Szegedi Ítélőtábla Bf.I.67/2011/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden,
- május
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: A vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott (neve) ellen indított büntetőügyben a Csongrád Megyei Bíróság
- december
- napján kihirdetett 2.Be.1355/2010/
- számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a akként, hogy az első fokú eljárásban felmerült, az állam terhén maradó bűnügyi költség összege helyesen: 71.500.- (hetvenegyezer-ötszáz) forint. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja. Megállapítja, hogy az első fokú ítélet meghozatalát követően és a fellebbezési eljárásban felmerült 155.125.- (egyszázötvenötezer-egyszázhuszonöt) forint bűnügyi költség az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság (vádlott neve) vádlottat 3 rb. hivatali vesztegetés bűntette és beutazási és tartózkodási tilalom megsértésének vétsége miatt - halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönre és 5 évre a Magyar Köztársaság területéről történő kiutasításra ítélte. A Magyar Államkincstár Közép-Magyarországi Regionális Igazgatóság Állampénztári Iroda Hatósági Letétkezelő Osztálya által Bü.(
- sz. letét száma). szám alatt letétként kezelt 200 euróra, valamint a Szegedi Fegyház és Börtönben (
- sz. letét száma). letéti szelvényszám alatt nyilvántartott 200 euróra vagyonelkobzást rendelt el. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a vádlott által
- november
- napjától az első fokú ítélet kihirdetése napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Kötelezte a vádlottat 39.735.- forint bűnügyi költség megfizetésére, míg 66.000.forint bűnügyi költségről akként rendelkezett, hogy az állam viseli. Az első fokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést egyezően, a 3 rb. hivatali vesztegetés bűntette alóli bizonyítottság hiányában történő felmentés és a kiszabott büntetés enyhítése végett. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.47/
- számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A másodfokú eljárásban a vádlott, majd később azzal egyezően a védő is, a fellebbezést írásban indokolta. Álláspontjuk szerint a 3 rb. hivatali vesztegetés bűntettével kapcsolatban az első fokú ítélet tényállása megalapozatlan, mert a rendőr tanúknak a pénzösszegekre és a pénz átadásának módjára vonatkozó ellentmondó vallomásaiból az elsőfokú bíróság a tényállást megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetve állapította meg [Be.
- §
(2)bekezdés d) pontja]. Ezáltal megsértette a Be. 4. §
(2)bekezdése szerinti azon alapvető eljárásjogi rendelkezést, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Az enyhítésért bejelentett fellebbezés körében nyomatékosan indítványozták enyhítő körülményként figyelembe venni a vádlott személyi körülményeit, mégpedig, hogy a hattagú család (anyja, felesége és három kiskorú gyereke) eltartásáról egyedül gondoskodik és, hogy az anyja cukorbeteg, a felesége pedig krónikus asztma megbetegedésben szenved. Az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalannak találta. A fellebbezési nyilvános ülésen a védő bizonyítási indítványt terjesztett elő, melyhez a vádlott is csatlakozott. Indítványozta a személygépkocsit vezető (
- sz. tanú neve) tanú kihallgatását, akit az elsőfokú bíróság nem hallgatott meg, hanem a nyomozás során tett vallomása került felolvasásra, valamint a szintén a személygépkocsiban tartózkodó (
- sz. tanú neve) tanúkénti kihallgatását az általa észleltekre. Az iratokból megállapítható, hogy (
- sz. tanú neve) a nyomozás során történt tanúkénti kihallgatása során már külföldön, (ország neve)ban tartózkodott és úgy nyilatkozott, hogy a bírósági tárgyalásra nem biztos, hogy el tud jönni (nyomozati iratok
- oldal). Ilyen körülmények mellett, mivel az első fokú tárgyaláson tartós külföldi tartózkodása miatt a kihallgatása nem volt lehetséges, Bf.I.67/2011/
- a nyomozás során tett vallomásának felolvasására a Be.
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján törvényesen került sor. Az iratokból megállapítható az is, hogy a nyomozó hatóságnak szándékában állt
- sz. tanút is meghallgatni tanúként, de ez nem volt lehetséges, mert az ügyészi feljegyzés szerint kórházban, intenzív osztályon feküdt, amiért az idézésre nem tudott volna megjelenni (nyomozati iratok
- oldal). A fentiekre, és arra figyelemmel, hogy a két tanú kihallgatásától más tényállás megállapítása nem várható, az ítélőtábla a kihallgatásukat szükségtelennek tartotta. Ezért a vádlott és a védő bizonyítási indítványait - amelyek teljesítése csak tárgyaláson történhetett volna meg - elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
- §
(1)bekezdése alapján felülbírálva, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt, a tényállást a Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontja alapján az iratok egybehangzó adataira és a vádlott fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozatára figyelemmel az alábbiak szerint kiegészítette: A vádlott anyja cukorbetegségben, a felesége krónikus asztma megbetegedésben szenved. Nyilvánvalóan elírás miatt maradt ki az első fokú ítélet
- oldal
- bekezdéséből, hogy a beutazási és tartózkodási tilalom megsértése vétségének tényállása az I. tényállási pont. A vádlottól 200 eurót a nyomozás során a Szegedi Nyomozó Ügyészség foglalt le és küldte meg hatósági letétként a Magyar Államkincstár részére, ahol Bü.(
- sz. letét száma) számú letétben kezelik (nyomozati iratok
- oldal). További 200 euró, a Szegedi Fegyház és Börtönben (
- sz. letét száma). letéti szelvényszámon került tőle lefoglalásra és nyilvántartásra (első fokú
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal utolsó bekezdése). Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, az a fenti kiegészítésekkel a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A
- rb. hivatali vesztegetés bűntette alóli felmentésre irányuló fellebbezések a bizonyítékok mérlegelését támadják. Azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott védekezését elvetve a tényállást a három rendőr tanú és (
- sz. tanú neve) tanú vallomása alapján állapította meg. A vádlott védekezésével szemben a tanúk vallomása egybehangzó volt abban, hogy a három rendőrnek külön-külön pénzt ajánlott fel azért, hogy kötelességüket megszegve tekintsenek el attól, hogy erre vonatkozó engedély nélkül lépett a Magyar Köztársaság területére és engedjék őt tovább. A rendőrök külön-külön intézkedtek vele szemben és különböző összegeket ajánlott fel nekik. Ebből adódott az, hogy az összegeket, a pénzcímleteket és a felajánlás módját illetően vallomásaikban volt némi eltérés, a lényeget illetően viszont mindhárman egybehangzóan vallottak, amiről egymásnak a helyszínen be is számoltak. A vádlott védekezését cáfolta (
- sz. tanú neve) tanú is, aki előtt szintén egyértelmű volt, hogy a vádlott pénzt akart adni a rendőröknek és az is, hogy miért. A törvényi tényállás megvalósulása szempontjából pedig annak, hogy ezt milyen módon, milyen összegre tette, nincs jelentősége, de az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése alapján ezen körülményeket is helytálló következtetéssel állapította meg. Az elsőfokú bíróság az egyes bizonyítékokat külön-külön és egymással összevetve is értékelte. Kellően megindokolta, hogy az ismert ellentmondások ellenére a vádlott védekezésével szemben, miért a tanúk vallomását és az egyéb - okirati bizonyítékokat fogadta el. A bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság feladata. Megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban a bizonyítékok eltérő értékelésére nem kerülhet sor. Így, a tényállást támadó és a bizonyítékok mérlegelése ellen irányuló, a vádlott felmentését célzó vádlotti és védői fellebbezés eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményeit is törvényesen minősítette azzal, hogy a hivatali kötelesség megszegésére irányuló elkövetési magatartás miatt a 3 rb. hivatali vesztegetés bűntette a Btk.
- §
(1)és
(2)bekezdés
- fordulata szerint minősül. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a követendő ítélkezési gyakorlatnak megfelelően megállapította, hogy a rendőröknek a kötelességszegésért történt pénz felajánlásával a vádlott a hivatali vesztegetés befejezett bűntettét valósította meg és mivel a hivatali vesztegetésre vonatkozó ajánlatot több rendőrnek tette, bűnhalmazat, 3 rendbeli bűncselekmény valósult meg (BH
- és BH
- 178.). A bűnösségi körülményeket az ítélőtábla annyiban egészítette ki, hogy további enyhítő körülmény, a vádlott anyja és felesége betegsége és további súlyosító körülmény, hogy az elkövetéskor a Magyar Köztársaság területére nem csak beutazási és tartózkodási tilalom, hanem kiutasítás hatálya alatt is állt. A vádlott terhére megállapított bűncselekményekért kiszabható halmazati büntetés 1-7 és fél évig terjedő szabadságvesztés. A korrupciós bűncselekmények elkövetőivel szemben, az általános megelőzés miatt is, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása indokolt. A Btk.
- §
(2)bekezdése Bf.I.67/2011/14. alapján pedig a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó, ami a
(3)bekezdés alapján, a halmazat miatt felemelt büntetési tételre figyelemmel, a vádlott esetében 4 év 3 hónap. Az elsőfokú bíróság ettől jelentős mértékben eltért lefelé, amikor a vádlottal szemben 2 év 6 hónap börtönt szabott ki, mely által az enyhítőként számba vett személyi körülmények nyomatékos figyelembevételére sor került. Ilyen körülmények mellett további enyhítésre nincs törvényes lehetőség. Törvényesen került sor a Magyar Köztársaság területéről történő kiutasítás mellékbüntetés kiszabására és mivel nem csupán az adott, hanem az ígért vagyoni előnyre is vagyonelkobzásnak van helye, a vádlott által felajánlott összesen 400 euróra elrendelt vagyonelkobzás is törvényes. A vádlott nyomozás során történt előzetes letartóztatásának elrendelésekor tartott ülésen felmerült 5.500.- forint tolmácsdíj (nyomozati iratok 80. oldal II. számú végzés) a költségjegyzékbe nem került bevezetésre és az erről való rendelkezést az elsőfokú bíróság elmulasztotta. Mivel ez a tolmácsdíj is azért merült fel, mert a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, a Be. 339. §
(2)bekezdése alapján az állam viseli. Ezért az első fokú eljárásban felmerült, az állam terhén maradó bűnügyi költség összege ezzel együtt helyesen: 71.500.- forint. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező részben leírtak szerint a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 99. §
(1)és
(2)bekezdése alapján a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámította. Az első fokú ítélet meghozatalát követően az első fokú ítélet és a vádlott fellebbezése indokolásának lefordításával, valamint a fellebbezési eljárásban a tolmács díjával összesen 155.125.- forint bűnügyi költség merült fel, mely felől a Be. 381. §
(1)bekezdése és a 339. §
(2)bekezdése alapján az ítélőtábla szintén úgy rendelkezett, hogy az állam terhén marad. Szeged,
- május
- Dr. Hegedűs István s.k. Dr. Nikula Valéria s.k. Sefta Márta dr. s.k. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.67/2011/
- számú ítélete és a Csongrád Megyei Bíróság 2.Be.1355/2010/
- számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
- május
- Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke