Pfv.VIII.21.837/2010/
- A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a ... Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe; ügyintéző: dr. Búza Ottó ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes (I.rendű felperes címe) és a ... Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe; ügyintéző: dr. Fister Mihály ügyvéd) által képviselt II.r. felperesnek (II.rendű felperes címe) a dr. Buglos Katalin ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes (alperes címe) ellen kártérítés megfizetése iránt a Pest Megyei Bíróság előtt 10.G.28.197/
- számon megindított, és a Fővárosi Ítélőtábla
- június 17-én 5.Pf.20.234/2010/
- számon hozott jogerős ítéletével befejezett perében az alperes
- sorszámú felülvizsgálati kérelme folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű felperesnek 50.000 (Ötvenezer) forint + ÁFA felülvizsgálati perköltséget. Az alperes személyes illetékmentessége folytán felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. le nem rótt 5 n d o k o l á s : A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a cím alatti 110,4 m2 alapterületű üzlethelyiség tulajdonosa az alperes. Az alperes jogelődje a Budaörsi Tanács VB
- november 23-án határozatlan időre szóló bérleti szerződést kötött a perbeli üzlethelyiségre a ...-tal. A bérlő neve
- május 31-én ...-ra változott, majd
- március 15-én átalakult ...-vé, mely társaság létrehozta a II. rendű felperest. (A per folyamán az Rt. átalakult Kft.-vé.) A perbeli üzlet bérleti joga az I. rendű felperest illette meg, de
- július 24-én az alperes és a II. rendű felperes a bérleti szerződést módosította. Eszerint az ingatlan bérlője a II. rendű felperes lett mint az I. rendű felperes átalakulással létrejött jogutóda. A felperesek által az alperes ellen indított, a Budaörsi Városi Bíróság előtt 7.G.20.214/
- számon folyó perben a felek
- szeptember 5-én egyezséget kötöttek, amelyben az alperes elismerte, hogy a bérlő a II. rendű felperes mint az I. rendű felperes jogutódja. Az ... a Budaörsi Városi Bíróság előtt 10.G.21.862/
- számon a peres felek ellen pert indított, amelyben jogszabályba ütközésre hivatkozással kérte a
- július 24-én létrejött bérleti szerződésmódosítás és a
- szeptember 5-én kötött egyezség érvénytelenségének a megállapítását. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott, de a másodfokon eljáró Pest Megyei Bíróság a 9.Gf.23.265/2003/
- számú ítélete az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A felperesek
- július 14-én megállapodást kötöttek egymással, amelyben rögzítették, hogy amennyiben az üzlet bérleti joga átruházásra vagy bármely más módon megszüntetésre kerül, akkor a bérleti jogért kapott ellenérték 50%-a engedményezés folytán az I. rendű felperest illeti meg. A II. rendű felperes
- október 21-én az üzlethelyiség elhagyására kényszerült. A bérleményt az alperes birtokába adta annak ellenére, hogy a szerződést az alperes nem mondta fel és a felek között a szerződés megszüntetése kérdésében sem jött létre megállapodás. A II. rendű alperes a felajánlott csereingatlant nem találta megfelelőnek, ezért azt nem fogadta el. Az I. rendű felperes keresetében 6.125.000 forint és kamatai, a II. rendű felperes leszállított keresetében 6.125.000 forint és kamatai kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A felperesek álláspontja szerint az alperes jogellenes magatartása abban áll, hogy a bérleti jog megszűnése előtt, nem jogerős bontási határozat alapján elvégeztette a bontást és nem vette figyelembe a bontási határozat végrehajtásának a felfüggesztését. Mivel a bérleti jog vagyoni értékű jog, - a csereingatlan elfogadására nem volt köteles -, ezért a felperesek kára a bérleti jog értéke, amelyre vonatkozóan a perben kirendelt szakértő véleményét elfogadták. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperesek keresetének a jogalapját és összegszerűségét. Álláspontja szerint a Ptk. 339.§-ának
(1)bekezdése alapján a felelősségének megállapítására jogellenes magatartás hiányában nem kerülhet sor. A II. rendű felperessel szemben viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben 7.912.778 forint és kamatai bérleti díj megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy a 28/
- (02.16.) Pénzügyi Bizottsági határozat
- február 1-től a bérleti díj összegét 1.500 forint/m2/hó + ÁFA összegben határozta meg, amelyet
- augusztus
- napjával érvényesítettek. Az értesítést a ...-vel és ...fel is közölték. A ... ugyan a megemelt bérleti díjat vitatta és a számlát visszaküldte, de a jogerős ítélet alapján a II. rendű felperes volt a bérlő
- júliusától, így a bérleti díjat neki kellett volna megfizetni
- augusztus 1-től. Ennek a kötelezettségének nem tett eleget. A II. rendű felperes a viszontkereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a kapott számlákat kifizette, fizetési felszólítást nem kapott, s az alperes által csatolt számlák a ... nevére lettek kiállítva. Azt elismerte, hogy
- novemberétől bérleti díjat nem fizetett. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű felperesnek 4.900.000 forint és ÁFA összeget, valamint ennek
- október
- napjától a kifizetés napjáig járó kamatait. Megállapította az alperes kártérítési felelősségét a II. rendű felperessel szemben. Kötelezte a II. rendű felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 3.012.778 forint + ÁFA összeget és ennek
- március
- napjától járó kamatait. Megállapította, hogy az alperes az érvényes bérleti szerződés hatálya alatt bontotta el jogellenesen a perbeli ingatlant, a felfüggesztett bontási határozat ellenére kezdte meg és fejezte be a bontást. Az alperes álláspontjával szemben úgy ítélte, hogy a bérleti szerződés a Ptk. 430.§-ának
(2)bekezdése alapján
- november 4-én a bérlemény elpusztulásával és nem az alperes „alaki hibás" felmondásával szűnt meg. A bérleti szerződés megszűnése független attól, hogy a megszűnés kinek felróható, de a bíróság álláspontja szerint ez nem volt alkalmas az alperes felelősségének a kimentésére. A bekövetkezett kár az alperes jogellenes magatartásával állt okozati összefüggésben, ezért az alperes 50% arányban köteles a bérleti jog - a perben kirendelt szakértő által megállapított - ellenértékének a megfizetésére. A II. rendű felperes javára az alperes marasztalását mellőzte a viszontkereseti követelés beszámítása folytán. A viszontkereset vonatkozásában megállapította, hogy a II. rendű felperes volt a perbeli üzlet bérlője, ezért őt terheli a bérleti díj megfizetésének a kötelezettsége. A bérleti díjfizetés elmulasztását ... vallomása is alátámasztotta. A bérleti díj összegét az alperes által érvényesített felemelt összeg alapján állapította meg. Álláspontja szerint a II. rendű felperes a ... használati idejére eső bérleti díjigényét a Bt.-vel szemben érvényesítheti. A II. rendű felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette. Fellebbezett rendelkezését részben és akként változtatta meg, hogy az alperesnek a II. rendű felperessel szemben kártérítési felelősséget megállapító rendelkezést mellőzte. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a II. rendű felperesnek 5.594.720 forintot és ezen összeg
- október
- napjától járó kamatait. Ezt meghaladóan az alperes viszontkeresetét elutasította. A másodfokú bíróság nem érintette az I. és II. rendű felperes keresetének helytadó ítéleti rendelkezéseket, mert az - az alperesi fellebbezés visszavonása folytán - fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A II. rendű felperes fellebbezése pedig csak az alperes viszontkeresete tárgyában hozott döntést támadta a beszámításra kiterjedően. A II. rendű felperes fellebbezését a másodfokú bíróság az általa felhozott indoktól eltérő okból túlnyomórészt alaposnak találta. Álláspontja szerint a II. rendű felperes eljárási szabálysértésre történt hivatkozása annyiban volt alapos, hogy az alperes leszállított viszontkeresetében
- november 1-től
- július
- napjáig bérleti díjat nem igényelt, ezért ezen időszakra a bérleti díj elszámolása a Pp. 215.§-ába ütközik. A fenntartott igény
- augusztus
- napjától
- október
- napjáig 1.500 forint/m2/hó + ÁFA összegű, összesen 7.912.778 forint volt, amelyet az elsőfokú bíróság megalapozottnak talált. A másodfokú bíróság szerint megállapítható volt, hogy a perbeli bérlemény bérlője
- augusztus
- napjától a II. rendű felperes volt, a társaságnak azonban a bérleti díj felemeléséről nem volt tudomása. Feltárt tény ugyanis, hogy a peres felek
- szeptember 5-én jogerős egyezséget kötöttek a Budaörsi Városi Bíróság előtt (7.G.20.214/2000/8.). Mivel az egyezség csak a bérleti jogviszony alanyait érintette, egyéb tekintetben az eredeti szerződést tartották fenn. Ezért az egyezségben a bérleti díj összegének módosítása nem történt meg. Az egyezség - és a korábbi szerződésmódosítás szerint is - a bérlő a II. rendű felperes részére volt köteles a Ptk. 423.§-a alapján a bérleti díjat megfizetni, mert a ... csak a II. rendű felperes jogán használhatta a bérleményt, mely társaság az alperessel jogviszonyban nem állt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a 28/
- (02.16.) számú Pénzügyi Bizottsági határozat tartalmának sincs jelentősége, mert határozattal nem lehet a bérleti szerződések alapján fizetendő bérleti díj összegét módosítani. Az, hogy történt-e a II. rendű felperessel szemben a bérleti díj felemelésére vonatkozó díjközlés - amelyet egyébként az alperes nem is bizonyított - a perbeli egyezség mellett irreleváns. A bérleti díjközlés előtt a ténylegesen fizetett havi bérleti díj összege 12.416 forint + ÁFA, azaz 15.520 forint volt. A bérleményt a II. rendű felperes
- október 22-ig használta, így
- augusztus
- napjától
- október 22-ig köteles bérleti díjat fizetni, amely 39 hónapra összesen 605.280 forint. Az alperes kimutatásából (58/A/III.) megállapítható volt, hogy
- december hónapban 75.000 forint bérleti díj befizetése megtörtént, amit a II. rendű felperes javára kellett elszámolni. Erre figyelemmel az alperes viszontkeresete 530.280 forint erejéig megalapozottnak, ezt meghaladóan alaptalannak nyilvánult. A II. rendű felperes javára megítélt kártérítés 6.125.000 forint összegébe beszámítva az alperesnek fizetendő bérleti díjat (Ptk. 296.§) az alperes által fizetendő összeg 5.594.720 forintra csökkent, a bérleti díj iránti igény megszűnése mellett [Ptk. 298.§
(2)bekezdés]. Az alperes által kiállítandó számla hiányának nem a II. rendű felperes fizetési kötelezettségének fennállása, hanem a késedelmi kamat szempontjából volt jelentősége. A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezéssel érintett részének helybenhagyása mellett. Előadta, hogy a másodfokú bíróság a II. rendű felperes fellebbezésében, illetve viszontkeresettel szembeni ellenkérelmében foglaltakon túlterjeszkedett, a II. rendű felperest terhelő bérleti díj összegét a felek nyilatkozataitól eltérően állapította meg. A II. rendű felperes fellebbezésének indokolásában kizárólag a korábbi ellenkérelmében foglaltakat tartotta fenn, a 2005. szeptember 5-i perbeli egyezségre nem hivatkozott. Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság indokolása és az erre alapított ítéleti rendelkezése a bérleti díj összege kérdésében a Pp. 215.§-ába, a Pp. 163.§-ába, a Pp. 221.§
(1)bekezdésébe, illetve a Ptk. 205.§, 207.§, 216.§
(1)bekezdésébe, valamint a 240.§-ba ütközik. Előadta, hogy az egyezség, illetve az ezt megelőző szerződésmódosítás körében a felek akarata kifejezetten a bérleti jogviszony alanyainak meghatározására, így a II. rendű felperes bérlőként történő jogviszonyba lépésére irányult. A másodfokú bíróság ezért a Ptk. 207.§-ába ütköző módon, a felek nyilatkozataitól eltérően értelmezte az egyezséget. Álláspontja szerint megalapozatlanul jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felek között létrejött egyezség a bérleti díj összegszerűségét is érintette. Iratellenesen jutott arra a következtetésre is, hogy a II. rendű felperes a megemelt bérleti díjról nem bírt tudomással. A perben a II. rendű felperes képviselője előadta, hogy volt olyan időszak, hogy a bérleti díjakat, így a megemelt bérleti díjat sem fizették, azt eltúlzottnak tartották. Kifogásolta továbbá, hogy a másodfokú bíróság ítéletében nem tért ki annak indokolására, hogy a Pénzügyi Bizottság által hozott határozat alapján érvényesített megemelt összegű bérleti díj megállapítását milyen okból hagyta figyelmen kívül. Előadta, hogy az Ötv. 8.§
(3)bekezdése alapján alperes neve képviselő-testületének 12/
- (IV.7.) számú rendelete és annak 9/
- (IV.14.) számú módosítása tartalmazza a képviselőtestület átruházott hatásköreit, melynek értelmében a Pénzügyi Bizottságnak volt felhatalmazása a bérleti díj megállapítására. A II. rendű felperes felülvizsgálati ellenkérelme a felülvizsgálattal támadott jogerős ítéleti rendelkezés hatályban való fenntartására irányult. Többek között arra hivatkozott, hogy a bérleti szerződés körében a felek ítéleti hatályú egyezséget kötöttek. Ezért megalapozatlanul hivatkozik az alperes arra, hogy az egyik szerződő fél egyedi döntése, szerződés egyoldalúan módosítható. határozata alapján a A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Pp. 270.§-ának
(1)bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálata mind az anyagi, mind az eljárásjogi szabályok megsértése esetén kérhető. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő. Alaptalanul hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a másodfokú bíróság a II. rendű felperes fellebbezésében, illetve a viszontkeresettel szembeni ellenkérelmében foglaltakon túlterjeszkedett. A Pp. 253.§-ának
(2)bekezdés értelmében, ha a másodfokú bíróság érdemben helyesnek találja az elsőfokú bíróság ítéletét, akkor ennek helybenhagyásáról dönt, ellenkező esetben főszabályként a fellebbezési kérelem, illetve ellenkérelem korlátai között az első fokú ítéletet részben vagy egészben megváltoztathatja. A Pp. 253.§-ának
(3)bekezdésében írt korlátok között azonban a perben érvényesített jog illetőleg az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat, amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg nem határozott. A másodfokú bíróság teljes egészében felülbírálhatja az első fokú ítéletben rögzített tényállást és a bizonyítás eredményét. A perbeli esetben a II. rendű felperes fellebbezési kérelme az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, az alperes kereseti kérelme szerinti marasztalására és az alperes viszontkeresetének az elutasítására irányult. Ezért a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között eljárási jogszabálysértés nélkül vette figyelembe teljes terjedelmében a per anyagát a II. rendű felperes fellebbezésének elbírálása során. A felülvizsgálati bíróság az alperes indokaira figyelemmel csupán utal arra, hogy az elsőfokú eljárásban a II. rendű felperes az alperes viszontkeresetének az elutasítását kérte (elsőfokú bíróság 10.G.28.197/2004/67. számú ítélete 7. oldal első bekezdés). A másodfokú bíróság tehát a Pp. 253.§
(3)bekezdésének megsértése nélkül döntött a II. rendű felperes fellebbezése alapján az első fokú ítélet megváltoztatásáról. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül foglalt állást a Fővárosi Bíróság előtt 7.G.20.214/2000/
- szám alatt
- szeptember 5-én kötött jogerős egyezség értelmezése kérdésében is. Az I., II.r. felperes és az alperes által megkötött perbeli egység szerint az alperes elismerte, hogy az
- november 23-án kötött cím (korábban ...) szám alatti helyiség bérlője a ... mint a ... jogutódja. Az egyezség tartalmazza továbbá: "Egyebekben a bérleti szerződés nem változik". Helytállóan állapította meg tehát a másodfokú bíróság, hogy az egyezségben a bérleti díj összegét nem módosították. Helytálló a következők szerint az az álláspont is, hogy az alperes 28/
- (II.16.) számú Pénzügyi Bizottsági határozatával nem lehet a bérleti szerződés alapján fizetendő bérleti díj összegét módosítani. A lakások és helyiségek bérletéről, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló
- évi LXXVIII. törvény (Ltv.) megszüntette a helyiséggazdálkodásba való hatósági beavatkozást. Biztosította a tulajdonosoknak a helyiségekkel való rendelkezést, és megteremtette a piaci elven alapuló bérleti rendszer feltételeit. A nem lakás céljára szolgáló helyiség bérletére külön rendelkezések vonatkoznak azzal, hogy az Ltv. 36.§
(1)bekezdésének utaló szabálya folytán főszabályként ezekre a szerződésekre is a lakásbérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni. Az Ltv. jelen ügyre irányadó 36.§
(2)bekezdése értelmében az önkormányzat tulajdonában lévő helyiség bérbeadásának feltételeit - az önkormányzati lakásokra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával - önkormányzati rendelet határozza meg. Az önkormányzati helyiség bérleti díját azonban nem kell rendeletben meghatározni, a fizetendő bérleti díj mértékében a felek szabadon állapodnak meg [Ltv. 38.§
(1)bekezdés]. Ebből következik, hogy az önkormányzat mint jogalkotó hatásköre nem terjed ki a tulajdonában álló nem lakás céljára szolgáló helyiségek után fizetendő bérleti díj egyoldalú meghatározására. A per adataiból kitűnően az alperes ilyen rendeletet nem is alkotott. Az Ltv. hivatkozott rendelkezéseiből következően az alperes Pénzügyi Bizottsága sem volt jogosult - a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott átruházott hatáskörre figyelemmel sem - a helyiségbér felemeléséről egyoldalú határozattal dönteni. Ezért a felülvizsgálati kérelemnek az alperes Pénzügyi Bizottságával kapcsolatos érvelése megalapozatlan. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében maga sem állította, hogy a Pénzügyi Bizottsági határozattal megállapított, felemelt bért a II. rendű alperesi társasággal írásban közölte [Ltv. 6.§
(2)bekezdés]. Erre vonatkozóan okiratot sem csatolt. Ezért megalapozott a jogerős ítélet megállapítása, amely szerint az alperes nem bizonyította, hogy a II. rendű felperessel szemben a bérleti díj felemelésére vonatkozó díjközlés megtörtént. Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül vette figyelembe a perbeli helyiség díjvitájában a korábban fizetett bérleti díjakat. A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274.§ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit a Pp. 275.§-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre. Ezért az alperes köteles a II.r. felperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjat a Pp. 270.§-ának
(1)bekezdés szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése alapján megfizetni. A felülvizsgálati bíróság az ÁFA-t is magában foglaló ügyvédi munkadíjat a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§-ának
(2)és
(5)bekezdés alkalmazásával állapította meg. Az alperes személyes illetékmentessége [1990 évi XCIII. törvény 5.§
(1)bekezdés b) pont] folytán a le nem rótt felülvizsgálati illetéket a 6/
- (VI.26.) IM. rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. Budapest,
- április
- dr. Kiss Mária tanácselnök s.k., dr. Rédei Anna előadó bíró s.k., dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes bíró s.k. Sipos a kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző