Bf.111/2010/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés c/ pont,

(7)bekezdés b/ pont) miatt 3 év 6 hónap börtönbüntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 5 év könyvelői foglalkozástól eltiltásra ítélte. Kötelezte a vádlottat a sértett magánfél részére kártérítés címén 49.835.000 Ft, és ezen összeg után

1. január
2. napjától járó kamatok megfizetésére. Ezt meghaladóan a magánfél polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasította. Kötelezte a vádlottat 90.000 Ft eljárási illeték megfizetésére is. A vádlott a város (hatósági átszámozás folytán jelenleg
3. szám) alatti ½ tulajdoni illetőségére elrendelt zár alá vételt fenntartotta azzal, hogy a zár alá vételt fel kell oldani, ha az ügyész, illetve a magánfél 60 napon belül nem igazolta, hogy igényét érvényesítette, valamint, hogy a határidőt a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítására vonatkozó határozat közlésétől kell számítani. Kötelezte a vádlottat 70.280 Ft bűnügyi költség viselésére. Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.208/2010/
4. számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Az ügy nyilvános ülésen történő elbírálását tartotta indokoltnak, bejelentve, hogy azon az ügyész nem kíván részt venni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával járt el. A vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálása szempontjából szükséges bizonyítékokat feltárta, azokat értékelési körébe vonta. A vádlott részletes beismerő vallomása, a rendelkezésre álló iratok, a revizori vélemény és az igazságügyi adószakértő véleménye alapján hibamentes tényállást állapított meg. Eleget tett az indokolási kötelezettségének is. A megállapított tényállásból okszerű következtetést vont le a vádlott bűnösségére, és a cselekmény minősítése is törvényes. A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket is helyesen rögzítette, az alkalmazott büntetés megfelel a büntetési céloknak. Az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott büntetést méltányosnak tartotta, melynek enyhítésére nem látott lehetőséget. A védő a nyilvános ülésen tartott perbeszédében a fellebbezését fenntartotta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, a bűnösség megállapítását és a cselekmény jogi minősítését nem kifogásolta. A büntetés kiszabása körében azt fejtette ki, hogy a vádlott egyedül látott el olyan feladatokat, amelyek meghaladták az erejét. Ellenőrzés, a munkáját segítő intézkedés nem történt, ami elősegítette a bűncselekmény elkövetését. Utalt arra is, hogy a vádlott tárta fel a bűncselekmény elkövetését, és az okozott kárt is megkísérelte enyhíteni. Hivatkozott még arra is, hogy a vádlottnak a 83 éves édesanyját kell eltartania. Mindezek alapján a büntetés enyhítését kérte. A vádlott a felszólalásában - a fellebbezését fenntartva - elmondta, hogy jelenleg takarításból él, melyből havi 60.000 Ft jövedelemmel rendelkezik. Sajnálja, szégyenli, megbánta a cselekményt, igyekszik a kárt megtéríteni. A vádlott és védő enyhítésre irányuló fellebbezése folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét, az azt megelőző eljárással együtt a Be.348.§.

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat betartva járt el. A vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálása szempontjából szükséges bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és összességükben is értékelte, mérlegelte. Ennek során megalapozott tényállást állapított meg, amely mentes a Be.351.§.

(2)bekezdésében foglalt hibáktól, hiányosságoktól, azt pusztán a vádlottnak a másodfokú nyilvános ülésen tett nyilatkozatára tekintettel annyiban szükséges kiegészíteni a Be.352.§.

(1)bekezdés a/ pontja alapján, hogy a vádlott jelenleg takarításból él, a havi jövedelme 60.000 Ft. Az így kiegészített tényállás már minden szempontból megalapozott, ezért az a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Megjegyzendő, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást fellebbezési támadás nem is érte. Az elsőfokú bíróság a szükséges részletességgel eleget tett az indokolási kötelezettségének is. Számot arról, hogy melyik bizonyítékot miért fogadta el. A vádlott az eljárás során feltáró jellegű beismerő vallomást tett, amelyet alátámasztott a revizori jelentés és az igazságügyi adószakértő véleménye is. A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján az elkövetési érték pontosan tisztázható volt. Az elsőfokú bíróság által meghallgatott tanúk egyrészt az egyesület ellenőrzési, felügyeleti hiányosságaira, a vádlott kárenyhítési szándékára, valamint arra tettek vallomást, hogy az eltulajdonított összegeket köztartozások kifizetéséként próbálta a vádlott legalizálni. A vádlott és tanúk vallomása ezekben a kérdésekben is megegyezett. Ilyen bizonyítékok alapján a bűncselekmény elkövetését a másodfokú bíróság is kétséget kizáróan bizonyítottnak látta. Az irányadó tényállásból okszerűen vont le következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére, és törvényes a cselekmény minősítése is. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a Pest Megyei Bíróság az ítélete rendelkező részében nem a Be.258.§.

(2)bekezdés d/ pontjának, illetve a 61/2008. BK. véleményben foglaltaknak megfelelően nevezte meg a bűncselekményt, ezért ezt a másodfokú bíróság pontosította. A büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket az elsőfokú bíróság hiánytalanul sorolta fel, de ezek között nagyobb nyomatékkal kell értékelni a vádlott feltáró jellegű beismerő vallomását. A másodfokú bíróság a bűnösségi körülmények alapján úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott börtönbüntetés enyhítése szükséges. Törvényesen került sor a vádlottal szemben közügyektől eltiltás és a könyvelői foglalkozástól eltiltás kiszabására. Ezek tartama börtönbüntetés enyhítése mellett is megfelelő. Az ekként csökkentett tartamú szabadságvesztés és a mellette alkalmazott közügyektől eltiltás, és könyvelői foglalkozástól eltiltás szükséges, de egyben elegendő is ahhoz, hogy a vádlottal szemben a büntetési célt, az egyéni és általános megelőzés követelményét elérje, és érvényre juttassa. Ez a büntetés áll arányban az elkövetett cselekmény tárgyi súlyával, társadalomra veszélyességével, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel bűnösségének fokával és a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményekkel. A Btk.47.§.

(3)bekezdése szerint három évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén - különös méltánylást érdemlő esetben - a bíróság ítéletében akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetése fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A másodfokú bíróság a túlsúlyban lévő enyhítő körülmények, legfőképpen a vádlott feltáró jellegű beismerő vallomása, és megbánó magatartása alapján úgy ítélte meg, hogy ezek különös méltánylást érdemelnek, melynek nemcsak a büntetés nemének és mértékének meghatározásánál, de a büntetés végrehajtása során is kifejezésre kell jutnia. Ezért a vádlott esetében alkalmazhatónak látta a fenti törvényi rendelkezést. Törvényesen járt el az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt a Be.335.§.

(2)bekezdése alapján a tényállásban megállapított elkövetési érték mértékéig érdemben elbírálta, míg az ezt meghaladó összeg erejéig egyéb törvényes útra utasította. Nem tévedett akkor sem, amikor a polgári jogi igény biztosítására elrendelt zár alá vétel fenntartásáról rendelkezett. Helytelenül hivatkozott viszont a Be.159.§.

(4)bekezdés e/ pontjára, hiszen a polgári jogi igény legnagyobb részét érdemben megítélte. Ilyen esetben a zár alá vétel feloldása körében a Be.159.§.

(4)bekezdés d/ pontja az irányadó, és a magánfelet arról kell tájékoztatni, hogy a zár alá vételt fel kell oldani, ha a magánfél a megállapított teljesítési határidő lejártától számított harminc napon belül nem kér végrehajtást. A fentiek szerint pontosította a másodfokú bíróság a zár alá vétel feloldására vonatkozó rendelkezést. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb járulékos rendelkezéseit a másodfokú bíróság törvényesnek találta. Tekintettel a fentiekre az ítélőtábla a Pest Megyei Bíróság 18.B.17/2009/12. számú ítéletét a Be.372.§.

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint részben megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§.

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről a Be.381.§.

(2)bekezdése alapján határozott. Budapest,

1. év május hó
2. napján Máziné Dr. Szepesi Erzsébet s.k a tanács elnöke Dr. Magócsi István s.k. előadó bíró Dr. Halász Irén s.k. bíró A Pest Megyei Bíróság 18.B.17/2009/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.111/2010/
4. számú ítéletében írt változtatással
5. év május hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
7. év május hó
8. napján Máziné Dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő