének érdekében fellépett, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
2. december
3. napján kelt 14.P.20.658/2008/
4. sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezése és az alperes Pf.III.20.124/2011/
6. sorszámú csatlakozó fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. A felek és a beavatkozó a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik. Megállapítja, hogy a másodfokú eljárás során felmerült le nem rótt 433.000,(Négyszázharmincháromezer) Ft eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes
7. április
8. napján lakóházának teraszáról a garázs lejárójába esve balesetet szenvedett, amely miatt gerincsérülés gyanújával mentővel szállították az alperesi jogelőd (helység 1 neve)i kórházba. A baleset időpontjában
9. életévében volt, eladóként dolgozott és a férjétől különváltan élt.
10. április
11. napjától április
12. napjáig kórházi kezelés alatt állt. A mellkasáról, a bal kulcscsontjáról és a háti gerincéről röntgenfelvételt készítettek. Kulcscsonttörést diagnosztizáltak, amely miatt karját felkötötték és fájdalomcsillapítókat kapott. A következő napon elkészült röntgenfelvétel alapján bordatörést is megállapítottak. Kontroll vizsgálatokat követően
13. május
14. napján a felperes háti panaszaira fűzőt írtak fel. A
15. -2- július
16. napján elvégzett a vizsgálat során leírták a váll- és gerincfájdalmát, továbbá, hogy tartása megváltozott. Ezért ismételten röntgenfelvételeket készítettek, amelynek alapján észlelték, hogy a B-XII csigolya magassága felére csökkent, mellső pereméből egy 10 x 5 mm-es csontdarab kitört és a L-II csigolya felső zárólemeze pedig besüppedt. Az idegsebészeti vizsgálat idegrendszeri elváltozást nem igazolt, a csontsűrűség vizsgálattal osteoporosist diagnosztizáltak. A két érintett csigolya jelentős összeroppanással járó törés utáni állapotát a
17. november
18. napján elvégzett MRI vizsgálatot követően állapították meg. A későbbiek során a felperes szívinfarktust szenvedett, amely miatt stent beültetést végeztek. Tüdőembóliát kapott, utóbb a jobb lábszár artériás trombózisával kezelték. Időszakosan visszatérő övsömör megbetegedésben, valamint a baleset után diagnosztizált kevert szorongásos és depressziós zavarban szenved. Az Országos Orvosszakértői Intézet
19. január
20. napján 67 %-os,
21. január
22. napján 100 %-os munkaképesség-csökkenését állapította meg, amelyekben rész okként szerepelt a csigolyatörés. A felperes munkaviszonya
23. december
24. napján szűnt meg közös megegyezéssel, ebben az időpontban átlagkeresete havonta 64.161,-Ft volt. (helység 2 neve)re költözött, hogy leánya közelében élhessen. A háztartási munkában gyermekei, ismerősei nyújtanak segítséget. A felperesnek unokái vannak, egészségi állapota miatt felügyeletüket önállóan nem tudja ellátni. A háti XII és az ágyéki II csigolyák törése miatt mozgáskorlátozottságot és esztétikai problémát okozó gibbus, azaz púposság alakult ki, valamint az ágyéki gerincszakaszon jelentős balra irányuló elhajlás keletkezett. Ezen laikus szemmel kevésbé látható maradványtünetek a sérülésből, illetve részint a rögzítés elmaradásából származnak. A felperes módosított keresetében nem vagyoni kártérítés jogcímén 5.000.000,-Ft és ezen összeg után
25. április
26. napjától a kifizetés napjáig számított késedelmi kamata, továbbá vagyoni kártérítésként a havi minimálbér és a rokkantnyugdíja közötti mindenkori különbözet (lejárt: 3.571.491,-Ft) és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadása szerint az alperesi kórházban a kétszeres csigolyatörését nem észlelték és nem kezelték, sőt az alkalmazott gyógymód, a mozgatás késleltette a gyógyulását. A csigolyatörések diagnosztizálására csak
27. júliusában került sor, amikor már a csigolyák úgy rögzültek, hogy a tartása megváltozott, amelynek következtében korábbi álló munkáját nem tudta végezni, akadályozva van a mozgásában és a kezeletlen sérülés miatt olyan pszichés állapotba került, amely további súlyos megbetegedéseket, így szívbetegséget és övsömört okozott. A kezeletlen csigolyatörések és a nem megfelelően ellátott kulcscsonttörés miatt előállott esztétikai változások folytán a férjével való kapcsolata nem rendeződött. Életkörülményei jelentős mértékben elnehezültek mozgásának beszűkűlése miatt, és külső segítséget kell igénybe vennie a mindennapi életvitelében. Az alperes és a beavatkozó ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Nem vitatták, hogy az egészségügyi szolgáltató késedelmesen észlelte a felperes csigolyatörését és azt nyomban nem kezelte, azonban álláspontjuk szerint a felperes jelen állapota és ezen mulasztás között nincs okozati összefüggés. A 100 %-os -3- Pf.III.20.124/2011/
28. szám munkaképesség-csökkenést az elszenvedett baleset, illetve az azt követő sorsszerű megbetegedések okozták. Az elsőfokú bíróság 14.P.21.941/2006/
29. sorszámú ítéletét a Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.525/2007/
30. sorszámú végzésével hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítésének szükségessége miatt. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a gerinc fokozódó ferdülése, illetve a rögzítés nélküli csigolyák deformitása nagyobb mértékű a megfelelő kezeléssel elérhető állapotnál, és nem tisztázta, hogy a maradványtünet milyen munkaképesség-csökkenést eredményezett. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a bizonyítás kiegészítést foganatosította. Ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 2.200.000,-Ft nem vagyoni kártérítést és ezen összeg után
31. április
32. napjától
33. december
34. napjáig évi 11 %-os, majd
35. január
36. napjától a kifizetésig minden késedelemmel érintett naptári félévre a félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest 260.104,-Ft előlegezett költség megtérítésére azzal, hogy az ezt meghaladó költséget és az eljárási illetéket az állam viseli. Megállapította, hogy mindkét fél és a beavatkozó viseli a perrel felmerült költségeiket. Indokolásában a ("A" szakértői intézet) által készített szakvéleményre tekintettel kifejtette, hogy a felperes sérüléséről a baleset napján készített háti gerinc röntgenfelvételeinek egyikén látható a XII háti csigolya jelentős megkeskenyedése, amely miatt szükséges lett volna kiegészítő röntgenfelvételeket végezni a további sérülések meglétének vagy kizárásának egyértelmű tisztázásához. A kiegészítő felvételek elkészülte esetén sor kerülhetett volna a törések rögzítésére konzervatív módszerrel vagy műtéti úton. A baleset következtében a felperesnek nem csupán a kezelt kulcscsonttörése és bordatörése, hanem a magasból való leesés következményeként ágyéki és a háti csigolyatörése is keletkezett. A törések folytán az ágyéki gerincszakaszon igen jelentős, balra irányuló elhajlás keletkezett és kisebb fokú púposság állt elő. A csigolyatörés oka egyértelműen a magasból való leesés volt. A
37. augusztusában megállapított csontsűrűség csökkenés csak közrehatott az elszenvedett csonttörés súlyosságának mértékében, de a törés ilyen külső hatásra normál csontsűrűségű csigolya esetén is kialakulhatott volna. Az alperesi kórház mulasztása a felperes jelenlegi állapotával részben hozható okozati összefüggésbe, ugyanis tény, hogy balesetet szenvedett, amelynek során súlyos sérülései keletkeztek. A felperes kártérítési igényét az alperesi mulasztással okozati összefüggésben kialakult deformitásra, szívbetegségre, pszichikai elváltozásokra és munkaképesség-csökkenésére alapította. A beszerzett orvosszakértői vélemények alapján a bíróság -4arra a következtetésre jutott, hogy a deformitás és a pszichés elváltozások tekintetében részben, a munkaképesség-csökkenés vonatkozásában 10 % mértékben az okozati összefüggés fennáll, ugyanakkor az utóbb jelentkezett sorsszerű megbetegedések függetlenek az alperes magatartásától. A ("A" szakértői intézet) I. számú szakvéleményére utalva rámutatott arra, hogy a csigolyatörés kezeletlensége valószínűleg másodlagos elmozdulást idézett elő és a gerinctengely elhajlása is fokozódott. A kiegészített szakvéleményből kitűnik, hogy a meggyengült, deformálódott csigolya és a környezetében lévő lágyrészek a gyógyulás után kevésbé teherbíróak, és a felsőtest súlyának állandó hatása ezen a gerincszakaszon érvényesül, amely következménye a tengelyeltérés növekedése. A gerinc és a hát görbülete a törés elvárható gondosság melletti kezelése esetén is bekövetkezhet, azonban az általában néhány fokkal kisebb, mint a rögzítés nélküli gyógyulás esetében. A bíróság kizárta a bizonyítékok köréből a ("B" szakértői intézet) és a ("C" szakértői intézete) által készített szakértői véleményeket. Az előbbi szakértői véleményt azért nem fogadta el, mert a felperes személyes vizsgálata nélkül készült és a tárgyaláson meghallgatott (szakértő neve) igazságügyi szakértő nyilatkozatából kitűnik, a perbeli eset vonatkozásában szakorvosi ismeretekkel, gyakorlattal nem rendelkezik, mert kórbonctani szakorvosként dolgozik. A radiológiai felvételek értékelése ugyanezen okból nem vehető figyelembe. A ("C" szakértői ntézet) által készült szakértői véleményt azért nem fogadta el, mert a pontosan feltárt orvosi adatok ellenére nem adott korrekt választ a felperesnél előállt gerincsérülés és a rögzítés hiányának következményeire. Az elsőfokú bíróság a felperesnek az alperes felróható magatartásából eredő esztétikai és fizikális tünet együttesét a nem vagyoni kártérítés körében értékelte, és vizsgálta a munkaképesség-csökkenésben való megnyilvánulását. Kiemelte, hogy a felperes munkaképesség-csökkenése
38. január hónapban 67 % mértékű volt az ágyéki csigolyatörés, hátcsigolyatörés, osteoporosis, közepes depressziós epizód, kulcscsonttörés és többszörös bordatörés betegségek alapján. Ezt követően
39. évtől több sorsszerű megbetegedést szenvedett, és
40. január, illetve
41. január hónapban a felülvizsgálatok során a munkaképesség-csökkenését 100 %-ban állapította meg az orvosi bizottság. Ekkor figyelembe vették az utóbb bekövetkezett megbetegedések munkaképességre gyakorolt hatását, így többek között a szívizomelhalást, az idült isemiás szívbetegséget is. A ("A" szakértői intézet) III. számú szakvéleménye értelmében nem adható tudományosan megalapozott állásfoglalás arra a kérdésre, hogy a kezelések elmaradása miatt kialakult teljes munkaképtelen állapotból hány % mértéket eredményezett az alperesi mulasztás. Annál a sérültnél, akinek a felpereshez hasonló csigolyatörés van, de semmilyen egyéb sérülése vagy alapbetegsége nincs, az ebből eredő maradandó egészségkárosodás 15-20 %-ra, míg a munkaképesség-csökkenés 2530 %-ra tehető. Az elsőfokú bíróság ebben a kérdéskörben is kizárta a ("B" szakértői intézet) és a ("C" szakértői intézet) a szakértői véleményét, amelyet részletesen indokolt. Arra a következtetésre jutott, hogy az egészségügyi szolgáltató által késedelmesen ellátott csigolyatörés legfeljebb 10 % mértékű munkaképesség-csökkenést eredményezhetett, tekintettel a baleseti eredetű kezelt és az egyéb, sorsszerű -5Pf.III.20.124/2011/
42. szám betegségekre is. A negatív pszichikai elváltozások alperesi magatartásból eredő részoki összefüggését a ("D" szakértői intézet) által készített komplex orvosszakértői és elmeorvos szakértői véleményére alapozta. Eszerint a közepes súlyos fokú szorongást, kóros lehangoltságot, emócionális labilitást fele arányban a
43. évi trauma kapcsán elszenvedett csigolyatörés és annak elhúzódó gyógyulása, míg fele arányban az egyéb természetes okú megbetegedések okozták. Ezeket a háttéreseményeket a felperes nem tudja elkülöníteni és feldolgozni, de egyaránt szerepet játszanak az észlelt kóros lehangoltságban és szorongásban. A ("C" szakértői intézet) szakvéleménye nem volt figyelembe vehető, mert nem célzott pszichiátriai vizsgálaton alapul. Az ismertetett hátrányok ellensúlyozására az elsőfokú bíróság 2.200.000,-Ft nem vagyoni kártérítést talált megállapíthatónak, míg egyebekben a keresetet elutasította. A vagyoni kárigény körében rámutatott arra, hogy a felperes munkaképességének elvesztése nem az alperes mulasztásával áll oksági kapcsolatban, hanem magával a balesettel, illetve az egyéb, sorsszerű megbetegedésekkel. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést, míg az alperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a módosított keresetének helyt adást kért. Fellebbezése indokaként előadta, a ("C" szakértői intézet) szakértői véleményét az elsőfokú bíróság tévesen zárta ki a bizonyítékok köréből. Az alperes mulasztásának következtében 67 % mértékű munkaképesség-csökkenést és pszichés megbetegedést szenvedett, amely indokolja a vagyoni és a nem vagyoni kár megtérítése iránti igényét. Az alperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet részben és akként történő megváltoztatását kérte, hogy az ítélőtábla mellőzze a kamat fizetésére kötelezését. Okfejtése szerint az egészségügyi szolgáltató felelőssége részleges az esztétikai és pszichikai kárért, azonban a felperes 100 %-ban csökkent munkaképes állapotát a sorsszerű megbetegedései és a súlyos balesete okozta. Nem kifogásolta a nem vagyoni kártérítés összegét azzal, hogy az elsőfokú bíróság által kimunkált 2.200.000,-Ft a jelenlegi kártalanításnak felel meg, ezért a kamatfizetésre kötelezésének mellőzését kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes nem követte a pszichiáter tanácsait és a pszichés megbetegedése részben ezen okból származik. A beavatkozó fellebbezési fellebbezéséhez. ellenkérelmében csatlakozott az alperes csatlakozó A fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés megalapozatlan. -6A felperes és az alperes között fennálló egészségügyi szolgáltatási jogviszonyra tekintettel az alperes kártérítési felelősségére a Ptk.
44. §