Szegedi Ítélőtábla Bf.I.79/2011/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden,
- június
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: A testi sértés bűntettének kísérlete miatt vádlott (neve) ellen indított büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
- január
- napján kihirdetett 8.B.301/2010/
- számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint: A vádlott börtönének tartamát 4 (négy) év 9 (kilenc) hónapra, a közügyektől eltiltását 4 (négy) évre s ú l y o s b í t j a. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja. Kötelezi a vádlottat a fellebbezési eljárás során felmerült 9.000.- (kilencezer) forint bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra az állam javára. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság (vádlott neve) vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt - mint különös visszaesőt - 3 év 6 hónap börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A vádlott két korábbi ügyében alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült 114.800.- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentettek be: Az ügyész a vádlott terhére súlyosítás, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása, majd a fellebbviteli eljárásban a közügyektől eltiltás tartamának súlyosítása érdekében is. Fellebbezett a vádlott elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhébb minősítés és a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. Az ítélőtábla a fellebbezések közül az ügyész fellebbezését ítélte alaposnak. Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor az ügyben
- december
- napján tartott tárgyaláson ismertette a nyomozati iratok I/
- szám alatt található rendőri jelentés (sértett neve) és (tanú neve) tanúk vallomását tartalmazó részét (
- számú jegyzőkönyv
- oldal
- bekezdés). A Be.
- §
(1)bekezdése értelmében a nyomozó hatóság tagja az általa végzett nyomozási cselekményről - ha az ügyész másképp nem rendelkezik -jegyzőkönyv helyett jelentést készíthet. A gyanúsított és a tanú kihallgatásáról, illetőleg a szembesítésről jelentés nem készíthető. Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy a fenti jelentés a sértett és a tanú vallomására vonatkozó részében törvénysértően beszerzett bizonyíték. Az ítélőtábla az eljárási szabálysértést akként küszöbölte ki, hogy a fentiekben megjelölt jelentés részletet a bizonyítékok köréből kirekesztette. Eljárási szabályt sértett továbbá az elsőfokú bíróság, amikor az ügyben 2011. január 21. napján tartott tárgyaláson a jegyzőkönyv tanúsága szerint (szakértő neve) igazságügyi nyomszakértő vonatkozásában meghallgatását megelőzően nem tisztázta, hogy vele szemben fennáll-e valamilyen kizáró ok (32. jegyzőkönyv 6. oldal 4 bekezdés). A Be. 110. §
(1)bekezdése értelmében a szakvélemény szóbeli előadása előtt meg kell állapítani a szakértő személyazonosságát és tisztázni kell, hogy nincs-e vele szemben kizáró ok. Egységes a bírói gyakorlat, hogy ezen eljárási szabálysértés nem eredményezi azt, hogy az eljárt szakértő által készített szakvélemény, illetve annak a tárgyaláson adott szóbeli kiegészítése ne lenne bizonyítékként értékelhető (BH
- évi
- számú jogeset). Tekintettel arra, hogy ez az eljárási szabálysértés Bf.I.79/2011/
- az ítélet érdemére nem volt kihatással, ezért az ítélőtábla csupán annak megállapítására szorítkozott. *** A másodfokú bíróság az iratok egybehangzó adatai alapján - figyelemmel a Be.
- §
(1)bekezdés a) pontjára - az első fokú ítélet tényállását az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: A vádlott előéletében harmadikként felhívott elítélés alapjául szolgáló bűncselekmény elkövetési ideje helyesen:
- május
- A
- alatt felhívott elítélés elkövetési ideje helyesen:
- március
- A vádlott
- pontban írt szabadságvesztés büntetéséből engedélyezett feltételes szabadság
- november
- napján és a
- pontban írt szabadságvesztés büntetésből engedélyezett feltételes szabadság
- március
- napján járt volna le. A hasüreg megnyílása közvetett, míg a belek megsértése közvetlen életveszélyt eredményezhetett volna. (sértett neve) sértett a vádlottnak megbocsátott. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, azt az ítélőtábla a fenti kiegészítésekkel, illetőleg helyesbítésekkel határozatának alapjául elfogadta. Az első fokú ítélet megalapozottságát nem érintette az ítélőtábla által eszközölt bizonyíték kirekesztés sem. *** A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott felmentését célzó fellebbezés a bizonyítékok mérlegelése ellen irányul. Azt sérelmezi, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott tagadásával szemben a terhelő bizonyítékokat, így a szemtanú és a sértett vallomását, valamint az orvosi adatokat elfogadva, a vádlott védekezését elvetve bűnösségét a terhére rótt bűncselekményben megállapította. A vádlott védője hivatkozott arra, hogy a vádlott és a sértett között nem volt semmilyen konfliktus a vádbeli napon. Ennek ellentmond az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás, mely szerint (vádlott neve) vádlott és (sértett neve) sértett között szóváltás alakult ki amiatt, hogy a vádlott által megrendelt és kifizetett tűzifát a sértett késve szállította le. Ezen szóbeli vitát követően ment ki a konyhába egy késért és ezzel szúrta meg a sértettet két alkalommal a vádlott. A védő arra is hivatkozott, hogy teljesen életszerűtlen a sértett azon állítása, mely szerint az őt ért szúrásokat nem is észlelte. Ezzel összefüggésben a sértett határozottan állította, hogy amikor a vádlott édesanyja lakására érkezett, rajta sérülés nem volt, majd amikor távozott az utcán senkivel nem találkozott. Amikor pedig hazaérkezett, hozzátartozóinak beszámolt arról, hogy a vádlott megszúrta őt. A megállapított tényállás szerint a sértett erősen ittas állapotban volt a cselekmény idején, az pedig köztudott tény, hogy az ittas állapotban lévő személyek a sérüléseiket, az ezzel járó fájdalmat teljesen másképpen élik meg, mint a józan emberek. A fentieken túl a sértett előadását mindenben alátámasztotta (tanú neve) tanú vallomása, aki a tényállásban foglaltakkal egyező vallomást tett. Az elsőfokú bíróság a szükséges körben lefolytatta a bizonyítást, az így beszerzett bizonyítékokat értékelve részletesen számot adott arról, hogy a cselekmény kapcsán milyen bizonyítékokat fogadott el, illetőleg milyen tényekből következtetett a vádlott bűnösségére. E körben kifejtett álláspontja logikus és mindenben megfelel az iratokban rögzítetteknek. Azt a másodfokú bíróság is osztotta. A bizonyítékok értékelése az azokat közvetlenül észlelő elsőfokú bíróság feladata. Megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban a bizonyítékok eltérő értékelésére nem kerülhet sor, így a tényállást támadó és kizárólag a bizonyítékok mérlegelése ellen irányuló fellebbezés eredményre nem vezethetett. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a megalapozott tényállás alapján a vádlott bűnösségére következtetett, a vádlott cselekményét pedig a törvénynek megfelelően minősítette. Az csak annyiban szorul pontosításra, hogy a testi sértés a Btk.
- §
(6)bekezdés - helyesen -
- fordulata alapján minősül súlyosabban (BKv.
- számú kollégiumi vélemény 3.a) pontja). A minősítést illetően utal arra az ítélőtábla, hogy az életveszélyt okozó testi sértés bűntette vegyes bűnösségű bűncselekmény. Ilyen értelemben külön kell vizsgálni a testi sérülés okozása vonatkozásában, illetőleg a bekövetkezett sérülés vonatkozásában a vádlott szándékát. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az elkövetés eszközére, a szúrások, metszések intenzitására, a bántalmazott testtájékra, valamint a sérülések helyére Bf.I.79/2011/
- és jellegére figyelemmel megállapította, hogy a testi sérülés okozására a vádlott szándéka kiterjedt. Ugyanakkor - osztva az ügyészség álláspontját - tévedett az elsőfokú bíróság, amikor e vonatkozásban azt állapította meg, hogy a vádlott eshetőleges szándékkal okozta a sértett sérüléseit. Az általános élettapasztalat szerint ugyanis a kés, mint elkövetési eszköz önmagában is testi sérülés okozására alkalmas. Ebből következően az ítélőtábla álláspontja az, hogy a vádlott egyenes szándékkal okozta a sértett sérüléseit. Ugyanakkor nem tévedett, hogy az életveszélyes sérülés bekövetkezésére kizárólag a vádlott eshetőleges szándéka terjedt ki, abba belenyugodva cselekedett. Mindezekre figyelemmel tehát az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményét a törvénynek megfelelően minősítette, így enyhébb minősítés, könnyű testi sértés vétségének megállapítása szóba sem jöhet. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények kiegészítésre és helyesbítésre szorulnak: Tekintettel arra, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróságtól eltérően a sérülés okozása tekintetében egyenes szándékot állapított meg, ezért az eshetőleges szándékot az enyhítő körülmények köréből mellőzte, mert az csupán az eredményre terjed ki, amely a bírói gyakorlat szerint nem enyhítő körülmény. A tényállás kiegészítésére figyelemmel az ítélőtábla a vádlott javára további enyhítő körülményként értékelte a sértetti megbocsátást. Az elsőfokú bíróság a büntetést a különös visszaeső vádlottal szemben szabta ki. Erre figyelemmel az ítélőtábla mellőzte a súlyosító körülmények közül a különös visszaesői minőséget, figyelemmel arra, hogy e körülmény kétszeres értékelését jelentené, ha az súlyosító körülmény is lenne. Ugyanakkor tovább súlyosít, hogy a vádlott jelen cselekményét röviddel szabadulása után valósította meg. Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülményekre, valamint arra figyelemmel, hogy a vádlott korábban hasonló jellegű bűncselekményt valósított meg és e bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság alatt követte el jelen bűncselekményét az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetés enyhe. Különös tekintettel arra is, hogy a törvény a különös visszaeső vádlott esetében 2-12 évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti a cselekményt, a másodfokú bíróság a vádlott főbüntetését 4 év 9 hónapra, míg mellékbüntetését 4 évre súlyosította. A kifejtettekből következik, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezések közül az ügyész fellebbezését alaposnak ítélve az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
- §
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az ítélőtábla a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a Btk. 99. §
(1)és
(2)bekezdése alapján beszámította. A fellebbezési eljárás során a kirendelt védő díjával 9.000.- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére a vádlottat a Be. 381. §
(1)bekezdése és a Be. 338. §
(1)bekezdése alapján kötelezte. Szeged,
- június
- Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke Sefta Márta dr. s.k. a tanács tagja, előadó Dr. Harangozó Attila s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.79/2011/
- számú, illetve a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 8.B.301/2010/
- számú ítéletének, jelen ítélettel meg nem változtatott része,
- június
- napján jogerős és végrehajtható. Szeged,
- június
- Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke