Gf.40169/2007/7 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.169/2007/

1. A Magyar Köztársaság nevében! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Halasi Szilveszter ügyvéd (6726 Szeged, Közép fasor 5/a.) által képviselt ..... (.....) felperesnek a dr. Bajkai István ügyvéd (1062 Budapest, Andrássy út 113.) által képviselt ..... (.....) alperes ellen 13.000.000 forint és járulékai megfizetése iránti perében a Fővárosi Bíróság
2. január 10-én kelt 15.G.41.191/2006/
3. számú ítélete ellen a felperes által benyújtott fellebbezés folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 360.000 (háromszázhatvanezer) forint másodfokú perköltséget, az államnak külön felhívásra 780.000 (hétszáznyolcvanezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az
4. június 16-án alapított ..... székhelyű felperes közvetlen irányítást biztosító részesedéssel rendelkező tagja ....., a cégnyilvántartás adatai szerint ügyvezetője a perbeli időszakban -
5. év végén és
6. év elején -..... és ..... volt egészen
7. július 1-jéig, ezt követően pedig
8. május 30-ig ...... Ugyanakkor
9. július 14-én ..... ügyvezetői tisztségéről lemondott, e napon ..... további felperesi ügyvezetővé választották meg, s ügyvezetői tevékenység ellátására munkaszerződést kötöttek vele. A cégjegyzékbe bejegyzésére azonban nem került sor. Munkaszerződését
10. december 31-én felmondta. A perben nem álló ....., későbbi nevén ..... (továbbiakban részvénytársaság)
11. november 21-én alapították. E naptól
12. január 15-ig ..... az igazgatóság elnöke,
13. november 30-tól
14. március 18-ig ..... területi igazgató volt, míg a részvénytársaság választott könyvvizsgálója a cégnyilvántartás adatai szerint alperes, annak részéről pedig a személyében kijelölt könyvvizsgáló ..... volt
15. november 21-től
16. május 28-ig. A cégnyilvántartás szervezeti változásra utaló adatot, jogelődöt nem tüntet fel. A részvénytársaság és alperes között a könyvvizsgálói tevékenységre nézve
17. március 1-jén megkötött szerződés értelmében alperes a részvénytársaság
18. december 31-ével bezárólag készült pénzügyi bevallásának a magyar könyvviteli törvény szerinti vizsgálatát, és könyvvizsgálói vélemény kiadását vállalta. (A részvénytársaság
19. december 13-án felszámolás alá, majd
20. április 19én cégjegyzékből törlésre került.) Szintén ..... érdekeltségébe tartozott a budapesti székhelyű ......, későbbi nevén ...... ..... és .....
21. június 25-i feljelentése alapján ..... ellen büntetőeljárás indult. A .... Városi Bíróság
22. december 8-án kelt 30.B.1343/2003/
23. számú ítéletével ..... - többek között a felperes vonatkozásában - folytatólagosan elkövetett számviteli fegyelem megsértésének vétsége miatt bűnösnek találta. Az ítéletben a büntetőbíróság ..... igazságügyi könyvszakértő szakvéleményében foglaltakra alapítva megállapította, hogy a vádlott a vezetése alatt álló ..... teljes, mintegy 13.000.000 forint értékű,
24. év végi készletét „átadta a részvénytársaság vagyonába, anélkül, hogy ezen jelentős vagyonmozgást számviteli dokumentummal, illetőleg gazdasági döntéssel kellően alátámasztotta volna. A részvénytársaság és a ..... között beolvadás, átalakulás, egyesülés nem történt." (Az ítélet indokolása rögzítette azt is, a szakértő nem tudta megerősíteni a részvénytársaság korábbi vezetőjének, ..... azon tanúvallomását, miszerint a részvénytársasághoz a megvásárolt készlet budapesti székhelyű .....től származott volna, és ezen tárgyi eszközvétel ugyanezen kft-nek került volna kiszámlázásra, továbbá a büntetőbíróság ugyanezen okból elvetette ..... azon védekezését is, miszerint a részvénytársaság vagyonába került áru nem képezte a felperes tulajdonát.) Felperes
25. szeptember 9-i és november 6-i leveleivel kártérítés címén 13.000.000 forint és kamatai megfizetésére szólította fel alperest. A büntetőeljárás adataira utalva arra hivatkozott, a részvénytársaság, vagyonába szabálytalanul bizonylatok nélkül - átvett eszközökkel, készletekkel bonyolított forgalmat. Jogsértően járt el alperes, amikor nem követelte meg a részvénytársaság könyvvizsgálata során annak igazolását, miként került át a felperes
26. év december 31-i 13.000.000 forint értékű zárókészlete a részvénytársaság
27. január 1-jei nyitókészletébe. Amennyiben alperes könyvvizsgálói feladatát gondosan látta volna el, nem történhetett volna meg a vagyon átkerülése. Alperes a kártérítési igény teljesítésétől felelősségét vitatva elzárkózott. Felperes
28. december 29-én előterjesztett keresetében alperest 13.000.000 forint, és ezen összeg után
29. november 6-tól a kifizetésig járó törvényes kamatok és perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, a ..... elleni büntetőeljárás során alperes alkalmazottja .....
30. márciusában birtokába került tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből szerzett tudomást alperes kárt okozó magatartásáról, ekkor ismerhette fel a kára és alperesi magatartás közötti összefüggést. Állította, alperes a könyvvizsgálat szabályait megsértve járt el, amikor nem vizsgálta a részvénytársaság
31. évi beszámolója szabályszerűségét, valódiságát, hitelességét, az átkerült készletek alapbizonylatait, a „beolvadást" ..... tanúvallomása szerint tényként elfogadta. Utalt arra, ..... tanúvallomásában egyebek mellett úgy nyilatkozott, a ..... kft-k tekintetében nem vizsgálta a könyveket, de elvileg kerültek át tárgyi eszközök a központi céghez, mivel „a két kft-ből jött létre a ......", majd pedig azt adta elő, „a két kft. beolvadt a .....-be" és valószínű, minden tárgyi eszköz - beleértve a gépkocsikat is - jogutódlással került át a .....-hez. Alperes nem megfelelő eljárása következményeként az
32. év végén 13.000.000 forint értéken nyilvántartott készletei a részvénytársasághoz kerültek, mint annak
33. évi nyitókészlete. Alperes, átalakulás hiányában, felperest tévesen „beolvadt" cégként kezelte. Gondos eljárás mellett alperesnek észlelnie kellett volna a készletek vonatkozásában a bizonylatok hiányát, ez esetben nem kerülhetett volna sor felperesi vagyonvesztésre. A károkozás időpontját a készletek
34. év végi átkerülése időpontjában jelölte meg. Hivatkozott arra is, alperes ezt megelőzően felperesnél is átvilágítást végzett, ismernie kellett készletállományát. Annak bizonyítására, az árukészlet a beolvadás meg nem történte ellenére a részvénytársasághoz került, ..... gyanúsítotti vallomására hivatkozott, amely szerint a felperesi árukészletet leltározták, ez volt az
35. évi zárókészlet és ez volt a részvénytársaság nyitókészlete, mivel a kft. beolvadását határozták el. A per során egyebek mellett csatolta a részvénytársaság
36. május 14-én kelt
37. évi mérlegét, melynek „Előző év" oszlopának „készletekre adott előleg" sora 14.756.000 forintot tüntet fel. Csatolta továbbá az
38. december 28-án kelt 12.999.759 forint végösszegű, egyes termékeket tételesen felsoroló „készlet információ" megnevezésű törzslistát, melyre nézve állította, azt jogosulatlanul eljáró személyek a részvénytársaságnak átfaxolták, ettől kezdve a készlettel összefüggésben az árbevétel a részvénytársaságnál jelentkezett. Ugyancsak benyújtotta a büntetőeljárásban ..... szakértő
39. április 30-án készített, a büntető ítélet alapjául szolgáló szakvéleményét is. Felperes állította, a büntető ítélet tartalma közokirati formában bizonyítja a felperesi készletek részvénytársasághoz jutását, mint ahogy ezt támasztja alá a részvénytársaság ..... raktára
40. február 1-jei 3.027.036,55 forint összegű készlet információ listája is, melyben szereplő áruk, álláspontja szerint, cikkszámok alapján beazonosíthatók a felperesi készletinformációs listában feltüntetett árukkal, továbbá az APEH nyilvántartás
41. évre vonatkozó azon adatsora, amely felperes vonatkozásában szintén 13.580.000 forint értékű vásárolt készletállományt tartalmaz. Alperes a kereset elutasítását, felperes perköltségben marasztalását kérte. Vitatta, hogy a munkaviszonyban már nem álló ..... tanúvallomása alapul szolgálhatna kártérítési felelőssége megállapításának, továbbá hogy a részvénytársaságnál a könyvvizsgálatot nem jogszabályokkal és nemzetközi könyvvizsgálati standardokkal összhangban végezte volna. Állította, felperessel könyvvizsgálói jogviszonyban nem állt, ebből következően
42. évi zárómérlegének adatait nem ismerhette, de a részvénytársaság
43. év elejei mérlegének 100.656.000 forint értékű mérlegfőösszegéből sem lett volna beazonosítható a 13.000.000 forintos - felperes által egyébiránt pontosan, tételesen meg nem jelölt - árukészlet. E körben hangsúlyozta, felperes nem bizonyította, a károsodása ténylegesen bekövetkezett. Amennyiben pedig lett volna kára, úgy az saját tevékenységére, belső szervezeti és ellenőrzési problémáira vezethető vissza. Hivatkozott arra is, az
44. december 28-i készletinformáció nem minősül beszámolónak, abból nem állapítható meg a készlet sorsa, a lista átfaxolása pedig nem bizonyíték a készletek tényleges átkerülésére. Ha pedig a készlet átkerült volna a részvénytársasághoz, úgy nem bizonyos, hogy ezen tételek a részvénytársaság könyveiben megjelentek, illetve, hogy azonosak a felperes zárómérlegének tételeivel, valamint, hogy a nyitómérlegben szereplő tételek kötelezettségként kerültek a nyitómérlegbe, és velük szemben kiegyenlítés nem történt. Vitatta az estleges károsodás bekövetkezte és könyvvizsgálói tevékenysége közötti ok-okozati összefüggés fennálltát is. Hivatkozott a követelés elévülésére is, figyelemmel arra, felperes keresetét a kár felmerülésétől számítandó öt éves elévülési időn túl,
45. december 31-ét követően terjesztette elő. Hangsúlyozta, az elévülés megítélésénél nincs jelentősége, felperes a kár bekövetkeztéről mikor szerzett tudomást, ha az az elévülési időn belül történt. Álláspontja szerint felperes a kár felmerüléséről legkésőbb a büntetőeljárás megindításakor, 1998-ban értesült. Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott. A kirendelt Budapesti Igazságügyi Műszaki, Könyv és Árszakértői Intézet feladatává tette egyebek mellett annak vizsgálatát alperes könyvvizsgálói tevékenysége kiterjedt-e a részvénytársaság könyvviteli dokumentumainak tételes ellenőrzésére, vizsgálnia kellett-e a társaság nyitókészletének forrását. Utóbb további szakértői bizonyítást rendelt el. A korábban már eljárt szakértői intézet feladatává tette többek között annak vizsgálatát, kétséget kizáróan megállapítható-e az azonosság az
46. december 28-án kelt anyagtörzs listában tételes felsorolt felperesi készletek és a részvénytársaság
47. január
48. napjával felvett nyitókészlet leltárában szereplő tételek között, amennyiben igen, vonható-e le következtetés arra nézve, e készletek miként kerültek egyik cég nyilvántartásából a másikba, ellenértékük elszámolása megtörtént-e. Azonosság esetén ezt alperes észlelte-e, észlelnie kellett volna-e. A szakvélemény elkészítésére kijelölt ..... igazságügyi könyvszakértő
49. december 7-i könyvszakértői véleményében úgy foglalt állást, alperes feladata nem terjedt ki a részvénytársaság könyvviteli dokumentumainak, számláinak tételes ellenőrzésére, de tételesen vizsgálnia kellett a cég nyitótételeinek egyezőségét és a tárgyi eszközök beszerzését, és szúrópróbaszerűen az egyéb vagyoni eszközök nyilvántartása valóságnak megfelelőségét. A szakértő
50. április 15-i szakvéleményében, egyebek mellett utalva ..... szakvéleményében foglaltakra, azon ténymegállapításra, hogy „a készletlisták januárban záró értékkel rendelkeztek, semmi nem bizonyítja, hogy átadták őket" azt állapította meg, a büntetőügyben eljárt könyvszakértő szükséges számviteli dokumentumok hiányában nem tudta megállapítani a készletek átkerülését, sőt a készletek
51. januári záróértéke azt tanúsítja, a készletek nem kerültek át a részvénytársasághoz. Kitért arra is, a nyomozati iratokat is áttekintve azt állapította meg, a részvénytársaság azon iratai, amelyek a készletek esetleges átkerülését vagy ennek ellenkezőjét tanúsíthatnák, nem lelhetők fel. Összegzésként egyebek mellett azt rögzítette, a felperesi
52. évi zárókészletek nyilvántartásai valamint a részvénytársaság
53. évi nyitókészleteinek összevetése alapján nem állapítható meg, hogy a felperes
54. év végén 13.000.000 forint értéken nyilvántartott készletei a részvénytársasághoz átkerültek. A részvénytársaság
55. január
56. napján mérlege szerint készletekkel nem rendelkezett. Utalt a szakvélemény arra is, tekintve, hogy alperes a felperesnél könyvvizsgálói tevékenységet nem folytatott, a készletek esetleges azonosságának kérdésében semmiképpen nem tehetett volna megállapítást. Felperes vitatta ez utóbbi szakvélemény megalapozottságát arra figyelemmel, lényegesen nagyobb terjedelmű iratanyag áttanulmányozására lett volna szükség a helyes következtetés levonásához. Indítványozta a részvénytársaság
57. évben folyt APEH ellenőrzési iratanyagának, valamint a VPOP-nál lévő könyvelési anyagainak beszerzését, iratokhoz csatolását, újabb szakértő kirendelését kérte ezen iratanyagok átvizsgálására, továbbá a ..... Bíróság előtt folyamatban volt 10.B.2144/
58. számú ügy iratainak csatolását, mely előadása szerint, az alperes felperesnél végzett átvilágítási tevékenységére is adatot tartalmaz. (Az elsőfokú bíróság beszerezte a ..... Bíróság előtt folyt büntetőügy iratanyagát, és bekérte a VPOP Központi Bűnüldözési Igazgatóságától a Bü.224/
59. számú iratanyagot.) Az elsőfokú bíróság
60. január 10-én kelt 15.G.41.191/2006/
61. számú ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte felperest 650.000 forint perköltség alperesnek, 780.000 forint le nem rótt kereseti illeték államnak megfizetésére. Az ítélet indokolásában kifejtette, figyelemmel arra, a keresetben állított károsodásnak
62. januárjában be kellett következnie, a felperes kártérítési igénye
63. január hónapban elévült. Rámutatott, nyugvásra okot adó, illetve az elévülést megszakító körülmény nem merült fel, felperes vezetésének a rendelkezésükre állt készletnyilvántartásból tudnia kellett egy esetleges készlet átkerülésről, felperes keresetét tehát a követelés elévülését követően terjesztette elő. Az elsőfokú bíróság vizsgálta továbbá a kártérítési igény megalapozottságát is. A szakvéleményeket ítélkezése alapjául elfogadta, így azt is, a részvénytársaság
64. év végén készlettel nem rendelkezett, ezért az
65. évi nyitókészletében sem jelenhetett meg az árukészlet. Kitért arra is, a perbeli szakvélemény szerint a büntetőeljárásban kirendelt ..... szakértő a szükséges számviteli dokumentumok hiányában csupán feltételezte a készletek átkerülését, és inkább arra engedett következtetni, hogy a készletek nem kerülhettek át, mivel a készletlisták felperesnél
66. januárjában záró értékkel rendelkeztek. Utalt arra, a szakértő megállapította azt is, az alperes a felperesnél nem végzett könyvvizsgálati tevékenységet, így nem ismerhette a felperesi tárgyi eszközöket, illetve készletet. A készletek és tárgyi eszközök részvénytársasághoz kerülését ..... vallomásával azért nem látta bizonyítottnak, mivel ő azt állította, az áru a felperestől a részvénytársaság vagyonába került, de az nem képezte a felperes tulajdonát. A felperesi tulajdonjog hiányát erősítette ..... vallomása is. ..... vallomását lényegében annak nem egyértelmű szóhasználata miatt nem tekintette kellő bizonyítéknak. Mivel a büntetőeljárásban hozott ítélet ..... szakértő feltételezésen alapuló szakvéleményén alapszik, a büntető ítéletet sem tekintette az elsőfokú bíróság a felperes által állított készletek és tárgyi eszközök részvénytársasághoz kerülését bizonyítandó okiratnak. Kifejtette továbbá, a perbeli árukon a felperesi tulajdon igazolására a vásárolt készletek záró állományaként 13.580.000 forintot feltüntető APEH analitika sem volt alkalmas, tekintve, ebből a perbeli tételek nem azonosíthatók, mint ahogy a raktárak csatolt
67. évi árulistájából sem. Mindezeket összevetve úgy foglalt állást, felperes nem bizonyította, kára keletkezett, azt, hogy a megjelölt készlet tulajdonában állt a zárómérlegében szerepeltetve
68. év végén, és feltüntetésre került a részvénytársaság
69. évi nyitómérlegében. Az ítélettel szemben felperes fellebbezett jogi képviselő útján. Az ítélet megváltoztatását, alperes kereset szerinti marasztalását, perköltség fizetésére kötelezését kérte. Előadta, az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az elévülés nyugvásával kapcsolatos bírói gyakorlatot, mivel a nyugvás akkor fejeződik be, ha a károsult a kárigényének érvényesítéséhez szükséges valamennyi ismeret birtokába jut. Álláspontja szerint, a ..... ellen folyt büntető ügy tartama alatt a teljes iratanyag ismeretének hiányában a kereset benyújtásának időpontja az a legkorábbi időpont, amikor felmérhette a készletek jogcím nélküli átkerülésével okozott kár keletkezésében alperes szerepét. Vitatta, hogy az
70. júliusában lemondott ....., és az előzetes letartóztatásba került, majd ismeretlen helyre távozott ..... ügyvezetőnek korábban tudomása lehetett volna a készletek átkerüléséről, a károsodás ugyanis ..... ügyvezetősége alatt következett be. Utalt arra, az igényérvényesítéshez szükséges iratok részben
71. év végén kerültek birtokába, teljesen pedig csak a büntető eljárás
72. évi jogerős befejezését követően, így a készletnyilvántartások tartalmáról is csak ezen iratokból szerezhetett tudomást, tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, nyugvásra okot adó körülmény nem merült fel. E körben hivatkozott a PK
73. számú állásfoglalásra, és a BH. 2005.
74. számú jogesetre. Sérelmezte az elsőfokú bíróság érdemi megállapítását is, így azt is, hogy az elsőfokú bíróság más perbeli adatokkal, ..... büntetőeljárásban, a készlet átadásáról tett vallomásával ellentétben a perbeli szakvéleményre alapítva, a nagy értékű készletek részvénytársasághoz át nem kerülését állapította meg annak ellenére, a részvénytársaság készletei értékesítéséből jelentős árbevételt ért el 1995-ben. Állította, a teljes nyomozati anyag áttekintése esetén az is egyértelműen kimutatható, ..... könyvvizsgáló a készletek átkerülése vonatkozásában felperesre célzott, továbbá a nem foganatosított tanúmeghallgatások is alátámaszthatták volna a készletek átkerülésének tényét, mint ahogy a csatolni kért iratanyagok is. Hangsúlyozta, az elsőfokú bíróság tévesen értékelte ..... dokumentumok hiányaira utaló megjegyzését, ugyanis számos okirat, így például a részvénytársaság raktárainak árulistái, a perbeli készletek felett tulajdonjogot igazoló APEH-től származó analitika is tanúsítja, hogy a részvénytársaságnál megjelent készletek
75. év végén még felperesnél voltak, és tulajdonát képezték. Kifogásolta azt is, az elsőfokú bíróság mindezek ellenére ..... vallomását tekintette elfogadhatónak, az átadott készletek nem képezték felperes tulajdonát. Hangsúlyozta, alperes felperest átvilágította, s ezt követően került sor a készletek átadására. Az alperes felelőssége körében, fenntartva az elsőfokú eljárásban előadottakat ugyancsak hangsúlyozta, alperestől mint szakcégtől elvárható lett volna, hogy a részvénytársaság tevékenységének megindulásakori anyagi forrásait, induló készleteit, eszközeit, majd a bevétel forrásait vizsgálja, az adott évre irányadó mérleg auditálása körében pedig azt is, hogyan alakult a vizsgált cég készlet és eszközállománya. Amennyiben ezen vizsgálati követelményeknek eleget tett volna, az auditálás nem történhetett volna meg, illetve a könyvvizsgálók számára előírt jelentési, észrevételezési és egyéb kötelezettség teljesítése alperes részéről megakadályozta volna a készlet és eszközvesztés folytáni kár bekövetkezését. Alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását, felperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte. Az elévülés körében szintén a PK
76. számú kollégiumi állásfoglalásra utalva hangsúlyozta, a kártérítési követelés elévülése akkor is a követelés esedékességétől, a károsodás bekövetkeztétől kezdődik, ha a károsult csak később szerzett tudomást a kárról, tehát felperes követelése legkésőbb
77. december 31-én elévült. Miután felperesnek 1998-ban, az elévülési időn belül bizonyosan tudomása volt a kárról, a nyugvás szabályai nem alkalmazhatók. Hangsúlyozta azt is, elévülés megítélésénél egyébként sem a károsodás és a jogellenesnek vélt magatartás közötti összefüggésről való késedelmes tudomásszerzésnek van jelentősége, hanem a károsodásról való késedelmes tudomásszerzésnek. Álláspontja szerint a felperes által hivatkozott eseti döntés is éppen azt támasztja alá, magáról a károsodásról való késedelmes tudomásszerzés releváns az elévülés nyugvása befejező időpontjának szempontjából. A felperesnél bekövetkezett kár bizonyítatlansága körében arra utalt, e tekintetben az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást, felperes követelése megalapozatlan. A fellebbezés az alábbiakra tekintettel megalapozatlan. A Ptk. 339.§