← Magyarország

Gf.30177/2010/6 – Debreceni Ítélőtábla

Gf. IV. 30.177/2010/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Varga és Molnár Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: Dr. Varga Péter ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe; adószáma:) felperesnek, a Szilágyi és Társa Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: Dr. Szilágyi László ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, 26 565 875 Ft késedelmi kamat és járulékai megfizetése iránt indított perében, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
  2. február 3-án meghozott 7.G.40.017/2008/
  3. számú ítélete ellen, az alperes részéről
  4. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, az alulírott napon - tárgyaláson kívül meghozta a következő ítéletet: A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezéseit pedig helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 300 000 (Háromszázezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a
  5. február 3-án,
  6. sorszámon meghozott ítéletében az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10 591 303 Ft-ot és annak
  7. április 3-tól a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal azonos mértékű késedelmi kamatát, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 90 125 Ft perköltséget. Az ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes, mint főkedvezményezett, a M szervezetei között működő R, mint szerződő hatóság és a V, mint közreműködő szervezet között
  8. március 31-én támogatási szerződés jött létre az .... elnevezésű projekt költségeinek vissza nem térítendő támogatás formájában történő finanszírozására. A támogatási szerződés szerint a projekt bruttó 998 775 000 Ft összköltségéből a támogatás mértéke 97.5%, amelynek kifizetése folyamatosan történik a szerződésben rögzített feltételek szerint. Abban az esetben, ha a benyújtott fizetési kérelem formai-, tartalmi hiányosságok, hibák és/vagy az ellenőrzés eredményei alapján nem befogadható, akkor a közreműködő szervezet a kérelmet hiánypótlásra visszaküldi a főkedvezményezettnek, aki a megjelölt hiányosságokat 15 napon belül köteles teljesíteni. A támogatás lehívásának részletes szabályait, valamint a fizetési kérelmekhez csatolandó mellékletek tételes felsorolását a támogatási szerződés „Tájékoztató az 1.
  9. Turisztikai vonzerők fejlesztése intézkedéshez kapcsolódó pénzügyi lebonyolításáról" elnevezésű melléklete tartalmazta. A támogatási szerződés alapján kiírt közbeszerzési eljárás eredményeként az alperes
  10. július 27-én fővállalkozói szerződést kötött a felperessel az ....kiviteli terveinek elkészítésére, valamint az azokban szereplő létesítmények kivitelezésére bruttó 769 998 750 Ft vállalkozói díj ellenében. A fővállalkozói szerződést a peres felek többször módosították. A módosított szerződés III/
  11. pontja szerint a megrendelő a fővállalkozói díjat a szerződés
  12. számú mellékletét képező pénzügyi és műszaki ütemezés szerinti teljesítésigazolást követően benyújtott számlák kézhezvételétől számított 30 naptári napon belül, átutalással egyenlíti ki, amennyiben a megrendelő részére a vállalkozói díj pénzügyi forrását a Magyar Államkincstár kiutalta. A módosított fővállalkozói szerződés IV/
  13. pontja pedig azt tartalmazta, hogy a megrendelő 5 napot meghaladó fizetési késedelme esetén a fővállalkozó - az 5 napon túli időszakra - a jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamat felszámítására jogosult. A felperes a fővállalkozói szerződés alapján eredetileg az alábbi számlákat állította ki az alperes felé: Számla száma 5000703EP 5000923EP 5001106EP 6000081EP 6000103EP 6000136EP Számla kelte 2005.10.
  14. 2005.11.
  15. 2005.12.
  16. 2006.03.
  17. 2006.04.
  18. 2006.05.
  19. Fizetési határidő 2005.11.
  20. 2005.12.
  21. 2006.01.
  22. 2006.05.
  23. 2006.05.
  24. 2006.06.
  25. összeg 999 906 Ft 650 808 Ft 200 799 Ft 225 800 Ft 163 300 Ft 246 369 Ft Az alperes
  26. február 14-én előterjesztett kérelmére a felperes a fenti számlák közül az 5000703EP. számú, az 5000923EP. számú és az 5001106EP. számú számláit stornózta és azok helyett új számlákat állított ki, amelyekben a számlák végösszegét megbontotta az alperes által kért összegekre, azonban a számlák esedékességének eredeti időpontjait nem módosította. Az így leszámlázott fővállalkozói díjak egy részét az alperes a beruházáshoz biztosított önerőből közvetlenül fizette meg a felperesnek, a másik részét pedig a V Kht. kifizetést engedélyező nyilatkozata alapján a Kincstár utalta ki a felperesnek a beruházáshoz biztosított állami támogatás összegéből. Az alperes az önerőből finanszírozott kifizetéseket az egyes számlákon feltüntetett teljesítési időpontokhoz képest késedelmesen teljesítette, amelynek következtében figyelemmel a fővállalkozói szerződés IV/
  27. pontjában foglaltakra - a felperesnek 326 472 Ft késedelmi kamatkövetelése merült fel az alperessel szemben. A fővállalkozói díjnak az állami támogatásból finanszírozott részeit a Kincstár három részletben utalta át a felperesnek. A kifizetések engedélyezését megelőzően a V Kht. mindhárom esetben hiánypótlásra hívta fel az alperest és a kifizetéseket csak a hiányosságoknak az alperes részéről történt pótlását követően engedélyezte, amelynek következtében a számlákon feltüntetett teljesítési időpontokhoz képest az állami támogatás kifizetésére is csak késedelmesen került sor. Ezzel összefüggésben a felperesnek 11 862 478 Ft kára keletkezett. (A V Kht. által kiadott hiánypótlási felhívások időpontját, tartalmát, valamint azoknak az alperes részéről történt teljesítése időpontjait az elsőfokú bíróság az ítélete
  28. és
  29. oldalán részletesen ismertette.) A felperes az eredeti keresetében 26 565 875 Ft tőkésített késedelmi kamat és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A per során beszerzett szakértői vélemény ismeretében a keresetét akként módosította, hogy a fővállalkozói szerződés alapján kiállított számlái késedelmes kiegyenlítése miatt egyrészt 326 472 Ft késedelmi kamatnak, másrészt 11 862 478 Ft kártérítésnek (összesen 12 188 950 Ft-nak) a megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. A módosított kereset összegszerűségét már nem vitatta, a jogalap tekintetében azonban azt teljes egészében alaptalannak tartotta. Az elsőfokú bíróság a felperes módosított keresetét a túlnyomó részében alaposnak találta. A felek nyilatkozatai, valamint a perben beszerzett könyvszakértői vélemény alapján megállapította, hogy az alperes a fővállalkozói díj saját erőforrásból finanszírozott részét késedelmesen fizette meg a felperes számára, ezért a felperes jogszerűen tarthatott igényt a szerződésben kikötött mértékű késedelmi kamatra. Az állami támogatás összegéből történt kifizetések tekintetében az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes azzal, hogy a kifizetések engedélyezéséhez szükséges dokumentumokat hiányosan nyújtotta be a V Kht-hoz, a hiányosságokat pedig a támogatási szerződésben előírt 15 napon belül nem pótolta, egyrészt megsértette „A strukturális alapok és a Kohéziós Alap felhasználásának általános eljárási szabályairól" szóló, 14/
  30. (VIII.13.) TNM-GKM-FMM-FVM-PM együttes rendelet 33.§-ában foglaltakat, másrészt megszegte a Ptk. 277.§

(4)bekezdésében előírt együttműködési kötelezettségét is, a felperessel kötött fővállalkozói szerződéssel összefüggésben. A Ptk.
  1. és 339.§-aiban foglaltakra tekintettel pedig a felperes a szerződésszegésből eredő kára megtérítését ugyancsak alappal igényelhette az alperestől, amelynek összegét az elsőfokú bíróság a per során beszerzett és aggálytalannak elfogadott könyvszakértői vélemény alapján 11 862 478 Ft-ban állapította meg. Az alperes részéről csatolt okiratok alapján ugyanakkor az elsőfokú bíróság tényként állapította meg azt is, hogy a fenti összegű kár bekövetkezését előidéző késedelem részben az alperestől független, rajta kívülálló okok miatt (az Á Zrt. és a N.A. Zrt. közötti vagyonkezelői jog átadásának késedelme miatt) következett be. Ezért a kárnak az e késedelemmel összefüggésben keletkezett részét (1 597 647 Ft) a felperesnek járó kártérítés összegéből levonásba helyezte és az alperest csupán a különbözet (10 264 831 Ft) megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak az alperesnek azt a védekezését, hogy a stornózott számlák tekintetében a késedelem mértékének meghatározása során az azokban megállapított eredeti teljesítési határidőket nem lehetett figyelembe venni. Álláspontja szerint ugyanis ehhez az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy az ismételt számlázásra a felperes érdekkörébe tartozó okból került sor, azonban ennek a bizonyítási kötelezettségének az alperes nem tudott eleget tenni. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint nem mentesülhetett a kártérítési felelősség alól az alperes arra hivatkozással sem, hogy a V Kht. hiánypótlási felhívásait „időben teljesítette", mivel a megállapított tényállás szerint a hiányok pótlására „az esetek nagy részében" a támogatási szerződésben megállapított 15 napos határidőn túl került sor. Megállapította továbbá, hogy a hiányosságok olyanok voltak, amelyek a támogatási szerződésre és annak mellékleteire figyelemmel elkerülhetőek lettek volna, ezért az alperes akkor járt volna el a tőle elvárható módon, ha a kifizetési kérelmeit „eleve befogadható állapotban nyújtja be". Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat részben történő megváltoztatásával a marasztalása tőkeösszegének 326 472 Ft-ra történő leszállítását kérte. Az önerőből teljesített kifizetések után megítélt 326 472 Ft összegű késedelmi kamat vonatkozásában az elsőfokú bíróság döntését nem sérelmezte, azt a fellebbezésében maga is jogszerűnek fogadta el. Az elsőfokú bíróság részéről kártérítés jogcímén megítélt 10 264 831 Ft vonatkozásában ugyanakkor állította, hogy az elsőfokú bíróság döntése jogszabálysértő, mivel az adott esetben a kártérítési felelőssége megállapításához szükséges konjunktív feltételek közül két feltétel (a jogellenesség és a felróhatóság) megállapíthatósága hiányzott. Ezzel összefüggésben ismételten hivatkozott arra, hogy a V Kht. hiánypótlási felhívásait a támogatási szerződésben előírt határidőn belül teljesítette, amelynek következtében a magatartása sem jogellenesnek, sem felróhatónak nem minősíthető. Utalt arra is, hogy a perben beszerzett szakértői vélemény szerint a hiánypótlásra mindhárom esetben - részben -, a felperes részéről kiállított számlák hiányosságai miatt került sor. Az alperes a fellebbezésében fenntartotta azt az állítását is, hogy a felperes által kiállított számlák stornírozása a felek közös akarata alapján történt és „önmagában az a körülmény, hogy az ügyben ki kezdeményez szerződésmódosítást, nem jelenthet és nem is jelent jogellenességet, felróhatóságot". Sérelmezte továbbá az alperes a fellebbezésében azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem fogadta el azt az állítását, amely szerint a felperes a fővállalkozói szerződés III/
  2. pontjának
  3. november 28-án történt módosításakor lényegében lemondott az esetleges késedelmes kifizetések miatti igényéről azáltal, hogy a részéről is elfogadott szerződésmódosítás a kifizetés feltételeként írta elő a Magyar Államkincstár részéről történő utalást. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperesnek a másodfokú perköltsége megfizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az általa helyesen felhívott jogszabályok, valamint a felek között létrejött fővállalkozói szerződés és az alperes által kötött támogatási szerződés rendelkezései alapján helyesen állapította meg az alperes kártérítési felelősségét és a perben beszerzett - a felek által összegszerűségében nem kifogásolt - szakértői vélemény alapján megalapozottan állapította meg a bekövetkezett kár összegét is. Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy a szakértő a kár összegének meghatározása során a felperes közrehatását is értékelte, és az alperest terhelő kártérítés összegét annak figyelembevételével határozta meg. A szakértőnek a közrehatás mértékére vonatkozó megállapítását pedig az elsőfokú eljárás során az alperes maga is elfogadta. A felperes állítása szerint helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a számlák stornírozására nem a felek közös akarata alapján, hanem az alperes kifejezett kérésére került sor, amelyet azonban a felperes csak azzal a feltétellel volt hajlandó teljesíteni, hogy az eredeti számlákon feltüntetett teljesítési határidők változatlanok maradnak. A
  4. november 28-i szerződésmódosítással összefüggésben előadta, hogy ahhoz a felek semmilyen felelősségkizáró rendelkezést nem kapcsoltak. A módosítás a szerződésnek a teljesítési határidőre vonatkozó rendelkezéseit nem érintette. Ezekből a körülményekből az elsőfokú bíróság helytállóan vonta le azt a jogi következtetést, hogy a módosítást nem lehetett az alperes részéről hivatkozott joglemondásnak tekinteni. A felperes álláspontja szerint iratellenes az alperesnek az a fellebbezési állítása, hogy a hiánypótlási felhívásokat a támogatási szerződésben előírt 15 napos határidőn belül pótolta, mivel az ellentétes az elsőfokú bíróság részéről (az ítélete
  5. és
  6. oldalán) megalapozottan megállapított tényállással. A peres felek a másodfokú eljárás során tárgyalás tartását nem kérték. Ezért az ítélőtábla az alperes fellebbezését a Pp. 256/A.§
(1)bekezdésének f) pontja, valamint a
(2),
(3)és
(4)bekezdései alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A peres felek nem nyújtottak be fellebbezést az elsőfokú bíróság ítéletének az alperest 326 472 Ft késedelmi kamat és járulékai megfizetésére kötelező, valamint a felperes kártérítési igényét részben elutasító rendelkezései ellen. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletének ezek a rendelkezései a Pp. 228.§
(3)bekezdése alapján (rész)jogerőre emelkedtek. A másodfokú bíróság pedig - a Pp. 253.§
(3)bekezdésében foglaltakra tekintettel - az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást a Pp. 206.§-ának megfelelően, példaértékű részletességgel és pontossággal helyesen állapította meg és helytállóak voltak az így megállapított tényállásból levont jogi következtetései is. Az alperes fellebbezésében előadottak ugyanakkor nem szolgálhattak alapul az elsőfokú bíróság részéről eljárási szabálysértés nélkül meghozott, kellően megindokolt és az irányadó jogszabályoknak mindenben megfelelő ítélet megváltoztatásához, vagy hatályon kívül helyezéséhez. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253.§
(2)bekezdése és a Pp. 254.§
(3)bekezdésében foglaltak szerint - lényegében tehát annak saját helyes indokaira utalással - helybenhagyta. A fellebbezésben előadottakra hivatkozással azonban az ítélőtábla rámutat a következőkre: A fővállalkozói szerződés III/
  1. pontjának
  2. november 28-i módosítása a szerződés egyéb pontjaiban megállapított fizetési ütemezést és fizetési határidőt valóban nem érintette és nem tartalmazott olyan kikötést sem, amelyből arra lehetett volna következtetni, hogy a felperes a módosítással lemondott volna az esetleges késedelmes teljesítésből származó igényeiről, amint azt az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította. Megjegyzi ugyanakkor az ítélőtábla, hogy az alperes a hivatkozott szerződésmódosítás általa állított értelmezése esetén sem mentesülhetett volna a kártérítési felelősségének megállapítása alól, hiszen a teljesítési határidő - esetleges - módosítása a Ptk. 277.§
(4)bekezdésében előírt, a szerződés teljesítésében való együttműködési kötelezettségét nem érintette. Ezért az együttműködési kötelezettség megszegésére alapított kártérítési igény elbírálása szempontjából ez a szerződésmódosítás érdektelen volt. Alaptalanul hivatkozott az alperes a fellebbezésében arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében a terhére megállapított kár részben a felperes hiányos számlázása miatt következett be. Ezzel összefüggésben ugyanis helytállóan hivatkozott a felperes a fellebbezési ellenkérelmében arra, hogy a kár összegének meghatározása során a szakértő a felperes közrehatását is értékelte és az alperes terhére elszámolható kártérítés összegét már ennek megfelelően, csökkentett összegben határozta meg. „Az érdekkörök tekintetében" a szakértő részéről alkalmazott megbontást pedig a felek az elsőfokú eljárás során kifejezetten elfogadták (51. sorszámú jegyzőkönyv 3. oldala). Ehhez képest pedig az alperes utóbbi tényállítását illetően a Pp. 235.§
(1)bekezdése is alkalmazandó volt, mivel az alperes az új (megváltozott) tényállításaival összefüggésben olyan körülményre nem hivatkozott, amely a tiltó rendelkezés feloldására alkalmas lehetett volna. Megalapozatlan volt az alperes fellebbezési érvelése a stornírozott számlákkal kapcsolatban is. A stornírozást követően kiállított újabb számlákban ugyanis a felperes a fizetési határidőket nem módosította, amely önmagában is egyértelműen alátámasztotta azt az állítását, hogy a feleknek a stornírozással kapcsolatos megállapodása a számlák esedékességét, fizetési határidejét nem érintette. Az elsőfokú bíróság (az ítélete
  1. és
  2. oldalán) részletes tényállást állapított meg atekintetben, hogy a V Kht. mikor, milyen tartalmú hiánypótlási felhívásokat küldött az alperesnek és az alperes azokat mikor teljesítette. Az e megállapítások alapjául szolgáló okiratok tartalmával ellentétesen állította az alperes a fellebbezésében, hogy ő a hiányokat minden esetben 15 napon belül pótolta. Ezért a felperes alappal hivatkozott arra, hogy az alperes utóbbi fellebbezési állítása iratellenes. Mindemellett az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával is, hogy az alperes csak abban az esetben mentesülhetett volna a kártérítési felelősségének megállapítása alól, ha azt bizonyította volna, hogy ő a kifizetési kérelmeket hiánytalanul nyújtotta be, vagy azt, hogy ennek a kötelezettségének rajta kívülálló okok miatt nem tudott eleget tenni. A felelősség alól való mentesüléséhez szükséges körülmények fennállását azonban az alperes kizárólag a fahíddal kapcsolatos ingatlanok földhasználati jogának rendezésével összefüggésben bizonyította, amely késedelem tekintetében az elsőfokú bíróság mentesítette is őt a kártérítési felelősség alól. Egyéb, a kártérítési felelősség alól való mentesülését eredményező körülmények fennállását azonban az alperes az eljárás során nem bizonyította. Az alperes fellebbezése eredménytelen volt. Ezért a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján az alperes egyrészt maga köteles viselni az ügyvédi munkadíjból eredő saját másodfokú perköltségét, másrészt köteles megtéríteni a felperes jogi képviseletével felmerült, ügyvédi munkadíjból származó másodfokú perköltségét is, amelynek összegét az ítélőtábla a Pp. 79.§
(1)bekezdése alapján, hivatalból határozta meg, „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló, módosított 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)és
(5)bekezdéseiben, valamint a 4/A.§-ban foglaltak figyelembevételével. Az eredménytelenül fellebbező alperes személyes illetékmentessége folytán feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket „Az illetékekről" szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74.§
(3)bekezdése folytán alkalmazott 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14.§ában és a Pp. 78.§
(1)bekezdésében foglaltak szerint az állam viseli. Debrecen,
  1. február
  2. Erőss Károlyné Dr. Vajvoda Ildikó sk. a tanács elnöke, Dr. Szűcs Lajos sk. előadó bíró, Dr. Drexlerné Dr. Karcub Edit sk. bíró Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.177/2010/
  3. A Debreceni Ítélőtábla a Varga és Molnár Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: Dr. Varga Péter ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe; adószáma:) felperesnek, a Szilágyi és Társa Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: Dr. Szilágyi László ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, 26 565 875 Ft késedelmi kamat és járulékai megfizetése iránt indított perében, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
  4. február 3-án meghozott 7.G.40.017/2008/
  5. számú ítélete ellen, az alperes részéről
  6. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, a felperes részéről
  7. sorszámon előterjesztett kijavítás iránti kérelem tárgyában, az alulírott napon - tárgyaláson kívül meghozta a következő kijavító végzést: A Debreceni Ítélőtábla a
  8. február 15-én meghozott Gf.IV.30.177/2010/
  9. számú ítélete indokolási részének azt a megállapítását, hogy „Az elsőfokú bíróság a
  10. február 3-án,
  11. sorszámon meghozott ítéletében az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10 591 303 (Tízmillióötszázkilencvenegyezer-háromszázhárom) Ft-ot és annak
  12. április 3-tól a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal azonos mértékű késedelmi kamatát, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította" a következőképpen javítja ki: Az elsőfokú bíróság a
  13. február 3-án,
  14. sorszámon meghozott ítéletében az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10 591 303 (Tízmillióötszázkilencvenegyezer-háromszázhárom) Ft tőkét és annak
  15. április hó
  16. napjától
  17. június hó
  18. napjáig évi 15%,
  19. július hó
  20. napjától -
  21. december hó
  22. napjáig évi 14.75%,
  23. január hó
  24. napjától -
  25. június hó
  26. napjáig évi 14.5%,
  27. július hó
  28. napjától -
  29. december hó
  30. napjáig évi 15.5%,
  31. január hó
  32. napjától -
  33. június hó
  34. napjáig évi 17%,
  35. július hó
  36. napjától -
  37. december hó
  38. napjáig évi 16.5%,
  39. január hó
  40. napjától -
  41. június hó
  42. napjáig évi 13.25%, míg
  43. július hó
  44. napjától a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal azonos mértékű késedelmi kamatát, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította. Ez ellen a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a
  45. sorszámú ítéletében az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10 591 303 Ft tőkét és annak az ítéletben részletezettek szerinti időtartamokra az ott meghatározott mértékű késedelmi kamatait, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Debreceni Ítélőtábla a
  46. február 15-én meghozott Gf.IV.30.177/2010/
  47. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit pedig helybenhagyta. A másodfokú ítélet indokolásának első bekezdésében azonban az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéleti rendelkezését akként ismertette, hogy az elsőfokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül „10 591 303 Ft-ot és annak
  48. április 3-tól a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal azonos mértékű késedelmi kamatát, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította." A felperes az ítélőtáblához
  49. május 12-én érkezett beadványában a másodfokú bíróság ítélete indokolásának az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított, az alperes által fizetendő késedelmi kamatokra vonatkozó rendelkezése ismertetését tartalmazó részét kijavítani kérte, az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltak szerint. Az ítélőtábla a felperes kérelmét megalapozottnak találta, ezért a másodfokú határozat indokolásának a felperes által megjelölt - elírást tartalmazó részét - a Pp. 224.§
(1)bekezdése alapján a jelen végzés rendelkező részében foglaltak szerint kijavította. Arra tekintettel pedig, hogy a kijavítás nem érintette a kijavított határozat rendelkező részét, az ítélőtábla jelen határozata ellen a Pp. 224.§
(4)bekezdése alapján nincs helye fellebbezésnek. Debrecen,
  1. május
  2. Erőss Károlyné Dr. Vajvoda Ildikó sk. a tanács elnöke, Dr. Szűcs Lajos sk. előadó bíró, Dr. Drexlerné Dr. Karcub Edit sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.