Pfv.III.21.609/2008/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a jogtanácsos által képviselt felperesnek a személyesen eljárt I.r. és II.r. alperesek ellen lakás kiürítése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 3.P.51.949/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 42.Pf.631.002/2008/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. A felülvizsgálati illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A perbeli önkormányzati bérlakást az I.r. alperes a felperessel
- május 28-án, határozatlan időre kötött bérleti szerződés alapján bérelte. Az I.r. alperes 2002-től 2004-ig élettársi kapcsolatban élt a II.r. alperessel, aki a gyermekével az ingatlanba költözött és befogadásához a felperes
- március 24én a hozzájárulását adta. Az I.r. alperes 2004-ben a D-i ingatlanba költözött. Az I.r. alperes által
- november 17-én átvett levélben a felperes felszólította az I.r. alperest, hogy 15 napon belül szüntesse meg a törvénysértő állapotot, amely azon alapult, hogy az I.r. alperes elköltözésével az élettársi kapcsolat felbomlott és ezért a már idegen személynek számító II.r. alperes nem tartózkodhat a lakásban, bérleti jogviszonyát az I.r. alperes sem folytathatja. Ezt követően a felperes a
- december 5-én kelt levelében a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló
- évi LXXVIII. törvény (Lt.)
- §-a
(1)bekezdésének b) pontja alapján
- január
- napjára a bérleti szerződést felmondta, majd keresetet terjesztett elő, amelyben az alperesek kötelezését kérte a perbeli ingatlan kiürítésére. Az I.r. alperes nem vitatta, hogy az ingatlant elhagyta, a lakás kiürítése iránti igényt alaptalannak tartotta. A II.r. alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felmondás alakilag nem felelt meg a jogszabályban előírt követelményeknek, mert a felperes a bérleti jogviszonyt
- január
- napjára mondta fel, holott az elmulasztott határnap (
- december 4.) figyelembevételével
- december
- napjára kellett volna felmondania. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a felmondás az Lt.
- §-a
(2)és
(5)bekezdésében foglaltaknak megfelelt, az elmulasztott határnapot követő hónap utolsó napjára szólt és a felmondási idő nem volt 15 napnál rövidebb. Az Lt. 24. §-a
(1)bekezdésének b) pontjára alapított felmondás azonban tartalmilag érvénytelen, a megállapított tényállásra tekintettel az csak az Lt. 24. §-a
(1)bekezdésének d) pontján alapulhatott volna. Ennek hiányában az I.r. alperes lakásbérleti jogviszonya nem szűnt meg, a II.r. alperes befogadásához pedig a felperes hozzájárult, ezért kiköltözésre az alperesek nem kötelezhetőek. A felperes felülvizsgálati kérelme a keresetének helyt adó döntés meghozatalára irányult. Álláspontja szerint a bíróság nem vett figyelembe, hogy az I.r. alperes a lakást élettársának albérletbe nem adhatta volna, ezzel megsértette az Lt. 33. §-ának
(1)bekezdését. A befogadáshoz való hozzájárulást pedig az élettársi kapcsolat megszűnésével lejártnak kell tekinteni. A befogadás alapján a II.r. alperes lakáshasználata csak járulékos jellegű, ezért ha a bérlő a bérleményt a visszatérés szándéka nélkül elhagyta és a járulékos használó őt nem követte, az eljáró bíróságnak vele szemben a kiürítési kérelemnek helyt kellett volna adnia. Azt sem vizsgálta a bíróság, hogy az alperesek között sosem volt élettársi kapcsolat figyelemmel arra, hogy a II.r. alperes a bérbeadói hozzájárulás nélkül 2003-tól 2005-ig albérletben lakó J.Z-től gyermeket szült. Mindezen tények alapján is az állapítható meg, hogy a tényállást a bíróság nem tárta fel és a jogerős ítélet megalapozatlan. A II.r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme tartalmát tekintve a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A II.r. alperes szerint az I.r. alperes nem adta „bérbe" a lakását, a II.r. alperes pedig, mint egykori élettárs szívességi lakáshasználó. Az Lt. sehol nem említi, hogy egy befogadói nyilatkozatot mikor kell lejártnak tekinteni, ezért a felperesnek az ezzel kapcsolatos okfejtése téves. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy az alperesek között nem állt fenn élettársi kapcsolat. A Pp. 270. §-ának
(2)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati kérelemmel, mint rendkívüli perorvoslattal a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt. A felperes a lakás kiürítése iránti igényét a
- december 5-én kelt felmondásra alapította. A II.r. alperessel szemben előterjesztett kereset tekintetében is a felmondásra hivatkozott azzal, hogy az I.r. alperes bérleti jogviszonyának megszűntével megszűnik a II.r. alperesnek is a perbeli lakásban tartózkodására való jogosultsága. A bíróságnak ezért a perben a felmondás jogszerűségét kellett vizsgálnia abban a körben, amelyen a felmondás alapult. A felmondásban nincs szó a II.r. alperesen kívül más személynek, mint albérlőnek a lakáshasználatáról és a felmondás tartalma szerint nem vitatott az sem, hogy a II.r. alperes az I.r. alperes élettársa volt, ezért e tekintetben a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem megalapozatlan. A másodfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy az adott esetben a bérlőnek nem volt olyan kötelezettsége, hogy életvitelszerűen kell a lakásban laknia, ezért önmagában az elköltözésének tényével - továbbá arra figyelemmel, hogy a II.r. alperes a felperes hozzájárulásával lakott a lakásban szerződésben vállalt vagy jogszabályban előírt lényeges kötelezettségét nem szegte meg. Magatartása a rendeltetés ellenes lakáshasználat megállapítására adhat alapot, amelyre tekintettel azonban az Lt.
- §
(1)bekezdése d) pontjának alapján és nem a 24. §
(1)bekezdés b) pontja alapján kellett volna a felperesnek felmondania, ezért a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül utasította el a keresetet. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban az alpereseknek megítélhető perköltsége nem merült fel, ezért erről határozni nem kellett; a felülvizsgálati illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- január
- Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Udvary Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Besenyeiné dr. Varga Katalin s.k. bíró