Pf.20371/2011/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.371/2011/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Radnai Miklós ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Chiorean Gabriella jogtanácsos által képviselt alperes ellen, felelősségbiztosítási szerződés teljesítése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
2. szeptember
3. napján meghozott, 64.P.28.401/2004/
4. számú ítélete ellen, a felperes részéről,
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és az alperes marasztalását további 1.062.000 (egymillió-hatvankettőezer) forinttal, valamint ennek
6. január 1-től a kifizetésig járó, az elsőfokú ítéletben kitett mértékű késedelmi kamatára felemeli. Kötelezi továbbá az alperest, hogy
7. június
8. napjától, véghatáridő nélkül, fizessen meg a felperesnek minden hónap
9. napjáig, havi 11.000 (tizenegyezer) forint járadékot. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 20.000 (húszezer) forint másodfokú perköltséget és térítsen meg az államnak felhívásra 8.000 (nyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Ezt meghaladóan a fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság a jelen peres eljárás korábbi szakaszában meghozott, 6.P.28.401/2004/
10. számú jogerős közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes által,
11. március
12. napján elszenvedett közlekedési balesettel összefüggésben keletkezett károkat az alperest teljes egészében köteles megtéríteni. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján igazoltnak látta, hogy az említett napon a felperes az ... híd budai felhajtójában, a ... forgalmi rendszámú, ... típusú személygépkocsi vezetőjeként idegen hibás közúti balesetet szenvedett, a károkozó felelősségbiztosítója az alperes. Ennek bekövetkezésében a felperes közrehatása sem műszaki szakértői, sem pedig orvosszakértő eszközökkel nem mutatható ki, és az orvosszakértői vélemények a sérülések jellege alapján alátámasztották azt is, hogy a felperes a biztonsági övét bekapcsolva vezetett. Az
13. évben született felperes a balesetben a szegycsont felső harmadában, valamint a mellizom tájékán zúzódásokat, lábain hámhorzsolásokat, továbbá állkapocs repedést és nyelvsérülést szenvedett. Előadása szerint a szegycsont sérülés következtében állandó mellkasi fájdalmai vannak, nem tud emelni, hajolni, terheket cipelni, amely lakatos és fémcsiszoló szakmája gyakorlását is megnehezíti. Ennek vizsgálatára az elsőfokú bíróság igazságügyi orvosszakértői bizonyítást rendelt el, az orvosszakértői véleményt többször kiegészíttette, majd az Egészségügyi Tudományos Tanács felülvéleményét is beszerezte és ez utóbbi megállapításait fogadta el ítélkezése alapjául. Eszerint a felperes természetes kórokú, de a baleset bekövetkezéséig tünetmentes megbetegedéseként jelölhető meg a bordák és a szegycsont meszesedése. Ezen az állapoton a baleset idézett elő változást akként, hogy a biztonsági öv erős nyomást gyakorolt az elmeszesedett területre, amelynek következtében a korábban fájdalmatlan terület fájdalmassá vált. Ebből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes ezen állapotával oki összefüggésbe hozható károkért az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik. Az elsőfokú bíróság a jelen felülbírálat alatt álló 64.P.28.401/2004/
14. számú ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 926.000 Ft kártérítést. Emellett rendelkezett a késedelmi kamatról, a kereseti előlegezett költség térítéséről, továbbá kimondta, hogy ezt meghaladóan felmerült költségeiket a felek maguk kötelesek viselni. A felperesnek a szegycsont területén keletkezett sérüléséből származó károk vizsgálatához újabb kiegészítő orvosszakértői vélemény beszerzését rendelte el. E szerint a felperes szegycsont tájéki fájdalma szakértői eszközökkel nem objektiválható, de a munkakörében leírt lakatos munkakör betöltéséhez 5-10 % erőmegfeszítés vélelmezhető, és a nehéz háztartási, valamint kerti munkák során a kisegítő igénybe vétele elfogadható. A fájdalomérzet egyébként a fájdalomtűrő képességtől függő olyan szubjektív fogalom, amely szakértő eszközökkel nem állapítható meg. Emiatt az elsőfokú bíróság háztartási kisegítés, valamint gyógyszerköltség és kertművelés címén 3,5 hónapra ítélt meg költséget a felperes részére, míg az ezt követő időre előterjesztett kérelmet elutasította. A rendkívüli munkateljesítmény alapján azért nem látott lehetőséget járadék megítélésére, mert nem látta bizonyítottnak, hogy a felperesnek a balesetet követő jövedelme elmaradt volna a baleset előttitől. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és az alperesnek a jogerős marasztaláson felül, további 1.440.825 Ft kártérítés megfizetésére kötelezése iránt. Kérte a felemelt összeg után késedelmi kamat megállapítását és az alperes perköltségben marasztalását is. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság ítéletében eltért a közbenső ítéletnek az alperes teljes kártérítési kötelezettségét kimondó rendelkezésétől, amikor kárigényének a szegycsont fájdalma miatt jelentkező egyes tételeit elutasította. Rámutatott, hogy e sérülés miatt mind a munkahelyi, mind az otthoni munkavégzése rendkívüli munkateljesítményt igényel. A fájdalom jelentős testi fogyatékosságnak tekintendő és egész életvitelét elnehezíti. Ezért
15. június 23-tól munkaviszonyának
16. április 4-én történt megszűnéséig a rendkívüli munkateljesítmény alapján 1.148.825 Ft, míg
17. június 23-tól véghatáridő nélkül, háztartási kisegítő címén 130.000 Ft lejárt és havi 5.000 Ft folyó járadék, gyógyszerköltség címén 18.000 Ft lejárt és havi 3.000 Ft folyó járadék, valamint az ingatlanművelés címén 144.000 Ft lejárt és havi 3.000 Ft folyó járadék megfizetését igényelte. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Rámutatott, hogy a felperes szegycsont táji panaszai elsődlegesen sorszerű megbetegedésének következményei. Utalt arra is, hogy a kárigény fellebbezéssel támadott tételei vonatkozásában a felperes nem tett eleget az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének sem. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés részben megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból a felperes rendkívüli munkateljesítményével összefüggő igényét illetően helyes jogi következtetéseket vont le, míg a háztartási kisegítés, a gyógyszerköltség és az ingatlanművelés költségei tekintetében a másodfokú bíróság eltérő jogkövetkezmény alkalmazását látta indokoltnak. A felperesnek a rendkívüli munkateljesítménye alapján előterjesztett jogorvoslati kérelme teljesítési lehetőségeinek vizsgálata során abból kellett kiindulni, miszerint a Ptk.
18. §