Kfv.V.35.372/2010/9. A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága a dr. Lassányi Gábor Krisztián ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Fürst Krisztina jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhiv

alábbi í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 19.K.31.840/2009/10.számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg

alperesnek 100.000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak felhívásra 2.500.000 (kettőmillió-ötszázezer) felülvizsgálati eljárási illetéket. - külön forint Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes 2003. évi személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja) bevallását munkáltatója, a Kft. készítette el, munkaviszonyból származó bérjövedelme 600.000 Ft, számított adója 120.000 Ft volt, 108.000 Ft adójóváírás és 12.000 Ft nyugdíjkedvezmény figyelembe vételével adófizetési kötelezettsége nem keletkezett, kifizetője adóelőleget nem vont le.

adóhatóság a felperesnél 2003-

1. évekre szja. adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban -
2. évre- a felperes terhére 45.955.600 Ft szja. adókülönbözetet írt elő, adóbírsággal sújtotta, késedelmi pótlékot számított fel.

adóhatóság

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109.§

t állapította meg, hogy a felperesnek

adózott, illetve igazolt módon megszerzett bevételén kívül 2003. évben 114.819.000 Ft jövedelemre volt szüksége ahhoz, hogy kiadásait fedezni tudja, és ezt

összeget eltitkolt jövedelemnek minősítette.

adóhatóság nem vitatta a felperes okiratokkal alátámasztott, korábbi évekből származó bevételeit, de ezeket

ért nem fogadta el a forráshiány fedezetére , mert a felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy 2003. január 1-jén is rendelkezésére álltak volna, mivel a Kft-nek 2001-2000 években is nagy összegű tagi hiteleket nyújtott.

volt

adóhatóság jogi álláspontja, hogy a felperesnek

eladott ingatlan vételárából

1. január 1én 27.500.000 Ft-ja volt, ezért a
2. március 3-tól szeptember 22-ig terjedő időszakban a Kft-nek befizetett 148.850.000 Ft tagi hitelből 114.819.000 Ft-ra nem rendelkezett pénzügyi forrással. Mindezek miatt

összevont adóalapot

adóhatóság a vallott 600.000 Ft-tal szemben 115.419.000 Ft-ban határozta meg, rögzítette ugyanakkor

t is, hogy a felperes bevételei 2004-

1. években fedezetet nyújtottak a kiadásokra. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
2. március
3. napján hozott 1559652414 számú határozatában

elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes fellebbezésével ellentétben

adóhatóság 2002. évre ellenőrzést nem folytatott le, adókötelezettséget nem írt elő, és

Art. 97.§

1. és 1999., valamint
2. évben megszerzett bevételei a kiadásokra is tekintettel a vizsgált időszak kezdetén is a rendelkezésére álltak volna.

alperes a

1. január
2. napján hozott 2249203243 számú határozatában kiegészítette a 1559652414 számú határozatának indokolási részét

zal, hogy a felperes „kiegészítő fellebbezéséhez csatolt egy 2001.01-12. hónapokra vonatkozó bankszámla kimutatást, és egy kölcsönadási szerződést”, ezekből

onban csupán

látszik, hogy pénztári befizetés útján 2000.

1. 22-én 45.000.000 Ft összeget fizetett a bankszámlájára, majd 2001.
2. 25-én 30.000.000 Ft-ot vett ki. Ezek a pénzmozgások

onban önmagukban nem bizonyítják a 45.000.000 Ft eredetét és

t sem, hogy a felperesnek

1. január 1-jén is rendelkezésére állt még a kivett 30.000.000 Ft, „nehezen elképzelhető”, hogy
3. 25-én

ért vett volna fel 30.000.000 Ft-ot, hogy abból 2003. március 3-án tagi betétet finanszírozhasson. Rámutatott arra is, hogy a kölcsönadás igazolására csupán fénymásolat került csatolásra, amely még teljes bizonyító erejű magánokiratnak sem minősíthető, mivel nem szerepelnek rajta tanúk, a kölcsönadó neve nem tudni hol, hogyan, ki által és mikor- utóbb áthúzásra és javításra került, ezért e tárgyban kapcsolódó vizsgálat lefolytatása nem indokolt. A felperes által benyújtott irat alakilag, és tartalmilag „oly mértékben elfogadhatatlan, ellenőrizhetetlen bizonyíték”, mely a benne foglalt ügylet igazolására alkalmatlan. A felperes keresetében elsődlegesen

adóhatósági határozatok megváltoztatását, a terhére előírt fizetési kötelezettségek törlését, másodlagosan hatályon kívül helyezés mellett

elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.

zal érvelt, hogy a határozatokba foglalt döntés a tényállás teljes körű feltárása nélkül, a lényeges és javára szóló tényeket figyelmen kívül hagyva,

Art. és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló

1. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) előírásait mellőzve illetve megsértve került meghozatalra. Kifejtette, hogy
2. évre

adóhatóság jogszerűen nem tehetett volna megállapításokat, és ez év tekintetében jogellenesen szerzett adatok alapján hozta meg döntését, így

„semmis”. Kérte tanúként meghallgatni a társaság volt könyvelőjét és tulajdonosait, Sz. H. és J.H. annak bizonyítására, hogy a dokumentumokkal szemben a tagi kölcsön befizetéseket nem ő, hanem Sz. és J.H. teljesítette, nyitótételként elfogadni a részvényértékesítésből 2001-ben kapott 128.242.000 Ft-ot, a

1. év elején készpénzben felvett 30.000.000 Ft-ot, a Kft.
2. évi üzletrész értékesítéséből származó 5.000.000 Ft-ot, S. Zs. 1999-ben visszakapott 3.000.045 Ft-ot, és a ... szám alatti ingatlan értékesítés meghiúsulásából 1998-ból származó 3.350.000 Ft foglalót. Indítványozta

alperes kötelezését saját módszertani útmutatójának becsatolására, és e körben előadta, hogy

alperes nem ennek megfelelően járt el, hivatkozott

ellenőrzési határidők be nem tartására, és kifogásolta, hogy házastársánál nem folytattak le kapcsolódó vizsgálatot.

elsőfokú bíróság a felperes álláspontja a következő volt: keresetét elutasította. Jogi Fennállt a becslés jogalapja, mivel a felperes 2003. évi adóbevallásában szereplő jövedelem nem nyújtott fedezetet a 114.000.000 Ft-os kiadásra. Ezen nem változtat

sem, hogy

adóhatóság a felperes nyilatkozatába foglalt, ingatlan-eladásból származó összeg felét bevételként elfogadta.

ezen felüli egyéb bevételekre pedig a felperes csak a jegyzőkönyv felállítását követően hivatkozott, és ezek kapcsán a hitelt érdemlő bizonyítás őt terhelte, de ennek nem tudott eleget tenni, a közigazgatási és a peres eljárás során sem bizonyította

általa megnevezett összegek kiadáskori rendelkezésre állását.

adóhatóság nem követett el ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértést. A felperes alaptalanul hivatkozott jogellenes információ szerzésre,

adóhatóság - a felperesi állítással ellentétben - 2002. évre nem végzett ellenőrzést, és egyébként is diszkrecionális jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy mely időszakra rendel el a revíziót. A felszámolótól beszerzett dokumentumokat

adóhatóság jogszerűen használta fel, és teljesítette

Art. szerinti tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségét, a felperes

onban együttműködési kötelezettségének „igen korlátozottan és késedelmesen tett eleget,

ebből fakadó következményeket nem lehet

alperesre terhelni.” Mivel a felperes házastársa bevételére, mint forrásra csak per megindulását követő egy év elteltével utalt, és ekkor sem jelölt meg konkrét adatokat, bizonyítékokat,

alperes nem volt köteles kapcsolódó vizsgálat lefolytatására. A fellebbezés kiegészítéshez csatolt kölcsönszerződés és a perben meghallgatott tanú vallomása - a rendelkezésre álló egyéb adatokra is figyelemmel - nem alkalmas annak hitelt érdemlő igazolására, hogy a tagi kölcsönöket nem a felperes nyújtotta. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy

elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. A felperes érvelése szerint a jogerős ítélet tényállása hiányos, és téves jogi indokolást rögzít. Hivatkozott a bizonyítékok értékelésének elmaradására, a Pp. 2.§

Art. 97.§

adóhatóság nem tájékoztatta

ellene lefolytatott ellenőrzés típusáról, és ez által megszegte

Art. 1.§

Art. 1.§

zal érvelt, hogy

elsőfokú bíróság megszegte a Pp. 176.§

alperes a 2003. évi nyitó tételét tévesen állapította meg,

elsőfokú bíróság pedig érdemben nem is foglalkozott a keresetében megjelölt bevételeivel.

alperes kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Eljárási jogszabálysértés csak akkor adhat alapot a keresettel támadott közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésére, ha

ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható eljárási jogszabálysértésnek minősül.

Art. 92.§

adóhatóság

1. március 12-én kelt határozatában 30 nappal, majd a
2. július 7-én kelt határozatában újabb 30 nappal,
3. augusztus 7-én pedig 25 nappal hosszabbította meg

ellenőrzés határidejét. Tette ezt minden esetben a felperes kérésére, és mindig a felperes javára szólóan engedélyezett még további iratcsatolást, iratrendezést. Ennél fogva teljességgel alaptalan a felperesnek

eljárási határidők be nem tartására, illetve terhére eső túllépésére való hivatkozása. Rögzíti e körben a Legfelsőbb Bíróság

t is, hogy

ellenőrzés egyébként a jegyzőkönyv átadásával, kézbesítésével, illetve postára adásával fejeződik be, amelyre

iratokból megállapíthatóan határidőn belül 2008. szeptember 3-án került sor.

elsőfokú bíróság ítéletében - a felperes érvelésével ellentétben - kifejtette, mégpedig törvényesen és iratszerűen

t a jogi álláspontját, mely szerint a felperes értesült

ellenőrzés megkezdéséről, típusáról, és

alperes a felperes minden kifogására, nyilatkozatára reagált, indokát adta annak is, ha

t nem fogadta el, tehát a felperes jogai a közigazgatási eljárás során nem sérültek. Iratszerűen rögzítette

elsőfokú bíróság

t is, hogy a közigazgatási eljárás során a felperes nem tett olyan nyilatkozatot, és nem csatolt olyan dokumentumokat sem, amelyek felvethették volna házastárs tekintetében lefolytatandó kapcsolódó vizsgálat szükségességét, ilyenekre a keresetében sem hivatkozott. A felperes kizárólag a per során terjesztett elő

t

érvelését, mely szerint házastársa forrástöbbletét nála figyelembe kellett volna venni, de ekkor sem csatolt bizonyítékokat, és nem hivatkozott olyan konkrét tényekre, adatokra, körülményekre sem, amelyekből megállapítható lett volna, hogy mikor, mely kiadáshoz, milyen forrásból és milyen összeggel járult volna hozzá házastársa. A felperes tehát még a peres eljárás során sem szolgáltatott olyan adatokat, amelyek alappal vethették volna fel javára szóló tények, körülmények fennállását, illetőleg ezek további tisztázásra szorulását. Helytálló jogi álláspontot fejtett ki

elsőfokú bíróság a Csjt. 27.§

Szja.tv. nem rögzít olyan rendelkezést, mely szerint vagyonosodási vizsgálatnál kötelezően figyelembe kellene venni a házastárs jövedelmét. A Pp. 167.§

állapítható meg, hogy a felperes

általa tanúként meghallgatni kívánt személy, könyvelő idézhető lakcímének bejelentését elmulasztotta,

e körben előterjesztett eljárási kifogása tehát alaptalan. Tévesen hivatkozott a felperes a Pp. 176.§

abban foglaltakat

okszerű bizonyíték értékelés szabályainak megfelelően vetette egybe

egyéb bizonyítékokkal, így a tagi kölcsönök tekintetében rendelkezésre álló dokumentumokkal, amelyeken minden esetben a felperes neve és aláírása szerepel, és ezeket a felperes még a fellebbezésében is sajátjának ismerte el. Iratszerűen rögzítette

elsőfokú bíróság

t is, hogy a felperes a tulajdonostárs kölcsönadásának bizonyítására kizárólag olyan fénymásolatot csatolt, amely még teljes bizonyító erejű magánokiratnak sem minősíthető, ezen tanúk nem szerepelnek, és a kölcsönadó neve is áthúzásra került.

első fokú bíróság ezért helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy e körben a további bizonyítás felvétele szükségtelen. A becslési eljárásra

Art. 97.§

Art. 109.§

irányadók. Ez utóbbi szabályok értelmében

adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy fennállt a becslés jogalapja, és annak módszere is jogszerű volt, ennek jelen ügyben

alperes eleget tett. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést

adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal, neki kell bizonyítania, hogy

igazoltan felmerült kiadásaira

általa állított forrás a rendelkezésére állt. (Art.109.§

a felperesi érvelés, mely szerint

adóhatóságnak kellett volna bizonyítania, hogy

általa állított fedezetek elköltésre kerültek.

elsőfokú bíróság törvényes bizonyíték értékeléssel rögzítette, hogy a felperes

1998.,

1. évi összegek kapcsán nem tudta hitelt érdemlően igazolni a vizsgált időszak kezdetén való teljes körű rendelkezésre állást, ezért a
2. évi nyitó tétel megállapítására jogszabálysértés nélkül került sor. A felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére (Pp.275.§-a, BH.2002.29). álló iratok alapján dönt. Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha

hiányos, iratellenes, avagy okszerűtlen, a logika szabályának nem megfelelő tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség

on a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték, bizonyító ereje kapcsán nem

onos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség. Mivel a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéletben megállapított tényállás kapcsán jogszabálysértés nem állapítható meg,

nem hiányos, és nem rögzít iratellenes megállapításokat, a bizonyítékok értékelése pedig megfelel a Pp. 206.§

t állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért

t a Pp. 275.§

illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§