Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.146/2011/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Tőzsérné dr. Rátkai Edina ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Dr. Jánosi Imre jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
- november
- napján kelt 16.G.41.647/2006/
- számú ítéletével szemben a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett részét részben megváltoztatja, és a felperest terhelő marasztalás összegét 1.000.000 (azaz egymillió) Ft-ra; ebből 840.000 (azaz nyolcszáznegyvenezer) Ft után
- március 17-étől, 160.000 (azaz százhatvanezer) Ft után
- április 22-étől a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt mértékű, maximum évi 11%-os kamatára, valamint 600.000 (azaz hatszázezer) Ft perköltségre leszállítja, a felperes által az állam javára fizetendő viszontkereseti illetéket 60.000 (azaz hatvanezer) Ft-ra leszállítja. Ezt meghaladóan a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az alperesnek fellebbezési eljárási részköltség fejében 15 napon belül fizessen meg 100.000 (azaz százezer) Ft + Áfa ügyvédi munkadíjat. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 758.400 (azaz hétszázötvennyolcezer-négyszáz) Ft fellebbezési illetékből 420.000 (azaz négyszázhúszezer) Ft-ot a felperes köteles az államnak külön felhívásra megfizetni. Az ezt meghaladó fellebbezési illetéket az alperes illetékmentessége folytán az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A peres felek
- január 10-én írásban a Ptk.
- § szerinti építési szerződést kötöttek, amelyet írásban több ízben módosítottak. A felek megállapodása értelmében a felperesnek az alperes által megvásárolt a horvátországi ingatlanon lévő üdülőépületnek a felújítási, átalakítási, bővítési munkáit kellett elvégeznie 35 millió Ft előirányzati áron. A felek később a megállapodást szóban akként módosították, hogy a vállalkozói díj összege 35 millió Ft átalányár, a teljesítési határidő
- május
- volt. A felek megállapodtak abban, hogy a Magyarországon beszerzett anyagokat a törvényes járulékokkal növelve lehet elszámolni, a Horvátországban beszerzett anyagokat a horvát árakon figyelembe véve, de Magyarországon adózva, a magyar jogszabályok szerint kell elszámolni. Tekintettel arra, hogy a külföldön beszerzett anyagok számláit sem a megrendelő, sem kivitelező nem tudja elszámolni, így az ellenértéket az SZJA és az ÁFA törvényeknek megfelelően kell kiegyenlíteni.
- május 20-án egyszerűsített műszaki átadás elnevezésű okiratot írtak alá a felek, amelyben rögzítették, hogy a belső munkák elkészültek.
- február 17-ig az alperes 29 millió Ft vállalkozói díjat fizetett meg a felperesnek.
- február 17-én a felperes 6 millió Ft-ról állított ki számlát a külső építési munkák vállalkozói díjaként, majd írásban felszólította az alperest a számlában foglalt összeg megfizetésére. Az alperes a számla kifizetését megtagadta azzal, hogy nem áll mögötte teljesítés.
- július 20-án a felek egyeztetést tartottak, az alperes felajánlotta 6 millió Ft kifizetését azzal a feltétellel, hogy a feleknek egymással szemben további követelésük nincs. A felperes azonban az ajánlatot nem fogadta el arra való hivatkozással, hogy további munkálatokat végzett el, elfogadná a 6 millió Ft kifizetésére vonatkozó ajánlatot, de elfogadhatatlannak tartja további követelésének kizárását. A felek kinyilvánították, hogy az egyeztetés nem vezetett végleges eredményre, de mindkét fél hajlandó további egyeztetésre. Az alperes építésszel felmérést végeztetett, aki tételes felmérés alapján a vállalkozói díjat 27.949.728 Ft-ban határozta meg. Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes arra irányuló keresetét, hogy a bíróság kötelezze az alperest 6 millió Ft és kamatainak megfizetésére vállalkozói díj címén. Az elsőfokú bíróság kötelezte a felperest, hogy viszontkereset folytán 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 6.640.000 Ft-ot, 840.000 Ft után
- március 17-től, 5.800.000 Ft után
- április 22-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékű, maximum évi 11 %-os kamatot, valamint 982.354 Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság az alperes korábbi intervallumra előterjesztett késedelmi kamatkövetelése tekintetében a viszontkeresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 360.000 Ft kereseti, és 335.510 Ft viszontkereseti illetéket. Az elsőfokú bíróság a felek szerződési nyilatkozatainak értelmezésével arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felek között nem átalányáras szerződés, hanem tételes elszámoláson alapuló megállapodás jött létre. Az elsőfokú bíróság a perben beszerzett igazságügyi szakértő tételes elszámoláson alapuló szakvéleményét, mint aggálytalant, és kellően megindokolt véleményt fogadta el ítélkezése alapjául azzal, hogy a felperes által elvégzett munka ellenértéke 22.360.000 Ft. Az elsőfokú bíróság az általános forgalmi adóról szóló
- évi LXXIV. tv. (Áfatörvény)
- § a) pontja értelmében megállapította, hogy a felperes által külföldön nyújtott szolgáltatás nem tartozik a Áfatörvény hatálya alá, mert általános forgalmi adót az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás után kell fizetni. A perbeli ügylet kapcsán Magyarországon adófizetési kötelezettség nem keletkezett, így a felperes nem számíthatott volna fel áfát az alperes felé. E körben az elsőfokú bíróság figyelembe vette az APEH
- szeptember 26-án kelt tájékoztatását is (15/A/3.). Az elsőfokú bíróság e körben igazságügyi szakértő kirendelését szükségtelennek tartotta arra való hivatkozással, hogy az Áfatörvény alapján eldönthető volt, hogy áfa nem számítható fel, ennek megítéléséhez különleges szakértelem nem kellett. A felperes számláiban 5.800.000 Ft áfát tüntetett fel, amivel az alperes rovására jogalap nélkül gazdagodott. Az alperes 29 millió Ft-ot fizetett a felperes részére, amiből 5.800.000 Ft a jogosulatlanul felszámított áfa, a felperest megillető vállalkozói díj 22.360.000 Ft, így az alperes 840.000 Ft-tal túlfizette a vállalkozói díjat a felperes részére, amellyel a felperes jogalap nélkül gazdagodott az alperes rovására. Az elsőfokú bíróság nem tartotta megalapozottnak a felperes elévülési kifogását. Az alperes
- február 17-ig fizetett 29 millió Ft-ot, a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján ez az időpont az elévülés kezdő időpontja. A Ptk. 327. §
(1)bekezdése értelmében a Ptk. 324. §
(1)bekezdése szerinti 5 éves elévülés
- április 20-án és
- április 22-én megszakadt az 5.800.000 Ft-os követelés vonatkozásában, mert az alperes előbb beszámítási kifogásként, majd viszontkeresetként érvényesítette bíróság előtt a követelését, míg a 841.818 Ft visszafizetésére vonatkozó követelést az alperes
- március 17-én bírósághoz érkezett beadványában terjesztette elő. Az elsőfokú bíróság a késedelmi kamat viseléséről a Ptk.
- § b) pontja és 301/A. §
(2)bekezdése alapján, a perköltség viseléséről a Pp. 78. §
(1)bekezdése, a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján határozott. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének történő helytadást, és a viszontkereset teljes egészében történő elutasítását kérte. Indítványt tett az elsőfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezésére is. A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást nem megfelelően állapította meg, egyes bizonyítékokat nem tett a tényállás részévé, a bizonyítékokat nem a Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően értékelte. A felperes hangsúlyozta, hogy bár a szerződés tételes elszámolásra vonatkozóan is tartalmaz utalást, azonban a felek a szerződést fix árasnak tekintették, amit az is igazol, hogy a munkák elvégzésének műszaki ellenőr által végzett igazolása után az alperes a felperes valamennyi számláját kiegyenlítette. A felperes ügyvezetőjének személyes előadása, a műszaki ellenőr és az alperes szerződéskötéseknél eljárt képviselőjének tanúvallomása (
- sorszámú jegyzőkönyv) egyértelműen alátámasztja, hogy a felek fix áras szerződéseket kötöttek, s így nem kellett tételes felmérést készíteni. Az alperes alaptalanul tagadta meg a Ptk.
- § szerint a felperes részére járó 6 millió Ft-os vállalkozói díj kifizetését. A felperes sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének alapjául elfogadta a perben beszerzett szakvéleményt, ami a felperes álláspontja szerint megalapozatlan. A felperes sérelmezte azt is, hogy a bíróság a Pp.
- §
(2)bekezdésének megsértésével mellőzte testületi szakvélemény beszerzését. A felperes hangsúlyozta, hogy a Ptk. 361. §
(1)bekezdését az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta, mert a felek szerződéses jogviszonyban álltak egymással, így a helyettesítő jellegű jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. A felperes előadta, hogy az APEH által tartott adóellenőrzés az alperes részére kiállított számlák tekintetében nem állapított meg jogsértést, hiányosságot. A felperes az általa felszámított általános forgalmi adóval nem gazdagodott, mert azt befizette az államnak. A befizetés után APEH ellenőrzés volt, ezért önellenőrzésre, visszaigénylésre nincs lehetősége. A felperes fenntartotta elévülési kifogását arra való hivatkozással, hogy az alperes 2009. július 17-én terjesztett elő viszontkeresetet, és eddig az időpontig eltelt a Ptk. 324. §
(1)bekezdésében rögzített elévülési határidő. A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a perköltség viseléséről nem a Pp. 78. §
(1)bekezdése, hanem a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján kellett volna határoznia, mert a viszontkereset egy részét az elsőfokú bíróság elutasította. Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte helyes indokainál fogva. Az elévülési kifogás körében az alperes hangsúlyozta, hogy
- október 10-én felszólította a felperest az áfa visszatérítésére. Az e nyilatkozatot tartalmazó levelet az elsőfokú eljárásban becsatolta. A fellebbezés részben alapos. Az elsőfokú bíróság az írásbeli szerződés és annak írásbeli módosításai alapján megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a felek eredetileg tételes elszámolási fizetési módban állapodtak meg. Azonban az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a felperes ügyvezetőjének előadását, továbbá a műszaki ellenőr, valamint a szerződéskötéseknél az alperes képviseletében eljáró személy tanúvallomását, melyekből csak arra lehet következtetni, hogy a felek a későbbiekben szóban fix árasra módosították a megállapodást. A Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében az építési szerződést nem csak írásban, hanem szóban, vagy ráutaló magatartással is meg lehet kötni, ami vonatkozik a Ptk. 240. §
(1)bekezdése szerinti szerződésmódosításra is. A tanúvallomásokkal és a felperes ügyvezetőjének következetes előadásával bizonyított, hogy a felek az eredeti tételes elszámoláson alapuló elszámolási módról a szerződésüket fix áras megállapodásra módosították, így a felperes által vállalt valamennyi munka összes vállalkozói díja bruttó 35 millió Ft volt. A megállapodásból az is kitűnik, hogy a felek a vállalkozói díjban elszámoltak 25 %os általános forgalmi adót. A szerződés e kikötése azonban semmis az Áfatörvény 3. § a) pontjára figyelemmel, mert a külföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás nem áfa-köteles tevékenység. A szerződés e része semmis, ugyanakkor a szerződésnek csak ez a kikötése semmis a Ptk. 239. §
(1)bekezdése alapján, ugyanis e rendelkezésben foglalt főszabály szerint az érvénytelen kikötés miatt az egész szerződés nem dől meg. A felek maguk sem hivatkoztak arra, hogy e kikötés nélkül nem kötötték volna meg a szerződést. Az általános forgalmi adó nélkül alperes által fizetendő vállalkozói díj összege 28 millió Ft, ugyanakkor 29 millió Ft-ot fizetett meg a felperes részére, így a felperes 1.000.000 Ft-ot köteles az alperes részére visszatéríteni. Nem alapos a felperes elévülési kifogása, figyelemmel arra, hogy az alperes elsőfokú eljárásban becsatolt
- október 10-én kelt írásbeli felszólítása megszakította az elévülési időt, s ettől az időponttól a
- június 17-ei viszontkereset előterjesztéséig nem telt el 5 év. A másodfokú bíróság a döntés meghozatalánál nem vette figyelembe a perben beszerzett szakvéleményt, mert az tételes elszámolást tartalmazott, ugyanakkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felek között fix áron kell elszámolni, így a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletéből mellőzte a szakvélemény értékelésével kapcsolatos indokolást, s így mellőzte a felperes e körben előadott eljárási szabálysértésekre történő hivatkozásoknak a vizsgálatát is. Miután az alperes az érvénytelen kikötésre figyelemmel fizetett többet, mint a felperest megillető vállalkozói díj összege, így az alperes által „túlfizetett" 1.000.000 Ft a Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében jár vissza az alperes részére. A kifejtett indokokra figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezéseit a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében, míg az ítéletnek fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette a Pp. 253. §
(3)bekezdése alapján. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezési eljárás költségeinek viseléséről a Pp. 81. §
(1)bekezdése, a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése, valamint a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján határozott. Budapest,
- május
- Dr. Kovács László s.k. a tanács elnöke Dr. Pestovics Ilona s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Ráczné dr. Gohér Angyalka s.k. bíró