Pfv.20607/2010/4 – Kúria

Pfv.II.20.607/2010/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Horváth Veronika ügyvéd által képviselt felperesnek alperes ellen gyermekelhelyezés iránt a M. Városi Bíróságon 2.P.20.483/
2. számon megindított és a Somogy Megyei Bíróság 1.Pf.21.762/2009/
3. számú részítéletével befejezett perében az említett számú jogerős határozat ellen a felperes részéről
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő r é s z í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. I n d o k o l á s A peres felek
5. május 24-én kötöttek házasságot.
6. július 7-én született M. utónevű gyermekük. Kapcsolatuk a gyermek születését követően rövid időn belül megromlott.
7. októberében a felperes az alperest tettlegesen bántalmazta, ekkor az alperes a gyermekkel együtt édesanyja T.i lakásába költözött, rövid különélés után azonban az életközösséget helyreállították. Utolsó közös lakóhelyük a M. alatti ingatlan volt. A felek házassága az életközösség helyreállítását követően sem vált harmonikussá, gyakoriak voltak a viták, nézeteltérések, döntően amiatt, hogy a felperes sérelmezte az alperes költekező életmódját, azt, hogy a közös kiadásokhoz csak kis mértékben járul hozzá, pénzkezelése sok kívánnivalót hagy maga után, gyakran halmoz fel adósságot, amit többnyire a felperes egyenlít ki helyette. Az együttélés időszakában az alperes kórházban dolgozott három műszakos beosztásban, emellett K-n tanfolyamra járt, szabadidejében pedig különböző ügynöki tevékenységeket folytatott. A közös gyermek neveléséből, gondozásából ezért a felperes az átlagosnál nagyobb részt vállalt.
8. augusztusában a felperes tudomást szerzett arról, hogy az alperes egy évi közös költséget nem fizetett ki és tetemes mértékű egyéb adósságot is felhalmozott. Ezt a felperes az alperes szemére vetette, majd szóváltást követően az alperest tettlegesen bántalmazta. Ennek következtében az alperes sérüléseket szenvedett. A bántalmazás miatt a felperes
9. augusztus 7-én T.re költözött az édesanyjához, elköltözési szándékát közölte a felperessel, aki segítségére volt abban, hogy ő és a gyermek ingóságait T.re szállítsák. Az alperes ugyanakkor nem közölte a felperessel, hogy elköltözési szándéka végleges. Azt követően, hogy az alperes a gyermekkel édesanyja T. alatti szoba, konyhás ingatlanába költözött, a felperes a gyermeket meglátogatta ezen a címen, de az alperes is járt M.ban M.val.
10. szeptember 13-án az alperes ismételten M.ba jött a gyermekkel együtt. Amíg hivatalos ügyeit intézte, a felperes a gyermekkel szüleihez távozott és a közös lakás bejárati ajtaján a zárat kicserélte. Tartózkodási helyéről az alperest nem tájékoztatta.
11. október 5-én a bíróság a kiskorú gyermeket ideiglenes intézkedéssel az alperesnél helyezte el és szabályozta a felperes és a gyermek közötti kapcsolattartást is. A felperes a végzésnek megfelelően a gyermeket átadta az alperesnek, a kapcsolattartás pedig a bírósági határozatnak megfelelően alakult. Amióta az alperes T.ön él, a gyermekről való gondoskodásában az édesanyja, valamint nagykorú testvére van segítségére, akik az alperes munkahelyi elfoglaltsága esetén a gyermeket óvodába viszik, illetve onnan elhozzák, szükség esetén a felügyeletét is ellátják. A felperes keresetében a házasság felbontását kérte, a M. utónevű gyermek nála történő elhelyezését és törvényes mértékű tartásdíjat is. A felperes a keresetében arra hivatkozott, hogy az alperessel a kapcsolata felesége pazarló, felelőtlen gazdálkodása miatt romlott meg, mely alkalmatlanná teszi őt a kiskorú gyermek gondozására. Az alperes saját érdekeit a gyermek érdekei elé helyezi, az együttélés során is döntően a felperes gondoskodott a gyermek szükségleteinek kielégítéséről. Az alperes a közös gyermeket a felperes beleegyezése nélkül, annak ellenére vitte magával, hogy a gyermek ragaszkodik régi, megszokott környezetéhez. Az alperes elfoglaltsága pedig azt eredményezi, hogy a gyermek nevelését teljes mértékben az anyai nagymama látja el. Az alperes a házasság felbontását nem ellenezte, a gyermekelhelyezésre vonatkozó felperesi kereset elutasítását kérte, egyidejűleg viszontkeresetet terjesztett elő M. nála történő elhelyezése és a felperes tartásdíj fizetésére kötelezése iránt. Kérte a kapcsolattartás szabályozását is. Az alperes arra hivatkozott, hogy a házasság a felperes rendszeres és nagymértékű alkoholfogyasztása miatt romlott meg. A felperes az alkohol hatására agresszívvá válik, emiatt az alperest a házassági életközösség fennállása több alkalommal tettlegesen bántalmazta. Az alperes
12. októberi és
13. augusztusi elköltözése is a tettlegesség következménye volt. Az alperes szerint a felperes pszichés problémái miatt is alkalmatlan a gyermek gondozására. Ennek következtében munkaköre ellátására alkalmatlanná vált, nyugdíjazására került sor. Az alperes állította, hogy a gyermek nevelésére alkalmas, ebben közvetlen hozzátartozóitól is segítséget kap. Lakáskörülményei pedig a tervezett ingatlanbővítéssel meg fognak oldódni. Az elsőfokú bíróság 1.P.20.325/2007/
14. számú ítéletével a felek házasságát felbontotta. A
15. július 7-én született M. utónevű gyermeküket a felperesnél helyezte el, kötelezte az alperest a gyermek átadására, valamint
16. augusztus 1-től kezdődően havi 13.000 forint gyermektartásdíj megfizetésére. Szabályozta az alperes és a kiskorú gyermek közötti kapcsolattartást is. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként a gyermekelhelyezésre vonatkozóan azt állapította meg, hogy az alperes nem bizonyította kétséget kizáróan, hogy a kapcsolat megromlásához a felperes italozó életmódja, ebből eredő agresszivitása vezetett volna. Azt ugyanakkor a felperes is elismerte, hogy az életközösség fennállása alatt az alperest két alkalommal bántalmazta. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor azt is megállapította, hogy a felperes részéről megnyilvánuló tettlegesség az alperes felelőtlen gazdálkodására adott válaszreakció volt. Az elsőfokú bíróság szerint a perben bizonyítást nyert, hogy a felek együttélésének időszakában a felperes tevékenyen részt vett a gyermek nevelésében, nem kizárólag akkor, amikor azt az alperes munkabeosztása szükségessé tette, hanem akkor is, amikor az alperesnek lehetősége lett volna a gyermekkel való foglalkozásra, ami túlnyomó részt a felperesre hárult, aki saját munkaidő beosztását a gyermek igényeihez igazította. A gyermek elhelyezéséről való döntés során az elsőfokú bíróság azt is kellő súllyal értékelte, hogy az alperes a gyermek érdekét figyelmen kívül hagyva vitte őt magával megszokott környezetéből, nem mérlegelte, hogy ez a változás a gyermek további fejlődésére milyen hatással lehet. A kislány még most is ragaszkodik a régi, M. környezetéhez, ezt tekinti lakóhelyének. Az elsőfokú bíróság tekintettel volt arra is, hogy a felperes lakáskörülményei kedvezőbbek az alperesénél, ahol a szoba-konyhás lakásban három felnőtt és egy gyermek él. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perben az alperes nem bizonyította, hogy a felperest pszichés állapota alkalmatlanná tenné a kiskorú gyermek nevelésére. A felperes ugyan megváltozott egészségi állapota miatt a hivatásos rendőri szolgálatra alkalmatlanná vált,
17. decembere óta nyugdíjas, nem nyert ugyanakkor igazolást, hogy ezen megváltozott egészségi állapot mögött pszichikai eredetű megbetegedés állna, ami alkalmatlanná tenné a felperest a gyermek nevelésére. A felperes erre vonatkozóan csak ambuláns lapot csatolt és a perben kirendelt pszichológus szakértő sem tett említést a felperes pszichés megbetegedéséről, kedélyállapotát lényegesen befolyásoló megbetegedéséről. A kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság a gyermeket a felperesnél helyezte el, akihez - a szakértői vélemény szerint - a gyermek egyébként is erősebben kötődik. A Somogy Megyei Bíróság 1.Pf.21.340/2008/
18. számú végzésével a gyermek elhelyezésével kapcsolatban az ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság megállapította, hogy ebben a körben az elsőfokú bíróság elmulasztotta a tényállás teljes körű felderítését, ugyanis a pszichológus szakértői vélemény megszületését követően az alperes a felperes pszichés állapotára vonatkozóan ambuláns kezelési lapot csatolt, ami a felperes paranoid személyiségzavarát, enyhe depressziós állapotát rögzítette. Ezt az elsőfokú bíróság nem bocsátotta a perben eljárt igazságügyi pszichológus szakértő rendelkezésére, nem hívta fel ezzel összefüggésben szakértői véleményének kiegészítésére. A megismételt eljárásban a szakértőt nyilatkoztatni kell a pszichiátriai ambuláns lap tartalmára vonatkozóan, a felperes kezelőorvosát is meg kell hallgatni és ennek függvényében kell dönteni esetlegesen pszichiáter szakértő kirendeléséről. Mindezen adatok feltárását követően dönthető csak el, hogy a felperes mennyiben alkalmas a kiskorú gyermek nevelésére. A megismételt eljárás során a felperes keresetét, alperes pedig a viszontkeresetét fenntartotta. A felperes továbbra is arra hivatkozott, hogy a gyermek megfelelő fejlődése az alperesnél - elsősorban felelőtlen gazdálkodása, három műszakos munkaidő beosztása, továbbá szűkös anyagi és lakáskörülményei miatt - nem biztosított. Állította, hogy az alperes nem tölt elegendő időt a gyermekkel, vele gyakran az alperes édesanyja foglalkozik. Kijelentette, hogy a pszichés problémáira vonatkozó orvosi iratokból a valós egészségi állapotára vonatkozóan következtetni nem lehet, a betegség diagnosztizálására kizárólag azért volt szükség, hogy ezzel a nyugdíjazását elősegítse. Az alperes változatlanul állította, hogy a felperest alkoholfogyasztása és pszichés zavarai alkalmatlanná teszik a gyermek nevelésére. Időközben a felperessel szemben ittas járművezetés vétsége miatt büntetőeljárás volt folyamatban, a felperes mentális betegségére vonatkozóan pedig az alperes kizártnak tartotta, hogy mindennemű tünet hiányában, csak a szolgálatra alkalmatlanság megállapítása céljából az orvosszakértői bizottság depressziót és paranoid személyiségzavart diagnosztizáljon. Az alperes azt is előadta, hogy időközben munkahelyet változtatott, jelenleg ápolónőként dolgozik. Édesanyjától elköltözött, ingatlant bérel, ahol kiskorú gyermekével él. Vagyoni helyzete is rendeződött. Arra is hivatkozott, hogy a gyermek új környezetébe beilleszkedett, azt megszokta, egy újabb környezetváltozás éppen az iskolai tanulmányok megkezdése előtt kedvezőtlen hatású lenne. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek M. utónevű gyermekét (ismételten) a felperesnél helyezte el. Kötelezte az alperest, hogy a gyermeket az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül - személyes használati tárgyaival együtt - adja át a felperesnek. Az alperest tartásdíj fizetésére kötelezte, szabályozta a gyermek és az édesanya közötti kapcsolattartást is. A megismételt bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes lakáskörülményei változatlanul kedvezőbbek az alpereséinél. Az alperes ugyan bérelt ingatlanba költözött, de az új lakás is csak szoba-konyhás, kis alapterületű, ugyanakkor az alperes jövedelmének jelentős részét igénybe veszi a lakhatás biztosítása, három műszakos munkaidő beosztása következtében nem tudja a gyermek felügyeletét folyamatosan ellátni, abban édesanyja segítségére szorul. A felperes ezzel szemben nyugdíjas, időbeosztását a gyermek igényeihez tudja igazítani, a gyermekkel folyamatosan személyesen tud foglalkozni. Az alperes által már korábban és jelen perben is hangoztatott alkoholizáló felperesi életvitelt az elsőfokú bíróság továbbra sem találta kétséget kizáróan bizonyítottnak. A felperest ugyan a bíróság a
19. október 1-jén történt közepes fokú alkoholos befolyásoltság alatti gépjárművezetése miatt pénzbüntetésre ítélte és 1 év 6 hónapra eltiltotta a közúti járművezetéstől, azonban az elsőfokú bíróság szerint ebből nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a felperes rendszeresen ittas állapotban vezetne és továbbra sem áll rendelkezésre az alperesi állításon kívül adat a felperes alkoholizáló életmódjára. Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság útmutatásának megfelelően tanúként kihallgatta a felperes pszichiátriai betegségeit diagnosztizáló orvosokat, továbbá elrendelte a perben a korábban beszerzett igazságügyi pszichológusi szakvélemény kiegészítését. Dr. Cs.I., aki a felperest a BM kórházban vizsgálta, előadta, hogy a BM dolgozók nyugdíjazásához kapcsolódóan a felpereshez hasonló vizsgálatokat tömegesen végeztek a perbeli időszakban. Az iratokból, az alkalmazott gyógyszerek mennyiségéből megállapítható, hogy a felperes hangulatzavara, szorongása kezelhető volt és nem jelentett tartósan fennálló súlyos állapotot. A felperest a M. Pszichiátriai Gondozóban vizsgáló dr. F. M. pedig egyértelműen akként nyilatkozott, hogy a felperes pszichés problémáinak megállapítására kifejezetten a nyugdíjazás elősegítése érdekében volt szükség, a pszichiátriai gondozás ebben és néhány enyhe hatású gyógyszer felírásában ki is merült. A megállapított paranoid személyiségzavar tünetekben egyáltalán nem, a depresszió pedig csak enyhén nyilvánult meg. A tanú is úgy nyilatkozott, hogy a perbeli időszakban több nyugdíjazás előtt álló rendőr esetében is megállapított ilyen betegséget. A feni tanúvallomások alapján az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes nyugdíjazása érdekében készült, a felperes "pszichés betegségeit" rögzítő orvosi vélemények nem teszik a felperest alkalmatlanná a gyermek nevelésére. Ezt erősítette meg a perben Sz. M. igazságügyi pszichológus szakértő is, amikor szakvéleményének kiegészítése során úgy nyilatkozott, hogy a szakvéleménye elkészítésekor a felperessel kapcsolatos pszichiátriai orvosi dokumentációt ismerte, ennek tudatában készítette el a - felperesre nézve kedvező - szakértői véleményét. Sz. M. klinikai szakpszichológusi képzettséggel rendelkezik, a szakvélemény kiegészítése során a bíróság megkeresésére kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a felmerült kérdéseket a szakterületén belül meg tudja válaszolni. Így nem volt indokolt a perben újabb szakértőt bevonni. A kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során is arra a következtetésre jutott, hogy a gyermek megfelelő fejlődése - minden körülmény figyelembevételével - a felperesnél jobban biztosított, ezért őt a felperesnél helyezte el. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint ez a gyermek számára nem jelent különösebb megrázkódtatást, ugyanis nem idegen környezetbe, hanem korábbi lakóhelyére kerül vissza, a felpereshez, akihez szorosan kötődik. Ebben a környezetben kezdheti meg majd iskolai tanulmányait. A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a peres felek M. utónevű gyermekét az alperesi anyánál helyezte el. Az elsőfokú ítéletet a gyermektartásdíj megállapítása és a kapcsolattartás szabályozása tekintetében hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a házasság alatt és azt követően is olyan magatartást tanúsított, amelyből következtetés vonható le arra, hogy személyes érdekeit, illetve sérelmeit előtérbe helyezve nem a gyermek érdekét tekinti elsődlegesnek. A felperes a fellebbezési eljárás során személyes előadásában nem vitatta, hogy három esetben ittas állapotban volt, amikor az alperest bántalmazta, melynek okaként az alperes provokatív magatartást jelölte meg. Azt azonban elismerte, hogy talán, ha nem ivott volna, nem üti meg az alperest. A felperes azt sem vitatta, hogy az alperes azért költözött el, mert félt tőle. Annak azonban nem látta indokát, hogy a gyermeket miért vitte magával. A felperes azt is elismerte, hogy amikor az alperes a gyermekekkel M.ba látogatott, őt magához vette és nem közölte az alperessel, hogy hová viszi a kislányukat. A kifejtettekből a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes önérvényesítése akár a gyermek érdekét is háttérbe helyezi. A gyermek iránti szeretet hangsúlyozása nem vezethet olyan magatartásra, amely a gyermek érdekével ellentétes. A felperes felelőtlen magatartást tanúsított akkor is, amikor ittasan vezetett gépjárművet az éjszakai órákban, amely miatt büntetőjogi felelősségre vonása is megtörtént. Mindezen magatartások arra engednek következtetni, hogy a felperes indulattól vagy más, számára előnyös motivációtól vezérelve, esetenként nem a tőle elvárható magatartást tanúsítja. A gyermek nevelését, gondozását hosszabb ideje az alperes látja el aggálytalanul, terhére ezen időszakban felelőtlen, a gyermek érdekét veszélyeztető magatartást a felperes nem bizonyított. Nem lehet az alperes terhére értékelni azt, hogy akár három műszakot vállalva, munkaerejét nem kímélve mindent meg kíván teremteni a nála elhelyezett gyermeknek. Az pedig, hogy családtagjai segítségét igénybe veszi, a gyermek érdekét nem sérti. Az a körülmény, hogy a gyermek ragaszkodik az apai környezethez is, arra enged következtetni, hogy az alperes a gyermeket nem neveli a felperes ellen. A per adataiból, a beszerzett óvodai véleményből megállapítható, hogy kiegyensúlyozottan él. a gyermek a jelenlegi környezetében A rendelkezésre álló szakértői vélemény szerint a gyermek nevelésére mindkét szülő alkalmas, és a gyermek is mindkét szülőhöz ragaszkodik. Az alperes az eltelt időszak alatt igazolta, hogy a gyermek ellátásáról, gondozásáról megfelelően képes gondoskodni. A gyermek a jelenlegi környezetébe beilleszkedett, az alperes megfelelő lakhatást biztosít számára. A szakértői vélemény megállapítása szerint a gyermek nevelésére a felperesi apa is alkalmas, azonban a felperes által elismert és a büntetőeljárással igazolt esetenkénti italfogyasztó magatartása következtében az emberi kapcsolatokban el nem fogadott vagy büntetőjogilag is értékelhető magatartást tanúsít. Ezt nem lehet a gyermekelhelyezés körében a felperes javára értékelni és figyelmen kívül hagyni. A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatva a kiskorú gyermeket az alperesi édesanyánál helyezte el. A felperest terhelő gyermektartásdíj fizetési kötelezettség megállapításához szükséges adatok a perben csak részben álltak rendelkezésre, e tekintetben további bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges, ahogyan a felperes és a gyermek közötti kapcsolattartás szabályozása is. Erre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének részítélettel nem érintett rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a körben új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A jogerős részítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a jogerős részítélet számos iratellenes, okszerűtlen ténymegállapítást tartalmaz, az elsőfokú eljárásban felmerült bizonyítékokat figyelmen kívül hagyva. A másodfokú bíróság részítéletének indokolásában tett megállapításokat bizonyítékok nem támasztják alá. A jogerős ítélet sérti a Pp.
20. §