Kbf.1/2011/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése szerinti garázdaság vétsége, illetve a Btk. 170. §

(1)bekezdése szerinti könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A bírósági tárgyaláson a katonai ügyész bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében fellebbezést jelentett be. A vádlott és védője a kihirdetett ítéletet tudomásul vették. A katonai ügyész előterjesztette fellebbezésének írásbeli indokolását, melyben indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, melynek során a vádlottat mondja ki bűnösnek garázdaság bűntettében és vele szemben büntetést szabjon ki. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.IV.177/

1. számú átiratában a katonai ügyész fellebbezését kiegészítéssel fenntartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során felderítési kötelezettségének eleget tett, a bűnügyben releváns bizonyítékokat megvizsgálta, azokat egyenként és együttesen értékelve állapította meg a tényállást. Álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács anyagi jogszabályt sértően mentette fel a vádlottat az ellene emelt törvényes vádak alól. Az eljáró bíróság - ellentmondásos módon - a jogos védelmet hívta fel a felmentő rendelkezés alapjául, ugyanakkor a felmentés jogcímeként a bebizonyítottság hiányát jelölte meg. Kifejtette azon álláspontját, hogy a tényállásban rögzített dulakodás a vádlott és az őt kísérő személyek között kölcsönösséget feltételez, így a vádlott nem kerülhetett jogos védelmi helyzetbe. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, melynek keretében a vádlottat mondja ki bűnösnek a Btk.
2. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a./ pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében és a Btk. 170. §

(1)bekezdésébe ütköző könnyű testi sértés vétségében, majd vele szemben halmazati büntetésül - a Btk. 87. §

(2)bekezdés e./ pontjában írt rendelkezés alkalmazásával pénzbüntetést és lefokozást szabjon ki. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség képviselője a fellebbviteli nyilvános ülésen a katonai ügyész fellebbezését egyezően a másodfokú ügyészség átiratával fenntartotta, és indítványait megismételte. Ismételten indítványt tett a bűnösség megállapítására, pénzbüntetés és lefokozás kiszabására. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Kifejtette azon álláspontját, hogy a védence a jelentős túlerővel szemben jogos védelmi helyzetben volt. A vádlott a nyilvános ülésen az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A katonai ügyésznek a bűnösség megállapítására és büntetés kiszabására irányuló fellebbezése nem alapos. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács a büntető perrendtartás szabályai szerint folytatta le a bizonyítási eljárást. A tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Tárgyalása során kihallgatta a vádlottat, a tanúkat, valamint a bizonyítás részévé tette a sértett írásbeli vallomását, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokat. A vádlott tagadta, hogy a terhére rótt bűncselekményeket szándékosan elkövette volna. Védekezése szerint legfeljebb menekülés közben lökhette el a sértettet a több személy által történt megveretést követően. A sértett, valamint a kihallgatott tanúk vallomásai a vádlottra nézve terhelőek voltak. Helytállóan állapította meg azonban ítélete indokolásában a katonai tanács, hogy a vádlottra nézve terhelő vallomást tett tanúk egyike sem tekinthető elfogulatlannak, ők a sértett, valamint a vele rokoni, illetve baráti kapcsolatban álló személyek. A lényegi kérdéseket illetően a vádlott vallomása következetes volt. Álláspontja alátámasztásaként az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott a vádlott sérülését rögzítő okiratra, valamint a tárgyaláson bizonyítás anyagává tett rendőrségi iratokra, közöttük a rendőri jelentésre, mely szintén a vádlott sérüléseit rögzíti. Ezen objektív adatok cáfolják a tanúvallomásokat. Az elsőfokú katonai tanács logikus magyarázatát adta, hogy miért fogadta el a vádlotti vallomást a tényállás alapjául. A tényállásban írt lökdösődés, dulakodás esetében a tényállás nem rögzíti, hogy arra pontosan kik között került sor, és erre objektívnek tekinthető bizonyíték nem is áll rendelkezésre. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Nem tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor az általa rögzített tényállás alapján a vádlottat az ellene emelt vád alól felmentette, részben tévedett azonban annak jogcímét illetően. Az elsőfokú katonai tanács azt rögzítette, hogy a vádlott a számbeli és erőfölényben lévő bántalmazói fogásából történő kiszabadulása érdekében mintegy védekezésül megütötte, vagy meglökte a sértettet, aki attól hátraesett és a fejét beütötte. Ezen magatartásból azonban, nem vonható egyértelmű következtetés a vádlott magatartásának szándékosságára. Nem állapítható meg, hogy szándékos bántalmazás, vagy menekülés közbeni gondatlanságból adódó ellökés történt, ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben a Be. 331. §

(1)bekezdése és Be. 6. §

(3)bekezdés b./ pontja alapján, hogy a vádlottat bizonyítottság hiányában tekinti felmentettnek. Egyben az első fokú ítéletnek a jogos védelmi helyzetre történő hivatkozását mellőzi, figyelemmel arra, hogy nem állnak rendelkezésre olyan bizonyítékok, amelyekből kétséget kizáróan ilyen helyzet fennállására lehet következtetni. A másodfokú bíróság utalni kíván arra, hogy a bíróság részéről további bizonyítás lefolytatása és a tényállás pontosabb megállapítása nem lehetséges, figyelemmel arra, hogy a nyomozást végző katonai ügyészség a nyomozása során az összetartozó cselekményrészeket elválasztotta, illetve az ügyben nem is törekedett objektívnek tekinthető bizonyítékok beszerzésére, ezen hiányosságok pótlása pedig az elsőfokú bíróságtól nem várható el. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be. 371. §

(1)-

(3)és

(4)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. május
2. Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. a tanács elnöke Dr. Biszak János hb. ezredes s.k. előadó bíró Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. bíró A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának ítélete jogerős. Budapest,
3. május
4. Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Horváth Judit tisztviselő