Pf.20044/2011/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.044/2011/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Pallos István ügyvéd által képviselt felperesnek, a Nemes Ügyvédi Iroda részéről eljáró dr. Nemes Árpád ügyvéd által képviselt I. rendű, a TMLINE Gazdasági és Tanácsadó, Felszámoló Zártkörűen Működő Részvénytársaság által képviselt II. rendű alperesek ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fejér Megyei Bíróság
2. november
3. napján meghozott, 15.G.40.043/2007/
4. számú ítélete ellen, az I. rendű alperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit pedig helybenhagyja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 250.000 (kétszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes jogelődje, mint megbízott, és az I. rendű alperes, mint megbízó
6. augusztus 9-én megbízási szerződést kötöttek. Ebben a felperes jogelődje arra vállalt kötelezettséget, hogy közreműködik az I. rendű alperes hiteleinek átalakításában, a hitelek kiváltásában, új hitelek felvételéhez partner keresésében. A felperesi jogelőd díját a szerződő felek a felperesi jogelőd eljárásnak eredményeként az I. rendű alperesnek folyósított hitel 7 %-ában határozták meg. A felek a megbízási szerződést
7. január 16-án módosították. A szerződésmódosítás rögzíti, hogy a felperes jogelődje a megbízási szerződésben vállalt feladatokat mindkét alperesre tekintettel, kizárólagos ügyintézési joggal látja el. A felperesi jogelődöt megillető megbízási díj mértékét a folyósított hitel nettó 6 %ára csökkentették. Az I. rendű alperes tulajdonosai
8. március 3-án megvásárolták a II. rendű alperes üzletrészeit. A felperes jogelődje a II. rendű alperes részére hitelkérelmet adott be három különböző bankhoz. A hitelkérelmek elbírálásához az alperesek egyike sem bocsátotta a felperesi jogelőd rendelkezésére a II. rendű alperes
9. évi mérlegét és a tárgyi eszközeinek az értékbecslését. Hitelminősítés egyik esetben sem történt, a mérleg és az eredménykimutatás benyújtásának elmaradása miatt. A II. rendű alperes a felperes közreműködése és tudta nélkül,
10. márciusában hitelkérelmet adott be a 'B' Bankhoz. Hitelkérelméhez csatolta a
11. évi mérlegét és a tárgyi eszközeinek az értékbecslését. A bank
12. március 28-án hitelszerződést kötött a II. rendű alperessel. A pénzintézet a hitelszerződés alapján 300.000.000 forint forgóeszközhitelt bocsátott a II. rendű alperes rendelkezésére. Ezt követően az I. rendű alperes a megbízási szerződést azonnali hatállyal felmondta. A felperes jogelődje vitatta a felmondás jogszerűségét és bejelentette a megbízási díj iránti igényét. Ezután a felperes jogelődje a megbízási díj iránti követelését a felperesre engedményezte. A felperes a keresetében 18.000.000 forint tőkének, utána
13. április
14. napjától a kifizetés napjáig járó, a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában irányadó törvényes mértékű késedelmi kamatnak és a perrel felmerült költségeinek az egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Keresetében kifejtette, hogy jogelődje mindkét alperessel megbízási szerződést kötött. A megbízási szerződés a felperesi jogelőd és az I. rendű alperes között írásban, a felperesi jogelőd és a II. rendű alperes között szóban és a felek ráutaló magatartásával jött létre. A felperes álláspontja szerint a megbízási szerződés sikeres teljesítését az hiúsította meg, hogy a II. rendű alperes
15. évre vonatkozó mérlegét és tárgyi eszköz értékbecslését az alperesek nem bocsátották a felperes jogelődjének a rendelkezésére. Ezzel a magatartásukkal az alperesek megszegték a megbízási szerződést. A felperes okfejtése szerint az alperesek azzal is megszegték a megbízási szerződést, hogy maguk jártak el a hitelfelvétel érdekében, annak ellenére, hogy a megbízási szerződés a felperes jogelődjének kizárólagos ügyintézési jogot biztosított. Az alperesek szerződésszegése miatt a felperes jogelődje a megbízást nem tudta eredményesen teljesíteni, elesett a megbízási díjtól, és ebből kára keletkezett. Az alperesek egyetemleges felelősségét arra alapította, hogy az alperesek egymás tevékenységéről tudva közösen próbáltak kibújni a megbízási szerződésből eredő fizetési kötelezettségük alól. A felperes érvelt azzal is, hogy az alperesek tulajdonosi köre megegyezett, mindkét alperes tevékenyen részt vett a hitelszerződések megkötésének a folyamatában. Az I. rendű alperes a felperes követelését 203.011 forint erejéig elismerte, ezt meghaladóan az alperesek a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérték. Védekezésükben hivatkoztak arra, hogy a megbízási szerződés csak a felperes jogelődje és az I. rendű alperes között jött létre, a felperes jogelődje és a II. rendű alperes között azonban nem. Előadták, hogy a felperes jogelődjének az I. rendű alperes érdekében kifejtett tevékenysége nem járt eredménnyel, ezért a felperes jogelődje megbízási díjra nem tarthatott igényt. Tagadták, hogy a felperesi jogelőd közreműködött a II. rendű alperes hitelkérelmének összeállításában. Kifejtették, hogy az I. rendű alperes felmondása a felperesi jogelőd eredménytelen eljárása miatt jogszerű volt. Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 9.000.000 forintot, annak
16. április
17. napjától féléves időszakonként a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybaki alapkamat 7 %-ával növelt mértékű késedelmi kamatát, valamint 123.460 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Úgy rendelkezett, hogy a felperes 435.000 forint, az alperesek egyetemlegesen 450.000 forint feljegyzett illetéket kötelesek megfizetni az államnak külön felhívásra. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az I. rendű alperes és a felperes jogelődje között a Ptk.
18. §-a szerinti megbízási szerződés jött létre, amelyben a felperesi jogelőd díjazását a szerződő felek a megbízás sikeres teljesítéséhez kötötték. Rögzítette, hogy a II. rendű alperes sem a szerződéskötéskor, sem annak módosításakor nem volt szerződő fél. Az elsőfokú bíróság rámutatott azonban arra, hogy a módosított megbízás a II. rendű alperes érdekében való eljárásra is kiterjedt. Az I. rendű alperes tulajdonosai, mint a II. rendű alperes leendő tulajdonosai, erre irányuló megbízást is adtak a felperes jogelődjének. A perben kihallgatott tanúk vallomásából az elsőfokú bíróság tényként állapította meg azt, hogy a II. rendű alperes üzletrészeinek a megvásárlása után a felperes jogelődje nem csupán a II. rendű alperes érdekében, hanem a II. rendű alperes utasításai szerint járt el. Kifejtette, hogy a felperes jogelődje és a II. rendű alperes
19. március végéig szorosan együttműködtek. Mindebből az elsőfokú bíróság azt a jogi következtetést vonta le, hogy a megbízási szerződés a felek ráutaló magatartásával a felperes jogelődje és a II. rendű alperes között is létrejött, mégpedig a felperes jogelődje és az I. rendű alperes között létrejött írásbeli szerződésben rögzített tartalommal. Az elsőfokú bíróság okfejtése szerint ezt támasztja alá a szerződést kötő személyek azonossága, valamint egyező akaratukon alapuló együttműködése is. Az elsőfokú bíróság a megbízási szerződés kizárólagosságra vonatkozó rendelkezésének megszegéseként értékelte azt, hogy az alperesek a felperes tájékoztatása és közreműködése nélkül nyújtottak be hitelkérelmet a II. rendű alperes részére a 'B' Bankhoz. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az alperesek szerződésszegése hiúsította meg a felperes jogelődje számára a megbízás sikeres teljesítését, így az alperesek a szerződés megszegésével kárt okoztak a felperes jogelődjének. Az okozott kárt a Ptk.
20. §