Pfv.20429/2011/4 – Kúria

(1)bekezdésére, 355.§

(1)és

(4)bekezdésére figyelemmel a Ptk. 559.§a és a 190/

1. (VI.8.) Korm. rendelet
2. számú mellékletének
3. pontja alapján köteles az alperes a felperesnek megtéríteni. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az alperesnek a kár megtérítése iránti kötelezettsége nemcsak a gépjármű gazdaságos javíthatóságának a tényéből és az alperes tájékoztatási kötelezettségének az elmulasztásából, hanem a Ptk. 355.§

(4)bekezdésében foglalt teljes kártérítés elvéből is következik. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását kérte. Másodlagosan az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kérte utasítani. Jogszabálysértésként a 190/2004. (VI.8.) Korm. rendelet 8.§-ának

(6)és 10.§-ának

(2)bekezdésére, a Ptk. 355.§-ának

(4)bekezdésére és a Pp. 182.§-ának

(3)bekezdésére hivatkozott. Előadta, hogy a javítási költség - mint a kár kiküszöböléséhez szükséges költség akkor érvényesíthető, ha indokolt és ésszerű, tehát ha a javítás gazdaságos. Amennyiben a javítás nem gazdaságos, úgy a károsult csak a vagyonában bekövetkezett értékcsökkenésre, azaz a gépjármű káridőponti értékének és roncsértékének a különbözetére tarthat jogszerűen igényt. A 190/2004. (VI.8.) Korm. rendelet 10.§-ának

(2)bekezdése szerint a kárigényre adott válasz elmaradásának a következménye az, hogy a károsult a Kártalanítási Szervezet felé fordulhat, nem pedig az, hogy érdemi vizsgálat nélkül valamennyi kárigény megtérítésére kötelezhető a biztosító. A szakértői vélemény ellentmondásos, amelynek feloldására nem került sor. A javítási költség és a gépjármű balesetkori forgalmi értékének összevetéséből különleges szakértelem nélkül is megállapítható, hogy a gépjármű javítása gazdaságtalan volt. Amennyiben elfogadható a szakértőnek a gépjármű balesetkori forgalmi értékére és maradványértékére vonatkozó megállapításai, úgy az alperes 1.645.000 forint megfizetésével eleget tett volna kártérítési kötelezettségének. Ezzel ellentétes a szakértő azon megállapítása, hogy 5.821.014 forint költségű javítás gazdaságos. A jármű javításának a gazdaságosságát a várható javítási költség és a gépjármű káridőpontkori értéke határozza meg, ezért értelmezhetetlen a szakértő arra való hivatkozása, hogy a jármű tulajdonságaira és maradványértékére tekintettel a jármű gazdaságosan javítható. Utalt a Független Igazságügyi Gépjármű Szakértők Értékelemző Egyesületének állásfoglalására, amelyet a bírósági gyakorlat is elfogad. Különleges szakértelem nélkül is felismerhető a szakértő tévedése a műszaki és a gazdasági totálkár fogalma tekintetében. Fenntartotta a korábbi eljárás során a szakvéleménnyel kapcsolatos valamennyi kifogását. Sérelmezte, hogy annak ellenére nem teljesítette a bíróság az újabb szakértő kirendelésére tett bizonyítási indítványát, hogy a szakértő a kiegészítő szakvéleményében sem oldotta fel az ellentmondásokat. A felperes kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő. A 190/2004. (VI.8.) Korm. rendelet 8.§-ának

(6)bekezdése a biztosító kötelezettségeként írja elő, hogy a kártérítési igény benyújtásától számított 3 hónapon belül a károsultnak kellően megindokolt kártérítési javaslatot tegyen azokban az esetekben, amelyekben a felelősség nem vitás és a kárt összegszerűen megállapította. Tévesen hivatkozott az alperes arra, hogy a válaszadás elmaradásának egyetlen következménye a rendelet 10.§ának

(2)bekezdése szerint az, hogy a károsult kártérítési igényét - a biztosító mulasztása esetében - a Kártalanítási Szervezettel szemben érvényesítheti. A Korm. rendelet 10.§-ának

(1)bekezdése értelmében a Kártalanítási Szervezet a 9.§

(1)bekezdés szerinti felelősségbiztosító helyett nyújt szolgáltatást, ha a 9.§

(1)bekezdésében írt feltételek fennállnak. Ezek a feltételek a perbeli esetben hiányoztak, mert a károkozás Magyarországon történt. A Korm. rendelet 8.§-ának

(6)bekezdése a károkozó gépjármű üzembentartója biztosítójának a kötelezettségét fogalmazza meg. A jogszabály szabta kötelezettség megszegése nyilván jogellenes magatartásnak minősül, ezért nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a gépjármű javítási költségének kárként való megítélésénél figyelembe vette azt is, hogy az alperes a gépjármű gazdaságtalan javításáról, illetve a kártérítési javaslatáról szóló döntéséről nem tájékoztatta a felperest. A megküldött értesítés nem volt teljes körű, nem tartalmazta a kártérítésre vonatkozó javaslatot, sem a kár összegét. Nem volt jelentősége annak sem, hogy a károsult felperes a javítást a kárbejelentéstől számított három hónap eltelte előtt megrendelte, ugyanis az alperes sem ez idő alatt, sem azt követően nem adott a jogszabályoknak megfelelő tájékoztatást. Az alperes nem foglalt állást a gazdasági totálkár kérdésében, ezért a felperesnek nem lenne felróható, ha a javítást annak gazdaságtalansága esetén is megrendeli. A Ptk. 355.§-ának

(4)bekezdése sem sérült, mert a másodfokú bíróság helyesen hivatkozott a teljes kártérítés elvére, arra, hogy a károkozó mindazért a kárért felelősséggel tartozik, amely nem következett volna be, ha nincsen káresemény. Eszerint a károkozó jelen esetben a biztosító alperes - a megsértett értékviszonyokat köteles helyreállítani. A Ptk. 355.§-ának

(4)bekezdése alapján a károsult többek között a vagyoni hátrány - dologi károk csökkentéséhez szükséges költségek megtérítését igényelheti. A vagyonban beállott értékcsökkenés tehát javítással is kiküszöbölhető, ennek során azonban a károsult a károsodás mértékét meghaladó vagyoni előnyre nem tehet szert. Az eljárt bíróságok szakértői bizonyítást vettek fel annak tisztázása végett, hogy a vagyoni hátrány kiküszöbölése során felmerült javítási költségek ésszerű, gazdaságos kiadásnak minősültek-e. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy e körben megállapított tényállás megalapozatlan az ellentmondásos és hiányos szakértői véleményre tekintettel. Annak nincsen jogi jelentősége, hogy a biztosítók általában milyen körülmények esetén döntenek a totálkáros, vagy a gépjármű kijavítási költségének megtérítése keretében történő kárrendezés között. A Fővárosi Ítélőtábla csatolt ítéletére való hivatkozásnak ugyancsak nincsen jelentősége, a másodfokú bíróság - fellebbezés hiányában - nem is vizsgálta felül azt a kérdést, hogy a tehergépkocsi javítása gazdaságos volt-e. Az alperesnek a szakvéleménnyel kapcsolatos kifogásai nem tették aggályossá a szakvélemény szakmai álláspontját. A gépjárműnek a baleset bekövetkeztekori forgalmi értékének megállapításánál figyelembe vett üzemidőnek és a futásteljesítménynek a szakvéleményben írt adatai megfeleltek a nyilvántartási adatoknak. A relatíve alacsony futamidőre a felperes által csatolt bizonyíték magyarázattal szolgált. Az alperes nem bizonyította a nyilvántartással szemben, hogy a gépjárművet külföldön 1999-ben forgalomba helyezték. Az 5.821.014 forint javítási költség a balesetkori forgalmi értéknek - 5.862.800 forintnak - 96%-a, ami valóban felveti a javítás gazdaságosságának a kérdését. A szakértő pontosan ismerte a biztosítási gyakorlatot, a gazdaságos javíthatóság megítélése tekintetében. Éppen ezzel szemben foglalt állást akként, hogy az adott egyedi esetben a meghatározott műszaki jellemzőkre és a fődarabok épségére tekintettel gazdaságosan javítható a gépjármű. A szakértő a maradványértékre is utalt ebben a körben. Ennek figyelembevétele nem tekinthető értelmezhetetlennek. A sérült gépjármű forgalmi értékét a szakértő 4.217.000 forintra tette, amely valóban magas érték, de ez is a kijavítás indokoltságát támasztja alá. A roncsértéket az alperes azzal a megjegyzéssel vitatta, hogy az a piaci viszonyokra tekintettel irreálisan magas, ez a megjegyzés azonban nem elegendő a szakvélemény meggyengítésére. A szakvéleményből nem állapítható meg, hogy a szakértő tévedésben lett volna a gazdasági és a műszaki totálkár fogalmát illetően. Mind a műszaki szempontokat tekintve, mind pedig a gazdaságosságot tekintve javíthatónak ítélte a gépjárművet, tehát sem a műszaki, sem a gazdasági totálkárt nem látta fennforogni. Nem sértett eljárási szabályt tehát a másodfokú bíróság amikor a szakvéleményt annak kiegészítésével együtt meggyőzőnek, ellentmondásmentesnek ítélte, a tényállás megállapításának alapjául elfogadta és a további bizonyítást indokoltan, mint szükségtelent elvetette. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275.§-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 78.§-ának

(1)bekezdése alapján az alperes köteles a felperesnek a felülvizsgálattal okozott költségét megtéríteni, amely a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§-ának

(5)bekezdése és

(6)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíjat foglalja magába. Budapest,

1. május
2. dr. Kiss Mária a tanács elnöke s.k., dr. Rédei Anna előadó bíró s.k., dr. Puskás Péter bíró s.k. Sipos a kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző