Bf.286/2011/5 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdése és a

(6)bekezdés első fordulata; a börtönbüntetés tartamába pedig a

1. március 24-től
2. december 15-ig előzetes fogva tartásban töltött időt tekinti beszámítottnak. A másodfokú eljárásban 3750 (háromezer-hétszázötven) Ft bűnügyi költség merült fel, melyet az állam visel. Indokolás: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság az első fokú határozatával vádlottat a Btk.
3. §

(1)bekezdése, a

(2)bekezdés és a

(6)bekezdése szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 3 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott által előzetes fogva tartásban töltött időt - a határozat szerint

1. október 24től az ítélethirdetés napjáig eltelt időtartam - a szabadságvesztésbe beszámította, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a terheltet a bűnügyi költség viselésére. Az ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést a büntetés enyhítése érdekében. Az ügyész nem élt jogorvoslattal. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.309/2010.számú átiratában, és képviselője a nyilvános ülésen a fellebbezéssel támadott határozat részbeni megváltoztatását, a Btk.
2. §

(2)bekezdésének mellőzését, egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta. A nyilvános ülésen a védő és a vádlott az enyhítésre irányuló jogorvoslatot fenntartották. A védelmi fellebbezések alaposak. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be.348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve helyes és hiánytalan tényállást állapított meg, mely a Be. 351. §

(1)bekezdés értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett. A tényállás csak annyiban pontosítandó, hogy a Szolnoki Városi Bíróság 10.Fk.782/2008/

1. számú ítélete - melyben a vádlottat társtettesként elkövetett garázdaság bűntette miatt marasztalták -
2. szeptember 20-án jogerőre emelkedett (erkölcsi bizonyítvány adatai, másodfokú iratok 3.sz.) A megyei bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jognak. A vádlott a testi épség megsértése tekintetében nem vitásan szándékosan cselekedett, amikor arcul ütötte, és bordatájon megrúgta a sértettet. E szándék, figyelemmel a kifejtett erőhatásra és a közvetlen támadás viszonylatában jelentősebb sérülés kialakulásának hiányára, csak eshetőlegesnek ítélhető. A sértett a rúgás folytán ugyanakkor egyensúlyát vesztve, elesve a fejét a vízelvezető árokba ütötte, mely trauma folytán életveszélyes koponyasérülést szenvedett. Az eredmény tekintetében a vádlottat szándékosság nem terheli, azonban a Btk. 14.§-a szerint hanyag gondatlansága megállapítható, ezáltal bűnösségét részben a Btk.
3. §-a alapozza meg. Jelen esetben vegyes bűnösségi formával valósult meg az életveszélyt okozó testi sértés. A fellebbviteli főügyészség helytállóan mutatott rá, hogy a Btk.
4. §

(2)bekezdésének, a súlyos testi sértés bűntette törvényhelyének felhívása szükségtelen, ezért azt a másodfokú bíróság mellőzte, feltüntetve, hogy az életveszélyt okozó testi sértés a Btk. 170. §

(6)bekezdésének első fordulata szerint minősül. Az elbírált bűncselekményt ugyanis az elsőfokú bíróság az indokolásból is kitűnően életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette, ezért az enyhébb alakzat feltüntetésének nincs helye. A büntető törvény 170. §

(6)bekezdése első fordulatának megjelölése azonban szükséges, mivel a törvényhely két fordulatot nevesít és jelen esetben az életveszélyes eredmény következett be s nem a második fordulat szerinti halál. Az ítélet rendelkezései és indokolása alapján megállapítható, hogy nem téves minősítésről, hanem a rendelkező rész pontatlan megfogalmazásáról volt szó, ami önmagában megváltoztatási okot nem jelent. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket nagyrészt helyesen feltárta. A vádlott büntetett előélete miatt ugyanakkor fiatal felnőtt kora külön nem enyhít. A megyei bíróság a joghátrány alkalmazásakor túl nagy jelentőséget tulajdonított a büntetést súlyosító körülményeknek és nem vette megfelelően figyelembe a nagyfokú sértetti közrehatást, valamint a vádlotti megbánást, mely a másodfokú nyilvános ülésen is jól érzékelhető volt. Az első fokon kiszabott főbüntetést az ítélőtábla túl szigorúnak találta, ezért azt 2 évre enyhítette, mely büntetés már tett arányos és alkalmas a büntetési célok, valamint a büntetéskiszabási elvek érvényre jutásához. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés és tartama törvényes. Az ítélet járulékos kérdésekben hozott rendelkezései a jogszabálynak alapvetően szintén megfelelnek, csak a beszámítás időtartama volt pontosítandó a kényszerintézkedéssel kapcsolatos iratok alapján. A vádlott ugyanis 2010. március 24. napjától előzetes fogva tartásban volt, így az ítélettel szemben ezen időponttól kezdődik a beszámítás időtartama, nem pedig 2010. október 24. napjától, mely határnap nyilvánvaló elírás az ítéletben. Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetést kiszabó részében a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdés alkalmazásával - helytálló indokai alapján is - helybenhagyta. A táblabíróság a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján állapította meg, melyet a védelmi fellebbezés eredményessége folytán a törvényhely

(2)bekezdése értelmében az állam visel. Debrecen,

1. június
2. Dr. Kardos Sándor sk. . Háger Tamás sk. a tanács elnöke előadó bíró . Gömöri Olivér sk. bíró ZÁRADÉK: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 6.B.668/2010/
3. számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
4. június
5. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke