A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.III.214/2011/6.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év június hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t : A kiskorú veszélyeztetésének bűntette és más bűncselekmények miatt N.A.L. ellen folyamatban volt büntetőügyben a Veszprém Megyei Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Veszprém Megyei Bíróság 1.Bf.470/2010/
- számú végzését annyiban változtatja meg, hogy a kényszergyógykezelés legfeljebb 5 (öt) évig tart. A felülvizsgálati eljárás során felmerült 4.150 egyszázötven) forint bűnügyi költséget az állam viseli. (négyezer- Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s N.A.L. terheltet a Veszprémi Városi Bíróság a
- március
- napján kelt 4.B.349/2009/
- számú ítéletével 2 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette, 2 rendbeli testi sértés bűntette és lopás vétségének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette, és elrendelte a terhelt kényszergyógykezelését. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő. N.A.L.
- április 10-én házasságot kötött B.Á.-val, amely házasságból
- február 10-én N.,
- szeptember 24-én pedig K. nevű gyermekei születtek. A házastársak kapcsolata megromlott egyrészt azért, mert a terheltnek munkahelyi problémái voltak, másrészt pedig azért, mert a terhelt édesanyjuk távollétében gyermekeivel kiabált, veszekedett. A családi kapcsolat megromlása miatt a terhelt
- augusztus 1jén B.-re költözött és zártosztályon pszichiátriai kezelés alatt állt, azonban felesége és gyermekei ez idő alatt is tartották vele a kapcsolatot.
- október 19-én a terhelt 19 óra tájban megérkezett a T.-n lévő közös lakásba, amikor már gyermekei aludtak, majd őket felkeltette, az udvaron rámolt, zajongott, így a gyerekek sem lefeküdni, sem aludni nem tudtak. A terhelt ezt a magatartását egészen
- október 23-ig folytatta. Ez idő alatt a terhelt N.N.-t bántalmazta, földre lökte, súlyosabb sérülése azonban a gyermeknek nem keletkezett. Ezen túlmenően a terhelt durván sértegette N. nevű gyermekét, anyját pedig trágár szavakkal illette a gyermekek előtt. A terhelt
- október 23-át követő távozása után egy héttel később ismét visszatért a lakásba, és gyermekeit ismét durván szidalmazta, amelynek következtében a gyerekek sírva menekültek az utcára. A terhelt végül is a lakásból elköltözött, majd
- január 19-én ismét megjelent a közös lakásban, amikor is a házastársa oda beengedte. Ezt követően házastársát trágár szavakkal illette, majd arcul ütötte, amelytől a sértett hátra esett, miközben a jobb lába maga alá fordult. A terhelt a sértett bántalmazását gyermekei előtt is folytatta, feleségét durván szidalmazta és közben a hátát rugdosta. A sértett megpróbált segítséget hívni, azonban ebben a terhelt a telefonzsinór kitépésével megakadályozta. Az N. nevű gyermek megpróbálta megakadályozni az édesanyja további bántalmazását, ezért hátulról a terhelt nyakába ugrott, azonban a terhelt lerázta magáról. Nem sokkal később a terhelt ismét ütlegelni kezdte a sértettet, azonban N. közéjük állt, hogy megakadályozza édesanyja bántalmazását, ám a terhelt több alkalommal a gyermeket is megütötte, majd haját megragadva, tarkóját hátra rántotta. Ezt követően a terhelt a felesége ellen fordult és ököllel több alkalommal megütötte, amelytől a sértett földre esett. Ezt látva a K. nevű gyermek is megpróbált közbe avatkozni, ám a terhelt őt is bár véletlenül megütötte, amivel sérülést nem okozott. A terhelt gyermekeit és feleségét is egyaránt trágár szavakkal illette, majd mindezt megelégelve N. egy kést ragadott, hogy édesanyja bántalmazásának véget vessen, és a terheltet meg akarta vele szúrni, azonban édesanyja ezt megakadályozta. Az eseményeknek a helyszínre érkező rendőrök vetettek véget. A bántalmazás következtében N.-né B.Á. nyolc napon túl gyógyuló, maradandó fogyatékosságot és súlyos egészségromlást eredményező sérülést szenvedett el. Ezen események után
- február 28-án 22 óra körüli időben a terhelt megjelent felesége nevelőapjának lakásában, majd a garázsajtóról levert két lakatot és megkísérelte eltulajdonítani a sértett 20.000 forintot meg nem haladó értékeit, amelyet a sértett megjelenése akadályozott meg, mivel a terhelt a helyszínről elmenekült. Az ítélet ellen a terhelt védője jelentett be fellebbezést kényszergyógykezelés elrendelése miatt, annak mellőzése végett. a A másodfokon eljáró Veszprém Megyei Bíróság a
- december
- napján jogerős 1.Bf.470/2010/
- számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság végzése ellen a terhelt javára a Veszprém Megyei Főügyészség a Be. 416.§
(1)bekezdés b) pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt, sérelmezve, hogy a másodfokú bíróság az elbíráláskor hatályban volt Btk. 74.§
(3)bekezdése alapján nem állapította meg a kényszergyógykezelés maximális tartamát. A Legfőbb Ügyészség a BF.665/2011. számú átiratában felülvizsgálati indítványt változatlan tartalommal fenntartotta. a A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a felülvizsgálati indítványban írtakkal egyezően nyilatkozott, míg a terhelt védője csatlakozva, a kényszergyógykezelés tartamának megállapítását indítványozta. határozott A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alapos. A Be. 416.§
(1)bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 91.§
(1)bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel. Az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság határozatának meghozatalakor a
- május
- előtt hatályos törvény alapján mentette fel a terheltet a terhére rótt bűncselekmények miatt emelt vád alól, és rendelte el a terhelt kényszergyógykezelését, mivel annak a Btk. 74.§
(1)bekezdésében felsorolt törvényi feltételei fennálltak. Az elsőfokú bíróság sem anyagi, sem eljárásjogi szabálysértést nem követett el, határozata minden tekintetben megfelelt az akkor hatályos Btk. 74.§-ában írt törvényi szabályozásnak, vagyis az általa elrendelt intézkedés a
(3)bekezdésben írtak szerint relatíve határozatlan tartamú volt. Ugyanakkor a másodfokú bíróság határozatának meghozatalakor - 2010. december 9-én - már hatályban volt a 2009. évi LXXX. törvény 25.§
(1)bekezdésével módosított Btk. 74.§
(3)bekezdése, amely a korábban határozatlan tartamú kényszergyógykezelést relatíve határozott tartamúvá alakította át. Ebből következően az elkövetéskor és az elbíráláskor a kényszergyógykezelés tartamát illetően eltérő törvényi rendelkezés volt hatályban, amely egyben azt is jelentette, hogy a másodfokú bíróságnak jogi indokolásában számot kellett volna adni a Btk. 2.§ának alkalmazásával kapcsolatos döntéséről. Figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság határozatának rendelkező részében a kényszergyógykezelés tartamát nem határozta meg, és indokolásában a Btk. 2.§ alkalmazhatóságát illetően nem foglalt állást, illetve az indokolásából ez nem állapítható meg, olyan törvénysértő mulasztást valósított meg, amely kizárólag felülvizsgálati eljárás keretében orvosolható. A másodfokú bíróság ugyanis az időközben bekövetkezett jogszabályi változásra, végzésének indokolásában még csak utalást sem tett, amelyből arra vonható következtetés, hogy határozatával - ellenkező adat hiányában - az elsőfokú ítélet határozatlan tartamban megállapított kényszergyógykezelését hagyta helyben. Erre viszont nem kerülhetett volna sor, ugyanis a 2010. május 1. napjával hatályba lépett Btk. 74.§
(3)bekezdése a cselekmény enyhébb elbírálására ad lehetőséget, mint az elkövetéskori törvény, hiszen a határozatlan tartam határozott idejűvé vált, így a módosítást követően az új jogszabály alkalmazása nem kerülhető meg. A Btk. 2.§-ának vizsgálatakor ugyanis a módosított Btk. 74.§
(3)bekezdése minden esetben enyhébb elbírálást eredményez, mivel az anyagi büntető jogszabályok esetleges hátrányosabb megváltozása esetén is a terheltet büntetőjogi következményként kizárólag a határozott idejű kényszergyógykezelés érheti, más súlyosabb joghátrányt nem szenvedhet el, még az intézkedés elrendelésére okot adó bűncselekmény büntetési tételének emelkedése esetén sem. Összességében tehát a büntető anyagi jog szabályainak megsértése, vagyis a kényszergyógykezelési tartam meghatározásának elmulasztása, törvénysértő intézkedés kiszabását eredményezte, ugyanis a cselekmény jogerős elbírálásakor az intézkedés határozatlan tartalommal már nem volt hatályban, így a Be. 416.§
(1)bekezdés b) pontjára alapított ügyészi felülvizsgálati indítvány minden tekintetben megalapozott. A kifejtett indokokra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú határozatot a Be. 427.§
(1)bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta és megállapította, hogy a terhelttel szemben elrendelt kényszergyógykezelés legfeljebb a kényszergyógykezelés elrendelésére okot adó, a Btk. 170.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(4)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntette büntetési tételének felső határáig, vagyis 5 évig tarthat, amely a kényszergyógykezelés foganatba vételének napjától számítandó. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 423.§
(5)bekezdése szerinti felülvizsgálat során nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amely a felülvizsgálattal megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményezte volna. A felülvizsgálati eljárás során felmerült bűnügyi költséget a Be. 429.§
(1)bekezdése alapján az állam viseli. A fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 3.§-ának
(4)bekezdésén, illetve a 416.§-a
(4)bekezdésének b) pontján, továbbá a 418.§-a
(3)bekezdésén és 421.§-ának
(2)-
(3)bekezdésén alapszik. Budapest,
- június
- Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Demeter Ferencné s.k. bíró. A kiadmány hiteléül: írnok MV