Bfv.1276/2010/7 – Kúria

(1)bekezdése szerinti testi sértés vétségének vádja alól felmenti; azon ítéleti rendelkezéseket, amelyek szerint a terhelt a magánvádló költségeit köteles megtéríteni, mellőzi; az eljárás során felmerült 58.696 (Ötvennyolcezerhatszázkilencvenhat) forint bűnügyi költség megfizetésére a magánvádlót kötelezi. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Fonyódi Városi Bíróság a rendelkező részben megjelölt, 2010. április 26. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 170. §

(1)bekezdésében meghatározott könnyű testi sértés vétségében és ezért egy évre próbára bocsátotta. A felmerült bűnügyi költségről akként rendelkezett, hogy a terhelt 5000 Ft-ot a magánvádlónak köteles megfizetni, és viseli az állam által előlegezett 58.696 forint összegű bűnügyi költséget is. Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege a következő: A terhelt és a sértett házastársak, de viszonyuk erősen megromlott, válóperük is folyamatban van. A

1. december 23-án született közös gyermeküket az anya gondozza.
2. augusztus 23-án délelőtt a terhelt a gyermek láthatása céljából jelent meg a sértett lakásán. 13 óra körüli időben gyermekével együtt az udvaron tartózkodott, amikor a sértett jelezte: gyámhatóság által kijelölt láthatási idő hamarosan lejár, és ekkor észrevett a terhelt nadrágjának farzsebében egy diktafont. Miközben a terhelt a teraszon a gyermekétől búcsúzott, a sértett kivette a terhelt zsebéből a diktafont, amit felszólítás ellenére sem adott vissza. Az emiatt kialakult szóváltás során a terhelt megragadta a sértett diktafont tartó jobb karját; dulakodni kezdtek s ennek következtében mindketten a földre kerültek. Ott a terhelt egy ízben megrúgta a sértett bal lábát és megszorította a mellkasát. A dulakodásnak az vetett véget, hogy a sértett a diktafont elengedte. Cselekményével a terhelt a sértettnek a jobb felkarján 20 mm, a bal lábán 50 mm nagyságú bőr alatti bevérzést okozott. A sérülések gyógytartama nyolc napon belüli volt. A sértett
3. augusztus 26-án joghatályos magánindítványt terjesztett elő a terhelttel szemben könnyű testi sértés vétsége miatt. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a terhelt eshetőleges szándékkal idézte elő a sértett sérüléseit. Az a védekezése, hogy jogos védelmi helyzetben cselekedett, elfogadható amiatt nem volt, mert a sértetti jogtalan támadás és annak elhárítása időben nem esett egybe. A támadás már befejeződött, amikor a terhelt a tényállásban írt magatartást tanúsította. Az elsőfokú ítéletet kétirányú fellebbezés alapján a Somogy Megyei Bíróság felülbírálta, s azt a
4. június 23-án kelt 1.Bf.335/2010/
5. számú ítéletével részben és akként változtatta meg, hogy a terheltet megrovásban részesítette; a magánvádló részére további 3100 forint megfizetésére kötelezte; a magánvádlói képviselettel felmerült költség vonatkozásában pedig az elsőfokú bíróságot különleges eljárás lefolytatására utasította. Az első- és másodfokú ítélet ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Annak jogalapját a Be.
6. §

(1)bekezdés b) pontjában jelölte meg, nyilvánvalóan tévesen, mivel a hivatkozott rendelkezés nem a felülvizsgálati, hanem a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásra vonatkozik. Az indítvány tartalma szerint azonban a védő a Be. 416. §

(1)bekezdésének a) pontja alapján kérte a felülvizsgálatot, mert álláspontja szerint a terhelt jogos védelmi helyzetben cselekedett, hiszen a vagyona - a diktafonja - ellen a sértett jogtalan támadást intézett. A terhelt kizárólag a vagyontárgya visszaszerzése érdekében fejtette ki azt a hirtelen, ösztönszerű mozdulatot, ami az egyensúlyvesztésüket és földre kerülésüket idézte elő. A diktafon visszaszerzése pedig már a földön történt meg. Fennállt annak a veszélye, hogy a sértett a diktafont megrongálja vagy tönkre teszi, ekként pedig a jogos védelem minden törvényi feltétele megvalósult; a terhelt bűnösségének a megállapítására a büntetőjog szabályainak a megsértésével került sor. Indítványozta ezért, hogy a Legfelsőbb Bíróság a terheltet büntethetőséget kizáró okból mentse fel. Emellett kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok megfosztották a terheltet a Be.

1. §-ában biztosított védelem jogától is azzal, hogy a jogos védelemmel kapcsolatos védelmi állásponttal érdemben nem foglalkoztak. A nyilvános ülésen a védő az indítványát fenntartotta. A terhelt ahhoz csatlakozva szintén a felmentését kérte. A magánvádló jogi képviselője írásbeli észrevételében a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok kellően megindokolták, hogy a jogos védelem szabályait miért nem alkalmazták. Utalt arra is, hogy a terhelt a bántalmazással még a diktafon visszavételét követően sem hagyott fel. Ezért még az esetben is, ha a cselekményével támadást kívánt volna elhárítani, mindenképpen túllépte az elhárítás szükséges mértékét. Ezért a jogi képviselő a támadott határozatok hatályukban történő fenntartására tett indítványt. A felülvizsgálati indítvány eltérő indokokból alapos. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslati jellegéből következik, hogy az csak a Be.
2. §-ának

(1)bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okokból vehető igénybe. A Be. 416. §-ának

(1)bekezdés c) pontja szerint eljárásjogi okból felülvizsgálatra az ad alapot, ha a bíróság határozatának a meghozatalára a Be. 373. §

(1)bekezdésének I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, valamint a II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. Az itt tételesen felsorolt ún. feltétlen eljárási szabálysértéseket a Legfelsőbb Bíróság a Be. 423. §-a

(5)bekezdésében írt rendelkezésnél fogva hivatalból is vizsgálni köteles, de ilyet a jelen ügyben nem észlelt. Miután az indítványnak a Be.

1. §-át egyes részeiben pedig a tényállás megalapozottságát is érintő kifogásai a felülvizsgálati okok körén kívül esnek, azokkal a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalkozott. Ugyanakkor a Be.
2. §-ának

(1)bekezdés a) pontja alapján a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálható, ha a terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jogi szabályok megsértése miatt került sor. Ebből a szempontból a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet érdemben vizsgálta. A Be. 423. §-ának

(1)bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. Annak eldöntésénél tehát, hogy történt-e az ügyben büntető anyagi jogi jogsértés, a jogerős határozatokban rögzített tényekből kell kiindulni. A Btk. 29. §-ának

(1)bekezdése rendelkezése szerint jogos védelem folytán az „nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges". A jogos védelem fogalmi meghatározásából következik, hogy jogos védelmi helyzet csak addig áll fenn, amíg a jogtalan támadás tart. Annak befejezése vagy befejeződése után e büntethetőséget kizáró ok megállapításának nincs helye. Az eljárt bíróságok a sértetti magatartást, a támadást, jogtalannak tekintették ugyan, azonban a jogos védelmi helyzetet amiatt nem állapították meg, mert a terhelt a sértett sérüléseit már a javait ért támadás befejeződése - a diktafon elvétele - után idézte elő. Az irányadó tények szerint ugyanis a sértett a diktafont már megszerezte, amikor a terhelt a tényállásban írt erőszakot alkalmazta vele szemben. Bár a jogos védelem szabályainak alkalmazásától az eljárt bíróságok helyes jogi indokból tekintettek el, ugyanekkor más okból tévesen vontak következtetést a terhelt bűnösségére. Tévedésük abból fakadt, hogy figyelmen kívül hagyták az

1. évi IV. törvényben, a Ptk.-ban szabályozott, a birtokost megillető birtokvédelmi rendelkezéseket. A Ptk.
2. §-a szerint a birtokos a birtoka ellen irányuló támadást - a birtok megvédéséhez szükséges mértékben - önhatalommal is elháríthatja. Az elveszett birtok visszaszerzése érdekében is önhatalmúlag felléphet akkor, ha más birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná. A törvény tehát megengedi a birtokos részére a birtoka ellen irányuló támadás elhárítását. A birtok ellen irányuló támadás fogalma szűkebb mint a birtokháborításé. Támadáson azt a magatartás kell érteni, amely közvetlenül a dolog felett gyakorolt hatalmat fenyegeti, nem pedig a dolog rendeltetésszerű használatához fűződő érdeket sérti. Ehhez képest a birtokos erőszakkal is meggátolhatja, hogy a dolog birtokát tőle elvonják, és az elveszett birtokot is - a törvényben írt feltétel fennállása esetén - visszaszerezheti. A jogos önhatalom azonban a birtok megvédéséhez szükséges mértéken nem terjedhet túl, nem alakulhat át megtorlássá. Az alapul szolgáló tények szerint a terhelt gyermekének láthatása céljából, eseti jelleggel tartózkodott a sértett lakásán, amikor a sértett a birtokától megfosztotta azzal, hogy tőle a diktafont elvette. A köztük fennálló haragos rossz viszony miatt, s mert a diktafont felszólítása ellenére sem kapta vissza, a terhelt alappal feltehette, hogy más birtokvédelmi eszköz igénybevétele a birtokvédelmet meghiúsítaná. Az ugyanis nem kétséges, hogy a hatósági út igénybevételétől gyors és hatékony birtokvédelmet nem remélhetett. A terhelt kizárólag a diktafon - a birtok - visszaszerzése érdekében ragadta meg a sértett karját; a sértett vonakodása miatt került sor a dulakodásra, és ennek során a tényállásban írt módon a sérülések okozására; végül pedig ennek eredményeként a diktafon visszaszerzésére. A terhelt a sértettnek összesen két kisebb bőr alatti bevérzést okozott. Azt követően, hogy a sértett a diktafont elengedte - szemben a magánvádló jogi képviselőjének állításával - a sértettet már nem bántalmazta. Ekként pedig magatartása nem ment túl a birtok megvédéséhez szükséges mértéken sem. Mindebből következően a terhelt magatartása nélkülözte a jogellenességet, bűncselekmény tehát nem valósult meg. Anyagi jogi szabályt sértettek ezért az eljárt bíróságok, amikor ennek ellenére a terhelt bűnösségét megállapították. A Legfelsőbb Bíróság ezért a támadott ítéleteket a Be.
3. §-a

(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásával megváltoztatta, és a terheltet az ellene könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vád alól a Be. 6. §

(3)bekezdésének a) pontja alapján bűncselekmény hiányában felmentette. A Be. 514. §

(1)bekezdése értelmében az eljárás során felmerült bűnügyi költséget a magánvádló viseli, ezért a Legfelsőbb Bíróság a támadott ítéletek ezzel kapcsolatos rendelkezését is megváltoztatta. A Legfelsőbb Bíróság ítélete elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatának lehetőségét a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az ismételt felülvizsgálati indítvánnyal kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418. §-ának

(3)és 421. §-ának

(3)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. május
2. Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Ibolya s. k. előadó bíró, Dr. Belegi József s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő MTné