Bf.76/2006/13 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésében írt felülbírálati jogkörén belül megvizsgálta a Fejér Megyei Bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabályt nem sértett, az ügyet kellően felderítette és a bizonyítékokat maradéktalanul, a lehetséges körben összegyűjtötte és értékelte. Észlelte azonban a másodfokú bíróság - az ügyész indítványára is figyelemmel -, hogy az elsőfokú bíróság a Be. 2.§

(2)bekezdése értelmében nem tett eleget a törvényes vád követelményeinek, amikor I.r. vádlott tekintetében azon túlterjeszkedett. Az ügyészi vád szerint ugyanis a II.r. vádlott kocsijában lefoglalt 37,12 gramm amfetamintartalmú por 21 tasakban, valamint további 17 tasakban II.r. vádlott tulajdona volt, ezzel szemben a Fejér Megyei Bíróság az ítéleti tényállásban is említett, a kocsiban lefoglalt mennyiséget I.r. vádlott terhére rótta. A másodfokú bíróság a fellebbezések alapján megvizsgálta a bizonyítékok értékelését és arra az álláspontra jutott, hogy azokat az elsőfokú bíróság egyenként és összességében is értékelte és a kisebb, a későbbiekben részletezett hibáktól eltekintve, azt alapvetően helyesen értékelte. Az ítéletben részletesen és helyesen kifejtette, hogy a I.r. vádlott kereskedő-tevékenységének megállapítására tanú.1, tanú.2 és tanú.3 tanúk egybehangzó nyomozati vallomásai alapján került sor, de I.r. vádlott sem vitatta, hogy a tanúknak tettenérése előtt több alkalommal kábítószert adott, csupán azt tagadta, hogy ez ellenszolgáltatás fejében, haszonszerzés érdekében, kereskedéssel történt. I.r. vádlott védője a fellebbezési eljárás során a fellebbezésében már a tényállás megállapítását is támadta, nevezetesen abban a körben, hogy az I.r. vádlott által értékesített kábítószer, mely tanú.1, tanú.2 és tanú.3 részére történt, csupán csekély mennyiségű kábítószer volt. A védő hivatkozott továbbá arra, hogy álláspontja szerint a kereskedés, mint elkövetési magatartás, az I.r. vádlott esetében szóba sem jöhet, a tényállás e körben megalapozatlan, a bizonyítási indítványokat ugyanis az elsőfokú bíróság elutasította és szembesítésekre sem került sor. Erre vonatkozóan bizonyítékként kérte értékelni a védő a rendőri jelentést a tettenérésről, amely alapján a forgalomba hozatal vagy a kereskedés megállapítása az átadás hiányában szóba sem jöhet, legfeljebb annak előkészülete vagy kísérlete valósulhatott meg. A védő ezért a lefoglalt kábítószer-mennyiség tekintetében a Btk. 282. §

(1)bekezdés IV. fordulata szerint a tartással elkövetés megállapítását kérte. Mindezek alapján a cselekmény jogi minősítésének megváltoztatását kérte és ezzel összefüggésben enyhébb büntetés és eggyel enyhébb végrehajtási fokozat megállapítására irányult a fellebbezése. I.r. vádlott a nyilvános ülésen mindenben csatlakozott a védőjéhez. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a nyilvános ülésen a tényállás részbeni megalapozatlanságára hivatkozott, mely a fentiekben részletezett vád túlterjeszkedéséből adódott. Ezért indítványozta, hogy a bíróság az ítéleti tényállás

1. oldal
2. bekezdését rekessze ki, ami a II.r. vádlott autójának hátsó ülésén talált szatyorban levő kábítószerre irányuló megállapítást tartalmazza. A tényállás felülbírálata során a másodfokú bíróság megállapította, hogy a Fejér Megyei Bíróság nem tévedett, amikor a vádlottnak a részbeni nyomozati beismerő vallomását, valamint az ügyben kihallgatott tanúk vallomását fogadta el. Az ily módon megállapított tényállás ennek ellenére megalapozatlan a Be.
3. §

(2)bekezdésének b./ pontja alapján a kereskedés tárgyát képező elkövetési magatartás tekintetében. A másodfokú bíróság mindenekelőtt azt észlelte, hogy a bíróság bizonyítékként használta fel a I.r. vádlott kábítószer-kereskedői magatartásával összefüggésben lehallgatott telefonbeszélgetéseit anélkül, hogy megvizsgálta volna a titkos adatszerzés engedélyezésének a Be. 201. §-ában írt előfeltételeit, hogy beszerezte volna az ügyész indítványa alapján a Be. 203. §

(1)bekezdésében kötelezően előírt bírói engedélyt. A titkos adatszerzés eredménye csakis a Be. 206. §

(1)bekezdése alapján akkor használható fel bizonyítékként, ha az ügyész a titkos adatszerzés végrehajtásáról készített jelentést a nyomozati iratokhoz csatolja. Az elsőfokú bíróság azonban tudomásul vette a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóságának a 28/2003.bü. számú összefoglaló jelentéséhez csatolt telefon-lehallgatásokról készült kivonatot, de ehhez nem tisztázta, hogy a titkos adatszerzésnek egyáltalán helye volt-e a Be. 201. §

(1)bekezdése alapján, a bíróság ezt a Be. 203. §

(1)bekezdése szerint engedélyezte-e. E nélkül pedig a telefon-lehallgatások bizonyítékként való felhasználására nem kerülhetett volna sor. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a telefon-beszélgetésekről készült kivonatot az - ítélet

1. oldal
2. bekezdése - a bizonyítékok köréből kirekeszti. I.r. vádlottra vonatkozóan megállapította ugyan a bíróság, hogy
3. őszétől kezdve több személynek adott el általa ismeretlen forrásból beszerzett kábítószert, extasy tablettát, többek között tanú.1-nek, tanú.2-nek, tanú.3-nak. Arra vonatkozóan azonban semmiféle megállapítást nem tett, hogy ez a kereskedés mettől-meddig tartott. Ez a megalapozatlansági ok azonban a Be. 352.§

(1)bekezdésének a./ pontja alapján a tényállás kiegészítésével és helyesbítésével kiküszöbölhető volt. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a tényállást a Be. 352. §

(1)bekezdésének a./ és b./ pontja alapján az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette: I. A személyi rész tekintetében

1. I.r. vádlott a szabadlábra helyezését követően élettársi közösséget létesített és együtt nevelik és tartják az élettársának a 9 éves, előző kapcsolatából származó gyermekét.
2. A vádlott a szabadlábra helyezését követően munkaviszonyt létesített, majd négy hónap múlva kábelszerelőként újabb munkaviszonyt létesített és jelenleg is ott dolgozik (a munkaviszony megszűnéséről csatolt munkáltatói igazolás, a munkaszerződés és jellemzés).
3. I.r. vádlott édesanyja súlyos beteg, akinek gondozását az I.r. vádlott látja el (csatolva I.r. vádlott édesanyjára vonatkozó orvosi látlelet és orvosi igazolás). II. A tényállás körében
4. I. r. vádlott a vádbeli időszakot megelőző három hónapig adott el több személynek -tanú.1, tanú.2 és tanú.3 személyeknek - pontosan meg nem állapítható mennyiségű kábítószert, de a becsült mennyiség hatóanyagtartalma összességében a csekély mennyiség felső határát nem haladta meg (I. r. vádlott nyomozati vallomása, tanú.1, tanú.2 és tanú.3 nyomozati vallomásai Fővárosi Ítélőtábla, 1/2002 (VI.16.) Kollégiumi Állásfoglalása), továbbá a Fejér Megyei Főügyészség jelen vád tárgyává tett időszak. A vádlott a jelen ügyben történt tettenéréséig más személynek kábítószert nem adott át, korábbi tevékenységét mintegy 3 hónapig nem folytatta.
5. Az ítélet
6. oldal
7. bekezdését a másodfokú bíróság az alábbiak szerint pontosítja: A becsléssel meghatározandó kábítószer-mennyiség legkisebb hatóanyagtartalmának meghatározása nem az adott évi legkisebb hatóanyag-tartalma alapján, hanem az általános figyelembe vehető évek legalacsonyabb hatóanyag-tartalmát kell becsléssel meghatározni és nem kötelezően a BSzKI I-
8. számú mellékletében foglalt legalacsonyabb mennyiséget kell alapul venni, hanem ez csak általában iránymutató. A Fejér Megyei Bíróság erre vonatkozóan tehát azt a megállapítását, hogy a kérdéses kábítószerek becsült legkisebb mennyisége az adott év legkisebb hatóanyag-tartalma alapján számítandó ki, ez oly módon értendő, hogy a büntetőjogi felelősség elbírálásánál a bíróságnak figyelembe kell venni azon személyek vallomásait, akik a kábítószerből vásároltak és a rendelkezésre álló vagy nem álló bizonyítékok alapján a bíróságnak kell elbírálnia és határozatában elemeznie, hogy a büntetőjogi felelősség elbírálása szempontjából milyen hatóanyagtartalom vehető figyelembe. A Kollégiumi Állásfoglalásnak megfelelően általában a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet I-II. számú mellékletében foglalt legalacsonyabb hatóanyag-tartalmakkal, becsléssel és nem feltétlenül az elkövetéskori évnek megfelelő hatóanyagtartalmat lehet figyelembe venni abból a szempontból, hogy a vádlott terhére rótt kábítószer a csekély mennyiség felső határát, illetve a jelentős mennyiség alsó határát túllépte-e, hiszen a kábítószer országba kerülésének időpontja általában nem bizonyított. A fenti kiegészítésekkel a tényállás teljes egészében megalapozottá és felülbírálatra alkalmassá vált. Az irányadó tényállásból egyértelműen következik, hogy I. r. vádlott a vádbeli időszakot megelőző három hónapig bezáróan kábítószer kereskedést folytatott és nem kétséges a mennyiséget figyelembe véve sem, hogy a tettenéréskor lefoglalt jelentős mennyiségű kábítószert is kereskedési céllal szerezte meg. A jelenlegi ítélkezési gyakorlat szerint a Legfelsőbb Bíróság Bfv.III.261/2005/
9. számú iránymutató döntése alapján - figyelemmel az 5/
10. BJE. határozatában is kifejtettekkel - az azonos törvényi tényálláson belül szabályozott elkövetési magatartások természetes egységet képeznének. A tényállásbeli két elkövetési magatartás között azonban 3-4 hónapos időtartam telt el és ez a jelentős időköz nem alapozza meg az azonos akarat-elhatározásra való következtetést. A két cselekmény között kimutatható megszakításra figyelemmel a két elkövetési magatartás természetes egységkörébe vonására nem kerülhet sor. A vád tárgyává tett tényállásból egyértelműen következik, hogy I. r. vádlott a két elkövetési magatartást megszakítottan külön-külön akarat-elhatározással valósította meg, így ezért a két cselekmény nem természetes egységet, hanem halmazatot képez. Észlelte továbbá a másodfokú bíróság, hogy a Fővárosi Bíróság I. r. vádlott által a vádbeli időszakot megelőző három hónapig elkövetett cselekményt külön nem értékelte és figyelmen kívül hagyta a vád tárgyává tett magatartást, nevezetesen azt, hogy az I. r. vádlott különböző személyeknek az említett időszakban meg nem határozható mennyiségű kábítószert értékesített. A Fővárosi Ítélőtábla ezért ezt a vádbeli cselekményt a Btk. 282/A. § /1/ bekezdésének IV. fordulata szerinti és a /6/ bekezdés a./ pontjának minősülő csekély mennyiségű kábítószernek kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés vétségének minősítette. I. r. vádlottól a tettenéréskor a rendőri intézkedés során lefoglaltak három tasakban 296 darab kék „Szabadság szobor-3" extasy tablettát, amelynek hatóanyagtartalma 21,13 gramm MDMA volt, 0,33 gramm fehérport, amely 0,18 gramm Amfetamint tartalmazott, 38 darab fehér „1-02" elnevezésű 2,60 gramm hatóanyagtartalmú, 2 darab világoskék „play-boy-4" elnevezésű 0,48 gramm tömegű, és darab fehér kerek „BVZ-2" elnevezésű 0,27 gramm azaz összesen 0,33 gramm hatóanyagtartalmú fehér por, melyek összes hatóanyagtartalma 23,73 gramm volt, mely a jelentős mennyiség alsó határának 118,6 százaléka. Ebből a második tényállásból egyértelműen következik, hogy I. r. vádlott ezt a jelentős mennyiségű kábítószert ismeretlen körülmények között, ismeretlen személytől vagy személyektől szerezte meg, de ennek a kábítószer mennyiségnek vagy annak egy részének sem az átadására, sem az értékesítésének a megkezdésére nem került sor, tehát a súlyosabb megítélésű kereskedésre irányuló elkövetési magatartás kifejtése még meg sem kezdődött. Ha a kereskedést vennék alapul, akkor legfeljebb a kereskedésnek az előkészületéről lehetne szó, a jelenlegi ítélkezési gyakorlat szerint (BH.
12. számú jogeset), erre vonatkozóan azonban semmiféle bizonyíték konkrétan nem merült fel, az azonban kétségtelen, hogy a megszerzés befejezett ténye megvalósult. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűncselekményét a Btk.
13. § /1/ bekezdésének III. fordulata szerinti és a /2/ bekezdés d./ pontja szerint minősülő jelentős mennyiségű kábítószernek a megszerzéssel elkövetett befejezett formájaként minősítette a cselekményt. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság I. r. vádlottnál maradéktalanul feltárta, de az első- és a másodfokú eljárás közötti időben a vádlott személyi körülményeiben jelentős változás történt, amelyeket a másodfokú bíróság további enyhítő körülményként értékelt. Ezek alapján büntetéscsökkentő tényezőként értékelte, hogy a vádlott alapvetően változtatott az előző magatartásán, családot alapított, élettársi kapcsolatban él, egy kiskorú gyermek eltartásához hozzájárul, állandó munkaviszonnyal rendelkezik és a beteg édesanyját is támogatja. A Fővárosi Ítélőtábla a szabadságvesztés tartamának meghatározásakor abból indult ki, hogy az elkövetési tárgy a jelentős kábítószer-mennyiség határát nem számottevő mértékben haladta meg, az elkövetés óta jelentős az időmúlás és a cselekményének a jogi minősítése is enyhébb megítélésű bűncselekményre változott. Mindezekre figyelemmel a cselekmény tárgyi súlyához és a bűnösség fokához igazodó 2 év 6 hónapi börtönbüntetést is elégségesnek találta a Fővárosi Ítélőtábla azzal, hogy a vádlott esetében az utóbbi időben kialakult családi kapcsolataira, az enyhítő körülmények jelentős számára indokolt a Btk.
14. §

(2)bekezdésének b./ pontjában írt enyhítő rendelkezés alkalmazása. A Fővárosi Ítélőtábla I.r. vádlott esetében úgy látta, hogy a kiszabott börtönbüntetés elégséges és megfelel a Btk.

1. §-ában írt büntetési célnak is. Tekintettel arra, hogy a főbüntetés tartamát a másodfokú bíróság jelentősen enyhítette, így a közügyektől eltiltás mellékbüntetés enyhítése is arányosan a főbüntetéshez indokolt volt. Figyelemmel arra, hogy a Btk.
2. §

(1)bekezdésének b./ pontjára az adott esetben nem kerülhetett sor, mivel a szabadságvesztés büntetés a 3 éve nem haladja meg, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a szabadságvesztést a Btk.

1. § a./ pontja alapján börtönben rendelte végrehajtani. Az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására a Btk.
2. §

(1)bekezdése alapján került sor. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét I.r. vádlottal szemben a Btk. 372. §

(1)bekezdése alapján változtatta meg és az ítélet egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdése értelmében hagyta helyben. A jogorvoslati lehetőség kizárásra a Be. 386. §

(1)bekezdésére figyelemmel került sor. Budapest,

1. év október hó
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. s.k. a tanács elnöke Miszlayné dr. Lányi Éva s.k. előadó bíró Dr. Hrabovszki Zoltán bíró A Fejér Megyei Bíróság B.54/2005/
3. számú ítélete I.r. vádlott tekintetében a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.76/2006/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
5. év október hó
6. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: