Pfv.VII.20.382/2011/
- szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kelemenné dr. Kardos Edit ügyvéd által képviselt szám székhelyű felperesnek a dr. Zárdai Istvánné dr. Ádám Edit ügyvéd által képviselt I.r., II.r., mindketten: szám alatti lakosok alperesek ellen tulajdonjog megállapítása és közös tulajdon megszüntetése iránt a Somogy Megyei Bíróságon 24.P.21.492/
- szám alatt indult, és a Pécsi Ítélőtábla Pf.II.20.312/2009/
- számú ítéletével befejezett perében a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. és a II.r. alperes részére egyetemlegesen 50.000 (Ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állam javára, az adóhatóság felhívására 155.700 (Egyszázötvenötezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : Az I.r. és a II.r. alperes a tulajdonukat képező ... szám alatti ingatlan használatát átengedték lányuknak, és akkori házastársának L. T.-nak, aki a felperes ügyvezetője.
- augusztustól
- szeptemberéig terjedő időszakban az alperesek, valamint a leányuk és a volt házastársa L. T. az ingatlanon lévő felépítményt átépítették, és felújították. A beruházás műszaki költsége 20.364.164 forint volt, míg a beruházás folytán az ingatlan értéke 13.600.000 forinttal emelkedett. A felperes módosított keresetében 9.177.632 forint és járulékai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az I.r. és a II.r. alperest elsődlegesen vállalkozói díj, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás címén. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a felperessel vállalkozási szerződést nem kötöttek, az ingatlan felújítása az általuk rendelkezésre bocsátott pénzből történt. A másodfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetnek 2.594.880 forint erejéig helyt adó, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította. A másodfokú bíróság - szemben az elsőfokú bírósággal - nem látta megállapíthatónak, hogy a felperes nevére kiállított számlák kifizetése a felperes vagyonából történt. A jogerős ítélet értelmében a számla önmagában nem bizonyítja a számla kiegyenlítéséhez szükséges pénzeszköz forrását, a készpénzfizetési számla mellett nem szól olyan vélelem, hogy annak kiegyenlítése a vevő vagyonából történt. A jogerős ítélet indokolása értelmében a Pp.
- §
(1)bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettségére tekintettel a felperesnek kellett bizonyítania, hogy a számlák ellenértéke a felperes vagyonából került kifizetésre. Ezt a felperes akkor bizonyította volna, ha ezeket a számlákat lekönyvelte volna. Miután erre nem került sor, a jogerős ítélet értelmében a bizonylati elv és a bizonylati fegyelem megsértése miatt a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a perbeli számlák kifizetése a vagyonából történt. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes 347.776 forint munka ellenértékét a dolgozói részére ténylegesen nem fizette ki. A jogerős ítélet értelmében a munkaviszony fennállására tekintettel a perbeli munkavégzéstől és annak értékétől függetlenül - a felperes a tanúk részére a minimálbért fizette. A jogerős ítélet szerint nem vitás ugyan, hogy a felperesi dolgozók munkájának ellenértéke folytán az alperesek ingatlanában előállott értéknövekedéssel az alperesek gazdagodtak, azonban a gazdagodás nem a felperes rovására történt. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, a keresetének részben helyt adó elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp.
- §,
- §,
- §, valamint a Ptk.
- § rendelkezéseit. Érvelése értelmében az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, helytállóan alkalmazta a bizonyítási teher szabályait, ezért a jogszerű mérlegelésen alapuló tényállás megváltoztatásának és a bizonyítékok felülmérlegelésének nem volt helye. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a számviteli törvényre hivatkozott. Szerinte amennyiben a számlákat lekönyvelte volna, akkor az adójogi szabályokat sérti meg, mivel olyan számlákat könyvelt volna el a vállalkozásban, amelyek ténylegesen nem a vállalkozás körében kerültek felhasználásra. Arra hivatkozott, hogy a Pp.
- § alapján a számla teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül, és az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy a kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetve elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el. A számla mint okirat teljes bizonyító erőt képvisel a tekintetben, hogy a számlában foglalt teljesítés megtörtént, mi volt annak az ellenértéke, illetve készpénzes számla esetén a tekintetben, hogy a szolgáltatás pénz egyenértéke a felek megállapodása szerint kiegyenlítést nyert. Érvelése értelmében a teljes bizonyító erejű magánokirat birtokában nem hárult rá annak külön bizonyítási terhe, hogy az elsőfokú eljárás során becsatolt számlákban foglalt jogügylet valós volt, illetve, hogy a számlában szereplő összeget megfizette. Szerinte az alpereseknek kellett volna bizonyítaniuk, hogy a számlák kifizetési forrását ők biztosították. Arra hivatkozott, hogy nem támasztják alá bizonyítékok a perben az alperesek ezen hivatkozását, és ez az állításuk nem is igaz. Sérelmezte, hogy a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkalmazottai által végzett munka eredményeként az alperesek a rovására nem gazdagodtak. Érvelése értelmében a felperesi Kft. alkalmazottai azon időben, amíg alperesek ingatlanán munkát végeztek - függetlenül a besorolási bérüktől - nem a felperes saját üzletkörében tevékenykedtek, és ezzel nem hajtottak hasznot a felperesnek. Nézete szerint a polgári jogviszonyban nem a számviteli törvény szabályai az irányadók, hanem a Ptk. rendelkezései. Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben hatályában való fenntartását kérték. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő. Miután a perben a felperes érvényesített igényt az alperesekkel szemben, a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket neki kellett bizonyítani. Helytállóan idézte a felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp.
- § rendelkezéseit, azonban tévesen hivatkozott arra, hogy - vita esetén - nem rá hárult annak a bizonyítási terhe, hogy a számlában szereplő összeget, ő mint aki a számlán kifizetőként szerepelt biztosította. Megalapozottan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a számla önmagában nem bizonyítja a számla kiegyenlítéséhez szükséges pénzeszköz forrását, a készpénzfizetési számla mellett nem szól olyan vélelem, hogy annak kiegyenlítése a vevő vagyonából történt. A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott BH 2006.
- számon közzétett jogeset a perbeli esetben nem tekinthető irányadónak. Az eltérő tényállású ügyben a Legfelsőbb Bíróság azt mondta ki, hogy a jogszerű mérlegelésen alapuló tényállás köti a másodfokú bíróságot, és az indokolatlan felülmérlegelés következtében eltérő tényállás megállapítása jogszabálysértő. A perbeli esetben azonban az elsőfokú bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül, hogy a felperes képviselőjének előadása szerint a számlák a felperes könyvelésében nem szerepeltek. L. T. a felperes ügyvezetője csupán állította, azonban nem bizonyította, hogy a felperes házi pénztárából fizette azokat a kiadásokat, amely kifizetések folytán a számlák a felperes nevére kerültek kiállításra. A felperes által hivatkozott jogesettel szemben a másodfokú bíróság ezeket a körülményeket helytállóan mérlegelve indokoltan állapított meg az elsőfokú bíróságtól eltérő tényállást, figyelemmel arra is, hogy a Pp.
- §
(5)bekezdése értelmében a bíróság meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas. A felperes könyvelésében - L. T. ügyvezető előadása szerint - az alperesek tulajdonát képező ingatlan átalakításával kapcsolatos munkákra vonatkozó számlák nem szerepelnek, és egyéb bizonyíték sem támasztja alá, hogy a felperes vagyonából történt az alperesek ingatlanába beruházás. Mindezek alapján a másodfokú bíróság szemben az elsőfokú bírósággal jogszabálysértés nélkül állapította meg a tényállást, és jutott arra a következtetésre, hogy a felperes nem bizonyította azt az előadását, hogy a számlák ellenértéke a vagyonából került kifizetésre. A meghallgatott tanúk vallomása alapján megalapozottan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes az alkalmazottait minimálbéren foglalkoztatta. Ömagában abból, hogy a felperesi dolgozók munkájának ellenértéke folytán az alperesek esetlegesen a munka volumenéhez képest elenyésző értékkel, 347.776 forinttal gazdagodtak, még nem következik, hogy ez a gazdagodás a felperes rovására történt, ezért erre figyelemmel is jogszabálysértés nélkül ítélte alaptalannak a másodfokú bíróság a felperes keresetét. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok helytálló és okszerű mérlegelése alapján jogszabálysértés nélkül állapította meg a tényállást, és jutott arra a következtetésre, hogy a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettsége ellenére keresetének jogalapját és összegszerűségét nem bizonyította. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok eltérő értékelésének felülmérlegelésnek) pedig nincs helye (BH 1999.44.). (az ún. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §
(3)bekezdése szerint a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Pp. 78. §
(1)bekezdésének megfelelően kötelezte a felperest az alperesek javára felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, míg a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése folytán a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illeték viselésére. Budapest,
- június
- Dr. Fehér Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Bartal Géza s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró