Pf.20218/2011/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdését. Rögzítette, hogy az nem volt vitatott, hogy a sérelmezett fórumbejegyzés az alperestől származott, ami az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem tényállításnak, hanem véleménynyilvánításnak minősül. Az alperesi megfogalmazás azonban olyan sértő, bántó, lealázó kifejezésmódot tartalmazott, ami a személyiségi jog polgári jogi eszközeinek alkalmazását teszi indokolttá. Megállapította, a „nyaló” kifejezés idézőjellel való ellátása, annak sértő, megalázó, lealacsonyító jellegét nem anulálta. A kártérítés iránti kereseti kérelem vonatkozásában a Pp. 164. §

(1)bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a felperest terhelte annak kétséget kizáró bizonyítása, hogy megítélése negatívan változott az alperesi fórumbejegyzés miatt. A bejegyzésekből, továbbá a meghallgatott tanúk vallomásából az elsőfokú bíróság álláspontja szerint megállapítható volt, hogy az alperesi kijelentés okán a felperes szakmai és emberi megítélése is hátrányosan változott, amelynek kompenzálására 250.000 forint nem vagyoni kár megítélését találta indokoltnak, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította. A perköltség viseléséről a Pp.

1. §-a alapján határozott. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte a határozat megváltoztatását, a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a sérelmezett kitételek a véleménynyilvánításhoz fűződő jog körébe tartoznak, így emiatt a felperesnek immateriális kára nem keletkezhetett. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy „fórumírása” a tényeken alapult és annak jelentős része a magánjellegű tevékenységgel foglalkozott. Azt sem értékelte, hogy a nyalni ige átvitt értelmét használta, amellyel a felperesi „dörgölőzést” kifogásolta, és a szavak idézőjelbe tételével pedig kizárta a vulgáris értelmezést. Hivatkozása szerint a „nyal” és „nyaló” kifejezéseket a hétköznapi, általános értelemben a szolgai módon történő hízelgés szinonimáiként is használják és elfogadják. Kifogásolta, hogy a felperes a kárát nem bizonyította, és az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a felperesnek írt kritikákat. Közölte, hogy véleménye megfogalmazásával nem okozott személyiségi jogsértést, és ezen túlmenően a felperes nem bizonyította, hogy őt milyen formában érte nem vagyoni kár. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság elutasította … tanúkénti meghallgatására irányuló indítványát. A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Változatlanul állította, hogy az alperes fórumbejegyzései a „nyalok, eltökélt nyalási szándék” kifejezések indokolatlanul sértők, bántók, lealázók, amellyel az alperes túllépte a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő személyiségi jogot. Rámutatott arra is, hogy az alperes a perbeli településen véleményformáló személynek minősül, így ha kritikája önkényes, nem felel meg az emberi gondolkodás ítéletalkotás elemi szabályainak, akkor azzal megkérdőjelezi az újságírói hivatáshoz való hozzáállását, szakértelmét, hozzáértését. A kártérítés iránti igény tekintetében előadta, hogy testi, lelki életminőségét hátrányosan befolyásolta az alperesi fórumbejegyzés, és bátorító jelleggel hatott más személyek kritikájára, bírálatára. Az alperes fellebbezése alapos. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetésével azonban - a fellebbezett részt tekintve - a másodfokú bíróság nem értett egyet. A Fővárosi Ítélőtábla az alperesi fellebbezésben foglaltak alapján az alábbiakat emeli ki: A Ptk.
2. §

(1)bekezdése biztosítja a jóhírnév védelmét, amelynek megsértése akkor valósul meg, ha valaki más személyére vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel vagy való tényt hamis színben tüntet fel [Ptk. 78. §

(2)bekezdés)]. A hírnév a személy társadalomban betöltött szerepének értékelését befolyásoló ismereteket jelenti. Jóhírnév sértőnek az olyan közlések tekinthetők, amelyek objektíve nem felelnek meg a valóságnak, és hátrányosan befolyásolják az érintett személy társadalmi értékelését. A nyilatkozatok értékelésénél figyelemmel kell lenni arra is, hogy a sérelmezett kifejezések, mondatok nem ragadhatók ki a szövegösszefüggésből és a bíróságnak minden esetben az adott tényállás, a kifogásolt szöveg, a szóhasználat alapján kell döntenie abban a kérdésben, hogy megvalósult-e jogsértés. Rámutat a Fővárosi Ítélőtábla arra is, hogy az Alkotmány 61. §

(1)bekezdése azt is biztosítja mindenki számára, hogy a Magyar Köztársaság területén szabadon éljen véleménynyilvánítási jogával, így mindenkinek joga van arra, hogy nézeteit közölje, kifejthesse, azonban az nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével. Az Alkotmánybíróság a szabad véleménynyilvánítással kapcsolatban a 36/1994.(VI. 24.) AB számú határozatában kimondta, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi, ebből következően a védelem az olyan gondolatokat, elveket és nézeteket is megilleti, amelyek sértőek, meghökkentőek vagy aggodalmat keltenek, tehát a véleménynyilvánítás szabadsága mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, függetlenül a közlés módjától és értékétől, valóságtartalmától. Ugyanakkor jogsértő az a véleménynyilvánítás, bírálat, értékelés, amely részben tartalmában, részben kifejezésmódjában túllépi a szabad véleménynyilvánítás megengedett alkotmányos határait. A Fővárosi Ítélőtábla a rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy a peres felek azt nem vitatták, hogy a … internetes honlapon az jelent meg … alpolgármester ötödik gyermekének születése alkalmából írt felperesi cikkre reagálva, hogy az alperes szerint az alpolgármester családi élete a „közösségeket érintő kommunikációs fórumon” „nem való kiemelt hírnek”. Emiatt az alperes annak a véleményének adott hangot, hogy a főszerkesztő asszonynak, a felperesnek „eltökélt nyalási szándéka van az alpolgármester iránt” és őt nyalónak titulálta. A másodfokú bíróság vizsgálva a hírportálon megjelent teljes írást, annak tartalmát és szövegösszefüggéseit is arra az álláspontra jutott, hogy a „nyalás, nyaló” megjelölés az adott helyi közösséggel kapcsolatos gondok, egyéb események felemlítése - pl. alpolgármesteri út, németországi testvérvárosi kapcsolat, óvoda felépítési költségei - mellett olyan véleménynyilvánításnak minősül, ami nem ad alapot a jogsértés megállapítására. Kétségtelen, hogy a „nyal”, „nyalás” szó használata erőteljes megfogalmazás, azonban átvitt értelemben ez azt jelenti, hogy egy személy valakinek alázatosan hízelegve, törleszkedve a kedvét keresi (Értelmező kézi szótár 1980.) Ezen kifejezéseket az alperes a helyi közéleti híreket tartalmazó közéleti honlapon megjelentettekkel kapcsolatos hírekre vonatkozó kritikája részeként alkalmazta, sérelmezve azt, hogy a felperes szerkesztésében működő honlapon …-ban nem a helyi közélettel összefüggő, a közösségre tartozó hírek kerültek közzétételre, hanem a felperes, mint főszerkesztő olyan az alpolgármesterrel kapcsolatos híreket közölt, ami … közösségének élete szempontjából nem tekinthető lényegesnek. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla arra az álláspontra jutott, hogy az alperes bár nem vitásan indulatosan fogalmazta meg véleményét, de a helyi közéletet érintő ügyek vonatkozásában nem terjeszkedett túl a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos határain, nem volt olyan sértő, lealázó, lekicsinylő, ami indokolta volna a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítását, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése értelmében a fellebbezéssel érintett részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. A perköltség viseléséről a Pp. 239. §-án keresztül is érvényesülő Pp. 78. §

(1)bekezdése, a 6/1986.(VI. 26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése és a 32/2003.(VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,

1. május
2. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke Dr. Győriné dr. Maurer Amália s.k.. Kisbán Tamás s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő bíró