Fkf.220/2009/4 – Balassagyarmati Törvényszék

(1)bekezdésében meghatározott kiskorú veszélyeztetésének bűntettében is. A vádlottra kiszabott főbüntetés mértékét 3 (Három) év 4 (Négy) hónap börtönbüntetésre súlyosítja, és a vádlottat 5 (Öt) év közügyektől eltiltásra ítéli. A szabadságvesztés felfüggesztésével kapcsolatos rendelkezést mellőzi. … II. rendű vádlott tekintetében a fenti büntetést halmazati büntetésként tekinti kiszabottnak. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A megyei bíróság megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből 3.000.- (Háromezer) Ft bűnügyi költség az I. rendű vádlottat, 3.750.(Háromezer-hétszázötven) Ft bűnügyi költség pedig a II. rendű vádlottat terheli. Az ítélet ellen az I. rendű vádlott vonatkozásában további fellebbezésnek helye nincs, míg a II. rendű vádlott vonatkozásában fellebbezésnek van helye. Indokolás: A Balassagyarmati Városi Bíróság fenti számú, 2009. október hó 15. napján kelt ítéletével … I. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében (Btk. 321. §

(1)és

(2)bekezdés). Ezért őt 8 hónap fiatalkorúak fogházbüntetésére ítélte. Egyúttal elrendelte a Balassagyarmati Városi Bíróság Bk. 432/2006/

1. számú ítéletével kiszabott 8 hónap fiatalkorúak fogházbüntetésének végrehajtását. … II. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében (Btk.
2. §

(2)bekezdés). Ezért őt 2 év börtönbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. … II. rendű vádlottat kiskorú veszélyeztetésének bűntette (Btk. 195. §

(1)bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére, az I. rendű vádlott esetében a kiszabott büntetés súlyosításáért, a II. rendű vádlott esetében pedig a kiskorú veszélyeztetése bűntettében való felmentés miatt, a bűnösség megállapítás érdekében, valamint súlyosabb tartamú szabadságvesztés kiszabásáért, a felfüggesztéssel kapcsolatos rendelkezés mellőzéséért fellebbezett. Az I. rendű vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést. A Nógrád Megyei Főügyészség B. 2403/2009/1.-Bf. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta. Csak az ügyészi fellebbezés alapos. A megyei bíróság a Be. 346. §

(1)bekezdése szerinti jogkörében eljárva mindkét vádlott tekintetében teljes terjedelmében felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során a büntető eljárásjogi szabályok megtartásával járt el, feltárt és értékelési körébe vont minden olyan bizonyítékot, amely az ügy helyes ténybeli és jogi elbírálásához szükséges. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat törvényesen értékelte, és okszerű mérlegeléssel megalapozott tényállást állapított meg. Ez a tényállás mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében megjelölt hiányosságoktól, ezért irányadó volt a fellebbezési eljárás során a Be. 351. §

(1)bekezdésének megfelelően. Ebből eredően pedig az I. rendű vádlottnak és védőjének a felmentésre irányuló fellebbezése alaptalan, hiszen a megyei bíróság a megalapozott tényálláshoz kötve van. Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság mindkét vádlott vonatkozásában a rablási cselekmény tekintetében okszerűen vont le következtetést a vádlottak bűnösségére, és a cselekmény minősítése is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak. Tévedett azonban akkor, amikor a II. rendű vádlottat az ellene a kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A felmentést támadó ügyészi fellebbezésben írt okfejtéssel a megyei bíróság maradéktalanul egyetértett. Amint arra az ügyész helyesen hivatkozott: a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a Btk. 195. §

(1)bekezdése szerinti kiskorú veszélyeztetésének bűntette egyetlen elkövetési tevékenységgel és eshetőleges szándékkal is megvalósítható (BH.

1. évi
2. számú jogeset), ennélfogva nem feltétlenül szükséges huzamosabb ideig tartó kötelezettség mulasztás a szóban forgó bűncselekmény megvalósításához. Ugyanakkor a kiskorú jelenlétében bűncselekményt megvalósító elkövető a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét is elköveti (BH.
3. évi
4. számú jogeset). A felülbírálat tárgyát képező büntetőügyben a rablási cselekmény idején az I. rendű vádlott már nem élt a II. rendű vádlott háztartásában, de tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. Minthogy házasságkötés hiányában nagykorúvá nem vált az I. rendű vádlott, őrá továbbra is kiterjed a II. rendű vádlottnak mint szülőnek a nevelési és felügyeleti kötelezettsége. Tekintve, hogy az I. rendű vádlott apja korábban már elhalálozott, a cselekmény idején a szülői felügyeleti kötelezettség egyedül a II. rendű vádlott vonatkozásában állt fenn. Ez azt jelenti, hogy neki kellett volna a leánya, az I. rendű vádlott helyes irányú morális fejlődését elősegíteni. Ehelyett gyermeke szeme láttára kezdte meg illetve vele együtt valósította meg a rablási cselekményt. Minthogy a II. rendű vádlottnak kezdeményező szerepe volt a rablási cselekményben, … súlyosan megszegte a szülői kötelezettségét, s ez által veszélyeztette gyermeke erkölcsi fejlődését. Ennélfogva tehát a II. rendű vádlott maradéktalanul kimerítette a Btk.
5. §

(1)bekezdésében meghatározott kiskorú veszélyeztetésének bűntettét. Ezért a megyei bíróság a vádlott bűnösségét ebben a bűntettben is megállapította. Az elsőfokú bíróság döntően helyesen vette számba a büntetés kiszabása körében irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket, azonban a súlyosító körülményeket nem a tényleges nyomatékuk szerint értékelte. A megyei bíróság mindkét vádlott tekintetében nagyobb nyomatékkal értékelte a rablási cselekmények országos és megyei gyakoriságát, a vádlottak többszörösen büntetett előéletét. A minősítés változtatás folytán további súlyosító körülményként kellett értékelni a II. rendű vádlott vonatkozásában a halmazatot. A megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy az erőszakos bűncselekmények növekvő tendenciája folytán az általános megelőzés szempontjait kell előtérbe helyezni. A megyei bíróság figyelembe vette azt is, hogy mindkét vádlott korábban már több alkalommal állt büntetőeljárás hatálya alatt, ám a velük szemben korábban alkalmazott joghátrányok nem voltak eredményesek, a büntetések nem érték el céljukat. Mindezekre tekintettel a megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlottakra kiszabott büntetések aránytalanul enyhék, azok nem szolgálják sem az általános, sem pedig a speciális megelőzés szempontjait. Ezért az I. rendű vádlott esetében a főbüntetés mértékét jelentős mértékben súlyosította, és mivel a vádlott méltatlannak mutatkozik a közügyekben való részvételre, a Btk. 53. §-ának, illetve 55. §

(1)bekezdésének alkalmazásával a vádlottat közügyektől eltiltásra is ítélte. A bűnösségi kör kiszélesedésére, illetve a büntetéskiszabási tényezők átértékelésére figyelemmel a megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy a II. rendű vádlott esetében kizárólag egy hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés alkalmas a büntetési célok valóra váltására, ezért a megyei bíróság a főbüntetés mértékét súlyosította, a szabadságvesztés felfüggesztésével kapcsolatos rendelkezést mellőzte, és a vádlottat közügyektől eltiltásra is ítélte (Btk. 53. §; 55. §

(1)bekezdés). Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása a Be. 372. §

(1)bekezdésén alapul, míg a változtatással nem érintett egyéb rendelkezéseket a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján hagyta helyben a megyei bíróság. Mivel a súlyosítás iránt bejelentett fellebbezés eredményre vezetett, a megyei bíróság a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségről a Be. 384. §

(1)bekezdése és a Be. 388. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett. A harmadfokú eljárásnak a Be. 386. §

(1)bekezdésében foglalt feltételei csak a II. rendű vádlott vonatkozásában állnak fenn, ezért az ő tekintetében a megyei bíróság fellebbezési jogot biztosított, míg az I. rendű vádlott vonatkozásában megállapította, hogy további fellebbezésnek helye nincs. Balassagyarmat,

1. év május hó
2. napján Dr. Kovács István sk. a tanács elnöke Lászlóné dr. Verebélyi Edina sk. a tanács tagja, előadó Dr. Varga Zsolt sk. a tanács tagja Z á r a d é k: A Balassagyarmati Városi Bíróság
3. Fk. 228/2008/
4. számú ítélete a Nógrád Megyei Bíróság
5. Fkf. 220/2009/
6. számú ítélete alapján I. rendű vádlott vonatkozásában
7. május hó
8. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Balassagyarmat,
9. év május hó
10. napján Dr. Kovács István sk. a tanács elnöke