Pf.20856/2011/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdését, 343. §

(1)bekezdését, 345. §

(1)bekezdését, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 79. §

(1)bekezdését. Megállapította, hogy a felperes rossz munkavégzésével kapcsolatosan az alperes kifejezetten tényállítást tett, a felperes - mint főépítész - önkormányzattól való távozása okaként rossz munkáját jelölte meg a polgármesteri véleményre alapítottan. A cikkben a felperes nevét kifejezetten kiírta, ennél fogva a felperes kétséget kizáróan beazonosítható volt. A szövegkörnyezetet is figyelembe véve azt állapította meg, hogy véleménynyilvánítás ebben a körben az alperes részéről nem történt, a felperesre vonatkozóan tényként közölte a rossz munkavégzést. Az önkormányzattal kötött egyezségben foglaltak ellentétesek az alperes cikkében foglaltakkal. Rámutatott arra, hogy az egyezség tartalma szerint a megbízó a jogellenes felmondás tényét elismerte és a jogellenes felmondás miatt teljesítette fizetési kötelezettségét. Ilyen körülmények között pedig az olvasók nem ismerhették meg a megbízási jogviszony megszűnésének tényleges okait. A riporteri kérdés a való tényeket hamis színben tüntette fel, lehetőséget adva arra, hogy a konkrét esetet nem ismerő olvasó a tényekkel ellentétes képet alakítson ki. Megállapította továbbá, hogy a cikk egy bizonyos része kifejezetten a felperes személyével és képviselői tevékenységével, illetőleg korábbi főépítészi tevékenységével foglalkozott. A cikk ezen része túlnyomórészt a polgármester véleményét és negatív kritikáját tartalmazza. Az interjú készítője a főépítész távozásának okaként a rossz munkavégzést jelölte meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a cikk egészének tartalma és a kérdés iránya a véleménynyilvánítás körét meghaladja, és kifejezett tényállításával a felperes személyére vonatkozó negatív kritikai észrevételek alátámasztását, igazolását szolgálta. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében azt állapította meg, hogy a sérelmezett közlés tényállításnak minősül, és alkalmas volt arra, hogy a való tényeket hamis színben tüntesse fel, illetőleg hamis következtetések levonására adjon alkalmat. Erre tekintettel rendelte el a helyreigazító közlemény közzétételét, melyből kitűnik, hogy a cikk mely tényállítása tüntette fel a való tényeket hamis színben. Utalt arra, hogy nem volt kötve a felperes kereseti kérelméhez a helyreigazítás vonatkozásában, és a rendelkező részben írtak szerint tartotta szükségesnek és elégségesnek a helyreigazítás tartalmát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét arra hivatkozással utasította el, hogy a további sérelmezett közlések részben megfeleltek a valóságnak, másrészt véleményt fogalmaztak meg. Megállapította, hogy a cikk a felperesnek, mint közszereplőnek a tevékenységével kapcsolatosan fogalmazott meg véleményt, illetőleg kritikát. A felperesnek ezeket a véleményeket, még ha negatív tartalmúak is, az átlagpolgártól eltérő mértékben fokozottan kell viselnie. Utalt arra, hogy a város polgármesterének nem csak joga, hanem kötelessége, hogy a képviselő-testület munkáját és a képviselők kifejtett tevékenységét kritikai éllel figyelemmel kísérje. A felperes által nehezményezett kitételek kivétel nélkül a polgármester szubjektív vélekedését és álláspontját tartalmazták. Véleménynek minősült az a közlés, hogy 11 főből 10 kíván a városért tenni a polgármester véleménye szerint, egy képviselőnek döntenie kell, hogy a többségi véleményt elfogadja, vagy támogatja-e. Ugyancsak a polgármester véleménye volt, hogy a képviselő-testület tagja kinek a nevében szólalhat fel. Véleménynek és nem tényállításnak minősült az is, hogy a lokálpatrióták listavezetője álláspontja szerint befolyásolta, irányította a képviselőt. A korábbi főépítészi tevékenység körében kifejtett negatív kritika az, ami a rengeteg hibára utalt, és ez szintén véleménynek minősül. A felperes kényszerűnek nevezett távozása után az önkormányzatot beperelte, ez pedig a valóságnak megfelelő tényállítás volt. Az alperes által felajánlott bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a koordinált rendezési terv elbírálásra nem volt alkalmas és számos hibára mutatott rá a közigazgatási szerv. A felperes sem vitatta, hogy számos hiányossága volt a rendezési tervnek, de ezek nem a munkavégzésével és tevékenységével merültek fel. Az ellenőrzése és irányítása alatt álló tevékenységet tényszerűen számos ponton kellett kiegészíteni és pontosítani, valamint a jogszabályokkal összhangba hozni. Az ezekkel kapcsolatos tényállítások megfeleltek a valóságnak. A felmerült hibák okának, illetőleg személyi összefüggéseinek vizsgálata nem képezhette a sajtó-helyreigazítási per tárgyát. A perköltség viseléséről az elsőfokú bíróság a Pp. 81. §

(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel határozott és a pernyertesség-pervesztesség arányát 50-50 %-ban állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását és perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást iratellenesen állapította meg, a jogszabályokkal és az irányadó kollégiumi állásfoglalásokkal ellentétes döntést hozott. Elsősorban kitért arra, hogy a felperes az eredeti helyreigazítási kérelmével szemben a keresetében csak két cikkrészlet helyreigazítását kérte. Emiatt az elsőfokú bíróság azon cikkrészleteket nem vizsgálhatta volna, melyek a kereset tárgyát nem képezték. Iratellenesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a kereseti kérelmében, valamint az

1. sorszámú jegyzőkönyvben vitatta azt, hogy rossz munkája miatt kellett távoznia a munkaköréből és rossz munkája miatt szűnt meg a megbízási jogviszonya. A felperes ugyanis sem keresetlevelében, sem pedig a hivatkozott tárgyaláson nem sérelmezte az érintett cikkrészletet. A felperes mindkét tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a kereseti kérelmét az írásban benyújtottakkal egyezően, változatlan tartalommal tartja fenn. Arra az esetre, ha a másodfokú bíróság úgy ítélné meg, hogy a felperesnek „rossz munkája miatt kellett távoznia a városházáról” cikkrészletet is sérelmezte, előadta, hogy a felperes ezen közlést nem csak a keresetében, de a pert megelőző kérelmében sem sérelmezte. Utalt arra, hogy a PK
2. számú állásfoglalás értelmében, a perben csak az írásban közölt kérelemben megjelölt tényállítások helyreigazítását lehet kérni. Mivel a felperes korábban nem kifogásolta azt, hogy miért és miként távozott az önkormányzattól, így emiatt jogszerűen helyreigazításra sem kötelezhette volna az alperest az elsőfokú bíróság. Az alperes előadta, hogy ha a felperes sérelmezte volna ezt a cikkrészletet, helyreigazításra kötelezni nem lehetett volna, mert a cikk egészét tekintve politikai vélemény, bírálat volt, amely sajtó-helyreigazítás tárgya nem lehet. Az elrendelt helyreigazítás a valóság megjelenítése körében is meghaladja a per előtti kérelemben foglaltakat, ezért a közzétételre vonatkozó kötelezettség sem felel meg a jogszabályi előírásoknak. Összefoglalóan úgy nyilatkozott, hogy a cikk semmilyen valótlan tényállítást nem közöl a felperes jogviszonyának megszűnése körében, sem a felperes által kezdeményezett bírósági eljárásról, annak kimeneteléről, csak a felperes munkájának véleményezéséről ad számot. Az, hogy valakinek a munkájáról a munkáltatójának rossz véleménye van, nem azonos azzal, hogy a munkaviszonyával kapcsolatos peres eljárás miként végződött. Az a körülmény, hogy valakinek a munkájáról alkotott negatív vélemény miatt kell távoznia az állásából, a jogviszonya megszűnésének oka lehet, az pedig, hogy ha a megszűnés jogszerűen vagy jogellenesen történt, a jogviszony megszüntetésének formája. A két körülmény jelentése sem fedi egymást. A felperes fellebbezési helybenhagyását kérte. ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének Álláspontja szerint okkal kifogásolhatta a cikkben megjelenteket, és azt is igazolta, hogy az alperes részéről valótlan tényállítás, illetve híresztelés történt. Hivatkozott a PK
3. számú állásfoglalásra, mely szerint a sajtóközleményt egészében és összefüggésében kell vizsgálni. Erre figyelemmel az alperes nem véleményt nyilvánított, hanem sértő tényállítást és híresztelést tett. A véleménynyilvánításnak is korlátot szab, hogy alanyi jogsérelem és jogsértő magatartás általa nem valósulhat meg. Az alperes egyértelmű tényállítást tett, amikor a felperesről azt közölte, hogy a rossz munkája miatt kellett távoznia a városházáról, illetőleg a felettes hatóság a rengeteg hiba miatt dobta vissza a felperes által előkészített dokumentumot. Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adó döntése megfelel a jogszabályoknak, az alperes fellebbezési kérelme megalapozatlan. A keresetlevél szövegezéséből megállapítható volt, hogy a felperes mivel kapcsolatosan kéri a helyreigazítást. Alaptalan az az alperesi hivatkozás, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett volna a kereseti kérelmen. Az alperes fellebbezése alapos. A másodfokú bíróság a Pp.
4. §

(3)bekezdése szerint csak a fellebbezés keretei között bírálhatta felül az elsőfokú bíróság ítéletét. Az elsőfokú bíróság e körben a tényállást helyesen állapította meg, azonban abból téves következtetést vont le, ezért határozatát a másodfokú bíróság a Pp. 253. §

(2)bekezdése szerint megváltoztatta. A Ptk. 79. §

(1)bekezdése szerint, ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül -, követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás). A másodfokú bíróság elsősorban azt emeli ki, hogy a felperes eredeti, alpereshez intézett helyreigazítási kérelme terjedelmében bővebb volt, mint a későbbiekben benyújtott kereset. A felperes az alpereshez eljuttatott helyreigazítási kérelmében eredetileg a sérelmezett cikk, összesen négy kitételét kérte helyreigazítani, majd a kereset benyújtásával ezt az igényét csak két közlésre korlátozta. Az elsőfokú bíróság mindkét kitétel esetében elutasító döntést hozott. Az elsőfokú bíróság az ítéletében a cikkben az interjút készítő kijelentésével kapcsolatosan rendelte el a helyreigazítást. Ez azonban nem képezte a felperes keresetének tárgyát. A kérdező megállapítása szerint a felperesnek a rossz munkája miatt kellett távoznia a városházáról. Ez a kitétel nem azonosítható a felperes keresetében foglalt azon sérelmezett közléssel, mely szerint „csak akkor derült ki a valóság, amikor a felettes hatóság a rengeteg hiba miatt visszadobta a dokumentumot”. A felperes keresetlevelében kifejezetten ezt a cikkrészletet idézte, és az általa kért helyreigazítás szövegében is ezt minősítette valótlannak. Az elsőfokú bíróság ítéletében ezt a közlést véleménynyilvánításnak minősítette, és erre tekintettel a felperes kérelmét nem tartotta alaposnak. A felperes az ítélettel szemben nem terjesztett elő fellebbezést, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét ezen részében nem érinthette. A felperes megbízási jogviszonyának megszűnésével kapcsolatos utalást tett a közölni kért helyreigazítás utolsó mondatában, de az ezzel kapcsolatos alperesi közlést azonban nem sérelmezte. A kereset tárgyává tett mondat a rendezési tervre vonatkozott, nem pedig a felperes nem megfelelő munkavégzésére illetve a megbízási jogviszonyának megszüntetésére. Az elsőfokú bíróság olyan cikkbeli kitétellel kapcsolatosan rendelt el helyreigazítást, melyet a felperes keresete nem érintett, a másodfokú bíróság ezért az ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Az alperes fellebbezése eredményes volt, ezért a felperes köteles viselni az alperes perköltségét a Pp. 239. §-ának utaló szabálya és a 78. §

(1)bekezdése szerint. A perköltség az alperesi jogi képviselőt a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdésének a) pontja és a

(5)bekezdése, valamint 4/A. §

(1)bekezdése alapján megillető ügyvédi munkadíjból áll. A felperes köteles továbbá viselni a le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése szerint. Budapest,

1. június
2. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke . Kisbán Tamás s.k.. Győriné dr. Maurer Amália s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő bíró