Pf.IV.20.515/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Ráthonyi Rita ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) felperesnek, a perben személyesen eljáró I.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) I.r. és a Dr. Rab Ferenc ügyvéd (címe) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II.r. alperesek ellen, személyhez fűződő jog megsértésnek megállapítása és nemvagyoni kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság
- május 19-én meghozott 2.P.22.289/2009/
- számú ítélete ellen, a felperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés, valamint a II.r. alperes részéről előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a II.r. alperesnek 15 napon belül 12 500 (Tizenkettőezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget, az államnak pedig - külön felhívásra 24 000 (Huszonnégyezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Kötelezi a II.r. alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 5000 (Ötezer) Ft feljegyzett csatlakozó fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a
- sorszámon meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította és a felperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a II.r. alperesnek 15 napon belül 25 000 Ft perköltséget, az államnak pedig - az illetékhatóság felhívására - 60 000 Ft feljegyzett kereseti illetéket. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a Gy.E. felperes és I.rendű felperes neve alperes (jelen per felperese) között a Debreceni Városi Bíróságon .... számon indult perben eljárt bíróságok a jelen per felperesét összesen 55 800 Ft perköltség megfizetésére kötelezték Gy.E. javára, akit a perben I.rendű alperes neve ügyvéd (a jelen per I.r. alperese) képviselt.
- január 7-én az I.r. alperes felszólította a felperest a jogerős ítéletekben megállapított, összesen 55 800 Ft perköltségnek az ügyvédi irodája .... Banknál vezetett számlájára történő megfizetésére, amely felszólításnak a felperes
- február 3-án eleget tett. Ennek ellenére az I.r. alperes - Gy.E. végrehajtást kérő képviseletében eljárva -
- március 3-án végrehajtási lap kibocsátását kérte a Debreceni Városi Bíróságtól a felperessel szemben a .... számú perben az ügyfele javára megítélt összesen 55 800 Ft perköltség végrehajtása céljából. A végrehajtási eljárás során K.F. önálló bírósági végrehajtó
- április 8-án felhívást küldött a felperesnek, amelyben - egyebek mellett - felszólította a felperest arra, hogy amennyiben a tartozását már kiegyenlítette, vagy abból törlesztett, úgy az arról szóló igazolást mutassa be számára. A végrehajtó felhívása a felperes részére
- április 10-én szabályszerűen kézbesítésre került, a felperes azonban a felhívásra nem válaszolt, ezért a végrehajtó - a felhívásában foglaltaknak megfelelően - folytatta a végrehajtási eljárást. Annak során a végrehajtó egyrészt végrehajtási jogot jegyeztetett be a felperes tulajdonát képező, .... szám alatt található ingatlanra, másrészt lefoglalta a felperesnek a R Kft.-ben meglévő üzletrészét, amelyet az illetékes cégbíróság
- június 5-i hatállyal,
- június 9-én jegyzett be a cégjegyzékbe.
- május 20-án a végrehajtó a felperes kizárólagos tulajdonát képező R Kft.. telephelyén helyszíni cselekményt foganatosított, majd közvetlen letiltást bocsátott ki a felperesnek a R Kft-től származó járandóságaira is.
- június 15-én azonban a végrehajtót Z.K.K., a R Kft. gazdasági igazgatója tájékoztatta arról, hogy a felperes a végrehajtási eljárásban követelt összeget már
- február 3-án kiegyenlítette és egyidejűleg megküldte a végrehajtónak a teljesítést igazoló bizonylatot is. Ezt követően
- június 15-én a végrehajtó a teljesítéssel összefüggésben nyilatkozattételre hívta fel az I.r. alperest, aki a végrehajtónak erre a felhívására még nem válaszolt. A végrehajtó viszont
- június 19-én ettől függetlenül intézkedett a lefoglalt üzletrész feloldása,
- július 21-én pedig az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett végrehajtási jog törlése iránt.
- július 19-én pedig a végrehajtó újabb felhívást küldött az I.r. alperesnek, aki arra válaszolva
- július 24-én bejelentette a végrehajtónak, hogy a felperes a tartozását valóban kiegyenlítette és erre tekintettel kérte a végrehajtási eljárás megszüntetését. Az I.r. alperes és Dr. C.M. egyéni ügyvédek
- július
- hatállyal létrehozták a XX Ügyvédi Irodát (II.r. alperes), amelyet a Debreceni Ügyvédi Kamara
- július
- hatállyal nyilvántartásba vett, azzal egyidejűleg pedig I.rendű alperes neve és Dr. C.M. ügyvédeket az egyéni ügyvédi névjegyzékből törölte. Az elsőfokú bíróság tényállásként állapította meg továbbá, hogy a felperes kizárólagos tulajdonát képező R Kft.-vel üzleti kapcsolatban álló, ...i székhelyű Kft.
- június 15-én a felperest, mint a R Kft. ügyvezetőjét arról tájékaoztatta, hogy a vele szemben indult végrehajtási eljárásra tekintettel a R Kft-nek biztosított halasztott fizetési lehetőséget mindaddig felfüggeszti, amíg a Kft. nem igazolja a végrehajtási eljárás megszüntetését. A .... Bank Zrt. pedig a
- szeptember 3-án keltezett levelében azt közölte a R Kft-vel, hogy „a folyamatban lévő hitelügylet elbírálása érdekében" a társaság cégkivonatán feltüntetett végrehajtási eljárás megszüntetésének igazolását kéri. A felperes az eredeti keresetében annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az I.r. alperes azzal, hogy alaptalanul kezdeményezett ellene végrehajtási eljárást, megsértette a jó hírnévhez, a becsülethez és az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogait. A jogsértés tényének megállapítása mellett a felperes az I.r. alperest 1 000 000 Ft nemvagyoni kártérítés megfizetésére is kérte kötelezni. Az eljárás során a felperes II.r. alperesként perbe vonta a XX Ügyvédi Irodát is és elsődlegesen a II.r. alperest kérte marasztalni a keresetében foglaltak szerint, annak megállapításával, hogy amennyiben a II.r. alperes nem teljesítene, helyette - mint mögöttes felelős - az I.r. alperes köteles teljesíteni. A kereseti kérelme indokaként a felperes arra hivatkozott, hogy az ellene alaptalanul indított végrehajtási eljárás, illetőleg az annak során foganatosított végrehajtási cselekmények mind a saját személyét, mind a kizárólagos tulajdonát képező R Kft. megítélését rendkívül hátrányosan befolyásolták, mivel rontották a róla és a cégéről a korábbi években kialakult pozitív értékítéletet. Mindemellett a vele szemben foganatosított végrehajtási cselekmények az alkalmazottai előtt rossz színben tüntették fel és negatívan hatottak a vezetői tekintélyére, továbbá alkalmasak voltak arra is, hogy a munkavállalókat elbizonytalanítsák a társaság fizetőképességét illetően. Az I.r. alperes az ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését kérte, arra hivatkozással, hogy a felperes a módosított keresetében megjelölt igényét csupán a II.r. alperessel szemben érvényesítheti. Emellett a felperes módosított keresetét érdemben is megalapozatlannak tartotta és annak az elutasítását kérte. Állította, hogy a végrehajtási eljárás megindításakor a felperes teljesítéséről nem volt tudomása, arról csak a végrehajtó leveléből értesült. Azt követően pedig, hogy a teljesítés megtörténtéről maga is meggyőződött, haladéktalanul kérte a végrehajtási eljárás megszüntetését. Megjegyezte, hogy a felperes már
- április 10-én értesült a végrehajtási eljárás megindulásáról, a teljesítés megtörténtét azonban sem a végrehajtó, sem a végrehajtást kérő felé nem jelezte, ezáltal maga is közrehatott abban, hogy az általa sérelmesnek tartott végrehajtási cselekmények foganatosítására sor került. A II.r. alperes az ellenkérelmében ugyancsak a felperes keresetének elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes részéről kifogásolt végrehajtási cselekmények foganatosítására
- április
- után, tehát azt követően került sor, hogy a végrehajtó felhívta a felperest a teljesítés igazolására. Tény, hogy e felhívásra a felperes nem válaszolt, amellyel megsértette „A bírósági végrehajtásról" szóló,
- évi LIII. törvény (Vht.) 41.§
(1)bekezdésében előírt kötelezettségét. A végrehajtási eljárás során tehát a felperes nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható lett volna, ezáltal a saját felróható magatartására hivatkozással kíván előnyhöz jutni. Az elsőfokú bíróság „Az ügyvédekről" szóló, 1998. évi XI. törvény 10.§
(1)bekezdésében, és a 69.§
(2)és
(3)bekezdéseiben foglaltakra hivatkozással az I.r. alperesnek a per megszüntetésére irányuló kérelmét megalapozatlannak találta, ezért a felperes keresetét mindkét alperes vonatkozásában érdemben bírálta el és azt alaptalannak találta. A keresetet elutasító ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a következetesen érvényesülő bírósági gyakorlat szerint valamely hatóság előtti alaptalan eljárás kezdeményezése önmagában személyiségvédelmi per megindítására nem ad alapot. Az I.r. alperesnek ugyanis jogszabályban biztosított joga volt a végrehajtás kérése, ezért ez a magatartása önmagában nem minősíthető jogellenesnek, illetőleg olyannak, amellyel megsértette volna a felperes személyiségi jogait. A végrehajtási eljárás kezdeményezésekor pedig az I.r. alperes olyan, a felperes személyét indokolatlanul bántó, sértő, lealacsonyító tényállításokat nem tett, amelyek a felperes becsületét, emberi méltóságát, vagy jó hírnevét sértették volna és ezáltal lehetőséget teremtettek volna a személyiségi jogai megsértésének megállapítására, valamint a keresetben megjelölt szubjektív szankció alkalmazására. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a Vht. meghatározza az alaptalan végrehajtási eljárást kezdeményező, vagy rosszhiszemű végrehajtást kérő eljárásának jogkövetkezményeit, amelyre tekintettel többlettényállási elem(ek) hiányában - az alaptalan végrehajtási eljárást elszenvedő adós nem a személyiségvédelem szabályai, hanem a Vht. speciális, anyagi jellegű szankciókat tartalmazó rendelkezései alapján részesülhet jogvédelemben. A jelen esetben a felperes többlettényállási elem(ek) fennállását nem bizonyította, önmagában az alaptalan végrehajtási eljárás kezdeményezése pedig a személyiségi jogai megsértésének megállapításához és az alperesek nemvagyoni kártérítés fizetésére kötelezéséhez nem szolgálhatott alapul. A perköltség körében az elsőfokú bíróság a II.r. alperest képviselő ügyvéd munkadíját „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló, 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 3.§
(6)bekezdésének alkalmazásával - a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenység értékelésével - 25 000 Ft-ban határozta meg. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezést, a II.r. alperes pedig csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. A felperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alpereseknek a módosított keresete szerint történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az általa helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetés útján jutott arra a megállapításra, hogy az I.r. alperes az alaptalan végrehajtási eljárás megindításával nem sértette meg az ő - a Ptk. 76.§-ában foglaltak szerint védett - személyiségi jogait. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspontot alátámasztó eseti döntések szinte kivétel nélkül olyan esetekre vonatkoznak, amikor a személyiségi jog megsértésének alapjául szolgáló kijelentések megtételére polgári peres, vagy büntető eljárások során került sor. A jelen eljárás alapjául szolgáló végrehajtási eljárásban tett nyilatkozatok azonban - álláspontja szerint - nem eshetnek azonos megítélés alá a polgári peres, vagy büntető eljárások során tett nyilatkozatokkal, figyelemmel a végrehajtási eljárásban alkalmazandó hatósági kényszerre. Az Alkotmánybíróság 46/1991. (IX.10.) AB számú határozatában kifejtettekre hivatkozással a felperes állította, hogy a végrehajtási eljárásban alkalmazható hatósági kényszerre tekintettel már önmagában az alaptalan végrehajtási eljárás kezdeményezésével is bekövetkezhet a személyiségi jog-sértés. Utalt arra, hogy a jelen esetben a végrehajtási eljárás az I.r. alperes valótlan tényállításán alapult, ezért az I.r. alperes magatartását egyértelműen rosszhiszeműnek kell tekinteni, amelynek következtében „alaptalan állami beavatkozás történt a felperes magánszférájába". A II.r. alperes a csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltség viselésére vonatozó rendelkezése részben történő megváltoztatását és a javára ügyvédi munkadíj címén megítélt elsőfokú perköltség összegének 60 000 Ft-ra történő felemelését kérte, amely kérelmét azzal indokolta, hogy „a megállapított 25 000 Ft költség irreálisan alacsony". A peres felek a másodfokú eljárás során tárgyalás tartását nem kérték. Ezért az ítélőtábla a felperes fellebbezését és a II.r. alperes csatlakozó fellebbezését a Pp. 256/A.§
(4)bekezdése szerint, tárgyaláson kívül bírálta el. A felperes fellebbezése és a II.r. alperes csatlakozó fellebbezése egyaránt alaptalan. Az elsőfokú bíróság a perbeli jogvita megalapozott elbírálásához szükséges mértékben a tényállást feltárta, azt helyesen állapította meg és helytállóak voltak az így megállapított tényállásból levont jogi következtetései is. Az elsőfokú bíróság a jelen ügyre irányadó - általa helyesen felhívott - jogszabályok és bírósági gyakorlat helyes értelmezésével és alkalmazásával állapította meg, hogy önmagában a végrehajtási eljárás megindítása nem szolgálhatott kellő alapul a felperes személyiségi jogai megsértésének megállapításához. Ahhoz ugyanis, hogy a végrehajtási eljárás megindítását a felperes jó hírnevének, becsületének, emberi méltóságának megsértését eredményező magatartásként lehessen értékelni, többlettényállás megállapítására lett volna szükség. Ilyen többlettényállási elem lehetett volna például, ha a perben kétséget kizáróan megállapításra került volna, hogy az I.r. alperes visszaélésszerűen, megtorló jelleggel és a felperes teljesítéséről tudva kezdeményezte a végrehajtási eljárást, vagy ha az azt megindító beadványa indokolatlanul bántó, durva és sértő kifejezéseket tartalmazott volna. Ilyen körülmények, illetve többlettényállási elemek fennállását azonban a jelen perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megalapozottan nem lehetett megállapítani. Alaptalanul állította a felperes a fellebbezésében, hogy a végrehajtási eljárás - az abban alkalmazható hatósági kényszer következtében - a személyiségi jog-sértés vizsgálata során eltérő megítélés alá esik más hatósági eljárásoktól. A hatósági kényszer alkalmazására ugyanis más polgári, főként pedig a büntető eljárásokban is sor kerülhet, ezért erre alapozottan nem indokolt különbséget tenni a végrehajtási eljárás és más hatósági eljárások között. Mindezekből következően önmagában egy végrehajtási eljárás megindítása miatt nincs lehetőség a személyiségvédelmi eszközök igénybevételére, abban az esetben, ha utóbb az kerül megállapításra, hogy a végrehajtási eljárás megindítására alaptalanul került sor. Emellett a jelen ügyben nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a felperes részéről sérelmezett végrehajtási cselekmények foganatosítása elkerülhető lett volna, ha a felperes a végrehajtó felhívására válaszolt volna és közölte volna a végrehajtóval, hogy a végrehajtani kért követelést korábban már kiegyenlítette. Megjegyzi továbbá az ítélőtábla, hogy a felperesnek az a hivatkozása, hogy az alaptalan végrehajtási eljárás a kizárólagos tulajdonát képező R Kft. üzleti megítélését, hitelképességét is rontotta, a saját személyiségi jogai megsértésének alátámasztására egyébként sem lett volna alkalmas, mivel erre a körülményre alapítottan a tényleges jogsérelmet elszenvedő, elkülönült vagyonnal és önálló jogalanyisággal rendelkező R Kft. léphetett volna fel igénnyel az alperesekkel szemben. A II.r. alperes csatlakozó fellebbezésével összefüggésben az ítélőtábla a következőket állapította meg; Az elsőfokú bíróság a II.r. alperest képviselő ügyvéd munkadíját - az R. 3.§
(6)bekezdésében biztosított jogával élve - mérlegeléssel határozta meg. Az így megállapított ügyvédi munkadíj összegének a másodfokú bíróság részéről történő megváltoztatására pedig csak abban az esetben kerülhetett volna sor, ha az elsőfokú bíróság mérlegelése kirívóan okszerűtlen, a per tényszerű adataival ellentétben álló lett volna. Ilyen körülmények fennállását viszont a jelen esetben nem lehetett megállapítani. Tény ugyanakkor, hogy a II.r. alperes jogi képviselője az elsőfokú eljárásba - szükségszerűen csak a II.r. alperes perbevonása után kapcsolódott be, személyesen egyetlen tárgyaláson sem vett részt és összesen két, átlagos terjedelmű beadványt szerkesztett. Ezeket az adatokat figyelembe véve pedig az 1 000 000 Ft pertárgyértékű perben az elsőfokú bíróság részéről - mérlegeléssel - megállapított 25 000 Ft ügyvédi munkadíj nem tekinthető irreálisan alacsonynak, ezért annak felemelésére a másodfokú bíróság nem látott indokot. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - utalással annak saját helyes indokaira - a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta, figyelemmel a Pp. 254.§
(3)bekezdésében foglaltakra is. A felperes fellebbezése eredménytelen volt. Ezért a felperes az ügyvédi munkadíjból eredő saját másodfokú perköltségét a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján maga köteles viselni, továbbá köteles megtéríteni a II.r. alperes javára a jogi képviselőjének ügyvédi munkadíjából származó másodfokú perköltségét is, amelynek összegét az ítélőtábla a már hivatkozott R. 3.§
(2)bekezdésének a) pontjában, az
(5)és
(6)bekezdéseiben, valamint a 4/A.§-ban foglaltak figyelembevételével határozta meg. (Az R. 3.§
(6)bekezdésének alkalmazását az ítélőtábla a jelen eljárásban arra tekintettel tartotta indokoltnak, hogy a másodfokú eljárásban tárgyalás tartására nem került sor és a II.r. alperes jogi képviselője a felperes fellebbezésével összefüggésben számottevő ügyvédi tevékenységet sem fejtett ki.) A II.r. alperes csatlakozó fellebbezésével összefüggésben pedig a felperesnek a másodfokú eljárásban (igazolt) költsége nem merült fel, ezért arról az ítélőtáblának határoznia nem kellett. A per tárgyi illetékfeljegyzési jogos volta folytán a felperes és a II.r. alperes részéről előzetesen le nem rótt, „Az illetékekről" szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46.§
(1)bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési és a 46.§
(4)bekezdésében meghatározott mértékű csatlakozó fellebbezési eljárási illetéket az érintett felek az Itv. 74.§
(3)bekezdése folytán alkalmazott 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése és a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján kötelesek az államnak megtéríteni azzal, hogy a felperes részéről az államnak külön felhívásra fizetendő fellebbezési illeték összegét az ítélőtábla a felperes fellebbezésén lerótt 36 000 Ft összegű illeték számításba-vételével határozta meg. Debrecen, 2011. június 1. Erőss Károlyné Dr. Vajvoda Ildikó sk. a tanács elnöke, Dr. Szűcs Lajos sk. előadó bíró, Dr. Riczu András sk. bíró A kiadmány hiteléül: -kiadó-