Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.984/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kollár Pál Ügyvédi Iroda - dr. Kollár Pál ügyvéd által képviselt I-II. rendű felpereseknek, a dr. Horváth István ügyvéd által képviselt alperes ellen, vagyonbiztosítási szerződés teljesítése iránt indított perében, a Pest Megyei Bíróság
- október
- napján meghozott, 10.P.22.285/2008/
- számú ítélete ellen, az alperes részéről
- és
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, valamint a felperes által Pf.
- sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit pedig azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a késedelmi kamat fizetési kötelezettség kezdő ideje
- december
- napja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 150.000 (százötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperesek a tulajdonukban álló, .... szám alatti ingatlanon emelt lakóházra
- augusztus
- napján kaptak használatba vételi engedélyt, amelyre
- október
- napjától kezdődő kockázatviseléssel, „..." típusú családi otthon biztosítási szerződést kötöttek az alperessel. Az épületben
- február
- napján tűzeset következett be, melyet a felperesek
- február 19-én bejelentettek az alperesnek. A megismételt tűzvizsgálati eljárás eredményeként a tűzvizsgálati Hatósági Bizonyítványt
- június 14-én állították ki. Ezt követően
- március
- napján az ingatlan viharkárt szenvedett. Az alperes a biztosítási szolgáltatás teljesítésétől mindkét káreseménnyel kapcsolatban elzárkózott. Ezért a felperesek módosított keresetükben 6.101.060 Ft biztosítási összegnek és kamatainak a megfizetése iránt támasztottak igényt az alperessel szemben. Követelésüket a vele kötött „..." típusú vagyonbiztosítási szerződésre alapították. Kérelmükben a helyreállítási költségeknek az általános forgalmi adóval növelt összegét igényelték a biztosítótól. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben marasztalását indítványozta. Azzal védekezett, hogy a keresetben megjelölt káresemények idején a felperesek életvitelszerűen nem laktak a kárt szenvedett ingatlanban és ezt a körülményt az ajánlattétel alkalmával sem jelentették be a biztosítónak. Álláspontja szerint ez a körülmény a biztosítási Szabályzat B) pontja értelmében a biztosítási fedezetet kizárja. Azzal érvelt, hogy a felperesek nem tettek eleget az őket terhelő kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségüknek, amikor a két káresemény közötti időben elmulasztották az épület oromfalának elbontását, mely ennek következtében a viharkár során összedőlt. Mindezek mellett vitatta, hogy a felpereseket a helyreállítás költségeinek forgalmi adóval növelt összege illetné meg. Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 6.101.060 Ft tőkét, valamint ennek
- április 26-tól a kifizetésig járó késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és rendelkezett a részperköltség viseléséről is. A jogvita elbírálása során abból indult ki, miszerint a vagyonbiztosítási szerződés megkötésének, valamint a tűz- és viharkár bekövetkezésének a tényét az alperes sem vitatta. A lakottság hiányával kapcsolatos alperesi védekezésre figyelemmel arra mutatott rá, hogy az alperes nem csatolta be azt az önmaga által is hivatkozott biztosítási ajánlatot, amely lehetővé tenné a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásának megállapítását és az abból származó jogkövetkezmények levonását. Ebből arra a következtetésre jutott, miszerint a biztosítási események alapján beállt az alperesnek a helyreállítási költségek megfizetésére irányuló szolgáltatási kötelezettsége. Ennek összegét az alperes elfogadó nyilatkozatára is figyelemmel, a beszerzett igazságügyi műszaki szakértő szakvéleménye alapján, forgalmi adó nélküli összegben állapította meg. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és a kereset elutasítása, valamint a felperesek perköltségben marasztalása iránt. Ebben fenntartotta a lakottság hiányával kapcsolatos védekezését és kiemelte, hogy ezzel kapcsolatban mind az iratbecsatolási, mind pedig a bizonyítási kötelezettségének eleget tett. E téren a felperesek tájékoztatási kötelezettségének elmulasztására hivatkozott és a Ptk.
- §
(2)illetőleg
(3)bekezdésében meghatározott mentesülési ok alkalmazását kérte. Továbbra is hivatkozott az oromfal elbontásának hiányára, mint a felpereseket terhelő kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség elmulasztására. Emellett hangsúlyozta, hogy a szakértői vélemény elfogadásával kapcsolatos nyilatkozata kizárólag a káridőponti helyreállítási költség összegére vonatkozott, de nem terjedt ki az elsőfokú bíróság által megítélt javítási költségre. A felperesek csatlakozó fellebbezésükben az alperest marasztaló rendelkezéssel kapcsolatban a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdő idejének meghatározását és az általános forgalmi adó összegének figyelmen kívül hagyását támadták. Fellebbezési ellenkérelmük pedig az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Fellebbezés hiányában, a Pp. 228. §
(4)bekezdése értelmében jogerőre emelkedett az elsőfokú ítéletnek a 6.101.060 Ft-ot meghaladó keresetet elutasító rendelkezése. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem megalapozott, míg a csatlakozó fellebbezés részben alapos. A jelen peres eljárás során - a fellebbezési eljárásra is kiterjedően - a felek között alapvetően abban a kérdésben bontakozott ki jogvita, hogy a perben nem vitás módon létrejött vagyonbiztosítási szerződés, valamint tűzkár alapján fennáll-e az alperes szolgáltatási kötelezettsége. Ezzel kapcsolatban az alperes a biztosított ingatlan lakottságának a hiányára, valamint a felperesek ezzel összefüggő tájékoztatási kötelezettségének elmulasztására, valamint arra hivatkozott, hogy a felperesek a tűzkár és viharkár közötti időben nem tettek eleget kármegelőzési kötelezettségüknek. A Pp. 164. §
(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a bíróság valamilyen tényt valónak fogadjon el. A Pp. 3. §
(3)bekezdése pedig kimondja, hogy ennek esetleges sikertelenségét a perben a bizonyítás terhét viselő fél hátrányára kell figyelembe venni. A törvény idézett rendelkezéséből az következik, hogy a perben a biztosítási szerződés teljesítését igénylő félnek kell igazolnia, hogy a biztosító szolgáltatásának a szerződésben, szabályzatban, valamint jogszabályban előírt feltételei fennállnak. Ennek legfontosabb eleme magának a biztosítási esemény bekövetkezésének a bizonyítása. Ezzel szemben a biztosító szolgáltatási kötelezettségét kizáró tények és körülmények - különösen a biztosítási szerződés érvénytelensége, valamely mentesülési ok fennállása, vagy a teljesítés egyéb akadálya - tekintetében a bizonyítás terhét a biztosítónak kell viselnie. A törvény idézett rendelkezéseiből az következik, hogy a lakottság hiányával kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség, valamint a kármegelőzési kötelezettség tekintetében egyaránt az alperesnek kellett bizonyítania a felperesek mulasztását, mivel ennek alapján kívánt mentesülni a biztosítási szerződés alapján fennálló szolgáltatási kötelezettsége alól. E kötelezettségnek a fellebbezési eljárásban történő teljesítési lehetőségeit a Pp. 235. §
(1)bekezdése annyiban korlátozza, hogy előírja, miszerint a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve, hogy az - elbírálása esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna, a Pp. 141. §
(6)bekezdésében foglaltakat azonban ebben az esetben is alkalmazni kell. Az alperes már az elsőfokú eljárásban becsatolta a felperesekkel kötött vagyonbiztosítási szerződésre irányadó Szabályzatát, amelynek B) pontja szerint a nem állandóan lakott épület csak akkor tekinthető biztosítottnak, ha a biztosítási ajánlaton ezt a tényt feltüntették. Ebből okszerűen az következik, hogy az alperesnek a fent vizsgált bizonyítási kötelezettsége teljesítéséhez elsődlegesen nem a lakottság hiányát, hanem azt kellett a perben kétségtelenné tennie, hogy a felperesek által tett biztosítási ajánlaton ilyen körülmény nem került feltüntetésre. Ennek pedig az ajánlat becsatolásával tehetett volna eleget. Az alperes képviselője mind a fellebbezésében, mind pedig a fellebbezési tárgyaláson hivatkozott arra, hogy az ajánlatot becsatolta, mely okirat azonban a peres iratok között nem volt fellelhető, és a Pp. 235. §
(1)bekezdésének tiltó rendelkezése folytán ez a fellebbezési eljárásban nem volt pótolható. Mindezt a Fővárosi Ítélőtábla úgy értékelte, hogy az alperes az őt terhelő bizonyítás kötelezettségének nem tudott eleget tenni, és a lakottság esetleges hiánya emiatt nem vezethetett el a teljesítési kötelezettség alóli mentesüléshez. A felperesek kármegelőzési kötelezettségével kapcsolatban pedig dr. B. L. igazságügyi szakértő azt állapította meg, miszerint a tűzkárt követően a felperesek nem voltak abban a helyzetben, hogy kármegelőzési intézkedéseket tehettek volna. Rámutatott, hogy ebben a helyzetben érdemi állagmegóvást csak az épület vályog falazatának gyors helyreállítása jelenthetett volna, amelynek költsége a 2 millió forintot meghaladta volna. Az alperes teljesítéstől elzárkózó magatartása miatt azonban ez az összeg nem állt a felperesek rendelkezésére. Ebből az ítélőtábla alapvetően arra a következtetésre jutott, hogy a felpereseket a kármegelőzési kötelezettség terén sem terheli olyan mulasztás, melyre az alperes a teljesítési kötelezettség alóli mentesülés érdekében sikerrel hivatkozhatott volna. A fent kifejtettek eredményeként a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak a vagyonbiztosítási szerződés teljesítésére kötelező rendelkezését - a kamatfizetési kötelezettség kezdő idejének pontosításával - a Pp. 253. §
(2)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett sikerre, ezért a Pp.
- §-ának utaló szabálya folytán a fellebbezési eljárásban is irányadó Pp.
- §
(1)bekezdése értelmében a per e szakaszában felmerült kiadásait magának kell viselnie, továbbá köteles megtéríteni az alperes jogi képviseletével kapcsolatban felmerült költséget. Ez utóbbi összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 1. §
(1)bekezdése, valamint a 2. §
(2)bekezdés a./ pontja és a 2. §
(5)bekezdése alkalmazásával kellett meghatározni. Budapest,
- április
- . Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke, Dr. Csóka István s. k. bíró, Dr. Lente Sándor s. k. bíró