Bf.330/2010/29 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében. Ezért az I.r. vádlottat halmazati büntetésül 1 évi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - a II.r. vádlottat halmazati büntetésül 10 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. A vádlottakat kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú tárgyaláson jelen lévő ügyész az ítéletet mindkét vádlott tekintetében tudomásul vette. A vádlottak, valamint védőjük elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés, előzetes bírósági mentesítés alkalmazása érdekében fellebbezést jelentettek be. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.783/2010/1. számú átiratában a felmentés és enyhítés érdekében bejelentett fellebbezések elutasítását indítványozta. Indokoltnak tartotta az ítélet tényállásának kiegészítését, a sértett és vádlottak testmagasságának és testsúlyának rögzítésével, továbbá azzal, hogy a gumibotütéseket az I.r. vádlott végezte és annak száma 5 volt. E kiegészítéssel és pontosítással már alkalmasnak találta az ítéletet másodfokú felülvizsgálatra. A vádlottak cselekményének jogi minősítését a terhükre rótt hivatali bűncselekmény tekintetében, a társtettesi minőségre való utalással indítványozta kiegészíteni. Egyebekben az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt mindkét vádlott tekintetében. A másodfokú eljárás keretében a Fővárosi Ítélőtábla további bizonyítási eljárás lefolytatását tartotta szükségesnek. Ennek során iü. informatikai szakértőként Karácsony Józsefet rendelte ki, aki szakvéleményében arra vonatkozóan nyilatkozott, hogy a sértett által becsatolt fényképfelvételek manipuláltak-e, illetve azok mikor készültek. A másodfokú tárgyaláson szakvéleményét fenntartva előadta, hogy a sértett által becsatolt fényképfelvételek nem manipuláltak, azokat összehasonlította azzal a DVD adathordozóval, amelyre a fényképezőgépről a felvételek mentésre kerültek. Megjelölte a fényképfelvételek készítésének időpontját, illetve azt, hogy azok az adathordozóra mikor kerültek mentésre. A másodfokú bíróság szakértőként vonta be dr. Fülöp Zoltán iü. orvosszakértőt, aki az I.r. vádlott védőjének megbízásából terjesztett elő szakvéleményt. A másodfokú tárgyaláson szakvéleményét fenntartva kifejtette, hogy álláspontja szerint a sértetten lévő sérülések közül csak kettő keletkezhetett egyértelműen gumibottal történő megütés következtében, a többi sérülések a testi kényszer, illetve az intézkedést megelőző „pókemberkedés” következtében is létrejöhettek. Álláspontja szerint olyan sérülés, ami egyértelműen megüttetéstől meg megrúgásától származtatható, a sértett által becsatolt fényképfelvételeken nem került rögzítésre. A másodfokú tárgyaláson az ügyben korábban eljárt dr. Molnár Miklós iü. orvosszakrétő a szakvéleményét fenntartotta, álláspontja szerint a sértetten lévő sérülések gumibotütéstől, ütéstől, illetve rúgástól származtak, azok jellegüknél fogva valószínűsíthetően nem a sértett elesésétől származtak. Fenntartotta azon álláspontját is, hogy legkevesebb 5 olyan sérülés van a sértetten, amely gumibotütéstől származik. A fényképfelvételeken látható jobb lapocka alatti sérülés, amellyel összefüggésben a bordatörés bekövetkezett, direkt erőbehatástól keletkezett, létrejöhetett tompa tárggyal leadott ütés nyomán, rúgástól vagy könyökléstől. Álláspontja szerint valószínűsíthetően több személytől ért támadás következtében jöttek létre a sértett sérülései. A másodfokú tárgyaláson az I.r. vádlott védője fellebbezését fenntartotta. Véleménye szerint nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a vádlottak elkövették a terhükre rótt bűncselekményt. Kifogásolta, hogy azon fényképfelvételek alapján, amelyek a sérüléseket mutatják, nem lehet egyértelműen a sértettet beazonosítani. Valóságtartalmuk kétséget kizáróan nem bizonyítható, hiszen azok csak 1-1 testrészt ábrázolnak. Véleménye szerint a fényképek készítésének dátumának meghatározása sem meggyőző. Felhívta a figyelmet arra, hogy a sértett a cselekmény elkövetésekor ittas állapotban volt, szándékosan provokálta a rendőröket és szavahihetősége is kétséges. A vádlottak parancsnoka jogszerűnek ítélte a vele szemben alkalmazott kényszerintézkedést. A fogdából történt elbocsátásakor pedig a fogda parancsnoka nem észlelt rajta sérülést. Álláspontja szerint nincs olyan logikai lánc, amely kétséget kizáróan alátámasztaná a vádlottak bűnösségét, ezért az nem állapítható meg és felmentésüknek van helye. Amennyiben a másodfokú bíróság erre mégsem látna lehetőséget, úgy utalt arra, hogy védence időközben diplomát szerzett a Nemzetvédelmi Egyetemen, elvégezte a Rendőrtiszti Főiskola átképző tanfolyamát. Ezért bűnösségének megállapítása esetén is indokolt előzetes mentesítése, hogy rendőri munkáját folytatni tudja. A II.r. vádlott védője csatlakozott védőtársa által elmondottakhoz. Álláspontja szerint az első fokú ítélet megalapozatlan, mivel az ellentétes az iratok tartalmával. A rendelkezésre álló iratok szerint csak két gumibotütés bizonyítható, a többi sérülés tekintetében csak valószínűségi szakvélemény áll rendelkezésre dr. Fülöp szakértő szerint. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a vádlottak vallomását alátámasztó tanúk vallomását. Mindezek alapján védence bizonyítékok hiányában történő felmentésére, másodlagosan bűnössége megállapítása esetén az időmúlásra is figyelemmel előzetes mentesítésére tett indítványt. A másodfokú tárgyaláson a Fellebbviteli Főügyészség képviselője írásban előterjesztett indítványát fenntartotta. Megismételte a tényállás kiegészítésére vonatkozó észrevételét, egyebekben az ítéletet felülbírálatra alkalmasnak tartotta. Álláspontja szerint a bántalmazás tényét a szakértői bizonyítás alátámasztotta, dr. Fülöp szakértő véleménye csak annyiban tért el dr. Molnárétól, hogy szerinte csak valószínűségi szakvélemény adható. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság logikai úton következtetett arra, hogy a sértett a sérüléseit a rendőrségen szenvedte el, amely következtetés a logika szabályainak megfelel. Fenntartotta indítványát, hogy a másodfokú bíróság minősítse a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazást is társtettesként elkövetettnek. Álláspontja szerint az előzetes mentesítésre vonatkozó indítvány a vádlottak terhére rótt cselekmények jellege miatt nem foghat helyt, ezért egyebekben az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A Fővárosi Ítélőtábla az első fokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.348.§

(1)bekezdése alapján mindkét vádlott tekintetében teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, a releváns bizonyítékokat számba vette és azokat értékelési jogkörébe vonta. Megállapítható, hogy a vádlottak nem ismerték el a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését, állításuk szerint nem lépték túl a sértettel szemben a jogszerű intézkedés kereteit. A vádlottak nyomozás során tett vallomásaival szemben az elsőfokú bíróság a sértett tanú vallomása és az azt alátámasztó iü. orvosszakértő véleménye alapján állapította meg a tényállást. A másodfokú eljárásban felvett bizonyítás eredménye szintén alátámasztotta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Nem lehetett arra következtetni, hogy a sértett manipulálta volna azokat a fényképfelvételeket, amelyeket sérüléseiről készített. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a képeket megtekintve abban sem merült fel kétség, hogy azok a sértettről, illetve az ő sérüléseiről készültek. A felvételek egymáshoz való viszonya, elkészítésük, illetve az iratokhoz való csatolásuk dátuma alapján nem vonható le más következtetés, mint hogy azok a sértett által elszenvedett sérüléseket dokumentálják. A másodfokú eljárásban meghallgatott iü. orvosszakértők véleménye alapján az is megállapítható volt, hogy az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádlottak túllépték a jogos intézkedés határait, amikor bántalmazták a sértettet. A bíróság ennek során az iü. orvosszakértő-1 véleményét fogadta el, aki meggyőző érvekkel támasztotta alá, hogy a fényképeken látható sérülés miért származhatott valószínűleg hengerpalást alakú tárgytól, tompa erőbehatástól, ami lehetett ütés, illetve rúgás. Nem tartotta alaposnak szakértő-2 azon megállapításait, hogy a sérülések keletkezhettek eleséstől is és a gumibot ütések száma a sérülések alapján legfeljebb kettőre tehető, mivel az eljárás egyéb adatai - fényképfelvételek, sértetti vallomás, a tanú vallomása, a fényképfelvételek tartalma - ennek ellentmondtak. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett, a bizonyítékokat értékelő tevékenysége a logika szabályainak megfelelt, a másodfokú eljárás adatai pedig nem cáfolták, hanem alátámasztották a megállapításait. A másodfokú eljárás során előterjesztett további bizonyítási indítványt a másodfokú bíróság elutasította, amely a röntgenfelvétel beszerzésére irányult. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanis a szakértők együttes meghallgatásával tisztázni lehetett a tényállás azon részét, amely a sértett sérüléseinek gyógytartamára, keletkezési mechanizmusára vonatkoztak és a további bizonyítás az eljárás szükségtelen elhúzódását eredményezte volna. A tényállás a mérlegelési jogkörében került megállapításra, azt a sértett tanú vallomása, iü. orvosszakértő-1 véleménye, az informatikai szakértő véleménye, illetve az ismertetett orvosi dokumentáció mindenben alátámasztotta. Az a körülmény, hogy a sértett fogdából történő elbocsátásakor a fogda parancsnoka nem észlelt rajta bántalmazásra utaló sérüléseket nem cáfolja a sértett előadását, mivel a zúzódásos sérülések látható nyomai- miként erre a meghallgatott orvosszakértők is utaltak - csak később teljesednek ki. A rendelkezésre álló bizonyítékok zárt logikai láncolata a tényállást mindenben alátámasztja. Az ítélet tényállása a Be.352.§

(2)bekezdés a/ pontja alapján, a

1. oldal
2. bekezdés utolsó előtti mondatában a bűnügyi iratok, illetve az orvosszakértő véleménye alapján a másodfokú ügyészi indítvánnyal részben egyezően csak a következőkkel szorul kiegészítésre: „Az I.r. vádlott testszerte öt gumibotütést mért a sértettre és őt mindkét vádlott bántalmazta, megrugdosta, illetve megütötte.” E kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítélete már mindenben mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól és azt a Fővárosi Ítélőtábla elfogadta felülbírálata alapjául. A vádlottak felmentése érdekében előterjesztett fellebbezések nem alaposak. Az ítélet tényállása a másodfokú bíróság álláspontja szerint az előbb írt kiegészítéssel megalapozott, a felmentés érdekében bejelentett fellebbezések lényegében a bíróság okszerű mérlegelő tevékenységét támadja. Mindez azonban a felülmérlegelés tilalmára figyelemmel a Be.352.§

(3)bekezdése alapján eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és részben helyesen minősítette a terhükre rótt bűncselekményeket is. A vádlottak azzal a magatartásukkal, hogy szándékegységben a sértettet bántalmazták és neki 8 napon túl gyógyuló sérülést okoztak, társtettesként megvalósították a Btk.170.§

(1),

(2)bekezdésébe ütköző súlyos testi sértés bűntettét. Alapos azonban a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványa, mely szerint a vádlottak társtettesként valósították meg a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségét is. A vádlottak cselekményük elkövetésekor, mint rendőrök a Btk.137.§ I/l. pontja alapján hivatalos személynek minősültek. Jogszerű intézkedésük kereteit túllépték, amikor a sértettet megfékezését követően tovább bántalmazták, ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy megvalósították a Btk.226.§-ába ütköző hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségét. Azonban e cselekményüket is egymás tevékenységéről tudva, szándékegységben követték el, ezért a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és az I.r., II.r. vádlottak hivatali bűncselekményét a Btk. 226.§-ába ütköző társtettesként, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségének minősítette. A vádlottak büntetésének enyhítésére irányuló fellebbezéseket a másodfokú bíróság az alábbiak szerint találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor a hivatali, illetve testi épség elleni bűncselekményeket megvalósító vádlottakat szabadságvesztés büntetésre ítélte. Helyesen differenciált e büntetés kiszabásakor, figyelembe véve a vádlottak cselekvőségét, és azt, hogy az I.r. vádlott járőrvezetőként látta el feladatait. Helyesen határozta meg a bűntettet is megvalósító vádlottakkal szemben a szabadságvesztés végrehajtási fokozataként a börtönt. Nem tévedett akkor sem, amikor lehetőséget látott a büntetési célok elérésére a szabadságvesztés büntetések végrehajtásának felfüggesztésére is. A másodfokú bíróság azonban alaposnak találta azokat az érveket, mely szerint kivételesen a vádlottak rendőri szolgálatban megtarthatók és érdemesek az előzetes bírósági mentesítésre. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a sértett kirívó provokatív magatartása vezetett a vádlottak cselekményei elkövetéséhez. Figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy a terheltek az elbírált cselekményt több mint 4 éve valósították meg, azóta is kifogástalanul látják el rendőri szolgálatukat, az I.r. vádlott időközben diplomát szerzett. Az előzőekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla mindkét vádlottat a Btk.104.§

(1)bekezdése alapján előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, mivel arra érdemesnek találta őket. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat mindkét vádlott tekintetében - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. A másodfokú eljárásban a szakértők közreműködésével kapcsolatban további bűnügyi költség merült fel, ezért a Be.338.§

(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottakat annak megfizetésére, a rendelkező részben írtaknak megfelelően. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete a Be.372.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. június
2. . Ruzsás Róbert s.k. a tanács elnöke Dr. Török Zsolt s.k. előadó bíró Dr. Mészáros László s.k. bíró A Fővárosi Bíróság ítélete az I. és a II.r. vádlottak vonatkozásában a rendelkező részben írt változtatással jogerős és - a felfüggesztett szabadságvesztések kivételével - végrehajtható. Budapest,
3. június
4. Dr. Ruzsás Róbert s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Horváth Judit tisztviselő