Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.105/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- év május hó
- napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő VÉGZÉST: A zsarolás bűntette és más bűncselekmények miatt az I. r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 9.B.704/2009/
- számú ítéletét az I. rendű vádlott tekintetében helybenhagyja. Kötelezi az I. rendű vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 9.375 (kilencezerháromszázhetvenöt) forint bűnügyi költség megfizetésére. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A Fővárosi Bíróság a 2010.február
- napján kelt 9.B.704/2009/
- számú ítéletével az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 323.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés c) pontja szerint minősülő zsarolás bűntettében, mint társtettes, a Btk. 263/A.§
(1)bekezdés a) pontjába ütköző lőszerrel visszaélés bűntettében és 3 rb. a Btk. 225.§-ba ütköző hivatali visszaélés bűntettében. Ezért őt halmazati büntetésül 2 év 8 hónap börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a járulékos kérdések, így az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztés tartamába beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is. Az ítélet a II. r. és a III. r. vádlott tekintetében elsőfokon jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.215/2010/
- számú átiratában a tényállás
- pontja tekintetében a nyomozati iratok
- oldalán kezdődő összefoglaló feljegyzésnek a tárgyalás anyagává tétele végett tárgyalás kitűzését, a tényállás kiegészítését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A nyilvános tárgyaláson a vádlott védője a bejelentett fellebbezést fenntartotta. Annak hangsúlyozása mellett, hogy nem ért egyet a védelem az ismeretlen zsarolóra vonatkozó és a
- pontnál a tévedésre hivatkozó védekezés elutasításával az igen jelentős időmúlásra, kiskorú gyermekre, rendezett családi kapcsolatra, főiskolai végzettségre, a beismerő vallomásra, a 6 hónapos kényszerintézkedésre figyelemmel felfüggesztett büntetés kiszabását indítványozta. Az I. r. vádlott felszólalásában előadta, hogy élettársával
- decemberében házasságot kötött, idős, kevés nyugdíjjal rendelkező, kórházi ellátásra szoruló nagyanyját támogatja. Üzletvezető 200.000-250.000 forint havi jövedelemmel. Elismerte, hogy hibázott, de azóta - a 6 hónapos előzetes letartóztatás döntő volt ebben - megváltozott az élete, mindent újrakezdett, szeretné, ha továbbra is gondoskodhatna rá szoruló hozzátartozóiról. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség arra utalással, hogy nem eltúlzott a kiszabott büntetés és így nem indokolt annak enyhítése, az
- tényállási pont kiegészítése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Az I. r. vádlott az utolsó szó jogán arra hivatkozott, hogy 6 éve történt az, amit a mai eszével nem követett volna el. Szeretne egyetemet végezni, jelenleg is nyelvet tanul. A bejelentett fellebbezések nem alaposak. Az ítélőtábla az I. r. vádlott és védője fellebbezése folytán az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 348.§
(1)bekezdése és a Be. 349.§
(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi, valamint a megismételt eljárásra vonatkozó szabályokat túlnyomórészt betartotta. Indokoltan mellőzte az érdemi információval nem rendelkező tanú
- tanúkénti meghallgatását és törvényesen utasította el a rendelkezésre álló bizonyítékok tükrében szükségtelen tanú
- tanúkénti meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványt. A vád tárgyává tett bűncselekmények elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, a bizonyítékok közül azonban az okirati bizonyítékokat nem tette teljeskörűen a tárgyalás anyagává. A tényállás
- és
- pontja lényegében megalapozott, mentes a Be. 351.§
(2)bekezdésben írt hibáktól és hiányosságoktól. A tényállás 1. pontja azonban - mivel a cselekmény elkövetése szempontjából lényeges időpontok nem kerültek rögzítésre - kisebb fokban megalapozatlan, az erre vonatkozó okirati bizonyítékok felolvasásának és így tárgyalás anyagává tételének elmaradása miatt. Ezért az ítélőtábla a Be. 363.§
(2)bekezdés b) pontja alapján tárgyalás keretében felolvasással a tárgyalás anyagává tette a nyomozati iratok 353. oldalán kezdődő összefoglaló feljegyzést és a felvett bizonyítás eredményeként a tényállást a Be. 352.§
(1)bekezdés b) pontja alapján az alábbiakkal egészítette ki: Az ítélet
- oldal
- bekezdését: a sértett 5 óra 21-kor észlelte a gépkocsit és ezért hívta fel tanú 5-öt;
- oldal
- bekezdését: az I. r. vádlott 5 óra 54-kor hívta fel a sértettet a tanú
- nevén lévő telefonszám
- telefonról;
- oldal
- bekezdését: ugyanerről a telefonról az I.r. vádlott 14 óra 59-kor hívta fel ismét a sértettet;
- oldal
- bekezdését:
- május 12-én az I.r. vádlott 15 óra 15-kor telefonált és beszélték meg a találkozót május 16-án 18 órára; Az I.r. vádlott 17 óra 40-kor és 17 óra 51-kor felhívta a várakozó sértettet, hogy nem ő, hanem egy kollégája megy a pénzért és a pénzt a kürtös kalácsosnál kell átadnia; A vádlott 18 óra 05-kor lefolytatott beszélgetés során utalt arra, hogy a pénz nem jutott el hozzá;
- oldal
- bekezdését: a vádlott
- május 16-án 10 óra 05-kor és 10 óra 06-kor a saját (telefonszám 2.) telefonjáról telefonált a sértettnek. Ezt követően az ismeretlen személy 12 óra 01-kor és 12 óra 10-kor hívta a sértettet a telefonszám 3-as telefonról, amelynek előfizetője tanú
- és megfenyegette; Az I.r. vádlott a 19 óra 47-kori telefonhívásakor utalt e fenyegető telefonra;
- oldal
- bekezdését:
- május 17-én 6 óra 06-kor,
- május 18-án 14 óra 04-kor és 16 óra 17-kor a saját telefonján hívta az I.r. vádlott a sértettet;
- május 19-én a sértett 8 óra 33-kor hívta vissza az I. r. vádlottat a 3 millió forint átadásával kapcsolatban;
- oldal
- bekezdését: a sértett 12 óra 11-kor hívta vissza az I.r. vádlottat azzal, hogy a pénzátadás részleteit a másnapi 11-12 óra közötti telefonbeszélgetés során részletezik;
- május 20-án az I.r. vádlott a saját telefonjáról 11 óra 04-kor és 11 óra 05-kor hívta fel a sértettet és találkozót beszéltek meg. A ténylegesen okozott 2.400.000 forint kár nem térült meg. A tényállás
- pontjához (ítélet
- oldal
- bekezdés) az indokolás
- oldal
- bekezdés első mondatából a törvényhelyet és a második mondatot a tényállásba átemeli. Az I. r. vádlott előadása alapján a személyi részt azzal egészíti ki, hogy a vádlott élettársával
- decemberében házasságot kötött, a vádlott a zöldséges nagykereskedés üzletvezetőjeként dolgozik, havi jövedelme 200.000-250.000 forint. Az így kiegészített és pontosított tényállás már minden tekintetben megalapozott, következésképp ez a tényállás irányadó volt a másodfokú eljárásban. Az elsőfokú bíróság részletesen eleget tett indokolási kötelezettségének. E körben számot adott arról, hogy az I. r. vádlott védekezését a tényállás
- pontja tekintetében miért nem fogadta el, illetve mely bizonyítékokat és miért vett alapul a tényállás megállapításánál. A tényállás
- és
- pontjával kapcsolatban az I. r. vádlott beismerő vallomást tett. A tényállás
- pontját illetően a fegyverszakértői vélemény, a vádlott ténybeli beismerését alátámasztotta, a tényállás
- pontját illetően pedig a vádlotti előadást a lekérdezések híváslistája és a vádlott azonosító száma, mint okirati bizonyíték erősítette meg. A tényállás
- pontjával kapcsolatban törvényesen fogadta el az elsőfokú bíróság a sértett és tanú
- tanúk vallomását a vádlotti védekezéssel szemben. Részletesen megindokolta, hogy miért nem volt elfogadható a fenyegetettségére, az ismeretlen zsarolóra vonatkozó vádlotti védekezés. Az e körben értékelt bizonyítékok azzal egészítendők ki, hogy az I.r. vádlott és a sértett között lefolytatott telefonbeszélgetések időpontjai, az ezt követő sértetti magatartás, a sértett a feljelentésében és a tanúmeghallgatása során előadottakban visszaigazolást nyertek. A híváslisták adatai szerint az I. r. vádlott, illetve az ismeretlen személy azokon a napokon és azokban az időpontokban hívta a sértettet, amely időpontokat a feljelentésben megjelölt. Ezt a nyilatkozatát pedig végig következetesen fenntartotta. A hangtechnikai szakértői is alátámasztotta a fenti beszélgetések megtörténtét. A vádlott védekezésével szemben az volt megállapítható, hogy a sértett érezte magát fenyegetett helyzetben, ezért is kérte a hatóság segítségét. Tette ezt annak ellenére, hogy ezzel egyúttal az általa elkövetett bűncselekményről és számot kellett adnia. Ugyancsak elfogadható tanú 5-nek - az I.r. vádlottat terhelő - vallomása is. Az I. r. vádlott sem vitatta, hogy
- május 19-én találkozott a tanúval, tanú
- tanú pedig következetesen állította, hogy ez a személy ugyanaz volt, mint akivel a háza előtt
- május 12-én találkozott. Egyúttal alátámasztotta a sértett előadását is, aki észlelte, hogy a tanú házánál várakozik a gyanús Opel típusú gépkocsi. A megalapozottan megállapított tényállásból okszerűen következtetett az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére és helyes okfejtéssel utasította el a vádlott tévedésre hivatkozó védekezését a tényállás
- pontjával kapcsolatban. Törvényes a cselekmények jogi minősítése is. E körben helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy a tényállás
- pontját illetően nem vesztegetés, hanem vagyon elleni bűncselekmény valósult meg. A tényállás
- pontjával kapcsolatban ugyancsak helytálló az okfejtése és helyes a Btk. 2.§-ára hivatkozással az elkövetéskori rendelkezések alkalmazása is. A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság részben sorolta fel helyesen, azok az alábbiak szerint pontosításra és kiegészítésre szorulnak. Az ítélőtábla a súlyosító körülmények köréből mellőzte a cselekmények korrupciós jellegét, egyúttal további súlyosítóként értékelte, hogy az I.r. vádlott a vagyon elleni bűncselekményt hivatali beosztásával visszaélve követte el. Az enyhítő körülményeket illetően - mivel csak kis részben róható a vádlott terhére nagyobb nyomatékot tulajdonított annak, hogy a vádlott 6 éve áll a büntetőeljárás hatálya alatt és ugyancsak nagyobb nyomatékkal értékelte a részbeni bűnösségre is kiterjedő beismerést és ténybeli beismerést. A bűnösségi körülmények fenti változtatása ellenére a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés arányban áll a bűncselekmények tárgyi súlyával, társadalomra veszélyességével, a vádlott alanyi bűnössége fokával és az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekkel, valamint megfelel a büntetés céljainak is. Ezért a büntetés lényeges enyhítésére, a vádlott javára enyhítő szakasz alkalmazására és a védelem által szorgalmazott próbaidőre felfüggesztésre törvényes lehetőséget nem látott. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései és a járulékos kérdéseket illető döntései törvényesek és csak annyiban szükséges a kiegészítés, hogy az I. r. vádlott a helyesen meghatározott végrehajtási fokozathoz igazodóan, a büntetés ¾ részének letöltése után a Btk. 47.§
(2)bekezdés II. tétele alapján feltételes szabadságra bocsátható. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371.§
(1)bekezdése alapján az I. r. vádlott tekintetében helybenhagyta. A vádlott védelmét a másodfokú eljárásban kirendelt védő látta el. Ennek költségét a Be. 381.§
(1)bekezdése alapján az ítélőtábla megállapította és mivel a bejelentett fellebbezések eredményre nem vezettek akként rendelkezett, hogy azt a vádlott viseli. Budapest,
- év május hó
- napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. előadó bíró Dr. Magócsi István sk. bíró A Fővárosi Bíróság 9.B.704/2009/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.105/2010/
- számú végzése folytán az I. r. vádlott tekintetében
- május
- napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
- év május hó
- napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő