SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.547/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dubravcsik és Kovács Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kovács Tamás ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek, - a Simon és Gláser Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Simon Ida ügyvéd) által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében - amelybe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében (jogtanácsos neve) által képviselt beavatkozó neve (címe) szám alatti székhelyű b e a v a t k o z ó fellépett - a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
- július
- napján kelt 16.P.21.114/2010/
- sorszámú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt, a beavatkozó
- sorszámú fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: A pert 222.700,-(Kettőszázhuszonkettőezer-hétszáz) Ft kárigényre és ebből 105.000,(Egyszázötezer) Ft után
- február
- napjától, 117.700,-(Egyszáztizenhétezer-hétszáz) Ft után
- szeptember
- napjától megállapított késedelmi kamatára megszünteti és az elsőfokú ítéletet ebben a keretben hatályon kívül helyezi. Egyebekben az elsőfokú ítéletet megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja. Mellőzi az alperes elsőfokú perköltségben történt marasztalását és annak megállapítását, hogy az elsőfokú eljárási illetéket az állam viseli. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 12.500,(Tizenkettőezer-ötszáz) Ft elsőfokú perköltséget és külön felhívásra az állam javára térítsen meg 13.100,-(Tizenháromezer-egyszáz) Ft le nem rótt elsőfokú eljárási illetéket. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 7.500,-(Hétezer-ötszáz) Ft és a beavatkozónak 5.000,-(Ötezer) Ft másodfokú perköltséget. Köteles a felperes 13.100,-(Tizenháromezer-egyszáz) Ft le nem rótt másodfokú eljárási illetéket külön felhívásra az állam javára megtéríteni. -2Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- szeptember hónaptól kezdődően a (egyetem, kar, szak neve) szakos, levelező tagozatos, költségtérítéses hallgatója volt. Határozott idejű munkaszerződéssel
- szeptember
- napjától
- június
- napjáig napközis nevelőként dolgozott oktatási intézményben, majd táppénzes állományba került.
- október
- napján (személy neve) vállalkozó munkáltatóval határozatlan időtartamra munkaszerződést kötött gazdasági ügyintézői munkakör betöltésére.
- november
- napján kérelmet terjesztett elő terhességi gyermekágyi segély folyósítása iránt, majd
- november
- napján gyermeke született. A Békés Megyei Egészségbiztosítási Pénztár Kihelyezett Osztálya 816-02-426/
- számú határozatával az ellátásra vonatkozó igényt elutasította. Megállapította, hogy a munkaszerződés nem tényleges munkavégzésre, hanem a magasabb összegű egészségbiztosítási ellátás megszerzésére irányult. Az utolsó biztosítási jogviszony
- június
- napján megszűnt, ezt követően a táppénz-ellátás
- szeptember
- napján lejárt és a gyermek 28 nap elteltével született meg. A felperes fellebbezése folytán az alperes 19770-95-65/2/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a rokon munkáltató 7 hónapos terhes állapotban alkalmazta a felperest gazdasági ügyintézőként, holott volt külön könyvelője. A felperes a munkakörére vonatkozó orvosi vizsgálaton nem vett részt, munkavégzésének írásos nyoma a munkáltatónál nem található. A munkabére 130.000,-Ft-ban került megállapításra annak ellenére, hogy a munkáltatónál alkalmazott fizikai munkakört betöltő dolgozók 75-85.000,Ft munkabérben részesültek. A felperes munkaköri feladatát a munkaszerződés megkötését megelőzően, valamint azóta maga a munkáltató látja el. A sérelmezett határozattal szemben a felperes keresetet terjesztett elő, és a kijelölés folytán eljárt (helység 1 neve)-i Munkaügyi Bíróság a
- szeptember
- napján kelt 3.M.329/2007/
- sorszámú ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítéletében megállapította, hogy a munkaszerződés megkötésével, a munkába lépés napján a munkaviszony kezdetét vette. A Munka törvénykönyve
- §-ára hivatkozva következtetett arra, hogy a ténylegesen elvégzett munkától függetlenül a munkaviszonyban álló munkavállaló biztosítottnak minősül, és így az alperes határozata nem felel meg az irányadó jogszabályoknak, valamint a perben feltárt tényállásnak. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága
- január
- napján kelt Mfvk.IV.10.954/2007/
- sorszámú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A felperes
- február
- napján 105.000,-Ft,
- szeptember
- napján 109.000,-Ft,
- február
- napján 109.000,-Ft és
- szeptember
- napján 117.700,Ft költségtérítést fizetett meg az egyetemnek. A felperes keresetében közigazgatási jogkörben okozott kár jogcímén 440.700,-Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy jogszabálysértő -3Pf.III.20.547/2010/
- szám határozata folytán nem részesülhetett abban a kedvezményben az 51/
- (III. 26.) Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés aa) pontja alapján, hogy költségtérítés nélkül végezhesse tanulmányait a (egyetem neve)-en
- februárjától kezdődően. Az alperes elsődlegesen eljárási kifogást terjesztett elő, utalt arra, hogy a kártérítési igény a Dél-alföldi Regionális Egészségbiztosítási Pénztárral szemben érvényesíthető, illetve eltérő álláspont esetén az eljárás lefolytatására a székhelye szerint a Fővárosi Bíróság rendelkezik illetékességgel. Érdemben a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy az ügyintézéssel összefüggésben nem okozott kárt. A felperes az egyetem részére fizetett költségtérítés alól mentesülhetett volna, ha igazolja, hogy gyermekgondozási segélyt kap, azonban ilyen tartalmú igazolás kiadása iránti kérelemmel nem fordult az egészségbiztosítási pénztárhoz. A beavatkozó a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 440.700,-Ft-ot és ebből 105.000,-Ft után
- február
- napjától, 109.000,-Ft után
- szeptember
- napjától, 109.000,-Ft után
- február
- napjától és 117.700,-Ft után
- szeptember
- napjától a kifizetésig járó késedelmi kamatát, valamint 40.500,-Ft perköltséget. Indokolásában kifejtette, hogy a 317/
- (XII. 23.) Korm. rendelet
- §
(6)bekezdése szerint az OEP feladatait központi szerve és területi igazgatási szervei útján látja el. A területi igazgatási szervei minden megyében legalább egy kirendeltséget működtetnek. A bíróság illetékességét az a hely alapozza meg, ahol a képviseletre hivatott szervezeti egység működését kifejti, és a felperest választás illeti meg, ha az ügyben az adott szervezeti egység eljárt. A károkozás helye szerinti bíróság is rendelkezik illetékességgel. Miután a Fővárosi Bíróságnak nincs az ügyben kizárólagos illetékessége, az alperes kifogása megalapozatlan. Rámutatott továbbá arra, hogy a felperes ugyancsak választása szerint jogosult a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényét az ügyben határozatot hozó bármely hatósággal szemben érvényesíteni. Érdemi indokolása szerint az alperes a határozat meghozatala során kirívóan súlyos jogalkalmazási, jogértelmezési hibát vétett, amikor helybenhagyta az elsőfokú hatósági határozatot, elfogadta azt az érvelést, hogy az érvényes munkaszerződés és a munkába lépés ellenére a felperes nem jogosult az általa igényelt ellátásra. Nem vitatható, hogy jogszerű határozat meghozatala esetén a felperes mentesült volna az egyetemi tanulmányai során a költségtérítés megfizetése alól a 2007-2008-as tanévekben. Megalapozatlannak találta az alperes azon védekezését, hogy a felperes a kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Rámutatott arra, hogy a felperest megillette az a jog, hogy az általa indokoltnak tartott társadalombiztosítási igényt érvényesítse, és nem értékelhető terhére, ha az alperes jogellenes magatartása, jogszabálysértő határozata után nem kérelmezett más, -4alacsonyabb összegű társadalombiztosítási ellátást, amely költségmentesség igénybevételére a felsőfokú tanulmányai során. jogosította volna a Az alperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, másodlagosan a megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Megismételte az illetékességi kifogását azon érveléssel kiegészítve, hogy a Délalföldi Regionális Egészségbiztosítási Pénztár önálló jogi személy és nem az (alperes neve) képviseletre jogosult szerve, ezért az alperes székhelye határozza meg a bíróság illetékességét. Érdemben előadta, hogy a felperes terhességi gyermekágyi segély iránti kérelmét elutasító elsőfokú határozatot azért hagyta helyben, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján arra következtetett, hogy a munkaszerződés színlelt volt. A hatóság jogszabálysértése nem volt kirívóan súlyos, és a felperes maga is közrehatott a kár bekövetkezésében. A
- április
- napján bejelentett igény alapján
- november
- napjától
- április
- napjáig folyósította a terhességi gyermekágyi segélyt, illetve
- szeptember
- napjától
- november
- napjáig a gyermekgondozási díjat. A felperes
- március
- napján elkésetten terjesztett elő újabb igényt gyermekgondozási díjra. A tandíjmentesség számításánál az ellátások folyósítását figyelembe kellett volna venni, illetve erre az időszakra a kártérítési igény sem állapítható meg. A beavatkozó jogutódjának fellebbezése is az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a felperes keresetének elutasítására irányult. Előadta, hogy a pénztár fokozott figyelemmel kíséri és vizsgálja az ún. szívességi bejelentéseket. Több, hasonló perben a bíróságok megállapították, hogy a munkaszerződések színlelt szerződésnek minősülnek, és a tényleges munkaviszony nem jött létre. A rendelkezésre álló iratok és adatok figyelembevételével hozta meg határozatát, amely nem minősül kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedésnek. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult azzal a helyesbítés iránti kérelemmel, hogy az elsőfokú ítélet
- oldalának
- bekezdése „az alperes" szövegrésszel kezdődő mondat. Hangsúlyozta, hogy az alperes és a beavatkozó határozata jogsértő, amellyel okozati összefüggésben bizonyítottan károsodott. A fellebbezések megalapozottak. az illetékességi kifogástól eltekintve - az alábbiak szerint A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárásban rendelkezésre állt tényadatokra tekintettel kiegészíti azzal, hogy a felperes és a (egyetem, kar neve) között
- szeptember
- napján létrejött megállapodás
- pontja alapján a kar kötelezettséget vállalt arra, amennyiben a hallgató az esedékes költségtérítésnél többet fizet be, akkor a többletet a bejelentést követő 30 naptári napon belül visszafizeti. Az alperes
- évben visszamenőlegesen
- november
- napjától
- április
- napjáig terjedő időtartamra terhességi gyermekágyi segélyt,
- szeptember
- -5Pf.III.20.547/2010/
- szám napjától gyermekgondozási díjat folyósított a biztosított részére. A felperes
- február
- napján 105.000,-Ft,
- szeptember
- napján 117.700,-Ft költségtérítést fizetett az egyetemnek. A Pp.
- §-a szerint a kártérítési per a károkozás helyének a bírósága, illetőleg az előtt a bíróság előtt is megindítható, amelynek területén a kár bekövetkezett. A törvény ezen rendelkezése két, vagylagos illetékességi okot állapít meg, amelyek az általános illetékesség mellett érvényesülhetnek. A szerződésen kívül okozott kárigény érvényesítésekor biztosított a károsult számára az a lehetőség, hogy a pert a számára kedvezőbb bíróság előtt indíthassa meg, ott, ahol az ügy elbírálása célszerűbb. A gyulai lakos felperes ezzel a választási lehetőséggel élt, amikor a keresetet a per tárgyára tekintettel a Békés Megyei Bíróság előtt terjesztette elő. A megyei bíróság civilisztikai ügyszakban ítélkező bíráinak elfogultsági kifogása miatt a Szegedi Ítélőtábla Pkk.III.20.307/2010/
- sorszámú végzésével jelölte ki az eljárás lefolytatása a Bács-Kiskun Megyei Bíróságot, így az alperes eljárásjogi kifogása megalapozatlan. Az ügy érdemében a tényállás kiegészítésére is figyelemmel a másodfokú bíróság álláspontja az alábbi: Az érintett időszakban hatályban volt a felsőoktatásban résztvevő hallgatókat érintő 175/
- (VIII. 14.) Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés a) pontja és az 51/
- (III. 26.) Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés
- aa)pontja egyaránt úgy rendelkezett, hogy az a hallgató, aki 2006. december 31. napja előtt létesített hallgatói jogviszonyt, továbbá költségtérítéses képzésben vett részt és a félév (oktatási időszak) első napján terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekgondozási díjban részesült, az adott oktatási időszakra költségtérítés fizetésére nem kötelezhető. A (helység 1 neve)-i Munkaügyi Bíróság 3.M.329/2007/6. sorszámú jogerős ítélete alapján a felperes a per tárgyát képező 4 félév (oktatási időszak) tekintetében az első és negyedik félévben biztosítottként gyermeke után olyan ellátásban részesült, amelynek alapján a költségmentesség megillette. A két félévre a befizetett költségtérítést visszaigényelheti az egyetemtől a megállapodás 5. pontja értelmében, amely igénye jelen időpontban még nem évült el. Az irányadó bírói gyakorlat szerint a szerződésen kívül okozott kár megtérítésére irányuló igény mindaddig idő előtti, amíg a károsult a szerződésből eredő jogait a kötelezettel szemben nem érvényesítette. A jogosult károsodása a már esedékessé vált követelések érvényesítése során kielégítést nem nyert igényektől függ és mértéke azokhoz igazodik. Csak ilyen igényérvényesítés eredménytelensége esetén lehet azt megállapítani, hogy az alperes kártérítési felelőssége fennáll-e (BH 2003. évi 235. jogeset, EBH 2001/525. számú jogeset). A felperes költségtérítés megfizetésére alapított kárigénye az első és negyedik félév vonatkozásában, ezért idő előttinek minősül, és az elsőfokú bíróságnak e keretben a pert a Pp. 157. §
- a)pontja és a Pp. 130. §
(1)bekezdés f) pontja alapján meg kellett volna szüntetnie. -6Miután az elsőfokú bíróság a követelés idő előttiségét nem észlelte a másodfokú bíróság a hivatkozott törvényi rendelkezések alapján a pert megszüntette és a Pp. 251. §
(1)bekezdésére tekintettel az elsőfokú ítéletet részben hatályon kívül helyezte. A Ptk. 349. §
(1), illetve 339. §
(1)bekezdésére alapított, a második és harmadik félévet érintő kárfelelősség megállapítására irányuló igény megalapozatlan. A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére akkor kerülhet sor, ha a kártérítésnek a Ptk. 339. §
(1)bekezdésében írt általános feltételei megvalósultak és a felróhatóság hiányára hivatkozással a károkozónak nem sikerül kimentenie magát. A közigazgatási szerv anyagi vagy eljárási jogszabálysértése (intézkedése vagy mulasztása) önmagában nem teszi megállapíthatóvá a felróhatóságot, a téves jogszabály-értelmezésen alapuló döntés jogszabálysértő, de nem minden esetben felróható. Azt kell vizsgálni, hogy a határozatot hozó szerv az adott helyzetben a tőle elvárható módon járt-e el, az elvárhatóság mércéje alapozhatja meg az adott ügyben a felelősségét. A következetes bírói gyakorlat szerint valamely jogszabályi rendelkezés téves értelmezése vagy a bizonyítékok téves mérlegelése önmagában a felelősség megállapításához nem elegendő, ugyanis csak a nyilvánvaló és kirívó jogsértés, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, logikátlan mérlegelése eredményezhet felróható magatartást. Az a körülmény, hogy az egészségbiztosítási ügyben hozott határozat az ügyfél számára kedvezőtlen és utóbb tévesnek bizonyult, nem vezethet a hatóság kártérítési felelősségének a megállapításához, tekintettel arra a körülményre is, hogy a (helység 2 neve)-i Munkaügyi Bíróság 2.M.405/2009/6., 3.M.196/2006/
- sorszámú, illetve a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Mfvk.IV.11.014/2006/
- és Mfv/K.III.10.427/2006/
- sorszámú ítéleteiben eltérő jogi álláspontra helyezkedett a munkaviszony, illetve biztosítási jogviszony létrejöttét illetően hasonló tényállás mellett. A perbeli esetben az első- és másodfokú közigazgatási szervnek jogalkalmazási tevékenysége körében mérlegelésen alapuló döntést kellett hoznia és a mérlegelési tevékenysége során kirívó tévedés nem valósult meg, magatartásuk a felróhatóság körén kívül esik, vagyis a kárfelelősség a két oktatási időszakra nem állapítható meg. A felelősség hiányában szükségtelen volt a felperes kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségének további vizsgálata. A fellebbezési ellenkérelem alapján az elsőfokú ítélet
- oldalának második bekezdését helyesbíteni kellett akként, hogy az „az alperes" szövegrésszel kezdődik. Az előzőekben kifejtettek alapján az ítélőtábla a 218.000,-Ft és járulékai kárigényre az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Mellőzte az alperes elsőfokú perköltségben történt marasztalását és annak megállapítását, hogy az elsőfokú eljárási illetéket az állam viseli. A felperest kötelezte a Pp. 78. §
(1)bekezdésére tekintettel az alperes jogi képviseletével kapcsolatosan felmerült elsőfokú perköltség megfizetésére a 32/2003. (VIII. 22.) IM számú rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja, valamint az
(5)bekezdése alapján. A tárgyi illetékfeljegyzési jog kedvezmény folytán a pervesztes felperes az 1990. évi XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdésére figyelemmel a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2), -7Pf.III.20.547/2010/
- szám valamint
- §
(1)és
(3)bekezdése értelmében köteles az elsőfokú illetéket megtéríteni. Az alperes és a beavatkozó jogutódjának fellebbezése eredményre vezetett, így a felperes a másodfokú eljárásban kifejtett munkával arányban álló ügyvédi és jogtanácsosi munkadíjat köteles megtéríteni a már hivatkozott Pp. 78. §
(1)bekezdése és az Ükr. 3. §
(2)bekezdés a), valamint
(5)bekezdése szerint. A felperes a másodfokú eljárás során felmerült tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán előlegezett illeték megtérítésére is köteles a Kmr. 13. §
(2)és 15. §
(1)bekezdése értelmében. S z e g e d,
- június hó
- napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Kasza Ferenc sk. táblabíró