Pf.20556/2010/5 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján mentesült a szavatossági kötelezettsége alól. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperesek nyújtottak be fellebbezést, kérve az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, továbbra is fenntartva szavatossági kifogásukat. Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérték a bizonyítás nagy terjedelmű kiegészítésének szükségességére utalással, fenntartva az elsőfokú bíróság által beszerzett igazságügyi szakértői vélemény kiegészítésére irányuló és az elsőfokú bíróság által nem teljesített indítványukat. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezések alaptalanok. Az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntése alapjául szolgáló tényeket helyesen állapította meg, a fellebbezéssel érintett részében az érdemi döntése is helyes, és a keresetre vonatkozó jogi indokaival is egyetért a másodfokú bíróság. Az alperesek szavatossági kifogásával kapcsolatos jogi indokaitól viszont eltérő a másodfokú bíróság jogi álláspontja. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesek szavatossági kifogása nem azért alaptalan, mert a szavatossági kötelezettség alól a Ptk.305/A.§

(1)bekezdése alapján mentesült a felperes, hanem azért, mert a felperes teljesítése a Ptk.305.§

(1)bekezdése értelmében hibásnak sem tekinthető. Az nem vitás, hogy az igazságügyi szakértői véleménnyel is igazolt részbeni beerdősödés és bozótosodás olyan körülmény, amely nem felel meg a gyep, illetve a szántó fogalmának, nem felel meg a gyepként és szántóként nyilvántartott földterületekkel szemben támasztható elvárásoknak. Az adásvétel tárgyául szolgáló földterületek tehát köznapi értelemben valóban hibásnak minősülnének. A kellékszavatosságnak a Ptk.305.§

(1)bekezdésébe foglalt fogalommeghatározásából következően azonban a szolgáltatás köznapi értelemben vett hibája ellenére sincs hibás teljesítés jogi értelemben, ha a teljesítés a szerződés tartalmának, a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak, a szerződő felek ügyleti akaratának megfelelően történt. Az elsőfokú bíróság a megállapított tények között is rögzítette, hogy az alperesek ha nem is tüzetesen és GPS-szel kimért határvonalak szerint, de nagyjából ismerték az adásvétel tárgyául szolgált területeket. Ezek egy részében az I. rendű alperes társtulajdonos is volt, a környéket is jól ismerte, hiszen a közelben egyéb saját tulajdonú ingatlanain mezőgazdasági tevékenységet folytatott és folytat, és mindkét alperes vadászott, vadászik a környéken. A II. rendű alperes elmondása szerint e vadászati tevékenysége folytán tett szert az adásvétel tárgyául szolgáló területek általános ismeretére és ez a szenvedélye ösztönözte őt a földvásárlásra is, tulajdont akarván szerezni a vadásztársasági területen. Elmondta, hogy a pályázat benyújtása idején nem volt egyéb terve az ingatlannal, csak a következő évben gondolta úgy, hogy azt rendbe teszi (4. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv). A felperes polgármestere, B.L. azt is előadta tanúvallomásában, hogy az I. rendű alperes is azt mondta neki egy alkalommal, hogy tudja mely területekről van szó, mert arra szokott vadászni. Az alperesek a pályázati felhívás során részükre rendelkezésre bocsátott iratok tartalmának, valamint az előbbiekben írt módon általánosságban szerzett ismereteik alapján döntöttek az ingatlanvásárlásról. Nem tartották szükségesnek az ingatlanok előzetes és alaposabb megtekintését. Nyilvánvalóan azért nem, mert amennyit tudtak az ingatlanokról, az elegendő volt a vásárlási szándékuk kialakításához, általuk elismerten az ingatlanok jó árára is tekintettel. A pályázati felhívás mellékletei között szereplő szintvonalas térkép is feltünteti, hogy a terület egyes részei erdősödöttek. Ezzel egyébként és a bozótosodással az alperesek is tisztában voltak. Az alperesek a szavatossági kifogásukat arra a körülményre igyekeztek alapítani, hogy az erdősödés, bozótosodás mértékével és arányával nem voltak tisztában, ez pedig csak a pontos telekhatár ismeretében állapítható meg, amely ismeretnek nem voltak a birtokában, így bíztak abban, hogy az ingatlannyilvántartási állapotnak megfelelően szántó és gyep területeket kapnak a felperestől tulajdonba, ezek a területek azonban a szakértői véleményben foglalt mértékben nem művelhetőek. A másodfokú bíróság álláspontja szerint sem várható az alperesektől, hogy ránézésre, felületes ismeret alapján tisztában legyenek a bozótosodás, beerdősödés mértékével, így azzal is, hogy a gyep és szántó területekként tulajdonba venni kívánt földterületekből szántó és gyep művelés céljára az ingatlanok milyen mértékben hasznosíthatóak. Az az ismeret azonban elvárható tőlük, hogy a szántó, illetőleg a gyep területeknek nem természetes tartozéka a bozótos és az erdő. Azzal pedig nem vitásan tisztában is voltak, hogy az egybefüggő szántó és gyep területeket bozótos és beerdősödött részek tagolják. Egyszerű ránézésre tisztában kellett legyenek azzal is, hogy jelentős ideje, több éve műveletlenek ezek a területek. Nyilvánvaló, hogy mindezzel tisztában is voltak és az is nyilvánvaló, hogy ezek a körülmények az ő ügyleti akaratuk szempontjából jelentőséggel nem bírtak, különben megkísérelték volna tisztázni a beerdősülésnek, bozótosodásnak utóbb a perben általuk már jelentős körülménynek minősített mértékét és arányát. Az alperesek pályázatának tartalma (mely szerint ők mindenképpen a legmagasabb ajánlati ár tartásával is meg kívánták szerezni a perbeli ingatlanok tulajdonjogát), szerződéskötési magatartása (amely nélkülözte az adásvétel tárgyának pontos megismerésére irányuló szándékot) és perbeli nyilatkozataik (amely szerint őket a vásárlásra az ingatlanok előnyös, igazságügyi szakértő által igazoltan is a valós forgalmi érték 85 %-ának megfelelő mértékű vételár ösztönözte) alapján megállapítható, hogy az alperesek pont annak a tulajdonjogát szerezték meg a kereset alapjául szolgáló adásvételi szerződéssel, amit meg akartak vásárolni. Jogi értelemben tehát nem történt a felperes részéről hibás teljesítés. A felperes hibás teljesítésének hiányában pedig szavatossági igényt sem érvényesíthetnek vele szemben az alperesek. A jogi indokok fenti módosításával az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését a másodfokú bíróság is helybenhagyta a Pp.253.§

(2)bekezdése alapján. Az alperesek fellebbezése sikertelen, ezért a Pp.78.§

(1)bekezdése alapján kötelesek a másodfokú eljárásban felmerült költségek viselésére. A felperes javára fizetendő és alpereseket terhelő jogi képviseleti munkadíjat a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§

(2)bekezdésének a) pontja,

(5)bekezdése és 4/A.§-a alapján állapította meg ÁFÁ-val növelt összegben. Az I. rendű alperes helyett a Magyar Állam által előlegezett másodfokú eljárási illeték megtérítésére a Pp.78.§

(1)bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§

(2)bekezdése alapján kötelezte a másodfokú bíróság az I. rendű alperest. P é c s ,

1. június
2. dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet s.k. a tanács elnöke, dr. Döme Attila s.k. előadó bíró, dr. Kutasi Tünde s.k. bíró