SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Bf.II.104/2011/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Szegeden,
- június
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő VÉGZÉST : A testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt I.r vádlott ÉS TÁRSA ellen indított büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
- január
- napján kihirdetett 2.B.305/2009/
- számú ítéletének I. r. vádlottra vonatkozó részét helybenhagyja azzal, hogy az I. r. vádlottal szemben a Szegedi Városi Bíróság 7.Bk.2520/2009/
- számú végzésének próbára bocsátást kimondó rendelkezését tekinti hatályon kívül helyezettnek. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben korábban alkalmazott 2 év próbára bocsátást hatályon kívül helyezte és megszüntette. Az I. r. vádlottat testi sértés bűntettének kísérletében és társtettesként, folytatólagosan elkövetett lopás vétségében mondta ki bűnösnek. Ezért halmazati büntetésül 2 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte az I. r. vádlottat a személyét terhelő bűnügyi költség viselésére. Az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést jelentettek be: - az ügyész a vádlott terhére, a szabadságvesztés tartamának súlyosítása érdekében, - az I. r. vádlott és védője a büntetés súlyossága miatt enyhítésért, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése végett. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és az ügyész a fellebbezési nyilvános ülésen az elsőfokú ítélet szerkezetére vonatkozó, valamint a bűnösségi körülményeket érintő észrevételeket tett, és a próbára bocsátás megszüntetésével kapcsolatos törvényhely felhívását indítványozta. A védő kiemelte védencének korlátozott beszámítási képességét és azt, hogy két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, továbbá okiratot csatolt arról, hogy mentális állapota miatt védence össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 80%. A fellebbezések minden irányban alaptalanok. *** Az elsőfokú bíróság a bizonyítást a szükséges és lehetséges körben maradéktalanul lefolytatta, a perrendi szabályok teljes körű betartásával lefolytatott bizonyítás eredményeképpen megalapozott tényállást állapított meg, melyet a másodfokú bíróság az iratok egybehangzó tartalma alapján csupán azzal egészített ki, hogy az I. r. vádlottal szemben alkalmazott próbára bocsátás próbaideje
- december
- napján telt volna le. Nem igényelte bizonyítás felvételét, csupán a büntetés kiszabása szempontjából jelentőséggel bíró tény [Be.
- §
(3)bekezdés] - és ezzel is kiegészítette a tényállást a másodfokú bíróság -, hogy az I. r. vádlott egészségkárosodásának mértéke 80%. Ami a fellebbviteli főügyészségnek az elsőfokú ítélet szerkezetére vonatkozó észrevételeit illeti, azokat nem osztotta a másodfokú bíróság, tekintve, hogy az indokolásból tényállásba átemelni indítványozott rész más megfogalmazásban ugyan, de szerepel a tényállásban. Az elsőfokú bíróság kellően foglalkozott az egymással szembenálló bizonyítékokkal, megfelelő indokát adta annak, hogy mely bizonyítékokat miért fogadott el, melyeket miért nem; indokolása logikus és meggyőző, megfelel az iratok tartalmának és az életszerűség elvárásainak egyaránt. Az elsőfokú bíróság - helyesen - foglalkozott a jogos védelem kérdéskörével is és helyes indokait adta annak, hogy miért ítélte úgy, az I. r. vádlottat nem illette meg a jogos védelem, ilyen módon cselekményének jogellenessége fennáll. A megalapozott tényállásból tehát helyesen következtetett az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott bűnösségére és a bűncselekmény minősítése is törvényes. Nem tévedett abban sem, hogy bűnösnek mondta ki az I. r. vádlottat a próbára bocsátással érintett cselekményben is. Az abban az ügyben eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta ugyanis, hogy a próbára bocsátás alkalmazásával egy időben a vádlottat az így elbírált bűncselekményben bűnösnek is ki kellett volna mondani [Btk. 330. §
(1),
(2)bekezdés b) pontja]. A próbára bocsátás próbaideje még nem telt le, ezért a jelen ügyben eljárt elsőfokú bíróság helyesen a vádlottat bűnösnek mondta ki és halmazati büntetést szabott ki. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság helytelenül szövegezte meg a próbára bocsátás hatályon kívül helyezésével kapcsolatos rendelkezést, hiszen a próbára bocsátást nem hatályon kívül kell helyezni, hanem meg kell szüntetni, figyelemmel a Btk. 73. §
(2)bekezdésére, míg a Be. 330. §
(4)bekezdése alapján a próbára bocsátást kimondó rendelkezést kell hatályon kívül helyezni. Ezért a másodfokú bíróság ezt ekként helyesbítette. Az elsőfokú bíróság nem foglalkozott a bűnösség alakzatával; az I. r. vádlott testi épség elleni bűncselekménye a testi épséget sértő elemét tekintve egyenes szándékkal elkövetett, míg az eredményre nyilvánvalóan eshetőleges szándéka irányult, vagyis belenyugodott abba, hogy a célzott testtájékot és a szúrások számát és erejét is figyelembe véve közvetlen vagy közvetett életveszélybe is kerülhet a sértett. A másodfokú bíróság ezért a jogi indokolást ezzel kiegészítette. Ami a bűnösségi körülményeket illeti, helyesen a testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottsága a súlyosító, és további súlyosító az ittas állapotban történt elkövetés, míg nyomatékos enyhítő az időmúlás, az, hogy az I. r. vádlott két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, és hogy 80%-ban rokkant. Az így helyesbített, illetve kiegészített bűnösségi körülményeket is alapul véve az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást a büntetés mértékében. Az I. r. vádlottal szemben halmazati büntetésül 2-10 évig terjedő határok közt kiszabható szabadságvesztés mértékét törvényesen és méltányosan állapította meg a törvényi minimumban, még akkor is, ha halmazati szabály szerint kellett azt kiszabnia. Az I. r. vádlott javára jelentkező nyomatékos enyhítő körülmények ezt indokolják, és az így kiszabott szabadságvesztés tartama elegendő a büntetés általános és speciális céljainak kiváltásához. Az enyhe fokú korlátozottság és a kísérleti szak a maradandó fogyatékosság kialakulása ellenére sem teszi indokolttá a szabadságvesztés mértékének lényeges súlyosítását. Ugyanakkor nem indokolt a büntetés enyhítése sem, hiszen enyhítő rendelkezés alkalmazása vagy a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése - a súlyosító körülményekre és a bűncselekmény jellegére, valamint a maradandó fogyatékosság kialakulására tekintettel - szóba sem kerülhet. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései mindenben megfeleltek a törvénynek, ezért mivel a fellebbezések nem vezettek eredménye, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek az I. r. vádlottra vonatkozó részét a rendelkező részben írt helyesbítéssel a Be. 371. §
(1)bekezdés
- fordulata alapján helybenhagyta. Szeged,
- június
- Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. Dr.Katona Tibor sk..Mezőlaki Erik sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.104/2011/
- számú végzése és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2.B.305/2009/
- számú ítéletének az I. r. vádlottra vonatkozó része a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
- június
- Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke