Pfv.21996/2010/6 – Kúria

(1)bekezdésére figyelemmel a keresetet elutasította. Az ellentmondó tanúvallomások alapján nem találta kétséget kizáró módon megállapíthatónak azt, hogy a baleset miként következett be. A perben kirendelt szakértő is cáfolta, hogy a személygépkocsi a kisbusszal való ütközés következtében szenvedett volna balesetet, annak okát vezetéstechnikai hibában jelölte meg. Az elsőfokú bíróság a biztosító mentesülését a Ptk. 544.§-ának

(2)bekezdése alapján is megállapította, tekintettel arra, hogy a biztosított a kárbejelentést csak öt hónappal a káreseményt követően tette meg, így a baleset bekövetkeztével összefüggésben lényeges körülmények váltak kideríthetetlenné. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletével az első fokú ítéletet annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, és annak hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen az első fokú ítélet megváltoztatásával az alperest a kereset szerint kérte marasztalni, másodlagosan az „ügyben eljárt bíróságot" új eljárásra és új határozat hozatalára kérte utasítani. Kérelmében a Ptk. 339.§-ának, a Pp. 164.§

(1)bekezdésének, 206.§

(1)bekezdésének és 221.§

(1)bekezdésének a megsértését jelölte meg. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az igazságügyi szakértői véleményt vette figyelembe a döntése alapjául, holott annak helyességéhez kétség fér, mivel a szakértő megállapításait számítással nem igazolta. Nem vette figyelembe a szakértő, hogy a rendkívül zord téli időjárás a közlekedési viszonyokat és a gépjárművek mozgását jelentősen befolyásolta. Nem fejtette ki a szakértő, hogy a .. kisbusz által kifejtett ütközési energia az adott út és közlekedési viszonyok mellett milyen hatással volt a személygépkocsi haladására, milyen vezetéstechnikai reakciót váltott vagy válthatott ki annak vezetőjéből. A szakvélemény konklúziója az volt, hogy a balesetet vezetéstechnikai hiba idézte elő, de a szakértő nem fejtette ki, hogy milyen módszer lett volna alkalmas a baleset elkerülésére. A szakértői véleményben foglalt megállapítások hiányosak és megalapozatlanok, mivel a baleset bekövetkeztének ok-okozati kapcsolatát nem határozzák meg. A szakértő nem vette figyelembe az ütközés modellezésénél a megváltozott útviszonyokat, ezért jutott arra a téves következtetésre, hogy a gépkocsik mozgása az ütközés után egyenes kifutású volt. Szélsőséges időjárási körülmények között, akár érintőleges ütközés esetén nem életszerű az ütköző járművek egyenes kifutása. A ... kisbusz vezetőjének a felelőssége és felróható mulasztása közötti okozati összefüggést az is megalapozhatja, ha akár érintőleges ütközéssel okoz ijedtséget és ezzel kárt. A másodfokú bíróság nem értékelte sem azt a körülményt, hogy mi volt az oka annak, hogy az ... vezetője elrántani kényszerült a kormányt, sem azt a szubjektív körülményt, hogy mi okozhatta az ijedtségét a perbeli szituációban. A ... kisbusz vezetőjének jogszabályi kötelezettsége lett volna az útviszonyoknak megfelelő sebességgel való haladás, illetve a követési távolság biztonságos megtartása, így a kár és a jogellenes felróható magatartás között az okozati összefüggés bizonyított. A felróhatóság kimentésével kapcsolatos bizonyítás az alperest terhelte. A másodfokú bíróság tényként vette figyelembe, hogy a kisbusz indítási naplója szerint a baleset idején nem volt mozgásban. Figyelmen kívül hagyta viszont a kisbusz vezetőjének P.L.nak ezzel kapcsolatos, tárgyaláson tett nyilatkozatát. A másodfokú bíróság nem oldotta fel a szakvéleményben rejlő ellentmondásokat és nem adta indokát annak, hogy mely okból fogadta el a szakértői vélemény azon részét, amelyeket a felperes a fellebbezésében aggályosként jelölt meg. Az alperes a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte annak helyes indokai alapján. Arra is hivatkozott, hogy az alperes azért sem köteles helytállni a felperes járművében bekövetkezett kárért, mert a károkozóként megjelölt kisbusz próbarendszámmal közlekedett és a biztosító az ilyen gépjármű üzemeltetése során okozott károkért csak akkor felel, ha a próbarendszám alkalmazásának a jogszabályi feltételei fennállnak. A jelen esetben a 35/2000. (XI.30.) BM rendelet 60.§-ában írt feltételek azonban hiányoztak. A felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert az abban megjelölt okból a jogerős ítélet nem törvénysértő. Az elsőfokú bíróság a 190/2004. (VI.8.) Korm. rendelet 1. számú mellékletének 1-2. pontját hívta fel a perbeli jogvita elbírálásánál irányadó jogszabályként. A jelen eljárásban azonban a 190/2004. (VI.8.) Korm. rendelet 19.§-ának

(1)-

(2)bekezdése értelmében a 171/

1. (X.13.) Korm. rendelet az irányadó, mert a kereset a 2004-es Korm. rendelet hatálybalépését megelőzően keletkezett károk megtérítésére irányult. A két Korm. rendelet
2. számú mellékletének
3. pontja azonban azonosan rendelkezik a kötelező felelősségbiztosítás alapján támasztható kártérítési igények jogalapja tekintetében, amennyiben kimondja, hogy a gépjárművek felelősségbiztosítása azoknak a kártérítési igényeknek a kielégítésére terjed ki, amelyeket a biztosított személyekkel szemben a biztosítási szerződésben megjelölt gépjármű üzemeltetésével okozott károk miatt támasztanak. A Korm. rendelet 2.§-ának

(2)bekezdése szerint a biztosító a gépjármű üzemeltetése során okozott károkat téríti meg. A felperes arra alapította jogát, hogy a személygépkocsijának károsodása a kötelező felelősségbiztosítással rendelkező gépjármű üzemeltetésével okozati összefüggésben keletkezett. Ezért a Pp. 164.§-ának

(1)bekezdése alapján ennek eldöntéséhez szükséges tényeket is a felperesnek kellett bizonyítania, illetve ezek bizonyítatlansága az ő terhére esik. A felperes tényállításának bizonyítására miszerint a ... típusú gépjármű a személygépkocsijának ütközött - tanúbizonyítást ajánlott fel és szakértő kirendelését kérte. A bíróság a bizonyítási indítványnak eleget tett, a bizonyítási eljárást lefolytatta, a felülvizsgálati kérelmében a felperes nem sérelmezte, hogy az újabb szakértő kirendelésének mellőzése törvénysértéssel történt volna. A felperes a bizonyítás anyagának mérlegelését, a szakértői vélemény elfogadását és az arra alapított tényállás helyességét vitatta, tehát az eljárási szabálysértést a Pp. 206.§

(1)bekezdésének nem megfelelő alkalmazásában látta. A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében kimondta, hogy a Pp. 206.§-ára alapított eljárási jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az ítélet tényállása iratellenesen került megállapításra, vagy a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt. Ilyen hibák hiányában azonban nincsen jogi lehetőség a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítás anyagának újból összevetésére, felülmérlegelésére. Nem volt okszerűtlen az a bírói következtetés, hogy a tanúvallomások, illetve a perben csatolt iratok alapján nem volt bizonyítható a felperes által állított ütközés ténye. Az eljáró bíróságok pontosan megjelölték azokat az okokat, amelyek miatt nem tekintették a tanúvallomásokat olyan bizonyítékoknak, amelyre alapítottan a felperes által állított tényállás megállapítható lenne. P.L.nak a tárgyaláson tett tanúvallomása - az ütközés módját illetően - lényegesen eltért a baleseti bejelentésben általa készített rajztól és előadástól. A baleset ideje, valamint a ... kisbusz indítási naplójába bejegyzett időpontok ellentmondtak egymásnak. Önmagában abból a körülményből, hogy P.L. az indítási naplóba bejegyzett adatokat ismerte el hamisnak, nem következik az, hogy tényállást megalapozó bizonyító erőt kellene tulajdonítani a tanú tárgyaláson tett vallomásának. A bíróság az indítási naplóba tett bejegyzést nem a felperes terhére értékelte mint neki fel nem róható körülményt, ahogyan a felülvizsgálati kérelem fogalmaz, csupán az ellentmondásokra tekintettel, mint a tanúvallomás bizonyító értékét lerontó körülményt vette figyelembe. A bíróság a szakértői bizonyítás keretében is köteles vizsgálni, hogy a szakvélemény mennyiben meggyőző és megalapozott. Ez a jelen perben megtörtént. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a szakértői véleménnyel kapcsolatos aggályait fogalmazta meg, amelyekből arra következett, hogy a véleményben foglalt megállapítások hiányosak és megalapozatlanok, mivel a baleset bekövetkeztének ok-okozati kapcsolatát nem határozzák meg. A szakértői bizonyítás lefolytatására a kereset ténybeli alapjának igazolása céljából kerül sor és nem abból a célból, hogy a szakértő megállapítsa, hogy milyen - esetleg a polgári jogvita szempontjából nem is releváns - okok vezettek egy adott balesethez. A szakértő a perbeli esetben egzakt balesetelemzést nem tudott végezni, hiszen a nyomok rögzítésére nem került sor, csak valószínűségi szintű mozgáselemzés történt, a kompatibilis elemzés és a plauzibilitási elemzésnek megfelelően. Ezekből a szakértő arra a következtetésre jutott, hogy az ... személygépkocsi sérülése nem a bejelentett káreseménynek megfelelően történt, tehát nem azért, mert a ... gépjármű hátulról meglökte volna a személygépjárművet. Kiegészítő véleményében - a tárgyaláson elhangzottaknak megfelelő variációt is modellezve - arra a következtetésre jutott, hogy nem az elmondottak szerint sérült meg a személygépkocsi. A bíróság a szakértőt a tárgyaláson is meghallgatta, aki elmondta, hogy 0,2-es tapadási tényezővel számolt, tehát nem is havas utat, hanem jeges utat vett figyelembe. A balesetelemzésnél ilyen módon lehet csak figyelembe venni a szélsőséges időjárási tényezőket. A tárgyaláson a szakértő a felperes képviselőjének a hozzá intézett kérdéseit megválaszolta. A felperes jogi képviselője saját tapasztalatára hivatkozva nem fogadta el a szakértőnek azt a megállapítását, hogy vezetéstechnikai hiba az, ha 30 km/h sebesség mellett a vezető ütés nélkül vagy kis ütés hatására 180 fokban megfordul a gépkocsijával. A felperes képviselőjének „tapasztalata" azonban a szakvéleményt nem tette sem homályossá, sem hiányossá és nem voltak olyan bizonyított tények sem, amelyekkel a vélemény ellentétben álló lett volna. A bizonyítás anyagának logikus és okszerű mérlegelésével jutottak az eljárt bíróságok arra a meggyőződésre, hogy a felperes nem tudta bizonyítani sem tanú-, sem szakértői bizonyítással, hogy a gépkocsiban keletkezett kár az alperes által biztosított gépjármű üzemeltetésével akár ütközéssel, akár a felperes gépjárművezetőjének „megzavarásával", „megijesztésével" okozati összefüggésben keletkezett. Az ütközésnek ellentmondott, hogy az ... személygépkocsi bal hátulján sérülés nem volt, míg a jobb oldalon lévő sérülés a szakértő szerint nem volt összefüggésbe hozható a ... gépjárművel, amelynek indokait a szakértő a szakvéleményben megadta, és amelyet a szakértő személyes meghallgatása során a felperes nem is vitatott, illetve ezzel kapcsolatos kiegészítést nem kért. Azt pedig a felperes csupán állította, de semmivel nem bizonyította, hogy ütközés nélkül, illetve érintőleges ütközéssel teremtett volna a ... tehergépkocsi vezetője olyan helyzetet, hogy a 30 km/h felperes gépjárműve 180 fokos fordulatot végrehajtani. sebességgel haladó kényszerült volna Az alperes ellenkérelmében előadott, a próbarendszámmal kapcsolatos felelősséget kizáró körülményeket a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275.§ának

(1)bekezdésére tekintettel nem vizsgálhatta, mert ezek a körülmények nem képezték a korábbi eljárások tárgyát. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275.§-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, ezért a felperes köteles az alperesnek a Pp. 78.§-ának

(1)bekezdése alapján az eljárással okozott költséget megtéríteni, amely a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§-ának

(5)bekezdése szerint megállapított munkadíjat foglalja magában. Köteles továbbá megfizetni az államnak a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket is a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§-ának

(2)bekezdése, illetve 15.§-a értelmében. Budapest,

1. árpilis
2. dr. Kiss Mária a tanács elnöke s.k., dr. Rédei Anna előadó bíró s.k., dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes bíró s.k. Sipos a kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző