Pfv.VIII.21.857/2010/
- A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a ... legfőbb ügyészségi ügyész által képviselt felperesnek (felperes címe) a ... jogtanácsos által képviselt alperes (alperes címe) ellen környezetveszélyeztető tevékenységtől való eltiltás iránt a Szombathelyi Városi Bíróság előtt 15.P.20.875/
- számon megindított, és a Vas Megyei Bíróság
- július 8-án 8.Pf.20.405/2010/
- számon hozott jogerős ítéletével befejezett perében az alperes
- sorszámú felülvizsgálati kérelme folytán a
- május
- napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Az alperes a felülvizsgálati perköltségét maga viseli. I n d o k o l á s : A ... külterületi .... hrsz-on nyilvántartott ingatlanon lévő szennyvíztisztító telep bejegyzett tulajdonosa
- április
- óta az alperes, aki a ... és térsége szennyvízelvezető és tisztító rendszert üzemelteti. ... város, ...., .... és ... község 2004-ben kötött üzemeltetési szerződést az alperessel a szennyvíztisztító telep üzemeltetéséről. 2003 -
- évben ... és ... község lakói is rákötöttek a szennyvíztisztító hálózatra, ennek szennyvize szintén a ... telepre került. A ... Felügyelőség
- április 20án kelt határozatával bírságot szabott ki az alperesre mint kibocsátóra a
- évi üzemi időszakban a ... folyóba kibocsátott szennyvízmennyiség és a határértéken felüli szennyező anyag tartalmának alapulvételével. A telepre irányadó kibocsátási határértéket legutóbb a
- július 21-én jogerős hatósági határozat módosította. A
- július 7-i perindítás óta eltelt időben is sor került kibocsátási határérték túllépésekre, melyek folytatódtak a per időtartama alatt is. A felügyelőség
- június 18-i határozatával ismételten megbírságolta az alperest. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a ... szennyvíztisztító telepen az előírt határértéket meghaladó káros anyag tartalmú szennyvíz kibocsátásától. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy néhány esetben határértéket meghaladó mennyiségű szennyező anyagot tartalmazó tisztított szennyvizet bocsátott ki, de az nem veszélyeztette a környezetet, és nem felróható neki a határérték túllépés. Ez utóbbi betartása csak a már engedélyezett vízjogi létesítési engedéllyel megvalósítandó kapacitásbővülés után lehetséges. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A környezet védelméről szóló
- évi LIII. törvény (Ktv.)
- §
- pontjára,
- §
(3)bekezdésére és 109. §
(2)bekezdésére utalással azzal érvelt, hogy a környezetveszélyeztetéstől történő eltiltásra csak jogellenes magatartás azaz tevékenység (és nem mulasztás) alapján kerülhet sor. Az alperes ugyan nem vitatta, hogy határértéket meghaladó szennyvizet bocsát a környezetbe, de mivel a szennyvíz megfelelő tisztítására fizikailag nem képes, nincs olyan jogellenes tevékenysége, melynek abbahagyása révén arra képessé válna. A bíróság arra is utalt, hogy az alperes határértéket meghaladó szennyvíz kibocsátásának oka az, hogy ... és ... községek szennyvízének tisztítását is vállalta, ami által a telep hidraulikailag túlterheltté vált. A keresetnek helytadó döntés a környezetvédelmi felügyelőségi határozatban foglalt tisztítható vízmennyiség és az érintett települések körének a korlátozását eredményezné. Az engedélyező jogerős közigazgatási határozat a bíróságot köti. A megfelelő tisztítást biztosító fejlesztési beruházás kikényszerítésére pedig a Ktv. 109. §
(2)bekezdése alapján hozandó ítélettel nincs lehetőség. Az alperes teherviselő képességének hiányára tekintettel e rendelkezés nem is lenne végrehajtható. A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az alperest eltiltotta attól, hogy a ... szennyvíztisztító telepéről az előírt határértéket meghaladó káros anyag tartalmú szennyvizet bocsásson ki. Ítéletének indokai között megállapította, hogy a hidraulikai túlterheléssel okozott környezetveszélyeztetés megvalósult, a határérték túllépés és az azzal okozott környezetszennyezés jelentős. A környezetkárosodás bekövetkeztének közvetlen veszélye fennáll. Az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően rögzítette, hogy az alperes a határértéket meghaladó káros anyag tartalmú szennyvíz kibocsátásával a környezetveszélyeztető magatartást megvalósította. Ezt a magatartást ugyanis az is megvalósíthatja, akinek a szennyvíztisztítás a feladatai közé tartozik, de azt nem az előírásoknak megfelelően végzi el. A határértékeket az alperes a környezetvédelmi hatóság engedélyétől és bírságolásától függetlenül is köteles volt betartani. A bíróságnak a környezetveszélyeztetés folytán az eltiltást a kereset alapján el kellett rendelni. A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes az elsőfokú ítélet indokaival egyezően előadta, hogy a Ktv. rendelkezéseinek megfelelően a mulasztásban megnyilvánuló magatartás nem szolgálhat alapul a környezetveszélyeztető tevékenységtől történő eltiltásra. Nem tanúsított olyan jogellenes magatartást, melynek abbahagyása révén a megfelelő tisztításra képessé válna. Tevékenységét jogerős hatósági határozat alapján végzi. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. tv. 4. §
(2)bekezdése alapján arra hivatkozott, hogy a települési önkormányzatot terhelné a környezetveszélyeztetést kiküszöbölő beruházás. Az ennek elmulasztása miatti felelősség nem hárítható az alperesre. Azzal is érvelt, hogy a Vht. rendelkezései alapján a jogerős ítélet nem végrehajtható, mivel az önkormányzat helyett a szükséges beruházásokat ennek folytán sem végezheti el. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. A felperes a Ktv. 107. §-a, 109. §
(2)bekezdése,
- § l
- pontja alapján kifejtette, hogy jogosult volt a jogellenes magatartástól, (nem pedig magától a tevékenységtől) való eltiltást kérni keresetével. Az alperes az érintett települési önkormányzatokkal kötött szerződésben vállalta a szennyvíztisztítást. Önálló, a környezethasználót terhelő polgári jogi felelőssége alapján a tevékenységtől történt eltiltása megfelelt a környezetvédelmi jogszabályoknak. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A környezetveszélyeztetésért és károsításért fennálló felelősség polgári jogi alapja a Ptk.
- §
(1)bekezdésének rendelkezése, amely e felelősséget a veszélyes üzemek objektív kárfelelősségeként határozza meg. Ez a felelősség a környezethasználót (Ktv.
- §
- pont), tehát azt a természetes vagy jogi személyt terheli, aki a környezetnek vagy valamely elemének igénybevételével, illetve terhelésével járó tevékenységet folytat. E tevékenysége során környezetveszélyeztetést előidéző tevékenységével vagy mulasztásával tanúsíthat környezetveszélyeztető magatartást (
- §
- pont). A jogszabályi meghatározásokból következően nem volt tehát jelentősége annak, hogy az alperes tevékenységével vagy mulasztásával valósította-e meg a keresetben sérelmezett magatartását. Adott esetben e kérdésnek azért sem volt jelentősége, mert a tevékenységgel, illetve mulasztással megvalósított veszélyeztető magatartás sajátosan keveredett: Az alperes azzal a tevékenységével valósította meg a környezet veszélyeztetését, hogy a jogszabályban, illetve a hatósági határozatban meghatározott kibocsátási határértéket meghaladó szennyvizet bocsátott a befogadó ... folyóba (
- §
- pont). Ugyanakkor elmulasztotta a környezetkárosodást megelőző intézkedések (
- §
- pont) megtételét. A felperes helyesen utalt felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy az alperest e megelőző, kárelhárító intézkedések megtétele a fentieken túlmenően mint polgári jogi szerződés alanyaként szerződött üzemeltetőt szintén terhelte. Mivel a perben lefolytatott bizonyítás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a határértéket meghaladó szennyvízkibocsátás az alperesi telep hidraulikai túlterheltségére, tehát arra vezethető vissza, hogy az alperes a környezetvédelmi feltételeknek megfelelő szennyvíztisztításon túli üzemeltetést vállalt, e tevékenysége korlátozására a polgári jogi szerződések alanyaként is az alperesnek van lehetősége. Ebből következően az alperes téves indokokkal hivatkozott arra, hogy a környezetveszélyeztető tevékenység megszüntetése csak az anyagi lehetőségeit meghaladó beruházások útján valósulhat meg. A jogerős ítélet végrehajtása pedig a Vht-ban a meghatározott cselekmény végrehajtására vonatkozó végrehajtási szabályok útján kényszeríthető ki. Összegezve: A felperes a Ktv.
- §
(2)bekezdése alapján indított keresetével megalapozottan kérte az alperes eltiltását a környezetveszélyeztető tevékenységtől. A bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján megalapozottan állapította meg, hogy e környezetveszélyeztető állapot mind a keresetindításkor, mind a per időtartama alatt fennállt. Ebből következően a másodfokú bíróság megalapozottan és a jogszabályokkal összhangban tiltotta el az alperest az előírt határértéket meghaladó káros anyag tartalmú szennyvízkibocsátásától. Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati kérelem eredménytelensége folytán kötelezte az alperest felülvizsgálati perköltsége viselésére. Budapest,
- május
- dr. Kiss Mária tanácselnök, előadó bíró s.k., dr. Rédei Anna bíró s.k., dr. Puskás Péter bíró s.k. Sipos a kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző