Pf.20353/2010/4 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.353/2010/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a dr.Lőrincz László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Karsay Zsófia ügyvéd által képviselt ) alperes ellen házastársi vagyonközösség megállapítása iránti perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
2. április
3. napján kelt P.20.173/2008/
4. számú közbenső ítélete ellen a felperes által
5. és
6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő r é s z - k ö z b e n s ő í t é l e t e t: Az ítélőtábla a megyei bíróság közbenső ítéletét rész-közbenső ítéletnek tekinti és azt helybenhagyja. A rész-közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A megyei bíróság fellebbezéssel támadott közbenső ítéletében megállapította, hogy a peres felek
7. novemberétől
8. év május
9. napjáig élettársi kapcsolatban éltek. Közbenső ítéletének indokolása szerint a Ptk.685/A.§-a szerinti élettársi jogviszony jogi tényen, a közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben történő együttélés tényén alapul. Az élettársi jogviszony léte megköveteli a házasságon kívüli együttélést, a közös háztartást, az érzelmi és gazdasági kapcsolatot, különösen a közös vagyoni cél elérése érdekében fennálló vagyoni érdekközösséget, akarategységet, amelyen belül a felek egymást kölcsönösen támogatják, vagyoni ügyeiket közösen intézik, összetartozásukat minden vonatkozásban vállalják. A közös gazdálkodás tényszerűségének megállapításához szükséges, hogy a felek legalább hallgatólagosan egyetértsenek abban, hogy a közös gazdasági tevékenység eredményeként szerzett vagyon közös legyen. Az nem volt vitatott a felek között, hogy
10. tavaszától közöttük szoros érzelmi kapcsolat állott fenn, összetartozásukat nem csak szűkebb rokoni, illetve baráti kör, de távolabbi ismerőseik előtt is felvállalták. Kapcsolatuk ebben az időszakban azonban nem ad arra alapot, hogy a közös jövedelem felhasználást magába foglaló, együttesen kitűzött gazdasági célok mentén történő gazdasági együttműködést is magába foglalta volna. Ebben az időszakban a felek gazdasági együttműködése a közös életvitelük költségeinek fedezésére sem terjedt ki. A tanúként meghallgatott "A", "B", "C", "D" és "E" tanúk a felek anyagi, pénzügyi dolgait érintően semmiféle konkrét információval nem rendelkeztek, abba nem láttak bele. Ugyanakkor az alperessel szorosabb baráti kapcsolatban lévő , "F", "G" és az alperes édesanyja "H" úgy nyilatkoztak, hogy a házasságkötést megelőzően mindkét fél gazdasági függetlenségét megőrizte, ingatlanaikat külön kezelték és hasznosították, mindegyiküknek külön pénztárcája volt, „külön kasszán voltak". Ugyanakkor "H" pedig baráti társaságban hallott az ún. adós füzetről, amibe a peres felek az egymással szembeni tartozásaikat, illetve elszámolnivalóikat vezették a házasságkötést megelőzően. Mindezen tények a megyei bíróság szerint azt igazolják, hogy a peres felek a szoros érzelmi kapcsolatuk ellenére akkor még közös jövőt nem terveztek, saját jövedelmükkel önállóan rendelkeztek, annak közös gazdasági cél mentén történő felhasználásáról az első ingatlanügyek mentén nem lehetett szó. Alperes részéről a jövedelmei közös vagyonszerzést célzó, azt eredményezően történő felhasználásához hallgatólagos beleegyezés, hozzájárulás megléte ez időszakban a peradatokból nem olvasható ki, hiszen a felperesi családnál is ismert volt az alperes „házasság illetve nősülés ellenes" szállóigéje. A közös jövő érdekében történő együttes jövedelem-felhasználást, illetve közös tulajdonszerzést, vagyongyarapodást célzó - legalább hallgatólagos megállapodással jóváhagyott - szándék megléte, mint az élettársi jogviszony szükségképpeni fogalmi eleme, tehát a felek kapcsolatából alperes oldalán egyértelműen kifejezésre juttatottan
11. februárjáig - mind a helység 1-i, mind a helység2...1 utcai ingatlanok vétele időszakában hiányzott. A megyei bíróság álláspontja szerint a felperes a közös gazdálkodás mikéntjére vonatkozóan önmagával illetve egyéb peradatokkal is ellentmondásban állóan nyilatkozott. Kereseti kérelmében még határozottan állította, hogy mindkét ingatlan vonatkozásában közösen fizették a vételárat. A személyes meghallgatásakor már árnyaltabban fogalmazott, amikor a
12. sorszámú jegyzőkönyvben úgy nyilatkozott, hogy alperes fizette ki feleségét, illetve egyéb kapcsolatukba hozott adósságait is, de ez alatt az ő fizetéséből éltek, illetve közösen tartották fenn albérletüket, fizették hétköznapi kiadásaikat. Az is igaz, hogy a második ingatlanvásárlást is alperes fizette, de ez is közös életük alatt történt. A megyei bíróság szerint a helység 1-i ingatlan megszerzésekor közös otthon megteremtése közös elképzelés volt, annak létrehozásában, megteremtésében a közös vagyonszerzést célzó együttműködés ténye azonban nem állapítható meg. Ezt igazolja, hogy még kapcsolatuk ezen időszakában sem irányult az alperes szándéka a felperessel közös vagyongyarapítást célzó együttműködésre, hiszen a házasságkötést megelőzően alperes kezdeményezte a házassági szerződés megkötését. A felperes a perben nem adta meg a tervezett szerződéskötés vonatkozásában az eljáró ügyvéd részére a titoktartás alóli felmentést, így a tanú meghallgatására nem kerülhetett sor. Ezt a körülményt azonban a megyei bíróság nyomatékosan a felperes terhére értékelte. Elfogadta ezzel kapcsolatban azon alperesi tényelőadást, hogy az alperes azt szerette volna rögzíteni, amilyük van a házasságkötés előtt, az mindegyiküknek a sajátja. A peres felek között az eljegyzésre
13. novemberében került sor és ezen időszaktól a megyei bíróság álláspontja szerint már az alperes oldalán is fennállt hallgatólagosan az a beleegyezés, hogy a közös tevékenység eredményeként szerzett vagyon közös vagyon legyen. A közbenső ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, melyben elsődlegesen kérte a megyei bíróság ítéletének megváltoztatását akként, hogy az élettársi kapcsolat kezdő időpontja
14. december hónap legyen. Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozathozatalra történő utasítását. Fellebbezésének indokolásául előadta, hogy az elsőfokú bíróság nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a tényállást hiánytalanul, teljes körűen állapítsa meg minden tényezőre kiterjedően. Ítéletét és a tényállást az alperesi oldalon álló tanúk vallomására alapította és figyelmen kívül hagyta a felperes által meghallgatni kért tanúk vallomását, azokat elfogultnak minősítette. A megyei bíróság az elsőfokú eljárásban beszerzett bizonyítékokkal ellentétben az élettársi kapcsolat kezdetét csupán
15. novemberében határozta meg. Ezen időponttal még alperes édesanyja vallomása is ellentétes, aki úgy nyilatkozott, hogy a helység 1-i házat már mint leendő közös fészküket tervezték átalakítani és annak folyamatban léte alatt számára úgy tűnt, hogy már fia részéről sem volt olyan határozott a nősülés elutasítása, mint korábban. A
16. novemberi időpont így iratellenes, hiszen az ügyben meghallgatott szinte valamennyi tanú egyezően nyilatkozott, hogy peres felek között
17. tavaszától szoros érzelmi kapcsolat állt fenn „álom párként" tartották őket számon ismerőseik. A megyei bíróság figyelmen kívül hagyta a felperes számára kedvező döntés megállapíthatóságát eredményező nyilatkozatokat. Nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a peres felek rendszeresen közös programra jártak családtagjaikkal, barátaikkal, az alperes gyermekeivel, közös nyaralások és programok voltak. A felperes gyakran gondoskodott az alperes gyermekeiről, azok betegsége idején hétköznapokon a felperes ápolta őket. Kiemelten hivatkozott arra, hogy a felek egymás bankkártyáinak PIN-kódját ismerték, azt kölcsönösen használták. Ennek ellenére a megyei bíróság nem találta megállapíthatónak az együttesen kitűzött gazdasági együttműködés tényét. Különösen fontos jelentőséget tulajdonított, hogy közöttük még a házasság fennállása alatt sem volt klasszikusan közös kassza, ebből azonban helytelenül vonta le azt a következtetést, hogy ezt az élettársi kapcsolat megállapíthatóságának akadályaként kell figyelembe venni. Megállapítható, hogy a felek közösen bérelnek lakást, egyértelműen a közös cél elérése érdekében tett lépés volt, amely az élettársi kapcsolat megállapíthatóságának egyik feltétele. E körben hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.759/1993/
18. számú döntésében foglaltakra és ezt kérte figyelembe venni. Hivatkozott arra is, önmagában nem zárja ki az élettársi kapcsolat megállapíthatóságát az, hogy a közös gazdálkodás során a pénzkezelést kizárólag egyik fél végezte, úgyszintén az sem, ha a közös háztartással kapcsolatos kiadásokat, illetőleg tevékenységet kizárólag az egyik fél viseli, illetve fejti ki, tehát nem a pénzkezelés formális módja, hanem a jövedelmeknek a közös életvitelhez való felhasználása, a megtakarításnak az együttélést szolgáló célra való fordítása az, ami a gazdálkodás jellegét meghatározza (Legfelsőbb Bíróság Ptörv.II.20.272/2009.). A polgári jog korlátozott élettársi vagyonközösséget nem ismer, a feleknek a közös gazdálkodásban folytatott eltérő tevékenységét a szerzésben való közreműködés szerint a tulajdonszerzés arányának megállapításakor kell kifejezésre kerülnie. A megtartott fellebbezési tárgyaláson hangsúlyozta, téves az elsőfokú bíróság jogi álláspontja, amely annak tulajdonított döntő jelentőséget az élettársi kapcsolat időpontjának meghatározásánál, hogy az alperes saját nyilatkozata szerint mikor ítélte úgy, hogy most már együvé tartoznak, közös jövőt terveznek egymással. Élettársi kapcsolat időpontjának meghatározásánál nem a felek szubjektív nyilatkozata, szempontjai az irányadók, hanem a jogvitában rendelkezésre álló bizonyítékok. Ezek objektív mérlegelésével pedig megállapítható, hogy
19. évtől kezdődően a házasság megkötéséig élettársi kapcsolatban éltek. A PIN-kód ismeretének hiányával kapcsolatban előadta, hogy ma már a PIN-kód ismeretét, illetve nem ismeretét kideríteni nem lehet. Az a felperes álláspontja, hogy bizonyítást lehetett volna lefolytatni arra nézve, hogy a felperes az alperes külföldi tartózkodása alatt pénzt vett-e fel, vagy sem. Mivel a meghatalmazást két napja kapta a per vitelére, így e körben csak most tudja előterjeszteni a pénzintézet megkeresésére vonatkozó bizonyítás iránti indítványát. A felperes által az elsőfokú eljárásban becsatolt naplóból egyértelműen megállapítható, hogy nem kreált, korabeli történéseket a megtörténéskor rögzít, így bizonyítékként figyelembe vehető. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében a megyei bíróság közbenső ítéletének helybenhagyását kérte annak helyes indokai alapján. Hangsúlyozta, a "Helység"2...2 utcai bérelt lakás bérleti díját banki átutalással ő fizette, ezt megfelelően igazolta az elsőfokú eljárásban. Helyesen állapította meg összegzésében, hogy a megélhetési költségeket és az albérleti díjakat ő fizette, ugyanakkor egymástól teljesen függetlenül kezelte mindkét fél az anyagi, pénzügyi vonatkozású dolgaikat. Egymástól teljesen függetlenek voltak, függetlenül döntöttek minden ilyen kérdésben, közös gazdálkodás nem volt közöttük, csupán érzelmi összetartozás. Álláspontja szerint a felperes által becsatolt napló csupán másolat, az a közös gazdálkodásra vonatkozóan bizonyítékként nem vehető figyelembe. A felperes a per folyamán sorozatosan és következetesen összemosta kapcsolatuk érzelmi mibenlétét a közös gazdálkodással. A gyermekeiről való gondoskodás emlegetése szintén nem alapos, hiszen a gyermekekhez való viszonya miatt romlott meg a házasságuk. Nem felel meg a felperes azon előadása sem a valóságnak, hogy egymás bankkártyáinak PIN-kódját ismerték és azt kölcsönösen használták. A felperes nem ismerte az ő bankkártyáinak PIN-kódjait, ugyanakkor ő sem a felperesét. Ez időszakban arcképes hitelkártyával rendelkezett, amit a felperes használni nem tudott. A felperesnek a számláihoz soha nem volt semmilyen szintű hozzáférése. A felperes is elismerte, hogy „még házasságkötésüket követően sem volt közöttük közös kassza", ez így is van és természetesen a házasságkötést megelőzően is így volt. A Legfelsőbb Bíróság szerinti „közösen intézzék ügyeket, gazdasági téren együttműködjenek" kívánalommal ellentétben áll a felperes 2004.évi ...3 utcai lakásának megvásárlására, melyet egyedüliként végzett, ahogy ő is nélküle döntött és vitte véghez 2000-ben a helység 1-i házrész visszavásárlását, illetve 2002-ben a Győr, helység2...1 utcai lakása megvásárlását. Alaptalanul hivatkozik a felperes a Legfelsőbb Bíróság Ptörv.II.20.272/
20. számú határozatára. A jövedelmeknek a közös életvitelhez való felhasználása az együttélést szolgáló célra való felhasználása nem történt meg, mivel nem volt közös gazdasági céluk. "I" tanú vallomásából is megállapítható, hogy a helység 1-i ingatlan felújítását ők ketten a tanúval közösen végezték, kizárólag az ő anyagi ráfordításával. A felperes a kertben tevékenykedett, „maszatolgatott", ahogy a tanú is elmondta. Kiemelten hivatkozott arra, hogy a házasságkötésük előtt "J" ügyvédnőt azzal a szándékkal keresték fel, hogy házassági szerződést kössenek, ezt felperes is elismeri. A szerződéskötés azért hiúsult meg, mert a felperes teljesíthetetlen követelésekkel állt elő. A megtartott fellebbezési tárgyaláson hangsúlyozta, az alperes többször is hangoztatta, hogy nem kíván közös gazdálkodást, élettársi vagyonközösséget. A felperes fellebbezése az alábbiak szerint nem alapos. Az elsőfokú eljárás adatai alapján tényként állapítható meg, hogy a felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperessel
21. év óta fennállt élettársi kapcsolata és az ennek idejére esően ingatlan-nyilvántartáson kívüli élettársi vagyonközösség jogcímén megszerezte a "Helység"1...hrsz-ú ingatlan ¼-ed, valamint a Helység2-i... hrsz. alatti ingatlan ½-ed részének tulajdonjogát. A későbbiekben az alperessel közös tulajdonát képező ingatlanokon fennálló tulajdonközösség megszüntetését is kérte akként, hogy az ingatlanokban meglévő tulajdoni hányadát összesen 13.500.000,- forint megváltási ár ellenében a bíróság adja az alperes tula jdonába. Ezen túlmenően 23 ingó vagyontárgy vonatkozásában igényt tartott - élettársi illetve részben házastársi vagyonközösség címén - az alperessel fennálló közös tulajdona megállapítására és természetben illetve értékkülönbözet fizetése fejében az ingók körében a közös tulajdon megszüntetését kérte. A megyei bíróság a
22. sorszámú jegyzőkönyvébe foglalt I. sorszámú végzésében az élettársi kapcsolat fennállta, illetve annak időbeli határai megállapítása tárgyában az eljárást elkülönítette az élettársi közös szerzésre alapított igények összegszerű elbírálásától, illetve a további, a házastársi vagyonközösség megosztása iránti igény tárgyában előterjesztett kereset tárgyalásától, majd a Pp.213.§.