Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.752/2011/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Zamecsnik Pósfai és Társai Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Árnyasi Katalin ügyvéd) által képviselt (felperes neve, címe) felperesnek a dr. Karas Monika (címe) ügyvéd által képviselt (I.r. alperes neve, címe) I. rendű és a (II.r. alperes neve, címe) II. rendű alperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
- február 4-én kelt 8.P.27.462/2010/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek 15.000 (tizenötezer) forint + áfa fellebbezési költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 (harminchatezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A … című napilapban és online kiadásában …-én „…" címmel jelent meg cikk, amely arról szólt, hogy a diktatúrákban a veszélyesnek ítélt személyeket „poloskával" hallgatták le, ezekkel zsarolták és arra kényszerítették, hogy jelentést tegyenek, amely eljárás a rendszerváltozással sem szűnt meg. A cikkíró név szerint említi …-t, a … főigazgatóját azzal összefüggésben, hogy igazgatósága idején egyre többször túlterheltségre hivatkozva alkalmazhatták azt a metódust, hogy a külső terminálokon hallgatták le egyes személyek szóváltásait. Az újságcikkben és az online oldalon megjelentek miatt a felperes sajtóhelyreigazítási kérelmet juttatott el a szerkesztőséghez, sérelmezve azt a valótlan állítást, hogy a … főigazgatójaként az ún. vonalkihajtás módszerével törvénytelenül figyelt meg ellenzéki politikusokat. Az sem felel meg a valóságnak, hogy a … megfigyelései során keletkeztek a ... szeptemberében napvilágot látott felvételek. A helyreigazítási kérelemnek az alperes nem tett eleget, ezért a felperes kereseti kérelmet terjesztett elő, melyben olyan tartalmú helyreigazítás közlésére kérte kötelezni az alperest, amelyből megállapítható, hogy a … és annak … kiadásában is megjelent …-i cikk személyére vonatkozó valótlan tényállításokat tartalmazott. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes személyére vonatkozó konkrét állítás nem jelent meg, a cikkben csak annyi szerepel, hogy ő volt a … főigazgatója. Az írás a …-ról és nem a felperesről szól. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-II. rendű alperesnek 5.000-5.000 forint + áfa perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 27.000 forint illetéket. Az ítélet indokolásában ismertette a Ptk.
- §
(1)bekezdését, majd kifejtette, hogy helyreigazítást az kérhet, akiről valótlan tényt közölnek vagy híresztelnek, illetőleg való tényeket hamis színben tüntetnek fel. Megállapította, hogy a sérelmezett írásból a felperes személyére vonatkozó konkrét tényállítás vagy személyével közvetlen összefüggésben levő híresztelés nem történt. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes neve csak olyan formában került feltüntetésre, hogy az ún. vonalkihajtásos módszer alkalmazása az ő … főigazgatósága idején került több ízben alkalmazásra. Azt azonban a cikk nem állította, hogy a felperes ebben tevőlegesen közreműködött. Mindezek alapján arra az álláspontra jutott, hogy helyreigazítást, mint sajátos személyiségi jogvédelmi eszközt a felperes nem vehet igénybe, hiszen személyét érintő valótlan tényállítás vagy való tény hamis színben való feltüntetése, illetőleg híresztelés nem valósult meg. A perköltség viseléséről a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján határozott. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Elsődlegesen hivatkozott a Ptk. 79. §
(1)bekezdésére, ismertette, hogy a cikk mely részei képezik a kifogása tárgyát és a PK
- számú állásfoglalás alapján kiemelte, hogy azzal, hogy az írás a diktatúrák jellemzése után a törvénytelen lehallgatási módszerek bemutatását követően név szerint megnevezte, az olvasók számára egyértelműen azonosította a személyét a hivatallal. Állította, hogy vezetése alatt az … nem teljesített politikai megrendeléseket, nem végzett semmilyen törvénytelen lehallgatást. Ezen túlmenően kiemelte, hogy az ítélet
- február 4-én kelt, ezért jogi álláspontja szerint kereshetőségi joga tekintetében nem a Ptk.
- §-át kell alapul venni, hanem a
- évi CIV. törvény
- §
(1)bekezdését. Állította, hogy a vezetése alatt volt hivatal tevékenységével összefüggő valótlan állítások kétséget kizáró módon személyével is kapcsolatosak, ennek okán jogosult kereseti kérelmet előterjeszteni, fennáll igényérvényesítési jogosultsága. Hivatkozott a Pp. 342. §
(2)bekezdésére és a 345. §
(2)bekezdését is ismertette, amivel annak kívánt hangot adni, hogy kereshetőségi joga körében nincs helye a Pp. 252. §
(3)bekezdése alapján az ítélet hatályon kívül helyezésének. Mindezek alapján kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a tárgyaláson pontosított tartalmú helyreigazítás közzétételére kötelezését. Másodlagosan indítványozta az ítélet hatályon kívül helyezését. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. A felperes fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként a tényállást helyesen állapította meg és az abból levont jogi következtetése, döntése is helytálló, azzal a másodfokú bíróság teljes egészében egyetértett. A Fővárosi Ítélőtábla a felperesi fellebbezésben foglaltak alapján az alábbiakat emeli ki: A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény szerint mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét érintő kérdésekben, ugyanakkor a sajtót a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás kötelezettsége is terheli, amely nem sértheti más személyhez fűződő jogát. A Ptk. 79. §
(1)bekezdése szerint, ha valakiről a sajtószerv valótlan tényt közöl, híresztel, vagy való tényeket hamis színben tüntet fel, akkor az érintett követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, illetve mely tényeket tüntet fel hamis színben, továbbá melyek a való tények. A valótlan sajtóközleménnyel szembeni védelem független a sajtószerv vétlenségétől és a kifogásolt közlemény valóságtartalmáért a sajtószervet objektív felelősség terheli, így az alperes sajtójogi felelősséggel tartozik. A Fővárosi Ítélőtábla elsősorban arra mutat rá, hogy a sajtó-helyreigazítási eljárásban a bíróság kötve van nem csak a kereseti kérelemhez, hanem a kifogásolt sajtóközlemény tartalmához és a szerkesztőségnek elküldött helyreigazítási kérelemhez is. A …-én megjelent cikk és az internetes honlapon szereplő írás a lehallgatási, zsarolási, jelentésadási módszerekről, okokról és arról számolt be, hogy a „…-ban", a …-nál milyen eljárásokat alkalmaztak, hogyan használták fel az információkat, készítették a jegyzőkönyveket. Az is szerepelt az írásokban, hogy „… … … főigazgató idején egyre többször alkalmazhatták" az ún. vonalkihajtás módszert. A felperes a szerkesztőséghez eljuttatott sajtó-helyreigazítási kérelmében ezt kifogásolta és annak közzétételét kérte, hogy valótlan az az állítás, hogy a felperes az előző kormány megbízásából a … megkerülésével törvénytelenül figyelt meg ellenzéki politikusokat, valamint politikai szempontból veszélyes magánszemélyeket, s hogy az ilyen megfigyelés során keletkeztek azok a …-ben napvilágot látott felvételek is, amelyek …, … vagy … beszélgetését tartalmazzák. A szerkesztőség a helyreigazítást nem közölte, ezért a felperes kereseti kérelmében változatlan formában fenntartotta sajtó-helyreigazítás iránti igényét. A Fővárosi Ítélőtábla is úgy ítélte meg, hogy a perbeli sajtóközlemény a felperes személyére vonatkozó konkrét tényállítást nem tartalmazott, neve csak abban az összefüggésben került megemlítésre, hogy az adott „lehallgatási" időszak beazonosíthatóvá váljon. A felperes személyes cselekvőségéről nem ír a cikk, azt nem tartalmazza, hogy törvénytelenül figyelt meg különböző személyeket. Ilyen állítás a …-ben, illetve a hírportálon megjelent írásban nem került nyilvánosságra. A helyreigazítási kérelem és kereset korlátait az adott, kifogásolt sajtóközlemény adja meg, azon túlterjeszkedni nem lehet, így e körben a felperes az általa meghatározott helyreigazítás közzétételére igényjogosultsággal a sajtóhelyreigazítási eljárás speciális anyagi és eljárásjogi szabályai alapján nem jogosult. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság is arra az álláspontra jutott, hogy a felperes személyére, konkrét tevékenységére a perbeli cikk közlést nem tartalmazott és azok az állítások, amelyeket a felperes helyreigazító közleményként közzétenni kért nem szerepeltek az adott írásban. Azt csak megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla - a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel -, hogy a 2010. évi CIV. törvény alkalmazása fel sem merülhetett jelen eljárás során, tekintettel a jogszabály hatályba lépésének idejére, arra, hogy a kifogásolt sajtóközlemény …-ben jelent meg, a kereset pedig 2010. november 24-én került előterjesztésre, tehát a törvény 2011. január 1-jei hatályba lépése előtt. A Fővárosi Ítélőtábla a fentiekben kifejtettek és a Pp. 253. §
(2)bekezdése, valamint a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta és a pervesztes felperest kötelezte a perköltség megfizetésére a Pp. 239. §-án keresztül is érvényesülő Pp. 78. §
(1)bekezdése, valamint a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §-a alapján. Budapest,
- június
- Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke Dr. Győriné dr. Maurer Amália s.k.. Kisbán Tamás s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bíró tisztviselő