SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.019/2011/9.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a (jogtanácsos személyneve) jogtanácsos által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a (felszámoló szervezet, felszámolóbiztos neve, címe) által képviselt (I.rendű alperes neve "f.a.", címe) alatti székhelyű I. rendű és a Dr. Király László ügyvéd által képviselt (II.rendű alperes neve, címe) alatti lakos II. rendű alperesekkel szemben szerződés érvénytelensége iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
- szeptember
- napján kelt 5.G.40.201/2008/
- számú ítéletével szemben a II. rendű alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a II. rendű alperest, fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 300.000,(Háromszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget, valamint az államnak - külön felhívásra 900.000,- (Kilencszázezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A felperes jogelődei adótartozás és vámtartozás követelésük kapcsán végrehajtást folytattak az I. rendű alperessel szemben. A végrehajtási eljárás során
- október 11-én végrehajtási jog bejegyzése iránti kérelemmel élt az adóhatóság a földhivatal felé az I. rendű alperes tulajdonában álló település
- neve, 1.../A/
- helyrajzi szám alatt felvett (utca, házszám) alatti belterületi ingatlan esetében. E kérelmet a földhivatal nem teljesítette, mivel az ingatlan már nem volt az adós tulajdona, azt ugyanis a
- július 17én kelt adásvételi szerződéssel 50 millió Ft-ért értékesítette a II. rendű alperesnek. A vevő - aki az I. rendű alperes ügyvezetőjének házastársa - a vételárat átutalással teljesítette, az összeg
- július 16-án került jóváírásra. -2- Az adásvételi szerződésben az eladó tájékoztatta a vevőt arról, hogy az ingatlanra a (pénzintézet neve) Zrt. javára 75 millió Ft, valamint 37.047 CHF és járulékai erejéig jelzálogjog került bejegyzésre, egyben vállalta, hogy az ingatlant 30 napon belül tehermentesíti. Az I. rendű alperes
- július 16-án 15 millió Ft-ot, valamint 35 millió Ft-ot utalt át a M... Kft. részére. Ezen másik kft. - melynek bankhitel szerződése kapcsán került bejegyzésre a (pénzintézet neve) Zrt. javára a perbeli ingatlanra jelzálogjog - tagja volt a II. rendű alperes, a céget az I. rendű alperesi ügyvezető és a II. rendű alperes gyermeke képviselte, a két kft. székhelye is megegyezett. A M... Kft.
- július 2-án 58.967.263,- Ft-ot, július 17-én 62.455.364,- Ft-ot a banknak előtörlesztett, így a bankkal szemben fennálló összes tartozása megszűnt. A földhivatal a
- augusztus 9-én, illetve szeptember 3-án kelt határozatával a perbeli ingatlant terhelő jelzálogjogokat törölte. Az I. rendű alperessel szemben a Csongrád Megyei Bíróság előtt 12.Fpk.06-08-000619 szám alatt felszámolási eljárás van folyamatban, a felszámolás kezdő időpontja
- június
- napja. A felperes jogelődei a 15.071.596,- Ft, illetve 240.000,- Ft és járulékai összegű hitelezői igényüket a felszámolási eljárásban bejelentették, azt a felszámoló visszaigazolta és nyilvántartásba vette. A felperesi jogelődök módosított keresetükben az alperesek között létrejött adásvételi szerződést a Cstv.
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja alapján megtámadták, az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítását kérték annyiban, hogy az ingatlan kerüljön vissza a felszámolási vagyonba. Kifejtették, az adó- és vámtartozás egyetlen fedezete az I. rendű alperesnél a perbeli ingatlan volt, melyet az alperesek az adásvétellel elvontak. Ezt a vagyontárgyat az adós vagyonából lényegében „kijátszották". Miután az I. rendű alperes ügyvezetője és a vevő II. rendű alperes házastársak, a felek rosszhiszeműségét a Cstv. 40. §
(3)bekezdése szerint vélelmezni kell. Álláspontjuk szerint az alperesek nem tudták igazolni, hogy az I. rendű alperes a befolyt összeget, vételárat a M... Kft. bankkölcsönének kiegyenlítésére fordította. Nem nyert igazolást még az sem, hogy a M... Kft. a tartozásait ebből az összegből rendezte volna. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy az I. rendű alperes a II. rendű alperes által fizetett vételárból a perbeli ingatlant tehermentesítette. Az I. rendű alperes a M... Kft. kölcsöntartozásáért készfizető kezességet vállalt, ezért fizette vissza helyette a kölcsönt. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította az alperesek között
- július
- napján létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségét, megkereste az illetékes földhivatalt a II. rendű alperes javára bejegyzett tulajdonjog törlése, ezzel egyidőben az I. rendű alperes tulajdonjogának visszajegyzése iránt. Az alpereseket ennek tűrésére kötelezte. Megalapozottnak tartotta a felperesek azon hivatkozását, hogy az alperesek az adásvételi szerződéssel az I. rendű alperes hitelezői elől elvonták a követelések fedezetét, ezért rendelkezett úgy, hogy az ingatlan visszakerüljön a felszámolási vagyonba. Nem fogadta el bizonyítottnak azt az alperesi állítást, miszerint a M... Kft. az I. rendű alperestől kapott összeget a hitel törlesztésére fordította, figyelemmel arra, hogy
- július 2-án már 58.967.263,- Ft előtörlesztése megtörtént. A
- július 17-i 62.455.364,- Ft törlesztéssel együtt a M... Kft. összesen a bank részére 121.422.627,- Ft-ot fizetett, miközben a perbeli ingatlan csak 75 millió Ft követelés erejéig szolgált a követelés biztosítékául. -3Gf.I.30.019/2011/9.szám Az alperesek nem tudták igazolni, hogy a M... Kft. az I. rendű alperestől kapott 50 millió Ftot mire fordította. Az elsőfokú ítélettel szemben a II. rendű alperes élt fellebbezéssel, ebben az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a szerződéskötés során jóhiszeműen járt el, az adásvétel azzal a céllal történt, hogy a M... Kft. hiteltartozása rendezésre kerüljön. Az I. rendű alperes a bankkölcsön kapcsán nem csak jelzálogkötelezett volt, hanem emellett a kölcsön visszafizetéséért készfizető kezességet is vállalt. A II. rendű alperes a két társaság székhelyéül szolgáló saját (település 2.neve) ingatlanát értékesítette 192.760.000,- Ft-ért, ebből - a két társaság tartozásai miatt - 130 millió Ft-ot az értékesített ingatlan tehermentesítésére fordított, a fennmaradó összegből vette meg a perbeli ingatlant. Utalt arra is, hogy „a társaság elidegenítése" után az I. rendű alperes rendelkezett annyi vagyonnal, amiből a felperesi követelés teljesíthető volt. Bankszámlakivonatot csatolt annak igazolása érdekében, hogy a perbeli ingatlan tehermentesítése az általa átutalt vételárból történt. A felperesek jogutóda fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, a M... Kft. bankkölcsön tartozása kapcsán az I. rendű alperes kizárólag zálogkötelezett volt, a kezességvállalás ténye nem igazolt. Nem lett volna akadálya annak, hogy a zálogkötelezett a vele szembeni fellépés esetén a bank részére fizetést eszközöljön, ilyen azonban nem történt, és az I. rendű alperes az 50 millió Ft-ot nem a bank, hanem a M... Kft. részére teljesítette. Álláspontja szerint a II. rendű alperes tudott, illetve tudnia kellett az I. rendű alperes tartozásairól, arról, hogy a perbeli ügylettel az I. rendű alperessel szemben fennálló követelések elől elvonják az egyedüli fedezetet. A per adatai szerint a II. rendű alperes a rosszhiszeműség törvényi vélelmét megdönteni nem tudta. A végrehajtási eljárás adatai is azt igazolják, hogy az I. rendű alperes a perbeli ingatlanon kívül végrehajtható vagyonnal nem rendelkezett. A II. rendű alperes fellebbezése alaptalan. Az elsőfokú bíróság a keresetet a Cstv.
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján találta megalapozottnak. A Cstv. 40. §
(1)bekezdés a) pontja értelmében a tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított egy éven belül a hitelező megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző 5 éven belül megkötött, az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződését, ha az adós szándéka a hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányult és a másik fél erről a szándékról tudott vagy tudnia kellett. A felhívott jogszabályhely kifejezetten a csalárd ügyleteket szabályozza. A törvényi tényállás megvalósulásához az adós vagyonának - bármilyen mértékű - csökkenése mellett az adósnak a hitelezők kijátszására irányuló szándékán túl a felperesnek bizonyítania kell az ügyletben részt vevő másik fél rosszhiszeműségét is, ami akkor állapítható meg, ha az adós csalárd, a hitelezők kijátszására irányuló szándékáról tudott vagy arról tudnia kellett. -4A Cstv. 40. §
(3)bekezdése értelmében, ha az adós a vezető tisztségviselő hozzátartozójával köt szerződést, az
(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásában vélelmezni kell a másik fél rosszhiszeműségét. Ezt a vélelmet a perben a II. rendű alperesnek kellett volna megdönteni, őt terhelte annak hitelt érdemlő bizonyítása, hogy az I. rendű alperes hitelezők kijátszására irányuló szándékáról nem tudott, és arról nem is kellett tudnia. A felperes jogelődei a felszámolás előtt indult perben eredeti kereseti kérelmüket a Ptk. 203. §
(1)bekezdésére alapították és az alperesek közötti adásvételi szerződés fedezetelvonó jellege folytán az ügylet velük szembeni hatálytalanságának megállapítását és a II. rendű alperes annak tűrésére kötelezését kérték, hogy követelésüket ebből az ingatlanból kielégítsék. A felszámolás megindulását követően keresetüket módosították és a szerződést a Cstv. 40. §
(1)bekezdés a) pontjára hivatkozással megtámadták. A Cstv. 40. §
(1)bekezdés szerinti eredményes megtámadás nem a szerződés Ptk. 203. §
(1)bekezdése szerinti relatív hatálytalanságát, hanem az ügylet érvénytelenségét eredményezi, az ilyen kereset azt célozza, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeként az elvont vagyontárgy visszakerüljön a felszámolási vagyonba (Legfelsőbb Bíróság 3/
- Polgári Jogegységi Határozat). Nem vitás tény, hogy az alperesek között létrejött adásvételi szerződés valós ügylet volt, a vevő II. rendű alperes az ingatlan vételárát az I. rendű alperesnek ténylegesen kifizette. Az ügyletkötés körülményei azonban azt igazolják, a szerződő felek szándéka az volt, hogy elvonják a hitelezők - felperes jogelődeinek - követelése elől az egyetlen fedezetet. A peradatok szerint bizonyított az adós hitelezők kijátszására irányuló szándéka, továbbá az is, hogy a II. rendű alperes erről tudott, illetőleg tudnia kellett, vagyis rosszhiszemű volt. A felperes jogelődei az I. rendű alperessel szemben az adásvétel időpontjában végrehajtási eljárást folytattak, melynek keretében érdemi megtérülés nem volt, az adós részéről teljesítés a későbbiekben, az adásvételt követően sem történt. Az alperesek egyező akarata szerint az I. rendű alperes az adásvételi szerződés keretében hozzá befolyt vételárat azonnali hatállyal, teljes egészében kivonta a vagyonából, így a végrehajtást kérők követelésére ez az összeg nem jelenthetett fedezetet. Az 50 millió Ft vételárat az I. rendű alperes azonnal tovább utalta egy másik családi vállalkozás, nevezetesen a M... Kft. részére, amelynek tagja volt a II. rendű alperes is. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az I. rendű alperes jogi helyzetét helyesen értékelte. Az I. rendű alperes ingatlanára a M... Kft. bankkölcsöne kapcsán valóban jelzálogjog került bejegyzésre, ebből azonban csupán az következik, hogy a bank javára a kölcsön megtérülése érdekében dologi biztosítékot nyújtott, mint dologi adóst fizetési kötelezettség nem terhelte. A zálogjog alapján a jogosult a dologból kereshet kielégítést. Mivel a zálogjoggal biztosított követelés személyi kötelezettje más személy volt, az I. rendű alperes, mint dologi adós jogi helyzetéből az következik, hogy helytállása csak a lekötött dologra korlátozódik, tőle a biztosított pénzkövetelés teljesítését nem, csak a dologból történő kielégítés tűrését követelhette a bank (BH 1996/5/
- és 1998/1/
- számú döntések). A perbeli esetben azonban az I. rendű alperes nem a bank részére teljesített fizetést. Ennek is -5Gf.I.30.019/2011/9.szám legfeljebb akkor lehetett volna megalapozott indoka, ha a bank a követelés zálogtárgyból való kielégítésének igényével az I. rendű alperessel szemben fellép. Az I. rendű alperesnek a M... Kft-vel szemben tartozása nem volt, önmagában az ingatlant terhelő jelzálogjog, a kielégítés tűrése iránti kötelezettség nem adott alapot arra, hogy a teljes vételárat átutalja a személyes kötelezett részére. A II. rendű alperes fellebbezésében írtakkal szemben az I. rendű alperes a M... Kft. bankkölcsöne vonatkozásában csak dologi adós volt, a bankkal szemben e kölcsönszerződés kapcsán nem állt fenn fizetési kötelezettsége, a készfizető kezességvállalásra vonatkozó fellebbezési hivatkozások - erre vonatkozó bizonyíték hiányában - megalapozatlanok. Semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy a M... Kft. a saját vagyonából a kölcsöntartozását nem tudta törleszteni, a perbeli ingatlanon kívül a bank számára nem állt rendelkezésre más fedezet. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság indokolásában arra, nem állapítható meg a perben az sem, hogy a M... Kft. pontosan miként, milyen forrásból származó pénzből rendezte a teljes banki tartozását, az I. rendű alperestől kapott 50 millió Ft lett volna a tartozás kiegyenlítésének fedezete. Egyebekben ennek a körülménynek a per mikénti eldöntése szempontjából nincs érdemi jelentősége, a Cstv.
- §
(1)bekezdés a) pontjára alapított kereset akkor is megalapozott, ha a M... Kft. az I. rendű alperestől kapott összeget a perbeli ingatlan tehermentesítésére fordította. A Cstv. 40. §
(1)bekezdés a) pontjára alapított eredményes megtámadási kereset következményeként az alperesek közötti szerződés érvénytelen. A felperes jogi érdekeltsége arra nem terjedt ki, hogy az alperesek között az eredeti állapot helyreállítása teljes körűen megtörténjen - ez a felszámolással, a Cstv. pénzkövetelések érvényesítésével kapcsolatos szabályával ellentétes lenne -, ezért a marasztalt alperes az eredeti állapot részleges helyreállítása folytán keletkező pénzkövetelését a felszámolási eljárásban a szerződő fél adóssal szemben érvényesítheti. Az eredeti állapot részleges, egyoldalú helyreállítása a perben a hitelező megtámadási keresete alapján megtörtént, az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkezése szerint az I. rendű alperes vagyonából kijátszott ingatlan visszakerül a felszámolási vagyonba, míg a II. rendű alperes az őt megillető 50 millió Ft vételár visszafizetése iránti igényét a felszámolási eljárásban bejelentheti. A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében helybenhagyta. Kötelezte a II. rendű alperest a pernyertes felperes javára a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján másodfokú eljárási költség megfizetésére, az ügyvédi munkadíj összegének megállapítása a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdés alapján a per tárgyához igazodóan a kifejtett munkamennyiséggel arányban történt. -6Az eredménytelenül fellebbező II. rendű alperes köteles megfizetni az államnak külön felhívásra - a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket (6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés, 15. §
(1)és
(3)bekezdés). Szeged,
- május hó
- napján Dr. Kemenes István sk. a tanács elnöke Dr. Mányoki Zsolt sk. előadó bíró Dr. Kiss Gabriella sk. táblabíró