Pf.20479/2010/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.II.20.479/2010/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében ! A Pécsi Ítélőtábla dr. Léhmann György ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Esze István ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. r., dr. Illés Gabriella ügyvéd ügyvéd címe) által képviselt II. rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. r. és a személyesen eljáró III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. r. alperes ellen tulajdonjog megállapítása és egyéb iránt a Somogy Megyei Bíróság előtt 23.P.21.480/
2. ügyszám alatt folyamatban volt perében
3. szeptember 13-án
4. sorszámon kelt ítélet ellen a felperes által
5. és az I. r. alperes által
6. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán - a
7. május
8. napján megtartott tárgyaláson - meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A peres felek a fellebbezési eljárással kapcsolatban felmerült eljárási költségeiket maguk viselik. A felperesi fellebbezésre tekintettel felmerült fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes néhaiJ. L-né köztes tulajdonszerzésén keresztül törvényes öröklés címén megszerezte a perrel érintett ingatlan 21/100-ad mértékű tulajdoni illetőségét. Az ítélet jogerőre emelkedését követően megkeresni rendelte az illetékes földhivatalt a felperesi tulajdonrész bejegyzése és az I. r. alperes illetőségének 79/100-ad részre történő módosítása végett. Mindezek bejegyzett jogai sérelme nélküli tűrésére kötelezte továbbá a II. r. alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az I. r. alperes részére perköltség megfizetésére, az I. r. alperest le nem rótt eljárási illeték és állam által előlegezett költség megfizetésére a magyar állam javára, ezen túlmenően megállapította, hogy a feljegyzett illeték és az állam által előlegezett költség ezt meghaladóan az állam terhén marad. Az ítélet indokolása szerint a per tárgyát képező ingatlant az I. r. alperes különvagyonából vásárolta meg a felperes idő közben elhunyt édesanyjával történt házasságkötése előtt. Az I. r. alperes 1/1 tulajdoni hányadának az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzésére a néhai házastársak beköltözését követően került sor. Az ingatlanon a házastársak házasságuk fennállása alatt értéknövelő beruházásokat eszközöltek, melyek hatására az ingatlan forgalmi értéke 4.900.000,- forintról 8.500.000,- forintra emelkedett, ennél fogva a beruházás folytán bekövetkezett értéknövekedés és az eredeti érték úgy aránylik egymáshoz, mint 42 az 58-hoz. A 42% mértékű értékszerzés tehát házastársi közös vagyon, melyből a törvényi vélelem megdöntésének hiányában 1/2 rész, azaz az egészhez viszonyított 21% illette a felperes édesanyját, akitől a felperes e hányadot az ingatlanban törvényes öröklés címén, mint a néhai tulajdonostárs egyedüli leszármazója megszerezte. E körben az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az I. r. alperesnek, mint a bizonyításra kötelezett félnek nem sikerült a beruházások különvagyoni eredetét bizonyítania. Az elsőfokú bíróság a tanúvallomások értékelése alapján mérlegeléssel állapította meg az ingatlan I. r. alperesi különvagyoni jellegét és a beruházások házastársi közös vagyonba tartozását, az adásvételi szerződés hiányában pedig szintén tanúvallomásokra alapozva azt a tényt, hogy a perbeli ingatlan megvásárlására a felperesi jogelőd és az I. r. alperes házasságkötése előtt került sor. Az ítélet ellen a felperes és az I. r. alperes egyaránt fellebbezett. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelmének történő teljes helyt adást kérte a másodfokú bíróságtól, az I. r. alperes perköltségfizetésre kötelezése mellett. Álláspontja szerint nem volt a perben vitatott, hogy az adásvételi szerződést az I. r. alperes a házasságkötést megelőzően kötötte, azonban ebből nem következik az, hogy az ingatlan teljes egészében különvagyon lenne, még akkor sem, ha a bejegyzés 1/1 hányadban az I. r. alperes javára történt. Hivatkozott arra, hogy okszerűtlen az elsőfokú bíróság ítélete amiatt is, hogy az indokolásban maga állapította meg, hogy a kihallgatott tanúk az I. r. alperessel egyezően adták elő, hogy a vételár házasságkötés előtt kifizetett 1/5 része az I. r. alperes pénze volt. Ebből ugyanis az következik, hogy a házasságkötés után kifizetett 4/5 vételárrész már a közös vagyonból történt, s erre tekintettel 4/5 rész a közös vagyoni hányad. Az I. r. alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte a másodfokú bíróságtól. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a beruházások által elért ingatlanérték-növekményt a közös vagyonba tartozónak minősítette. Arra hivatkozott, hogy néhai házastársával az volt a megállapodása, hogy a különvagyonát mindenki a maga belátása szerint használja fel: az I. r. alperes az ingatlannal kapcsolatos beruházások költségeire, a felperes édesanyja pedig a felperes támogatására. Utalt arra, hogy az ezeket az állításait alátámasztó tanút az idő közben eltelt közel négy évtizedre tekintettel csak a per elsőfokú lezárultát követően talált, indítványozta a másodfokú bíróság előtti meghallgatását. Egyebekben arra hivatkozott, hogy e tanú kihallgatása hiányában is bizonyított a beruházások különvagyoni - szülőktől eredeztethető - jellege. A II. r. alperes kifejezett fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő, azonban a fellebbezések tekintetében a per folyamán korábban tett nyilatkozatait fenntartotta. A III. r. alperes nyilatkozatot nem terjesztett elő. A felperes és az I. r. alperes fellebbezése egyaránt alaptalan. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítélete mind érdemében, mind pedig ténybeli és jogi indokait tekintve helyes, ezért azt a Polgári Perrendtartásról szóló
9. évi III. törvény (Pp.)
10. §ának