Gfv. X. 30.295/2010/
- szám A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a ... dr. Novák Tamás ügyvéd) által képviselt E. P. M. T. Korlátolt Felelősségű Társaság ... felperesnek a .... dr. Dévényi Erzsébet ügyvéd) által képviselt N. F. Betéti Társaság ... alperes ellen vételár megfizetése iránt a Kiskőrösi Városi Bíróságon 3.G.40010/2010 számon folyt és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 4.Gf.40021/2010/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által
- sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Bács-Kiskun Megyei 4.Gf.40021/2010/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi az alperest, hogy 50.000 (Ötvenezer) forint ÁFÁ-t is magában foglaló felülvizsgálati eljárási költséget fizessen meg a felperes részére, valamint kötelezi, hogy az államnak - felhívásra - fizessen meg 240.700(Kettőszáznegyvenezer-hétszáz) forint le nem rótt illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A jogerős ítéletben megállapított és a Legfelsőbb Bíróság által a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából kiegészített tényállás a következő: A V. Rt. (V) koncessziós szerződés alapján jogosult GSM 900 és DCS 1800 közcélú mobil rádiótelefon szolgáltatást nyújtani a Magyar Köztársaság területén. A felperes és a V
- április 11-én Megbízási Szerződést kötöttek a V mobil távközlési szolgáltatásainak és az annak igénybevételéhez szükséges rádiótelefon készülékek és tartozékok nagykereskedelmi forgalmazása és azok disztribúciós tevékenységének ellátása tárgyában, mely alapján a felperes jogosult volt dealeri szerződések megkötésére. Az alperes részt kívánt venni a V mobil távközlési szolgáltatásának és az annak igénybevételéhez szükséges rádiótelefon készülékek és tartozékaik forgalmazásában és a felperes mint Megbízó e célból szerződött az alperessel, mint Megbízottal
- október 30-án. A Megbízási Szerződésben a felperes a V szolgáltatásának közvetítése, a készülékek kiskereskedelmi értékesítése tekintetében adott megbízást az alperesnek, aki annak teljesítését személyesen, illetve üzletkötőin keresztül vállalta (dealer-szerződés). A szerződésben vállalt kötelezettségei teljesítéséért jutalék és készkiadásainak megtérítése illette meg az alperest a szerződés
- számú mellékletében szereplő szerinti, és a kalkuláció alapján. E melléklet 2.01 pontja szerint a V jogosult egyoldalúan meghatározott szempontok alapján az üzleteket különböző kategóriákba sorolni. A kategóriákat és mérőszámokat a V eljuttatja a Megbízó és Megbízott részére. Az értékelési rendszer szerint az üzletek 3 kategóriába sorolhatóak: premium, standard és basic megnevezéssel. A 2.04 pont szerint az értékesítési helyek besorolását háromhavonta vizsgálja meg a V. Az alperes vállalta a szerződésben (9.08), hogy az üzlethelyiséget a saját költségére, a V előírásai, „Arculati kézikönyvében" rögzítettek szerint alakítja ki. A szerződést bármelyik fél 6 hónapos felmondási idővel írásban felmondhatta (14.01.), illetőleg azonnali hatályú felmondásra is lehetőség volt meghatározott esetekben (14.02), így például a másik fél súlyos szerződésszegése esetén(14.02.01). A 14.03.08 pont szerint a szerződés bármely okból történő megszűnésekor - ha arra nem a Megbízónak felróható okból a Megbízott általi azonnali hatályú felmondás következtében került sor - a Megbízott nem támaszthat igényt a Megbízóval szemben a forgalmazási veszteség vagy egyéb jogok elvesztése, a hírnévvesztés vagy más hasonló veszteségek kompenzálása céljából. A 18.09 pont szerint a szerződést csak mindkét fél által cégszerűen aláírt írásos formában lehet módosítani vagy kiegészíteni.
- november 3-án kelt a
- számú dealer utasítás az új kategorizálási rendszerről, melyet a V a dealerek és disztribútorok részére megküldött. Hivatkozva a
- számú melléklet
- pontjára, mely szerint „a V jogosult a Kategorizálási rendszer egyoldalú megváltoztatására", közölte, hogy
- IV. negyedévétől kezdődően bevezeti az ebben az utasításban közölt kategorizálási rendszert. Az 1.07 pont szerint, amennyiben az értékesítési hely valamely negyedévben bármelyik mérési szempont szerint az 1.
- pontban szereplő „alsó küszöb" alatt teljesít, a V fenntartja a jogot az adott értékesítési hely értékesítési jogosultságának megszüntetésére. Az 1.09 pont szerint az értékesítési helyek besorolását a V negyedévente vizsgálja felül.
- május 6-án kelt levelében a felperes tájékoztatta az alperest, hogy az alperes üzlete nem érte el több értékesítési célszám esetében az alsó küszöböt, és hivatkozva a Megbízási Szerződés
- számú mellékletére, valamint az ezt módosító
- számú V utasításra, közölte, hogy a V
- június 1-i hatállyal az alperes értékesítési helyének értékesítési jogosultságát megszüntette, s erre tekintettel a felperes felmondta az alperessel kötött Megbízási Szerződését. Tájékoztatta az alperest, hogy az értékesítési jog megvonása miatt június 1-től az üzlet nem tud értékesíteni, ezért kérte a megmaradó készülékek és sim kártyák visszaszállítását. Kérte a V-ra utaló anyagoknak az üzletből való eltávolítását és felhívta a figyelmet, hogy ennek elmulasztása esetén a szerződés szerint 1 M forint kötbért számlázhat ki. Az alperes a felmondást nem fogadta el arra hivatkozva, hogy a
- számú dealer utasítás nem fér bele a felek között létrejött megbízási szerződés 2.
- pontjában írtakba, mert a megbízási szerződés felmondási okait szélesíti, azonban a szerződést a 18.
- pont szerint csak a mind a két fél által cégszerűen aláírt formában lehet érvényesen módosítani. Ezért a szerződés ezen hivatkozásra történt felmondása szerződésellenes.
- szeptember 25-én kelt levelében kártérítési igényét is bejelentette a felperesnek, aki azt elutasította és közölte, hogy 594.101 forint követelése áll fenn az alperessel szemben. A felperes
- február 27-én nyújtotta be az alperessel szemben fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét, mely az alperes ellentmondása folytán perré alakult. Az elsőfokú bíróság 3.G.40007/2006/
- számú ítéletében a felperes keresetének helyt adott az alperes által elismert 513.476 forint és járulékai tekintetében, az alperes beszámítási kifogását és viszontkeresetét (164.250 Ft) elutasította. Álláspontja szerint a V jogosult volt a felek szerződése szerint új kategorizálási szempontokat megállapítani, és miután a V az alperes értékesítési jogát megvonta, a felek megállapodása okafogyottá vált, ezért a felperes jogszerűen gyakorolta a rendkívüli felmondás jogát, s emiatt az alperes a felperessel szemben nem érvényesíthet igényt. Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság 4.Gf.40268/2007/
- számú részítéletében a felperes
- május 6-án kelt felmondásának érvénytelenségét megállapította, a viszontkereset, kereset és beszámítási kifogás tárgyában hozott elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A részítélet indokolásában kifejtette, hogy a 14.02 pont szerint a szerződés azonnali hatályú felmondásának okai között az értékesítési jogosultság megszűnése nem került nevesítésre, ezért az erre alapított felmondás, a megbízási szerződés tekintetében jogszerűtlen volt. A megismételt eljárásban a felperes fenntartotta az 513.476 forint és járulékai iránti igényét. Az alperes a kereseti kérelmet nem vitatta. A keresettel szemben előterjesztett viszontkeresetét megemelte, többször módosított kérelme szerint 4.408.728 forint elmaradt forgalmi jutalék és beruházásból származó kár, mint kártérítés és ezen összeg után
- december 6-tól számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni a felperest a felmondás érvénytelenségére hivatkozással. Viszontkeresetét arra alapozta, hogy a felmondás miatt az előző év hasonló időszakában elért forgalmi adatok alapján 6 hónapra számított, kiesett jutalék összege 3.235.750 forint, az eladott telefontartozékok utáni jutalék 164.250 forint és a feltöltőkártyák után járó jutalék 538.000 forint. Tényleges kárként számolta el az üzletnek a felperes előírásai szerint történő berendezését, melyek könyv szerinti értéke 727.557 forint. A felperes kérte a beszámítási kifogás és a viszontkereset elutasítását. Álláspontja szerint a felmondás jogellenességének kimondása önmagában nem ad lehetőséget az alperes részére a beszámításra, tekintettel arra, hogy a szerződés 14.03.08 pontja ezt kizárja. Alaptalannak ítélte meg az alperes beruházásainak beszámítását is, mert ez az üzleti élettel rendszerint velejáró kockázati tényezőnek minősül, melyet az alperes a szerződés megkötésével vállalt. Nem róható fel a felperesnek az, hogy az alperes gazdálkodási tevékenysége nem produkált olyan eredményeket, amely a V által meghatározott feltételeket teljesítette volna. Utalt arra, hogy ha még kárt is okozott volna a felperes, az alperes nem élt kárenyhítési kötelezettségével és nem értékesítette a berendezési tárgyakat. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 513.476 forintot és ennek
- június 10-től számított késedelmi kamatait, valamint 71.400 forint perköltséget, továbbá kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 4.011.407 forintot és ennek
- december 6-tól számított késedelmi kamatát és 265.000 forint perköltséget, valamint rendelkezett a le nem rótt illeték viseléséről. Ítéletét azzal indokolta, hogy a másodfokú bíróság döntése alapján - mely szerint a felmondás érvénytelen volt, ezért a felmondással a felperes kárt okozott az alperesnek - a felek közötti jogviszony megszűnése a felperesnek, mint megbízónak felróható, így nem hivatkozhat a szerződés 14.03.08 pontjában foglaltakra, tehát helyt kell állnia a kár megtérítéséért. A kár összegét a kirendelt szakértő véleménye alapján határozta meg. A felperes által előterjesztett fellebbezés folytán a másodfokú bíróság az alperes viszontkeresetét elutasította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Mellőzte a felperest az alperes javára perköltség fizetésére, illetve a Magyar Állam javára illeték fizetésére kötelező rendelkezést, és rendelkezett az elsőfokú- és másodfokú perköltségekről, valamint kötelezte az alperest az illeték megfizetésére. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során a jogvita elbírálásához szükséges mértékben a bizonyítási eljárást lefolytatta, azonban részben téves jogi következtetést vont le belőle. Kifejtette, hogy a peres felek szerződésének
- számú melléklete 2.01 pontjában feljogosította a felperest (helyesen a V-t) az üzletek kategóriába sorolására, melyhez a kategóriákat és mérőszámokat a V volt köteles a felek részére eljuttatni. Ennek keretében került sor a
- számú dealer utasítás megküldésére, mely új kategorizálási rendszert közölt a felekkel. Nem vitásan a jogerős részítélet szerint a felmondás érvénytelen volt, és emiatt a felek továbbra is kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznának egymás irányába. Miután azonban a V az értékesítési jogosultságot megszüntette
- június 1-i hatállyal, ezért a felperest nem is terhelte további árukészlet átadásának kötelezettsége az alperes irányába. Az alperes a kártérítési igényét a szerződés 13.01.02 pontban foglaltakra alapította, mely szerint a felperes a jogellenes felmondást követően nem biztosított számára árut, s emiatt elesett a jutaléktól. A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság nem találta alkalmazhatónak a Ptk.318.§
(1)bekezdésében foglaltak szerint alkalmazandó Ptk.339.§
(1)bekezdését az ok-okozati összefüggés hiánya miatt. Az alperes kára az értékesítési jogosultság megszüntetésével lehet összefüggésben, amely megszüntetés azonban nem jogellenes, ezért arra az alperes nem alapíthat kártérítési igényt. A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helyben hagyását, perköltség igénye volt. Állította - tartalmában - a Ptk.318.§
(1)bekezdésének és 339.§
(1)bekezdésének, valamint a Pp.206. §
(1)bekezdésének megsértését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet iratellenes megállapításokat tartalmaz, és logikai ellentmondásban áll a korábbi, ugyanazon tanács által hozott részítélettel. Iratellenes, mert a részítélet szerint nincs adat arra vonatkozóan, hogy a V az értékesítési jogosultságot mikor szüntette meg, ugyanakkor a jogerős ítélet szerint erre
- június 1-i hatállyal került sor. Az eltérő megállapításokat semmi nem indokolja, a megismételt eljárásban erre vonatkozólag semmilyen új adat nem merült fel. A másodfokú bíróság tehát ugyanazon bizonyítékok alapján ellentétes megállapításokat tett. Véleménye szerint iratellenesen állapította meg azt is a másodfokú bíróság, hogy a
- számú dealeri utasítással a V-nak megnyílt a joga az értékesítési jog egyoldalú megszüntetésére. A szerződés
- számú mellékletének 2.01 pontja a V-nak csak az üzletek egyoldalú kategorizálási szempontok alapján különböző kategóriákba sorolásának jogát adta meg, azonban sem a szerződésben, sem annak mellékleteiben nincs olyan megállapodás a felek között, amely a jogügyletben nem szereplő V-nak olyan jogot biztosítana, hogy az alperes értékesítési jogát megszüntethetné. „Ez semmiképp nem értelmezhető olyan tágan, hogy a V Rt. jogosult lett volna közvetlenül az alperestől megvonni a felperes által kötött megbízási szerződés szerinti értékesítési jogot, mégpedig azonnali hatállyal." A
- számú dealeri utasítás 1.07 pontja nem tekinthető a megbízási szerződés részének, mert ezzel a megbízási szerződést kellett volna módosítani, amire csak mindkét fél aláírásával lett volna lehetőség. Önmagával ellentmondásban áll a megyei bíróság két határozata, mert az elsőfokú bíróság téves következtetését állapította meg akkor is, amikor a viszontkeresetet elutasította és akkor is, amikor a viszontkeresetnek részben helyt adott (a részítélet rendelkezéseit alapul véve.) A részítéletből az alperes és az I. fokú bíróság is arra a következtetésre jutott, hogy az alperes követelésének jogalapját a másodfokú bíróság jogerős részítéletével megállapította, s már csak az összegszerűség tekintetében volt szükség további eljárás lefolytatására. A jogalap elismerése miatt emelte fel az alperes a viszontkereseti kérelmét. Az első eljárásban csak 164.250 forint volt a viszontkereseti igénye perköltség csökkentési célzattal, de a jogalap eldöntése után ezt felemelte, s emiatt emelkedett a perköltség közel 1 M forintra. Ezt támasztja alá az is, hogy a megismételt eljárásban lefolytatott bizonyításra nem volt szükség a jogerős ítélet meghozatalához, ezek az iratok már az első eljárásban is rendelkezésére álltak. Ha a viszontkereset nem volt megalapozott, akkor már az első eljárásban nem részítéletet, hanem az ügyet eldöntő, mindenre kiterjedő ítéletet kellett volna hoznia a másodfokú bíróságnak. Ellentmondó a két ítélet abban is, hogy a részítélet szerint megbízási szerződés volt a felek között érvényben, míg a jogerős ítélet megbízással vegyes, önálló kereskedelmi ügynöki szerződésnek minősítette a felek megállapodását. A jogerős ítélet nem vette figyelembe, hogy a jogerős részítélet megállapította a felperes jogellenes felmondását, és az ebből következő kártérítési kötelezettségét. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását, és az alperes perköltség megfizetésére való kötelezetését. Hivatkozott a
- számú melléklet 2.01 pontjára, mely szerint a V által eljuttatott kategóriák és mérőszámok mind a Megbízóra, mind a Megbízottra kötelezőek voltak. Egyetértett a jogerős ítéletben kifejtett állásponttal, hogy az értékesítési jogosultság megszűnése után a felperest már nem terhelte árukészlet átadására vonatkozó kötelezettség, ezért az alperes nem alapíthatta a követelését a 13.01.02 pontjára. Ezért helytálló az a következtetés is, hogy az ok-okozati összefüggés hiányzik, az alperes kára csak az értékesítési jogosultság megszűnésével állhat összefüggésben, amely nem volt jogellenes, és ezért erre a felperessel szemben az alperes kártérítési igényt nem alapíthat. Utalt arra is, hogy maga a szerződés zárta ki az alperes igényérvényesítését a szerződés bármilyen okból való megszűnése esetére (14.03.08.). A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő. A Legfelsőbb Bíróság a felek szerződéséből és a csatolt iratokból megállapította, hogy tévesen helyezkedtek az eljáró bíróságok arra az álláspontra, hogy a felek közötti jogviszonyban a V egy kívülálló
- személynek tekinthető. A Megbízási Szerződésből egyértelműen megállapítható, hogy a V a koncessziós szerződéssel megszerzett jogosítványát nagykereskedelmi tevékenységet ellátó disztribútorai (felperes) és kiskereskedelmi tevékenységet ellátó dealerei (alperes) segítségével teljesítette. A felek a szerződés elején és végig a szerződésben is hivatkoznak arra, hogy a felperes a V megbízása alapján eljárva köti meg az alperessel a szerződést, és a V érdekeinek megfelelően kell mind a felperesnek, mind az alperesnek a szerződésben vállalt szolgáltatásokat teljesíteni. Ennek része például az, hogy a V-nak joga van arra, hogy a vele közvetlen szerződéses kapcsolatban nem is levő dealereit minősítse, kategorizálja, melyet az alperes is elfogadott a szerződésben, valamint azt sem kifogásolta a szerződés felmondásáig, hogy
- november 3-án a V új kategorizálási szabályokat vezetett be a
- számú dealeri utasítással. Mindebből következően egyértelműen megállapítható, hogy bár a Megbízási szerződést valóban csak a peres felek kötötték, a közöttük levő jogviszony alakulásába a felek a szerződés aláírásával a V számára is rendelkezési jogot engedtek. Ily módon a jogerős ítélet helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a V-nak fennállt a jogosítványa arra, hogy az értékesítési jogot megvonja az alperestől. A másodfokú bíróság szerint a felmondás jogellenes volt, azonban a felperes azért nem tudta teljesíteni a szerződés szerinti kötelezettségeit, mert a Vodafone az alperes értékesítési jogát megvonta, s a felperest a V-nal kötött saját szerződése megakadályozta abban, hogy az alperesnek szállítson. Ezzel - bár az alperesnél kár keletkezhetett - a felperes magatartása és a kár közötti ok-okozati összefüggés hiányzik. (Ptk.339.§). A Legfelsőbb egyetért. Bíróság a jogerős ítélet ezen megállapításával Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtette, hogy már a részítélet meghozatalakor rendelkezésére álltak a másodfokú bíróságnak azok az adatok, amelyek alapján a jelen ítéletet meghozta, nem volt szükség az ítélet részbeni hatályon kívül helyezésére, mert ezzel csak az alperesnek okozott felesleges perköltségeket. Álláspontja szerint a részítélet meghozatalával - a felmondás érvénytelenségének kimondásával - a másodfokú bíróság a viszontkereset jogalapját jogerősen eldöntötte, ezért emelte fel a keresetét és ezért folytatta le az elsőfokú bíróság is a bizonyítási eljárást. Az eljárás irataiból megállapíthatóan a másodfokú bíróság részítéletében az alperes által előterjesztett viszontkereseti kérelmek közül csak egyben hozott határozatot, megvizsgálta, hogy volt-e felmondási joga a szerződés alapján a felperesnek. Megállapította, hogy a felperes felmondása jogellenes volt, ez azonban önmagában még nem okozott volna kárt az alperes számára. A felmondáson kívül a V vonta meg az értékesítési jogosultságot azért, mert az alperes által is elfogadott mérőszámoknak az alperes tevékenysége nem felelt meg. Az alperes kára ebből származott, s ezért a felperes nem tartozik felelősséggel. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy helytállóan hivatkozott a felperes a szerződés 14.03.
- pontjára, a felek ugyanis a szerződésben is kizárták a kártérítési igényt. A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtett alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp.275.§
(3)bekezdése alapján. Az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.78.§
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a felperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Legfelsőbb Bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.)IM. rendelet 3.§
(2)bekezdésének a)pontja,
(5)-
(6)bekezdése, és a 4/A.§
(1)bekezdése alapján állapította meg az elvégzett tevékenységet is figyelembe véve. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59.§
(1)bekezdése és 6/1986 (VI.26. ) IM rendelet 15.§
(1)és
(3)bekezdése alapján az alperes köteles le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is. Budapest,
- március
- Dr.Bodor Mária sk. a tanács elnöke, Dr.Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr.Pethőné dr.Kovács Ágnes sk. bíró