← Magyarország

Pf.20174/2011/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.174/2011/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla dr. Pencz Kamilló ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - dr. Kocsisné dr. Gyuris Ilona ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen biztosítási szerződésből eredő követelés iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
  2. október
  3. napján kelt 2.P.20.338/2008/
  4. számú ítélete ellen a felperes által
  5. sorszám alatt előterjesztett és
  6. sorszám alatt megindokolt fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 408.000 (Négyszáznyolcezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000 (Egyszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes
  7. október 13-án pénzügyi lízingszerződést kötött a (személygépkocsi 1 típusa) típusú, (évszám)-es évjáratú, benzinüzemű, (rendszám 1) forgalmi rendszámú személygépjárműre az (lízingcég neve)-vel. A szerződésben a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a jármű 7.500.000 Ft bruttó vételárából a lízingcég által megfinanszírozott 3.500.000 Ft összeg alapján 72 hónapos futamidő alatt havi 85.333 Ft törlesztő részletet megfizet az (lízingcég neve)-nek. -2- A gépjárművet a felperes
  8. október 16-án átvette. A jármű törzskönyvébe és forgalmi engedélyébe tulajdonosként az (lízingcég neve), üzembentartóként a felperes került bejegyzésre. A felperesnek az (lízingcég neve) felé a fenti lízingszerződés alapján fennálló fizetési kötelezettségét (közjegyző neve) közjegyző tartozáselismerő nyilatkozatba foglalta. A közjegyzői okiratban a felperes rokona, néhai (személy 1) (címe) szám alatti lakos készfizető kezességet vállalt az (lízingcég neve) felé a lízingszerződésből eredő teljes fizetési kötelezettségért. A felperes
  9. október 13-tól kezdődő hatállyal az alperes neve alperessel a (rendszám 1) forgalmi rendszámú gépjárműre 252-es módozatú casco biztosítási szerződést kötött, amely az alapbiztosításon kívül a lopás- és elemi kárra, kiegészítő biztosításként a töréskárra, az extra károkra és életbiztosításra is kiterjedt, 300.000 Ft összegű választott önrésszel. A megkötött biztosítási szerződés CT
  10. záradéka értelmében minden kár esetén kedvezményezett a tulajdonos (lízingcég neve), (címe). A felperes a
  11. október 13-án kelt nyilatkozatával a határozatlan időre kötött biztosítási szerződés alapján őt megillető jövőbeni kártérítési összegre vonatkozó követelését a lízingszerződés fennállása alatti időszakra az (lízingcég neve) engedményesre engedményezte, aki rendelkezett, hogy az alperes a szolgáltatás összegét, az engedményezés erejéig - az engedményes (lízingcég neve) bankszámlájára utalja át. A felperes és (személy 1) között
  12. október 13-án létrejött szerződés alapján a felperes határozatlan időre a (rendszám 1) forgalmi rendszámú (személygépkocsi 1 típusa) gépjárművet (személy 1)-nak használatra átadta azzal, hogy (személy 1) köteles a gépjármű kötelező felelősségbiztosítását, súlyadóját, illetve a minden hónapban esedékes lízingdíját fizetni. (személy 1) vállalta, hogy a gépjármű állagát megóvja, s ha a gépjárműben kár keletkezik, annak megtérítésére is kötelezettséget vállalt. (személy 1)
  13. december 17-én hajnalban az általa vezetett (rendszám 1) forgalmi rendszámú gépjárművel az (X) számú út 13700 m-nél a jobb oldali útszélről áttért a menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávba, ahol frontálisan ütközött az (személy 2) által vezetett (rendszám 2) forgalmi rendszámú, (személygépkocsi 2 típusa) gépjárművel. A helyszínen a (személygépkocsi 2 típusa) gépkocsi kézifékje be volt húzva. Személyi sérülés nem történt, de az ütközés után ismeretlen okból mindkét gépjármű kiégett. A járművezetők a rendőrséget és a tűzoltóságot a helyszínre kihívták, a hatóságok azonban már csak az autók kiégett állapotát tapasztalták. A balesetet követően,
  14. december 17-én (helyszínelő neve) baleseti helyszínelő kihallgatta a balesetben részes járműveket vezető (személy 1)-t és (személy 2)-et is. A járművezetők meghallgatására
  15. február
  16. és
  17. napján a (helység 1 neve)-i Rendőrkapitányság, mint szabálysértési hatóság előtt is sor került. A (helység 1 neve)-i Rendőrkapitányság, mint szabálysértési hatóság a
  18. február 8án kelt 230-322/
  19. Szbs. számú határozatával (személy 1)-t a közúti közlekedés rendjének a megzavarása szabálysértés elkövetése miatt 40.000 Ft pénzbírsággal sújtotta és a „B" kategóriába tartozó járművek vezetésétől egy hónapra eltiltotta. A -3- Pf.III.20.174/2011/
  20. szám határozat ellen (személy 1) kifogással élt. A (helység 1 neve)-i Városi Bíróság a
  21. március 9-én hozott és
  22. március 24-én jogerőre emelkedett végzésében a szabálysértési hatóság határozatát megváltoztatta és a közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértés miatti eljárást megszüntette. Határozatában kifejtette, hogy (személy 1) védekezése szerint a jobboldali út szélén egy általa fel nem ismert nagyobb testű állat ugrott elő, mire járművével a kormányt félrerántotta, ezért tért át a menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávba. Az állandósult bírósági gyakorlat értelmében nem róható az elkövető terhére, ha a tőle függetlenül bekövetkezett veszély elhárítása érdekében nem a legmegfelelőbb magatartást tanúsítja. (személy 1) a bekövetkezhető veszélyhelyzet elhárítása érdekében cselekedett, amely azután a baleset közvetlen oka lett. A felperes, illetve (személy 1) az alperesnél
  23. december 22-én a káreseményt bejelentették, a kitöltött kárbejelentési adatlapon tulajdonosként a felperest, vezetőként (személy 1)-t feltüntetve, előadva, hogy káresemény úgy következett be, hogy (helység 2 neve) irányában haladva a (személy 1) által vezetett (személygépkocsi 1 típusa) elé valamilyen nagy testű állat vagy tárgy került, ezért áttért a szembe jövő sávba és frontálisan ütközött a (személygépkocsi 2 típusa) személygépjárművel. (személy 2 édesapja), a (személygépkocsi 2 típusa) jármű tulajdonosa, illetve az autót vezető fia, (személy 2)
  24. december 23-án szintén bejelentette a káreseményt az alperesi biztosítónál, előadva, hogy a szembejövő (személygépkocsi 1 típusa) áttért a (személygépkocsi 2 típusa) jármű forgalmi sávjába és összeütköztek, s az ütközést követően mindkét autó kiégett. A balesetért (személy 2) nem, (személy 1) a felelősségét elismerte. Az alperes a
  25. június 6-án kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy a kárrendezés során beszerzett iratok, káresemény leírások, a balesetben részes gépjárművek vizsgálata alkalmával talált rongálódások, sérülések nem támasztják alá, hogy a káresemény a leírt módon következett be, ezért a (személygépkocsi 1 típusa)ban keletkezett tűzkárt a casco biztosítás terhére a biztosító rendezni nem tudja. Ugyanerről tájékoztatta az alperes a
  26. szeptember 12-én kelt levelével az (lízingcég neve)-t.
  27. október 20-tól az (lízingcég neve) jogutóda a ("H" Zrt.), (címe). A balesetben roncsolódott - totálkáros - (személygépkocsi 1 típusa) gépjárművet a lízingcég
  28. november 10-én értékesítette bruttó 200.000 Ft értéken, és a
  29. december 5-én kel levelével felhívta a felperest, hogy a lízingszerződésből eredő tartozása címén 4.524.587 Ft-ot 8 napon belül fizessen meg. A felperes a lízingcég felé nem teljesített. A (személygépkocsi 1 típusa) járművezetője, (személy 1)
  30. augusztus 8-án elhunyt. A
  31. december 17-én bekövetkezett baleset időpontjában az ún. 252-es módozatú casco szerződés alapján a vagyonbiztosítási jogviszony a felek között fennállt a (személygépkocsi 1 típusa) gépjárműre vonatkozóan. Az alperes 252-es módozati számú casco -4- szerződése az alapbiztosítás keretében a lopás és elemi károkra nyújt fedezetet. Az alperes 252-es módozatú alap casco biztosításának általános feltételei tartalmazzák, hogy a szerződés a belföldi forgalmi rendszámmal ellátott biztosított gépjármű széria-kivitelű alaptípusára, annak ugyanolyan kivitelű alkatrészeire és tartozékaira, továbbá a gépjármű rendeltetésszerű használatához kötelezően előírt, valamint a személy- és vagyonvédelmet szolgáló tartozékaira terjed ki. A gépjármű alap casco biztosítás általános feltételeinek
  32. a. pontja szerint biztosítási esemény többek között a biztosított gépjárművet, alkatrészét, tartozékát károsító tűz által okozott kár (elemi kár). Elemi kárnak minősül a gépjárművel, alkatrészeivel, tartozékaival a gépjármű berendezéseinek meghibásodása vagy külső eredetű tűznek a gépjárműre történő átterjedése folytán - keletkezett tűz, illetve robbanás által okozott kár. Az alap casco biztosítás A/bb. pontja szerint a casco biztosítás nem terjed ki az olyan tűz- és robbanás károkra, amelyek a gépjárműnek az alap casco biztosítás fedezeti körébe nem tartozó töréskárával okozati összefüggésben következtek be. Az alapbiztosítás egyik kiegészítő biztosítása, a peres felek között létrejött biztosítási szerződésnek is részét képező kiegészítő gépjármű-törésbiztosítás, amely a gépjármű alkatrészeiben, tartozékaiban baleseti erőhatás által keletkezett sérülésekre, továbbá idegen személy által okozott rongálásra nyújt fedezetet. A kiegészítő törésbiztosítási szerződés nem terjed ki azokra a károkra, amelyek nem baleseti jelleggel, vagy az alapszerződésben kizárt ok folytán keletkeztek. Az alap casco biztosítás általános feltételeinek
  33. a. pontja szerint a biztosítási eseményt 2 munkanapon belül be kell jelenteni a biztosított lakhelye vagy a káresemény helye szerint területileg illetékes gépjármű-kárrendezési szervnél. A gépjárműben keletkezett tűz- és robbanáskárt a tűzrendészeti hatóságnál haladéktalanul be kell jelenteni. A büntetőeljárás során hozott határozat önmagában nem bizonyítja a biztosítási esemény bekövetkezését, a biztosító felhívására a szükséges felvilágosításokat meg kell adni, és lehetővé kell tenni a bejelentés és a felvilágosítás tartalmának ellenőrzését. A biztosító kötelezettsége nem áll be, ha a biztosított a fenti bekezdésekben előírt kötelezettségeket nem teljesíti vagy jelentős tényeket, adatokat, körülményeket elhallgat, illetőleg nem a valóságnak megfelelően ad elő, és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenné válnak. A felperes a módosított keresetében a
  34. december 17-én bekövetkezett baleset időpontjában a (személygépkocsi 1 típusa) gépjárműre fennálló, alperessel kötött casco biztosítási szerződés alapján kérte az alperest kötelezni, hogy 6.800.000 Ft-ot és annak
  35. december
  36. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatát, mint kártérítést a ("H" Zrt.) részére fizessen meg. Kérte az alperest a perköltségben is marasztalni. Keresetét a Ptk.
  37. § /1/ bekezdésben, és
  38. §-ban foglalt rendelkezésekre alapította. Előadta, hogy
  39. december 17-én (személy 1), akinek kölcsönadta a (személygépkocsi 1 típusa) gépjárművet az (X)-es számú úton (helység 2 neve) irányába közlekedett. Az út 13700 m-nél a jobb oldali útszélről egy általa fel nem ismert nagyobb testű állat ugrott elé, mire (személy 1) a járművel a kormány félrerántás folytán áttért a menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávba, ahol frontálisan ütközött -5- Pf.III.20.174/2011/
  40. szám a szemből szabályosan érkező (személy 2) által vezetett (rendszám 2) forgalmi rendszámú (személygépkocsi 2 típusa) gépjárművel. Az ütközés következtében a járművekben tűz keletkezett, mire a tűzoltók kiérkeztek mindkét jármű teljesen kiégett. A (személygépkocsi 1 típusa)ban 6.800.000 Ft kár keletkezett a felperes által felkért értékbecslő szóbeli közlése szerint. Előadta, (személy 1) a káresemény megelőzése, enyhítése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Hivatkozott arra, hogy az alperesnél a káresemény a szabályzatnak megfelelően bejelentésre került. Hivatkozott a lízingcég és az általa kötött lízingszerződés általános szerződési feltételeinek 5.5 pontjára, mely értelmében a lízingbevevő jogosult és köteles mindennemű káreseményből eredő igényt a biztosítónál és a károkozónál érvényesíteni. Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Vitatta a felperes kereshetőségi jogát, továbbá a biztosítási esemény bekövetkezését. Előadta, hogy a felperes a biztosítási szerződés szerződője, üzembentartója, a (személygépkocsi 1 típusa) gépjárműnek nem tulajdonosa. Hivatkozott arra, hogy a Ptk.
  41. § /1/ bekezdése alapján a biztosítási esemény bekövetkezését a szabályzatban megállapított idő alatt be kell jelenteni a biztosítónak, a szükséges felvilágosításokat meg kell adni, és lehetővé kell tenni a bejelentés és a felvilágosítások ellenőrzését. Nem áll be a biztosító kötelezettsége, ha a biztosított az e törvényhelyben előírt kötelezettségeket nem teljesíti, vagy jelentős tényeket, adatokat, körülményeket elhallgat, vagy nem a valóságnak megfelelően adja elő. Előadta, hogy biztosítási eseménynek csak a casco biztosítási szerződésben megállapított károsító esemény minősül, a büntetőeljárás során hozott határozat önmagában nem bizonyítja a biztosítási esemény bekövetkezését. A határozat a gépjárművek ütközését tartalmazza, a tűz káreseményt nem említi. Előadta, hogy a kárrendezés során beszerzett iratok, káresemény leírások, a balesetben részes gépjárművek vizsgálata alkalmával talált rongálódások nem támasztották alá a káresemény felperes és a balesetben részes másik jármű vezetője által leírt módon történő bekövetkezését. A tűzrendészeti hatóság megállapította, hogy a tűz keletkezésének oka és körülménye ismeretlen. A ("C" Kft.) pedig úgy nyilatkozott a kárrendezési eljárásban, hogy a (személygépkocsi 1 típusa) gépjármű gyárilag rendelkezik minden olyan védelemmel, amely megakadályozza annak kigyulladását egy esetleges baleset bekövetkezésekor. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a peres felek között
  42. december
  43. napján a (rendszám 1) forgalmi rendszámú (személygépkocsi 1 típusa) gépjárműre vonatkozóan a Ptk.
  44. § /1/ bekezdése és
  45. §-a által szabályozott,
  46. módozatú casco vagyonbiztosítási szerződés jött létre. Alaptalannak ítélte az alperes felperesi kereshetőségi jogot vitató előadását, tekintettel arra, hogy a felperes, mint szerződő fél jogosult volt az alperessel szemben a szerződés teljesítése iránti per megindítására, ugyanakkor a biztosítási szerződés CT
  47. záradéka szerint a keresetében, csak a kedvezményezett jogutódja javára szóló teljesítést igényelhetett. Megalapozott felperesi igényérvényesítésre azonban akkor kerülhetett volna sor, ha a felperes a Pp.
  48. § /1/ bekezdése értelmében a -6- biztosítási esemény bekövetkezését kétséget kizáró módon igazolja. A felmerült bizonyítékok körében értékelte, hogy (személy 2) tanú a peres eljárás során történt kihallgatása alkalmával a baleset körülményeit nem a
  49. február 8-i rendőrség előtti meghallgatása szerinti módon adta elő. A nyilatkozatok eltértek a baleseti helyszínelés alkalmával tett nyilatkozataitól is. Különbség volt az előadásokban atekintetben, hogy a (személygépkocsi 1 típusa) típusú gépkocsit késztette-e valamely állat felbukkanása a menetirány szerinti bal oldalra történő áttérésre, és az (személy 2) által vezetett (személygépkocsi 2 típusa) típusú gépkocsival való ütközésre. Amíg a pert megelőző nyilatkozataiban állította, hogy a (személygépkocsi 1 típusa) valamely állat felbukkanása miatt tért át az ő sávjába, addig a peres eljárásban határozottan úgy nyilatkozott, hogy semmilyen állatmozgást nem észlelt. Eltérő előadásokat tett a járművekben keletkezett tűz okát illetően is. A baleseti helyszínelés során úgy nyilatkozott, hogy az ütközést követően, amikor már beszélgettek (személy 1)-val, a (személygépkocsi 1 típusa) elejéről sercegő hangot hallott, majd az autó kigyulladt, ami átterjedt a másik autóra is. A rendőrségi meghallgatása során azt adta elő, hogy amikor már beszélgettek (személy 1)-val az úton, hangot hallott, de nem tudta, hogy az a (személygépkocsi 1 típusa)ból vagy a (személygépkocsi 2 típusa)ból jött. A peres eljárásban azt sem tudta megmondani, hogy a tűz a (személygépkocsi 2 típusa)ra is átterjedt-e vagy a (személygépkocsi 2 típusa)ban is tűz keletkezett. A tűz keletkezési okát illetően egyértelmű bizonyítékul az ütközést követően végzett tűzvizsgálat adatai sem szolgáltak. Eltérően adta elő a baleset körülményeit atekintetben is, hogy amíg a rendőrségi meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy az ütközés előtt nem volt lehetősége arra, hogy fékezzen, hirtelen történt az eset, addig a peres eljárás során tett előadásában azt mondta, hogy az ütközés előtt lassított, és amikor szemből átjött az autó a sávjába, fékezett. (személy 2) előadása szerint gépjárművével 50 km/óra sebességgel haladt, és (személy 1) előadta, hogy a (személygépkocsi 1 típusa) típusú gépkocsival 70 km/óra sebességgel közlekedett. A perben kirendelt (szakértő 1 neve) igazságügyi közlekedési szakértő és (szakértő 2 neve) igazságügyi tűzvédelmi szakértő egyesített szakértői véleménye azt rögzíti, hogy a járműrongálódások, valamint azon megállapítás szerint, hogy a járművek jó közelítéssel az ütközés helyén maradtak, a balesetben részes járművezetők elmondása szerinti jármű sebességekkel az ütközés nem jöhetett létre. Az alapadatok - főleg a (személygépkocsi 1 típusa) gépjármű esetén - lényegesen kisebb ütközési sebességet támasztanak alá, így kizárható, hogy az ütközés a néhai (személy 1) által elmondott sebességgel következett be. Rámutatott arra is, hogy a járművek sérüléseit egymásnak egyértelműen megfeleltetni nem lehetett. A balesetben részes gépjárművek mechanikus ütközései nem illeszkednek maradéktalanul egymáshoz. A néhai (személy 1) által elmondott haladási és ütközési sebességeket tekintve nem lehet indokot találni arra, hogy a két jármű miért nem távolodott el egymástól, illetve az ütközési helytől. A tűzvizsgálati szakértő a tűz keletkezési okát ismeretlennek nyilvánította, mivel a vizsgált tűzkeletkezési okok egyike sem volt bizonyítható, és a rendelkezésre álló adatok alapján pedig az sem volt megállapítható, hogy a tűz melyik járműben keletkezett, és melyik járműről melyik járműre terjedt át. E bizonyítékokat együttesen mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a perben nem bizonyította kétséget kizáróan a baleset időpontjában a felek között fennálló biztosítási szerződés szerinti, illetve a biztosító felé tett kárbejelentésben foglaltak szerinti biztosítási esemény bekövetkezését. Elutasította a felperes további tanúk meghallgatása iránti bizonyítási kérelmeit, figyelemmel arra, hogy a tanúk vallomásától az ügyben a biztosítási -7- Pf.III.20.174/2011/
  50. szám esemény bekövetkezését illetően további adat nem volt várható. A tanúk ugyanis a balesetet nem látták, a balesetet követően érkeztek a helyszínre, így a baleset bekövetkezéséről érdemi információkkal nem rendelkezhettek. A balesetet követő állapotot pedig helyszínrajzok és fényképfelvételek rögzítik, amelyek ismeretében készítették el a perben kirendelt szakértők a szakvéleményt. Nem találta indokoltnak a perben beszerzett szakértői vélemény kiegészítését a balesetben részes (személygépkocsi 1 típusa) személygépkocsi értékének megállapítása, illetve a „gépjármű bólintással" összefüggésben sem. Rámutatott, hogy a műszaki és tűzvizsgálati szakértők egyesített szakvéleményükben a baleset körülményeivel összefüggésben a rendelkezésre álló teljes iratanyag alapján, a feltett kérdésekre válaszolva, a baleseti adatokat minden szempontból értékelő, valószínűségi kategóriába tartozó szakmai megállapításokat tettek. A járművek magassági méreteinek összehasonlítása esetén keletkező eredmény valamennyi műszaki és tűzvizsgálati szakértői megállapítást illetően az egyesített szakértői vélemény megállapításait kétséget kizáróan igazolt szakmai állásfoglalássá nem tudja megváltoztatni. Másrészt pedig a biztosítási esemény felperes előadása szerinti bekövetkezése nem volt kétséget kizáróan megállapítható, így szükségtelen lett volna a szakvélemény további kiegészítése. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben kérte elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének történő helyt adást. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást nem megfelelően állapította meg, és nem helyes jogi következtetéseket vont le. A felperes a perben minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a baleset időpontjában a felek között fennálló biztosítási szerződés szerinti, kárbejelentésben foglaltaknak megfelelő biztosítási esemény bekövetkezett. Az elsőfokú bíróság az egyesített szakértői vélemény egyes elemeit nem megfelelően értékelte. Azt a szakértői vélemény is megállapította, hogy a járművek véghelyzete alapján teljes egészében elfogadhatóak voltak azon megállapítások, hogy a (személygépkocsi 1 típusa) személygépkocsi tért át a menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávba, és a (személygépkocsi 2 típusa) személygépkocsi a saját menetiránya szerinti jobb oldali forgalmi sávjában haladhatott, amikor a járművek közötti ütközés bekövetkezett. A szakvélemény szerint (személy 1) által a szabálysértési eljárásban előadott módon a baleseti előzmény ki nem zárható módon bekövetkezett. A sérülésekkel kapcsolatosan a szakvélemény arra mutatott rá, hogy a károkozó magatartással kapcsolatban a gépjármű frontvonalának sérülései állhatnak okozati összefüggésben. A tűz keletkezésének időpontja tekintetében többféle adat merült fel, azonban annak reális időpontja a szakértői vélemény szerint is megállapítható. A járművek ütközési helye, mértéke alapján a tűz keletkezése a motortérben tűzvédelmi szempontból nem zárható ki teljességgel. Miután a gépjárművek a baleset következtében érintkezésbe kerültek egymással, így lehetőség volt rövid időtartamon belül is arra, hogy a tűz az egyik járműről átterjedjen a másikra. Hivatkozott arra, hogy a baleset bekövetkezése után a balesetben részes felek azonnal rendőrt hívtak, és a tűzoltókat is azonnal értesítették. A hatóságok minden eljárási cselekményt foganatosítottak. A káresemény bekövetkeztét támasztja alá a büntetőeljárás során hozott határozat is. Utalt arra, hogy indokolatlan volt a szakértői -8- vélemény kiegészítésének elutasítása mind a (személygépkocsi 1 típusa) típusú gépkocsi értékének meghatározása, mind pedig a jármű bólintással kapcsolatosan. Ez utóbbi tekintetében a szakértői vélemény kiegészítése esetlegesen választ adhat arra, miért nem feleltethető meg a két jármű magassága a sérülésnek 100 %-ban. Az elutasított tanúbizonyítás iránti kérelmekkel összefüggésben arra hivatkozott, hogy a tanúk meghallgatása elengedhetetlen lett volna, és meghallgatásuk további bizonyítékul szolgálhatott volna a biztosítási esemény bekövetkezésére. Az elsőfokú bíróság (személy 2) tanú eltérő vallomásainak értékelése körében nem tulajdonított kellő súlyt annak, hogy a káresemény során az érintett személyek esetében stressz is kialakulhatott, amelynek következtében a valóságostól eltérő adatokra emlékezhettek a balesetben részt vevők. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy az alap casco biztosítás nem terjed ki az olyan tűz- és robbanáskárokra, amelyek a gépjárműnek az alap casco biztosítás fedezeti körébe nem tartozó töréskárával okozati összefüggésben következtek be. A kiegészítő törésbiztosítási szerződés nem terjed ki azokra a károkra, amelyek nem baleseti jelleggel, vagy az alapszerződésben kizárt ok folytán keletkeztek. A büntetőeljárás során hozott határozat önmagában a biztosítási szerződés szerint nem bizonyítja a biztosítási esemény bekövetkezését, annál is inkább sem, mivel e határozat meghozatalára nem műszaki szakértői megállapítások, a baleset bekövetkezésének körülményei, mechanizmusa vizsgálata alapján, hanem kizárólag (személy 1) felelősséget elismerő nyilatkozata alapján került sor. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok alapján helyesen jutott arra a következtetésre, mely szerint a biztosítási esemény felperes előadása szerinti bekövetkezése nem volt kétséget kizáróan megállapítható. A peres eljárást megelőző eljárások alkalmával (személy 1) és (személy 2) meghallgatására sor került, amikor is nyilatkozataik ellentéteteket tartalmaztak csakúgy, mint az alperes által készített jegyzőkönyvben előadottak is. A nyilatkozatok és a gépjárművek sérülései nem támasztották alá az általuk előadott baleset bekövetkezését, annak mechanizmusát. A meghallgatott (személy 2) jelen perben tett nyilatkozata eltérő volt a korábbiaktól. A nyilatkozatok közötti eltérésre stressz nem szolgálhatott alapul, ugyanis a perben meghallgatott (helyszínelő neve) baleseti helyszínelő kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a járművezetők higgadtak voltak. A perben kirendelt szakértő véleménye szerint az ütközésnek a (személy 1) által elmondott sebességgel való bekövetkezése kizárható, és a járművek sérülései egymásnak egyértelműen nem feleltethetők meg. A (személy 1) által elmondottak alapján nem lehet indokot találni arra, hogy a két jármű miért nem távolodott el egymástól, illetve az ütközési helytől. A tűzvizsgálati szakértő a tűz keletkezésének okát ismeretlennek nyilvánította, mert a vizsgált tűzkeletkezési okok egyike sem volt bizonyítható. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a perben nem bizonyította kétséget kizáróan az alperes felé tett kárbejelentésben foglaltak szerinti biztosítási esemény bekövetkezését. Biztosítási esemény hiányában az alperes helytállási kötelezettsége nem állapítható meg. Megalapozatlan a felperes további tanúk meghallgatása iránti kérelme is, ugyanis a baleset bekövetkeztét a meghallgatni kért tanúk egyike sem látta. -9Pf.III.20.174/2011/
  51. szám A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla elöljáróban leszögezi, hogy az alperes az elsőfokú ítélettel szemben fellebbezést nem terjesztett elő. Fellebbezés hiányában - a fellebbezési jog korlátaira figyelemmel - a másodfokú bíróság vizsgálódási joga a marasztalásra irányuló kereseti kérelem vonatkozásában a felperes kereshetőségi joga fennállása kérdésére nem terjed ki. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag a keresetet érdemben elutasító döntés keretei között vizsgálta felül. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításához a bizonyítékokat okszerűen és logikusan mérlegelte, abban a felperesi fellebbezés szerinti téves értékelés nem található, és a meghozott érdemi döntése is megalapozott. A másodfokú bíróság egyetért azzal az elsőfokú ítéleti megállapítással, hogy a perben felmerült adatok alapján a felperes előadása szerinti biztosítási esemény bekövetkezését kétséget kizáró módon nem lehet megállapítani. Helyesen mutatott rá az alperesi fellebbezési ellenkérelem is arra, hogy a balesetben részes (személy 2) és (személy 1) helyszínen tanúsított magatartását a kiérkező rendőr, illetve baleseti helyszínelő egyértelműen nyugodtnak minősítette, így a felperesi fellebbezésben is csak esetlegesként említett stressz nyilvánvalóan nem befolyásolhatta a nyilatkozó feleket a baleset körülményeinek körülírásában. Tény, hogy (személy 2) és (személy 1) baleseti helyszíneléskor, majd az azt követő hatósági eljárásban tett nyilatkozatai egymással ellentmondásban álltak, és (személy 2) korábban tett nyilatkozatai ellentétben álltak jelen perben tett saját nyilatkozataival is. Ilyen körülmények között a balesetben részes felek személyes nyilatkozataiból egyértelműen a baleset bekövetkezésének oka, mechanizmusa nem tisztázható. Nyomatékkal mutat rá az ítélőtábla arra, hogy amíg (személy 2) korábbi nyilatkozataiban maga is azt adta elő, hogy a (személygépkocsi 1 típusa) típusú gépkocsi irányváltoztatására az adott okot, hogy egy állat ugrott az autó elé, addig a jelen peres eljárásban tett nyilatkozata szerint az ütközés előtt nem észlelt semmilyen állatmozgást és zavaró körülményt, ami a haladást akadályozta volna. Eltérőek a nyilatkozatok a tűz keletkezésének és átterjedésének módját illetően, és etekintetben sem a tűzvizsgálati jegyzőkönyv, sem pedig a perbeli tűzvizsgálati szakértő véleménye nem jelent olyan egyértelmű adatot, amely a felperesi állításokat a tűz keletkezésének okát illetően alátámasztaná. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróságnak azt rója fel, hogy a szakértői véleményt nem a maga összességében értékelte. Ezen felperesi állítással szemben éppen az állapítható meg, hogy a felperesi fellebbezés ragad ki szövegösszefüggéséből szakértői megállapításokat. A tűz keletkezésének időpontja nem perdöntő jelentőségű, és a fellebbezésben hivatkozott valószínűsíthető időpontot a szakértői vélemény is alátámasztja. Önmagában az a körülmény, hogy a motortérben keletkezhetett ottmaradt benzingőz folytán tűz, még nem teszi aggályossá azt a szakértői végkövetkeztetést, hogy a tűz okát a rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen megállapítani nem lehet, miután a vizsgált többféle - 10 lehetséges tűzkeletkezési ok egyike sem volt bizonyítható, illetve egyértelműen kizárható. Megalapozatlan a műszaki szakértői kérdésekkel kapcsolatos alperesi fellebbezési hivatkozás is. Azt a rendelkezésre álló adatok alapján az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a (személygépkocsi 1 típusa) személygépkocsi tért át a menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávba, és itt ütközött a (személygépkocsi 2 típusa) személygépkocsival. A szakértői vélemény 6.
  52. pont második bekezdésének megállapítása nem a (személy 1) által a szabálysértési eljárásban előadott balesetre vonatkozik, hanem a baleseti előzményre, azaz a szakértő csupán annyit állapított meg, hogy a baleseti előzmény, azaz valamely állat hirtelen felbukkanása ki nem zárható módon bekövetkezhetett. A 6.
  53. pontban tett és felperesi fellebbezésben idézett hivatkozás csak a szövegkörnyezet egészében értelmezhető, amelynek végkicsengése az, hogy habár a gépjármű frontvonalának sérülései a károkozói magatartással állhatnak okozati összefüggésben, a fellelhető egyéb sérülések egymásnak nem feleltethetők meg egyértelműen. Ilyen körülmények között pusztán a fellebbezésben hivatkozott indokok alapján az elsőfokú eljárásban felmerült bizonyítékok felülmérlegelésével nem lehet eltérő tényállást megállapítani, és a biztosítási esemény bekövetkezésével összefüggésben az elsőfokú ítéletben írtaktól eltérő megállapításokat tenni. A másodfokú bíróság álláspontja szerint is szükségtelen lett volna a felperes által kért további tanúk meghallgatása, figyelemmel arra, hogy a felperes sem állította, hogy e személyek a baleset bekövetkezését látták volna, arra pedig helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy az eddigi bizonyítás adatai és a szakértői vélemények a balesetet követő állapot rendelkezésre álló adatainak felhasználásával készültek. Mindebből nyilvánvalóan következik, hogy a tanúvallomások a tényállás tisztázásához semmiben nem járulhattak volna hozzá. A szakértői vélemény kiegészítése szintén indokolatlan lett volna, ugyanis a biztosítási esemény kétséget kizáró módon való bekövetkezése megállapíthatóságának hiányában a sérült (személygépkocsi 1 típusa) személygépkocsi értékének meghatározása a jogvita elbírálása szempontjából irreleváns. A „jármű bólintással" kapcsolatosan azért nem szükséges további bizonyítást lefolytatni, mert az elsőfokú bíróság által ítélkezés alapjául elfogadott műszaki szakértői vélemény nem a gépjárművek magassági szintkülönbsége miatt vagy ennek okán állapította meg a gépjárművek sérüléseinek egymással való megfeleltethetetlenségét. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, hogy a kirendelt szakértők a baleset körülményeivel összefüggésben a rendelkezésre álló adatok alapján, a feltett kérdésekre teljes körűen válaszolva adtak a balesetre vonatkozóan szakmai szempontból értékelő megállapításokat. Az egyes tényállási elemeket illető bizonytalanságok, és a balesetben részes felek előadása szerinti módon a baleset bekövetkezésének kizárhatósága miatt azonban a járművek magassági szintkülönbségének szakértői összehasonlítása nyilvánvalóan olyan eredményt nem hozhatna, amivel a felperesi előadás szerinti biztosítási esemény kétséget kizáró módon való bekövetkezése igazolható lenne. Összességében a fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság megalapozott érdemi döntését a Pp.
  54. § /2/ bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes a másodfokú eljárásban is pervesztes lett, ezért a Pp.
  55. § /1/ bekezdése - 11 Pf.III.20.174/2011/
  56. szám alapján perköltség megfizetésére köteles, melynek összege áll az alperes jogi képviseletével kapcsolatosan felmerült, és az ítélőtábla által a 32/
  57. (VIII. 22.) IM számú rendelet
  58. § /2/ bekezdés a./ pontja, /5/ és /6/ bekezdése, valamint 4/A. § /1/ bekezdése alapján megállapított, az alperesi jogi képviselő másodfokú eljárásban kifejtett munkájára is tekintettel lévő, ÁFA-val növelt összegű ügyvédi munkadíjból. Az illetékfeljegyzési jog kedvezményében részesült felperes az
  59. évi XCIII. törvény
  60. § /3/ bekezdése alapján alkalmazandó 6/
  61. (VI. 26.) IM számú rendelet
  62. § /2/ bekezdése, valamint
  63. § /1/ és /3/ bekezdése alapján köteles a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. Szeged,
  64. június
  65. napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Simonné dr. Gombos Katalin sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.