Kfv.37649/2009/6 – Kúria

Kfv.IV.37.649/2009/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Nagy István Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a Fejér Megyei Rendőrfőkapitányság Rendészeti Igazgatóság /8000 Székesfehérvár, Deák F. u. 2./ alperes ellen igazgatásrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fejér Megyei Bíróság

1. április
2. napján kelt 21.K.22.629/2008/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fejér Megyei Bíróság 21.K.22.629/2008/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az elsőfokú hatóság a vezetési és pihenőidőre vonatkozó rendelkezések megsértése miatt a felperest - mint teherfuvarozó vállalkozót - 2.950.000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 07000-442/66/
6. számú,
7. szeptember
8. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését, szükség esetén az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes határozata sérti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
9. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./
10. §-át, a tényállás- tisztázási kötelezettség tekintetében. Ennek hiányossága miatt ténybelileg és jogilag megalapozatlan a határozat. Előadta, hogy a munkavállaló nem kapott jogellenes utasítást. A felperes többször is felhívta a figyelmét a jogszabályok betartására; az ide vonatkozó közösségi rendeletek tartalmáról oktatásban részesült. A munkavállaló a felperes tudta nélkül, és figyelmeztetése ellenére szegte meg a jogszabályokat. Ennek megfelelően jogszabálysértő az alperes határozata a szállítási vállalkozó felelősségének megállapítása miatt. Nem vitatta a felperes, hogy az adatlapokból megállapítható a szabályszegés, azonban semmilyen adat, illetőleg bizonyíték nem áll rendelkezésre, hogy erre milyen körülmények között került sor. Előadta, hogy miután a gépjárművezető a munkáltató utasítása ellenére cselekedett, ezért rendkívüli felmondással elbocsátotta. Hivatkozott az 561/
11. EK rendelet /a továbbiakban: EK rendelet/ III. fejezet
12. cikkének azon kitételére, hogy amennyiben a munkáltató az ellenőrzési és oktatási kötelezettségének eleget tesz, úgy mentesülhet a gépjárművezető által elkövetett szabálysértések miatti felelősség alól. A megyei bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes lényegében azt vitatta, hogy a gépjárművezető által elkövetett szabálysértésért ő a felelős. Az eljáró hatóságok a felperes - mint szállítási vállalkozó (fuvarozó) - felelősségét az EK rendelet III. fejezet
13. cikk /2/ és /3/ bekezdésére alapították. A /3/ bekezdés értelmében a szállítási vállalkozás felelős a vállalkozás járművezetői által elkövetett szabálysértésekért akkor is, ha a szabálysértést egy másik tagállam, vagy harmadik ország területén követték el. Az EK rendelet előírásainak ismertetését követően a megyei bíróság megállapította, hogy ezekből következően a szállítási vállalkozás ugyan szűk körben, de kimentheti magát a felelősség alól, azonban a bizonyítás őt terheli. A bizonyítás jelen esetben az /1/ és /2/ bekezdésben foglaltak bizonyítása lehet, ezen belül is elsősorban annak igazolása, hogy a szállítási vállalkozó úgy szervezte meg a járművezető munkáját, hogy meg tudjon felelni az EK rendeletnek. Ennek eszköze, hogy megfelelő utasításokkal - pl. útvonalterv, pihenési idő kijelölése - látja el a gépjárművezetőt, majd a fuvarfeladat teljesítése után ellenőrzi munkáját, így az utasítások betartását is. Amennyiben pedig azok nem kerültek betartásra, úgy a szükséges intézkedéseket megteszi. A felperes utóbb ugyan csatolt útvonaltervet, azonban ezt a bizonyítékot a megyei bíróság önmagában nem tudta elfogadni, tekintettel arra, hogy sem a fellebbezésben, sem pedig a keresetlevélben ezt a bizonyítékot a felperes nem csatolta; ugyanakkor a számítógépes programmal az utóbb is kinyomtatható. A gépjárművezető az ellenőrzés során szintén nem adott át útvonaltervet az eljáró hatóságnak, és arra nem is hivatkozott. Az oktatási tevékenységgel összefüggésben a felperes által benyújtott - a gépjárművezető részére összeállított jogszabályok felsorolását tartalmazó lapot, értesítést a bíróság a szükséges oktatás körében ugyancsak nem találta elegendő bizonyítéknak; azzal ugyanis nem lehetett eredménnyel bizonyítani, hogy a felperes milyen rendszerességgel tart oktatást, milyen tematika szerint, és azon a gépjárművezető valóban részt vett-e. A megyei bíróság a per eldöntése során a felperes ellenőrzési tevékenységének tulajdonított kiemelkedő jelentőséget. Figyelemmel volt arra, hogy a felperes úgy nyilatkozott: a szabálysértéseket észlelte, azonban megállapítható volt, hogy ezzel összefüggésben semmilyen hathatós intézkedést nem tett. A megyei bíróság álláspontja szerint már az első eredménytelen figyelmeztetés után olyan lépéseket kellett volna tennie a vállalkozónak, hogy elkerülhető legyen, hogy a nemzetközi közúti fuvarozásban olyan gépjárművezető vegyen részt, aki a munkáltatói utasításokat, és ezzel a közösségi szabályok betartását folyamatosan és jelentősen megszegi. Az ellenőrzésnek az okiratokkal bizonyítható, ilyen nagy mértékű hiányát semmilyen módon nem ellensúlyozhatta volna sem a vállalkozó feleségének, sem pedig gépjárművezető alkalmazottjának tanúkénti meghallgatása, emiatt a megyei bíróság az ő meghallgatásukra vonatkozó bizonyítási indítványt a Pp.
14. § /4/ bekezdése alapján mellőzte. Ugyancsak alkalmatlannak találta a megyei bíróság a bizonyításra a felperes által becsatolt telefonhívási jegyzéket. Azt sem az alperes, sem a megyei bíróság nem vitatta, hogy a felperes a gépjárművezetővel telefonon folyamatosan tartotta a kapcsolatot, de hogy ez milyen utasításokat tartalmazott, azt nem bizonyíthatta. Hangsúlyozta a megyei bíróság, hogy amennyiben eredménytelen volt a felperesi vállalkozó szóbeli utasítása, úgy a gépjárművezető mulasztása miatt az EK rendeletben foglalt szabályozás megtartása érdekében hatékony intézkedést kellett volna tenni; azonban a felperes lényegében a gépjárművezető munkaviszonyát csak akkor szüntette meg, amikor az elsőfokú bírságot kiszabó határozatot megkapta. Figyelemmel volt a megyei bíróság a felperes azon nyilatkozatára is, miszerint amennyiben tudta volna, hogy a gépjárművezető szabálysértése miatt kiszabható bírságot neki kell megfizetnie, abban az esetben már korábban hatékony lépéseket tett volna. Mindezek alapján a megyei bíróság megállapította, hogy az alperes határozata nem volt jogszabálysértő. A felperes az EK rendelet III. fejezet
15. cikk /3/ bekezdésében foglalt bizonyítási lehetőségen belül nem tudott olyan bizonyítékokat - elsősorban okiratokat - csatolni, amelyek alapján a megyei bíróság azt állapíthatta volna meg, hogy a gépjárművezető által elkövetett szabályszegésekért a felperest ésszerűen nem lehetett felelősnek tekinteni. A tényállás alapját képező bizonyítékok alapján a felperes okszerűen nem tudta kimenteni felelősségét. Ezzel szemben elsősorban a felperes személyes nyilatkozata alapján éppen az volt megállapítható, hogy a vállalkozó nagyvonalúan kezelte az EK rendelet szabályainak betartását - ezen belül is különösen a gépjárművezető tevékenységének ellenőrzését -, és a mulasztások miatt szükséges intézkedések megtételét. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta; másodlagosan kérte a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp.
16. § /1/ bekezdését, mivel a bíróság nem tett eleget tényállás-megállapítási kötelezettségének, és a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül és logikátlanul mérlegelte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp.
17. § /2/ bekezdése és
18. § /2/ bekezdése értelmében felülvizsgálati eljárás során kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható. Ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást, vagyis azt sérelmezi, hogy a bíróság a tényállást a Pp.
19. §-ának megsértésével állapította meg, a jogerős ítélet érintésének csakis akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte; ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A Pp.
20. §-a szerinti szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás - ha az nem iratellenes vagy logikátlan - felülvizsgálata nem lehet eredményes, a felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek nincs helye; nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság minden rendelkezésére állt bizonyítékot értékelt és mérlegelt egyenként és összességükben, összevetette azokat egymással, és az abból levont jogkövetkeztetése minden tekintetben helytálló, okszerű és logikus. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy helyesen mutatott rá a megyei bíróság arra, hogy az EK rendelet III. fejezet
21. cikkének /3/ bekezdése lehetőséget biztosít a szállítási vállalkozásnak a felelősség alóli mentesülésre, e körben azonban a bizonyítási teher a fuvarozót terheli. Ugyanakkor a közigazgatási perekben is irányadó a Pp.
22. § /1/ bekezdése, tehát a keresettel támadott határozatok jogszabálysértő voltának bizonyítása a felperes feladata. Megalapozottan, a rendelkezésre állt bizonyítékokkal teljes mértékben összhangban állapította meg a megyei bíróság, hogy a felperes bizonyítási kötelezettségének nem tett olyan mértékben eleget, amely a felülvizsgált határozatok hatályon kívül helyezését megalapozhatta volna. Tekintettel arra, hogy a felperes - mint fuvarozó - a felelősség alól magát kimenteni eredményesen nem tudta, jogszerűen került sor vele szemben a közigazgatási bírság kiszabására. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság ítéletében jogszerű, logikusan megokolt és megalapozott indokát adta döntésének, az ítélet indokolása a Pp.
23. § /1/ bekezdésében foglalt követelményeknek is megfelelt. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályt nem sértette meg, ezért azt a Pp.
24. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban az alperesnek igazolt perköltsége nem merült fel, ezért arról a Legfelsőbb Bíróságnak rendelkeznie nem kellett. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp.
25. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
26. § /1/ bekezdése értelmében, a 6/
27. /VI. 26./ IM rendelet
28. § /2/ bekezdésének megfelelően kötelezte. Budapest,
29. április
30. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Patyi András sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő