← Magyarország

Bfv.309/2007/5 – Kúria

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.I.309/2007/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten,

  1. október hó
  2. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t: A csődbűntett és más bűncselekmény miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Nyíregyházi Városi Bíróság 24.B.1876/2004/
  3. számú ítéletét és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Bf.519/2006/
  4. számú ítéletét az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő. I n d o k o l á s: A Nyíregyházi Városi Bíróság a
  5. március 10-én kihirdetett 24.B.1876/2004/
  6. számú ítéletével az I. r. terheltet csődbűntett és társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt, halmazati büntetésül 1 év 8 hónap - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. 31.875.000 Ft pénzösszegre, valamint egy meghatározott gépjárműre nézve a terhelttel szemben vagyonelkobzást rendelt el, egyben a gépjármű zár alá vételéről is rendelkezett. A II. r. terhelttel egyetemlegesen kötelezte az I. r. terheltet a felmerült bűnügyi költségből 77.579 Ft megfizetésére. A személyi körülményeket illetően rögzítette, hogy az I. r. terhelt gépésztechnikus és szerszámkészítő szakképzettséggel rendelkezik. Egyéni vállalkozó kb. 180-220.000 Ft havi jövedelemmel. Vagyonát az egyéni vállalkozásában működtetett különböző gépek, berendezések képezik. Egyéb vagyoni viszonyai pontosan nem állapíthatók meg. Büntetlen előéletű, ugyanakkor a Budakörnyéki Bíróságon 5.B.583/
  7. számon a jelen ügyben is érintett Kft. működésével összefüggésben, folytatólagosan megvalósított, jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt folyik ellene büntetőeljárás. Az elsőfokú bíróság történeti alábbiakat állapította meg. tényállásként lényegében az Az I. r. terhelt az 1996-ban történt megalapítástól kezdődően egyedüli tagja, egyben cégjegyzésre és képviseletre jogosult ügyvezetője volt, a cégjegyzékbe 1997-ben bejegyzett budapesti székhelyű Korlátolt Felelősségű Társaságnak, /továbbiakban Kft, vagy az 1997-ben bejegyzett Kft./ amely egyszemélyes Kft-ként működött. A Kft.
  8. február hónap végére ténylegesen fizetésképtelen állapotba került, mivel ekkor 382.500 Ft összegű, 60 napon túli lejárt, nem vitatott, ki nem fizetett tartozása állt fenn egyik hitelezője felé.
  9. szeptember hó elejére a Kft-nek további 5 hitelező felé fennálló lejárt, nem vitatott tartozása is 60 napon túlivá vált. E hitelezők közül a Fővárosi Illetékhivatal adóvégrehajtást is megkísérelt, azonban a Kft. számlája terhére
  10. augusztus
  11. napján kiadott azonnali fizetési megbízás fedezethiány miatt sikertelen volt. Az
  12. évtől a Kft-nek különböző adónemekben folyamatosan növekvő adótartozása is felhalmozódott az APEH felé, melynek teljes összege
  13. június 7-én 29.503.656 Ft-ot tett ki. Az APEH illetékesIgazgatósága a
  14. június
  15. napján kelt és
  16. augusztus
  17. napján jogerőre emelkedett határozatával a terhelt kérelme alapján az adótartozásra
  18. augusztus
  19. napjától 24 havi részletfizetést engedélyezett, kikötve, hogy részlet és adó mulasztás esetén az adótartozás egy összegben, járulékaival együtt esedékessé válik. Közben
  20. július
  21. napján az APEH ugyanezen igazgatóságának másik főosztálya 32.053.410 Ft adótartozás vonatkozásában a Kft. három különböző bankszámlájára is azonnali beszedési megbízást bocsátott ki, melyeket fedezethiány miatt visszautasítottak. Utóbb a beszedési megbízásokat visszavonták. A Kft. a részletek megfizetésének nem tett maradéktalanul eleget. Az APEH ennek alapján azonban csak
  22. augusztus
  23. napján állapította meg, hogy a teljes adótartozás - járulékaival együtt esedékessé vált. A Kft. mint eladó nevében eljáró az I. r. terhelt
  24. szeptember
  25. napján egy kizing cég mint vevő részére a Kft. tényleges fizetésképtelenségének tudatában eladta a Kft. tulajdonát képező gépeket /tekercselőgépet, kétszin-nyomógépet, 2 db extrúdert, áttekercselő gépet, automata zsákhegesztő gépet és konfekciónáló gépet/ összesen 31.875.000 Ft bruttó vételárért. A vételárat a vevő vállalkozás
  26. szeptember hónap végén, az I. r. terheltnek, mint a Kft. képviselőjének kifizette. A felvett pénzt a terhelt pontosan meg nem állapítható körülmények között és módon saját céljaira fordította. Az I. r. terhelt által képviselt Kft.
  27. szeptember
  28. napján lízingbe vett egy, bruttó 3.200.000 Ft értékű személygépkocsit. A Kft. a lízingdíjat folyamatosan fizette. Az I. r. terhelt
  29. szeptember
  30. napján a hátralévő tartozás rendezése végett, megkereste a lizingbe adó vállalkozás képviselőjét, majd a hátralévő tartozást a Kft. pénzéből több részletben kifizette. Ezzel a Kft. a személygépkocsi tulajdonjogát
  31. október
  32. napján megszerezte. Az I. r. terhelt képviselte és vezette a nevét viselő Műanyagfeldolgozó Korlátolt Felelősségű Társaságot (továbbiakban: műanyagfeldolgozó Kft.). Az I. r. terhelt még
  33. szeptember
  34. napján készített egy adásvételi szerződést, amely szerint a fentiekben szereplő Kft. a személygépkocsit „0 Ft vételárért" eladja a műanyag-feldolgozó Kft-nek. A vételár hiányában tartalmilag ajándékozási szerződésnek tekintendő okiratot mind az eladó, mind a vevő részéről az I. r. terhelt írta alá. Az okirat alapján kérelmet is benyújtott, melyre tekintettel az illetékes okmányiroda a személygépkocsi tulajdonosaként a műanyag-feldolgozó Kft-t
  35. szeptember
  36. napjától bejegyezte. A Kft. fizetésképtelenségének tudatában az I. r. terhelt azt is elhatározta, hogy az 1997-ben bejegyzett egyszemélyes Kft-t színlelt szerződéssel eladja, „fantomizálja". Ennek érdekében
  37. október hónap elején - meg nem állapítható körülmények között - rábírta az akkor hajléktalan a II. r. terheltet, és egy hajléktalan társát, hogy a Kft. adásvételére vonatkozó különböző valótlan tartalmú okiratokat írjanak alá. Ennek megfelelően az I. r. terhelt, mint eladó, illetve a II. r. terhelt, és társa, mint vevők - ügyvédi ellenjegyzés mellett - üzletrész átruházási szerződést írtak alá, amely szerint az I. r. terhelt a Kft-ben lévő üzletrészéből 1.500.000-1.500.000 Ft névértékű - ½ és ½ rész - részt elad a II. r. terheltnek, illetve a társának. A II. r. terhelt, valamint a társa, mint a Kft. új tagjai,
  38. október
  39. napján aláírták a társasági szerződést módosító okiratot is, mely tartalmazta „a tagokban bekövetkezett" változást, valamint azt, hogy a Kft. székhelyét egy községbe helyezik át. Az okiratokat az eljáró ügyvéd
  40. október
  41. napján nyújtotta be a Fővárosi Bíróságra, mint Cégbíróságra, amely a székhelyben bekövetkezett változásra tekintettel az iratokat áttette a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bírósághoz, mint Cégbírósághoz. Utóbbi bíróság hiánypótlási eljárást rendelt el. Ennek keretében az eljáró ügyvéd budapesti irodájában
  42. február
  43. napján a II. r. terhelt és társa aláírta azt a társasági szerződés módosítása, kijavítása megnevezésű okiratot, mely a társaság tagjaiban és székhelyében való változásokon, és egyéb módosításokon kívül rögzítette, hogy a Kft. neve megváltozik, és annak egyedüli cégjegyzésre és képviseletre jogosult új ügyvezetője a II. r. terhelt. Az okiratot az eljáró ügyvéd
  44. február
  45. napján a Cégbíróságra benyújtotta. A cégbíróság a
  46. március
  47. napján meghozott határozatával az okiratok szerinti változásokat - részben
  48. október
  49. napi, részben
  50. március
  51. napi hatállyal - a cégjegyzékbe bejegyezte. Valójában sem a II. r. terhelt, sem a társa a Kft-t sem az új címen, sem máshol ténylegesen nem kívánta . A II. r. terhelt az ügyvezetői feladatokat, kötelezettséget már eleve nem kívánta ellátni. Erről az okiratok aláírásakor, illetve a II. r. terhelt és társa beszervezésekor az I. r. terhelt is tudomással bírt. A Kft. sem az új székhelyen, sem máshol ténylegesen nem is működött, semmiféle tevékenységet nem végzett. A cégbíróság a Kft. székhelyére, tagjaira és új ügyvezetőjére vonatkozó valótlan adatokat az I. r. és a II. r. terheltek, valamint a másik hajléktalan személy által aláírt színlelt üzletrész adásvételi szerződések és valótlan tartalmú társasági szerződést módosító okiratok alapján jegyezte be. Az eljáró ügyvéd a szerződések színlelt voltáról és az okiratok valótlan tartalmáról nem bírt tudomással. Az I. r. terhelt a Kft. könyvelési, számviteli iratait a II. r. terhelt és társa részére nem adta át. Azok további sorsa nem állapítható meg. A korábbi kötelezettségeken túlmenően a Kft-nek
  52. október 8-i fizetési határidővel 5.330.000 Ft, illetve
  53. október 15-i fizetési határidővel további 2.665.000 Ft fizetési kötelezettsége keletkezett egy újabb hitelező felé, melyet nem fizetett meg. Emiatt a hitelező ellene felszámolási kérelmet nyújtott be. A cégbíróság a
  54. április
  55. napján kelt és
  56. május
  57. napján jogerőre emelkedett végzésével a Kft. fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte. Felszámolóként egy Kft-t rendelt ki. A Kft-vel szemben a 40 napos határidőn belül 5 hitelező nyújtott be a felszámoló-biztos által befogadott hitelezői igényt mindösszesen 67.132.321 Ft értékben. A 40 napos határidőn túl, de 1 éven belül még 4 hitelező nyújtott be befogadott hitelezői igényt összesen további 12.520.192 Ft összegben. A felszámoló-biztos ezen túlmenően 2 hitelező részére - összesen 289.974 Ft hitelezői igényről behajthatatlansági nyilatkozatot adott ki. A felszámolási eljárás során a felszámoló-biztos részére semmilyen irat nem állt rendelkezésre, és a Kft. semmilyen vagyonáról sem szerzett tudomást. Az egyszerűsített felszámoláshoz a kezdeményező nem járult hozzá. A felszámolási eljárás során a Kft.egyetlen hitelezője egészen sem részben - nem nyert vagy nyer kielégítést. - sem Az I. r. terhelt a fizetésképtelenség tudatában a tartozás fedezetéül szolgáló vagyonból a személygépkocsit a műanyagfeldolgozó Kft. nevére átírással elrejtette, míg által kifizetett pénzt saját céljaira fordította és ezzel egyben eltitkolta a felszámoló-biztos elől. Mindezen cselekedeteivel a Kft. hitelezőinek kielégítését meghiúsította. * * * Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész az I. r. terhelt terhére a kiszabott szabadságvesztés felfüggesztésének mellőzése érdekében, míg a védő elsősorban a terhelt felmentése, másodsorban a büntetés enyhítése végett fellebbezett. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a
  58. február 20-án kihirdetett 1.Bf.519/2006/
  59. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. r. terhelt tekintetében részben megváltoztatta. A kiszabott szabadságvesztés felfüggesztését mellőzte, és a végrehajtás fokozatát fogházként határozta meg. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős határozatok ellen a Be.416.§-a

(1)bekezdésének pontjára hivatkozással az I. r. terhelt védője nyújtott a) be felülvizsgálati indítványt, a terheltnek a csődbűntett vádja alóli felmentése, a terhére fennmaradó közokirat-hamisítás bűntette miatt rövidebb tartamú és végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása érdekében. Az indítvány lényege szerint a terhelt bűnösségének a Btk.290.§-a
(1)bekezdésének a) pontjában foglalt csődbűntettben megállapítására az anyagi jogszabályok megsértésével került sor. Az elsőfokú bíróság ugyanis a
  1. március 10-én meghozott ítéletében a Btk.2.§-ára figyelemmel a terhelttel szemben a Btk-nak az elbíráláskor hatályos - enyhébb - szabályait alkalmazta.
  2. július 1-től azonban hatályba lépett a csődeljárásról szóló 1991.XLIX. tv. (Cstv.) 27.§-ának akkénti módosítása, miszerint a hitelezőnek a felszámolás iránti kérelem benyújtását megelőzően az adóst a tartozás kiegyenlítésére fel kell szólítania. Ennek elmulasztása egyéb okok mellett a felszámolás iránti kérelem elutasítását alapozza meg. Azonban az irányadó tényállás szerint ilyen felszólításokra a hitelezők részéről nem került sor. A Legfelsőbb Bíróság 2/
  3. Polgári Jogegységi Határozata értelmében pedig a jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló, lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés alapján csak akkor van helye a fizetésképtelenség megállapításának, ha a hitelező az ilyen határozat, illetve okirat birtokában eredménytelenül kísérelte meg a végrehajtást. Ezzel összefüggésben módosult csődbűncselekményre változott - a tényállás is. és megnevezésében Btk.290.§-ában írt törvényi A fizetésképtelenség bekövetkeztét a büntetőügyekben nem lehet tágabban értelmezni, mint ahogyan azt a polgári, gazdasági jog szabályai lehetővé teszik. Ekként a Kft. fizetésképtelenségét a fentiek alapján a büntetőügyben nem lehetett volna megállapítani. A csődbűncselekmény vádja alóli felmentés esetén pedig, a társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt lényegesen enyhébb tartamú szabadságvesztés alkalmazása indokolt, amely a
  4. éves, büntetlen előéletű terhelttel szemben az időmúlásra is figyelemmel, próbaidőre felfüggesztése mellett is megfelelően szolgálja a büntetési célokat. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint /BF.1013/
  5. számú átirat/ a felülvizsgálati indítvány nem alapos, ezért a támadott határozatok hatályban tartása indokolt. Az elsőfokú bíróság ugyanis a
  6. július
  7. előtt meghozott ítéletében a Cstv. akkor hatályos rendelkezéseinek alkalmazásával, megalapozottan állapította meg az I. r. terhelt által vezetett és képviselt Kft. fizetésképtelenségét. A vonatkozó törvényi rendelkezéseket a másodfokú ítélet meghozataláig módosították ugyan, ez a módosítás azonban a fizetésképtelenség megállapításának tényén már nem változtatott. A fizetésképtelenség megállapításának feltételei ugyanakkor a módosító rendelkezések figyelembevételével is fennállottak, hiszen a Fővárosi Illetékhivatal
  8. augusztus 3-án eredménytelenül adott ki „azonnali fizetési megbízást", és az APEH
  9. július 5én ugyancsak eredménytelenül bocsátott ki a Kft. bankszámláira „azonnali beszedési megbízást". A védő tévesen hivatkozik jelen üggyel összefüggésben a 2/
  10. Polgári Jogegységi Határozatra. Az alapügyben eljárt bíróságok a fizetésképtelenséget a Cstv.27.§-a
(2)bekezdésének a) pontja alapján állapították meg, a jogegységi határozat viszont a
(2)bekezdés b) pontjára alapozott eljárásokra vonatkozik. A fizetésképtelenségnek, mint a csődbűntett feltételének hiányára hivatkozás ekként alaptalan. megállapítása Az I. r. terhelt a Kft. ingóságait a fizetésképtelenség ellenére értékesítette, és az általa alapított műanyag-feldolgozó Kft-re átruházással a Kft. gépjárművét ugyancsak kivonta a gazdasági társaság tulajdonából. Az alapügyben eljárt bíróságok tehát a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állapították meg, hogy az I. r. terhelt megvalósította a Btk.290.§-a
(1)bekezdésének a) pontja szerinti csődbűntett tényállási elemeit. A cselekmény azonban a Btk.290.§-a
(1)bekezdésének b) pontja szerint is minősül, mert az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt a Kft-t színlelt szerződéssel másokra ruházta át. A nyilvános ülésen a védő a felülvizsgálati indítványban foglaltakat azzal tartotta fenn, hogy álláspontja szerint a felszámolási eljárás kezdeményezésének, illetve a fizetésképtelenség megállapításának feltételei mind az érintett kft. értékesítésekor hatályos, mind a jelenlegi jogszabályok alapján hiányoztak. A Legfőbb Ügyészség képviselője átiratukkal egyezően a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta. Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a Btk.290.§-ában meghatározott csődbűntett, illetve csődbűncselekmény vonatkozásában a „fizetésképtelensége esetén", avagy a „fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete" tényállási elem rögzítése még akkor is ténykérdést - ekként nem jogkérdést - képez, ha megállapítása során a vonatkozó gazdasági, polgári jogszabályok figyelembe vételével kell a tényállást rögzíteni. Mindemellett az indítványban ezen túlmenően felvetett jogkérdésre és az adott elkövetési módnak az elterjedt voltára tekintettel az ügy nyilvános ülésen történő megvizsgálását indokoltnak találta. A támadott határozatokat az I. r. terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítványnak megfelelően anyagi jogi okból a Be.416.§-a
(1)bekezdésének a) pontja alapján, s kizárólag a terhelt terhére megállapított csődbűntett vonatkozásában vizsgálta felül. Ennek során az indítványnak a tényállás megállapítását vitató részével nem foglalkozott. A Be.423.§-ának
(1)bekezdése szerint ugyanis a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és a felülvizsgálati indítványban ezen tényállás nem támadható. Ebből a szabályozásból következően nem vitatható a bíróságoknak a bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége sem. A csődbűncselekmény vádja alóli felmentést, egyben az anyagi jogszabályoknak megfelelően megállapított és a felülvizsgálati indítvánnyal nem is vitatott intellektuális közokirat-hamisítás bűntette, mint maradék cselekmény miatt enyhébb büntetés kiszabását célzó indítvány nem alapos. Az irányadó tényállás szerint a terhelt a tartozása fedezetéül szolgáló vagyon elrejtésével és eltitkolásával járó cselekményét fizetésképtelensége tudatában valósította meg. Erre tekintettel - a korábbi ellentétes döntések után már több éve egységes bírói gyakorlatnak megfelelően, - a Btk-nak az elbíráláskor hatályos rendelkezését alkalmazva, helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a terhelt a Btk.290.§-a
(1)bekezdésének a) pontja szerinti csődbűntettet megvalósította. Ezen túlmenően megalapozottan utalt a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a valós adásvételi szándék nélkül, kizárólag a vagyon elvonása végett más személyekkel - adott esetben hajléktalanokkal - kötött színlelt ügylettel a csődbűntettnek a Btk.290.§
(1)bekezdés b) pontja szerinti fordulata is megvalósult. Egyébként az elsőfokú bíróság a Cstv.27.§-a
(2)bekezdésének a) pontja szerinti fizetésképtelenség tényét és időpontját, illetve azt hogy a terhelt cselekményét ennek tudatában követte el, mindenben a korábban hatályos - az elkövetéskor és az elsőfokú elbíráláskor is irányadó - gazdasági jogi szabályoknak megfelelően állapította meg. A városi bíróság emellett nem csupán a fizetésképtelenség tényét, hanem mindazokat a körülményeket is rögzítette, amelyek ennek megállapítását a jogszabály helyes értelmezése mellett megalapozták. Ennek során sem a Cstv. 27.§
(2)bekezdés a) pontjának alkalmazásánál kialakult bírói gyakorlatot, sem a
(2)bekezdés b) pontjának értelmezésére irányadó 2/1999. Polgári Jogegységi Határozat iránymutatását nem sértette. Az indítvány utóbbi felvetése azért is téves, mert a vonatkozó jogszabályok szerint az APEH és más arra jogosultak közvetlen letiltás kibocsátásával a végrehajtást az ügyben jogszerűen bár eredménytelenül - megkísérelték. Az ügy jogi értékelésénél a másodfokú bíróság annyiban tévedett, hogy az időközbeni jogszabályváltozás ellenére nem alkalmazta a csődbűncselekmény a Btk. módosított 290.§-ában foglalt, a
(3)bekezdés szerinti - az
(1)bekezdésre visszautaló - rendelkezéseit a cselekmény minősítésénél. Amellett ugyanis, hogy a gazdasági szervezetekről és a csődről szóló törvényeket módosító 2006. évi IV. és VI. törvény rendelkezéseire is figyelemmel a csődbűncselekmény tényállása is változott, az elsőfokú ítélet által helytállóan alkalmazott tényállás az előzőleg hivatkozott
(3)bekezdésben továbbra is szerepel. A Btk.2.§-ának alkalmazásával kapcsolatban kialakult bírói gyakorlat szerint pedig az érdemi határozat meghozatalakor önállóan kell minden bíróságnak állást foglalnia arról, hogy valamely terhelttel szemben az elkövetéskori - avagy, mert azok enyhébbek az elbíráláskori jogszabályok alkalmazandók-e. E tekintetben az olyan vegyes alkalmazás is tilalmazott, amely közbenső jogi helyzeten alapul. A másodfokú bíróság tehát az elsőfokú bíróságnak a döntéshozatali joghelyzetnek megfelelő minősítését nem hagyhatta volna helyben, mert saját határozatának meghozatalakor a Btk. jelen ügyet érintő módosítása miatt már eltérő - az elkövetéskorinál szintén enyhébb, míg az elsőfokon alkalmazottakkal az ügyet érintően tartalmilag azonos - elbíráláskori szabályok voltak hatályban. E minősítési elnézésnek a felülvizsgálatban azonban nem lehetett jelentősége. A módosított szabályozás ugyanis a terhelt e vádpont alóli felmentésére, /Btk.416.§
(1)bekezdés a) pontja/ avagy eltérő minősítésre tekintettel enyhébb büntetés kiszabására /Btk.416.§
(1)bekezdés b) pontja/ nem vezethetett volna. Amellett ugyanis, hogy a csődtörvény módosítása a 60 napon túli ki nem egyenlítésen túl a fizetésképtelenség megállapításához 2006. július 1-től előírja az adós általi kifejezett felszólítást is, a Btk. az olyan helyzetet, amely a korábbi szabályozás alapján a fizetésképtelenség beálltát jelentette, ilyen felszólítás hiányában, mint „fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet" azonos büntetési tétel mellett - továbbra is bűncselekmény megállapításához alapot képezőnek tekinti /Btk. 290.§
(1)bekezdés
  1. a)pontja/. A felmentést célzó indítvány kapcsán rá kell mutatni arra is, hogy a Btk. a korábban hatályos csődbűntettnél (Btk.290.§-
  2. a)és a 2006. július 1-jét követően hatályos csődbűncselekménynél (Btk.290.§-
  3. a)egyaránt a
(2)bekezdésben - büntetni rendeli azt is, aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenné válását, vagy annak látszatát az
(1)bekezdésben írt magatartások valamelyikével idézi elő, és ezzel hitelezőjének, vagy hitelezőinek kielégítését részben, vagy egészben meghiúsítja. Ekként egy gazdálkodó szervezet „fantomizálása" tényleges vételi szándékkal nem rendelkezőknek - akár hajléktalanoknak, akár másoknak - fiktíven történő eladása, ezzel a fizetésképtelenség előidézése, egyben a hitelezők kielégítésének meghiúsítása, a törvényes vád keretei között akkor is kimeríti a fenti bűncselekményt, ha az elkövetéskor a fizetésképtelenség ténye, vagy 2006. július 1-től a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet még nem forgott fenn. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben abszolút eljárásjogi szabályszegést /Be.373.§-ának
(1)bekezdésének I/b. és I/c) pontja és II-IV. pontja/ sem észlelt. Ezért a kifejtetteknek megfelelően a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a támadott határozatokat az I. r. terhelt tekintetében a Be.426.§-a alapján hatályukban fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság végzése /Be.3.§-ának
(4)bekezdése/. ellen fellebbezésnek nincs helye Az ismételt felülvizsgálati indítvány tilalmáról a Be.418.§-ának
(3)bekezdése és Be.421.§-ának
(3)bekezdése rendelkezik. A Legfelsőbb Bíróság végzése a Be.420.§-ának
(1)bekezdésén alapul. Budapest,
  1. október
  2. Dr. Édes Tamás s.k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter s.k. előadó bíró, Dr. Mészár Róza s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő MGy

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.