Pf.20235/2011/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.235/2011/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A (település
2. neve)i Ítélőtábla a Tombácz és Gazsó Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Tombácz Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Kollár Andor ügyvédáltal képviselt alperes ellen élettársi vagyonjogi igény érvényesítése iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
3. február hónap
4. napján kelt 13.P.20.033/2010/
5. számú ítélete ellen a felperes részéről
6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, míg az alperes Pf.II.20.235/2011/
7. számú csatlakozó fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatja meg, hogy a felperes által az alperes részére fizetendő marasztalás összegét 1.084.361,- (egymillió-nyolcvannégyezerháromszázhatvanegy) Ft-ra, és ennek az elsőfokú ítélet szerinti mértékű és tartamú kamatára, az általa fizetendő elsőfokú perköltség összegét 450.000,- (négyszázötvenezer) Ft-ra, a 107.600,- (egyszázhétezer-hatszáz) Ft viszontkereseti illetékből a felperes által fizetendő illeték mértékét 97.900,- (kilencvenhétezer-kilencszáz) Ft-ra felemeli, az alperes által viselendő viszontkereseti illeték összegét 9.700,- (kilencezer-hétszáz) Ft-ra leszállítja. Kötelezi továbbá a felperest, hogy külön felhívásra fizesse meg az állam által előlegezett 45.563,- (negyvenötezer-ötszázhatvanhárom) Ft költséget. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000,(kettőszázezer) Ft másodfokú perköltséget. - 2 - Köteles továbbá a felperes megfizetni az illetékes állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak 551.700,- (ötszázötvenegyezer-hétszáz) Ft feljegyzett fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I N D O K O L Á S: A felperes és néhai (néhai neve) között 2005 augusztusában érzelmi kapcsolat alakult ki, szeptember hónaptól különböző ingatlanokban együtt éltek. Az alperes a néhai gyermeke, s egyben törvényes örököse. A néhai
8. augusztus 5-én értékesítette a (település
9. neve, ingatlan hrsz.-a, címe) számú ingatlanát 15.500.000.-Ft vételárért. A (település
10. neve, ingatlan
11. cÍme). szám alatti ingatlanát
12. október 11-én vásárolta meg 6.600.000.-Ft-ért, majd azt a
13. január 11-én kelt adásvételi szerződéssel 7.000.000.-Ft-ért eladta. A röszkei ingatlan eladási árának felhasználásával a
14. május
15. napján kelt szerződéssel megvásárolta a (település
16. neve, ingatlan címe) alatti tanyás ingatlant 750.000.-Ft vételár ellenében. A telken levő romos épületet lebontotta, ott új felépítményt hozott létre. A néhai
17. május 29-én értékesítette a (település
18. neve, ingatlan
19. címe) szám alatti ingatlanát, a vételár ráeső része 1.916.666.-Ft volt. Külterületi mezőgazdasági ingatlanait bérbeadás útján hasznosította, emellett mezőgazdasági termelést is folytatott. A (település
20. neve)-i tanya felépítését követően a néhai ebbe az ingatlanba költözött, míg a felperes hétközben az általa (település
21. neve)en bérelt lakásban lakott, a hétvégeket viszont az örökhagyóval együtt a tanyán töltötte. A néhai saját családjának
22. évben mint a barátnőjét mutatta be a felperest, kapcsolatukat laza kötelékként jellemezte. A felperes a kapcsolatuk fennállása alatt kisebb megszakításokkal munkaviszonyban állt, esetenként munkanélküli ellátásban, illetve szociális segélyben részesült, jövedelmei 30.000-100.000.-Ft között mozogtak. A néhai
23. decemberétől
24. márciusáig, majd
25. decemberétől haláláig állt munkaviszonyban havi 80.000100.000 Ft közötti munkabérrel, míg a köztes időszakra vonatkozó jövedelmi viszonyai nem ismertek. Átlagos életszínvonalon élt, fizette az ezzel járó kiadásokat, továbbá gyermeke, az alperes után járó gyermektartásdíjat, és az általa lízingelt BMW típusú személygépkocsi lízingdíját. A néhai
26. február 1-jén végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt. Hagyatékát képezte a (település
27. neve, ingatlan címe) szám alatti ingatlan 4.500.000.-Ft, valamint az abban található ingóságok 1.009.500.-Ft értékben, továbbá külterületi ingatlanok, az O. Nyrt-nél vezetett devizaszámlán elhelyezett 34.112,3 euró és az U. Zrt-nél vezetett számlán levő 7.824.866.-Ft. A hagyatéki eljárásban a felperes élettársi vagyonjogi igényt jelentett be az örökhagyó nevére nyitott pénzintézeti számlákon elhelyezett összegek, a (település
28. neve)-i tanyás ingatlan és az ott lévő - 3 - Pf.II.20.235/2011/
29. szám ingóságok, a néhai munkabére és a (rendszám) forgalmi rendszámú gépkocsi ½ részére. Igényét az alperes nem ismerte el, ezért a közjegyző a hagyatéki eljárásban csak a felperes tulajdoni igényével nem érintett külterületi földeket adta át teljes hatállyal az alperes részére, míg a felperest el nem ismert igénye peres úton történő érvényesítésére hívta fel. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a fenti devizaszámlán elhelyezett összeg ½ része - 4.603.455.-Ft -, az U. Zrt-nél vezetett bankszámla egyenlegének ½ része - 3.912.433.-Ft -, valamint a hagyatéki leltárban felvett ingóságok ½ része élettársi vagyonközösség jogcímén megilleti. Az ingóságokra teljes egészében igényt tartott, vállalta azok értéke ½ részének megtérítését. Állította, hogy a néhaival 2005 szeptemberétől annak haláláig gazdasági együttműködést is magában foglaló élettársi kapcsolatban élt, a szerzésben azonos arányban működtek közre. Elismerte, hogy a (település
30. neve)-i tanya és az azon kivitelezett felépítmény a néhai különvagyonát képezte, azonban állította, hogy ott közösen állattartással, növénytermesztéssel kívántak foglalkozni, lovardát akartak létesíteni. A gépkocsi kapcsán tulajdoni igényt a jelentős lízingtartozásra tekintettel nem érvényesített. Hagyatéki hitelezői igényként 61.170.-Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest a gépjármű kapcsán általa kifizetett biztosítási díjra és lízingdíj törlesztésre figyelemmel. Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta azt mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében. Védekezése szerint a felperes és a néhai nem éltek élettársi kapcsolatban, így az örökhagyó hagyatékaként leltározott vagyon teljes egészében a néhai tulajdonát képezte. Viszontkeresettel a felperes kötelezését kérte a birtokában levő hagyatéki vagyontárgyak kiadására, 146.000.-Ft gépjárműben okozott kár, valamint 1.100.000.-Ft gépkocsi használati díj, és ezek
31. november
32. napjától a kifizetés napjáig járó kamatai megfizetésére. Állította, hogy a felperes a gépjárművet jogcím nélkül tartotta a birtokában, azt rendszeresen használta, ami miatt használati díj fizetésére köteles, emellett igényt tartott a gépkocsiban a felperesi használat időtartama alatt bekövetkezett kár megtérítésére. A felperes vitatta, hogy a gépjárművet használta, arra hivatkozott, hogy azt a néhai testvérének hozzájárulásával tartotta birtokában, így használati díj fizetésére nem kötelezhető. Az alperes kárigényét részben ismerte el. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A viszontkeresetnek részben helyt adva kötelezte a felperest 547.500.-Ft értékű, tételesen felsorolt ingóság alperes részére történő kiadására, továbbá 18.361.-Ft és ezen összeg
33. november hó
34. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamata, valamint 400.000.-Ft perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. A felperest 518.700.-Ft kereseti és 35.900.-Ft viszontkereseti eljárási illeték, míg az alperest 71.700.-Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Határozata indokolása szerint a felperesi hozzátartozók igazolták a felperes és a néhai közötti kapcsolat bensőséges jellegét, érdektelen tanúvallomások pedig alátámasztották, hogy a felperes és a néhai együtt laktak részben az örökhagyó - 4 - tanyás ingatlanában, részben a felperes által bérelt (település
35. neve)-i lakásban, közös háztartást tartottak fenn, s közösen tervezték egy lovas tanya kialakítását és a közös gazdálkodást. Megítélése szerint a néhai hozzátartozóinak tanúvallomása a fentiek cáfolatára nem alkalmas, miután információikat kizárólag az örökhagyótól szerezték. A peradatokat mérlegelve megállapította, hogy az élettársi kapcsolat fogalmi elemei közül az érzelmi közösség, a közös ingatlanhasználat megvalósult, azonban a közös gazdasági célok érdekében való együttműködésre nem lehetett következtetéseket levonni. A felperes és a néhai jövedelme ugyanis életvitelük költségeinek fedezésére szolgált, az nem tette lehetővé, hogy abból jelentős összeget bankszámlákon helyezzenek el. A felperes a megtakarítások eredetére felhívás ellenére sem nyilatkozott, így nem volt megállapítható, hogy annak megszerzése közös gazdasági tevékenység eredménye volt-e, ill. hogy annak megszerzésében a felperes milyen mértékben vett részt, mint ahogy az sem, hogy ezt a vagyonszaporulatot a felek közös vagyonként kívánták-e kezelni. Minderre tekintettel a jogi értelemben vett élettársi kapcsolat létét nem találta bizonyítottnak. Elfogadta ugyanakkor a felperes állítását, miszerint a néhai testvére hozzájárult ahhoz, hogy a gépkocsit a birtokában tartsa, nem ítélte viszont igazoltnak, hogy a felperes a gépjárművet használta, ezért a használati díj iránti viszontkeresetet elutasította. A gépkocsiban bekövetkezett sérülések közül csak a felperes által az ő használata során keletkezettként elismertek tekintetében állapította meg a felperes kártérítési felelősségét a perben kirendelt szakértő által meghatározott 79.531.-Ft összegben. Megalapozottnak ítélte a felperes számlákkal igazolt beszámítási kifogását a gépjármű biztosítási- és lízingdíját illetően. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezéssel, az alperes csatlakozó fellebbezéssel élt. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereseti kérelmének teljes egészében helyt adó döntés meghozatalát kérte. Változatlan álláspontja szerint a felperes és a néhai élettársakként éltek együtt, a közös háztartás fenntartása, az érzelmi kötődés mellett a közös gazdasági céljaik megvalósítása érdekében együttműködtek, így az annak eredményeként szerzett vagyonuk is közös vagyonnak tekintendő. Kiemelte, az elsőfokú bíróság maga is arra következtetett, hogy az élettársi kapcsolat valamennyi fogalmi eleme megvalósult, hiszen ítélete indokolásában a közös célok megvalósításában való együttműködésre utalt, így a közös vagyonszerzés nem vitatható. Önmagában az a körülmény, hogy a bankszámlákon található pénz forrását megjelölni nem kívánta, a közös gazdálkodás tényének cáfolatára nem alkalmas, e tekintetben fenntartotta álláspontját, miszerint a néhai ingatlanértékesítésekből származó különvagyona részben a (település
36. neve)-i ingatlan felépítésénél, részben a közös életvitel során került felhasználásra, így ez nem lehetett a bankszámlán elhelyezett megtakarítás forrása. Álláspontja szerint az élettársi kapcsolat fennállása alatt keletkezett vagyonszaporulat tekintetében a közös szerzés vélelme érvényesül, s miután a szerzésben való közreműködés aránya pontosan nem határozható meg, ezért azt azonos mértékűnek kell tekinteni. Annak igazolására, hogy a néhai ingatlaneladásokból származó bevétele teljes egészében felhasználásra került a (település
37. neve)-i tanya megvásárlására, az ott folytatott építkezésre, valamint a közös életvitel költségeinek fedezésére, kérte igazságügyi szakértő kirendelését egyfelől a (település
38. neve)-i ingatlanon létrehozott felépítmény bekerülési költségének megállapítása, továbbá az élettársi kapcsolat ideje alatt az életvitelük fedezéséhez szükséges pénzösszeg nagyságának meghatározása érdekében. Pf.II.20.235/2011/
39. szám 5 - Az alperes csatlakozó fellebbezése a viszontkeresetnek helyt adó döntés meghozatalára irányult. Vitatta, hogy a gépkocsi használatát illetően megállapodtak volna a felperessel, hangsúlyozta, hogy a felperes a néhai hozzátartozóinak kérése ellenére a gépkocsit az örökhagyó édesapjának nem adta át, azt önhatalmúlag tartotta magánál, a gépjármű csak rendőri intézkedés eredményeként került ki a birtokából. Érvelése szerint a felperes jogcím nélkül tartotta birtokában az autót, ez pedig abban az esetben is megalapozza a használati díj iránti igényt, ha a gépkocsit ténylegesen nem használta. A fellebbezési ellenkérelme a felperesi fellebbezéssel érintett elsőfokú ítéleti rendelkezések helybenhagyására irányult. Fenntartotta álláspontját, miszerint a néhai és a felperes közötti gazdasági együttműködés hiányában kapcsolatuk élettársi viszonynak nem volt minősíthető, így a bankszámlákon elhelyezett összeg sem közös vagyon. A néhai és a felperes jövedelmeiket felélték, így a bankszámlákon elhelyezett megtakarítás a néhai különvagyoni ingatlanai eladásából származó összeg volt, amelyet a perben csatolt adásvételi szerződések is igazolnak. A felperes a csatlakozó helybenhagyását kérte. fellebbezéssel érintett elsőfokú ítéleti rendelkezések A fellebbezés alaptalan, a csatlakozó fellebbezés alapos. A perbeli jogvita elbírálása kapcsán elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperes és néhai (néhai neve) között fennállt-e élettársi kapcsolat. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással e tekintetben teljes egészében nem ért egyet, az élettársi kapcsolat fogalmi elemeinek megvalósulását illetően az elsőfokú bíróság ítéletének indokoklása ugyanis némileg ellentmondásos, az abból levont végkövetkeztetések azonban a jogszabályi rendelkezések helyes alkalmazásán alapulnak; az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes és a néhai közötti élettársi kapcsolat ténye nem bizonyítható. A Ptk. 685/A. §-a szerint élettársi kapcsolat áll fenn két olyan házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri, féltestvéri kapcsolatban. Az idézett jogszabályi rendelkezésből következően az élettársi kapcsolat nélkülözhetetlen fogalmi eleme - egyebek mellett - az együtt élő személyek közötti gazdasági közösség, így az élettársi jogviszony létrejöttének és fennállásának ténye nem állapítható meg gazdasági közösség hiányában. A gazdasági közösség pedig akkor áll fenn, ha a felek akarata az együttélés alatt szerzett vagyonszaporulatra nézve a közös tulajdon szerzését célozza (BDT
40. 1952), illetve ha legalább hallgatólagosan egyetértenek a felek abban, hogy a közös gazdasági tevékenység eredményeként szerzett vagyon közös legyen. Nem állapítható meg ezért az élettársi viszony fennállása olyan - 6 - esetben, amikor a felek érzelmi és szexuális kapcsolatban, közös háztartásban élnek, egymás felé szívességi szolgáltatásokat teljesítenek, ugyanakkor saját jövedelmükkel önállóan rendelkeznek. Törvényi feltétel a gazdasági közösség fennállása is a mindennapi életvitel során, valamint a jelentősebb vagyoni tevékenységben való együttműködés, a jövedelmek közös célra történő felhasználása (BDT. 2007/
41. számú eseti döntés). A fentiekből következően nem eredményezheti a Ptk. 685/A. §-a szerinti élettársi jogviszony létrejöttét és ezzel a közös tulajdonszerzést önmagában az együttélés és érzelmi viszony, ha a felek gazdasági együttműködése kizárólag a közös életvitel költségeinek fedezésére terjed ki, egyébként viszont vagyoni függetlenségüket fenntartják (BH.1998/83., BH. 1998/588., BH. 2007/122., BH. 2008/
42. számú eseti döntés). Jelen perben - a Pp.
43. §-a alapján - az alperes tagadásával szemben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy közte és a néhai között élettársi kapcsolat állt fenn. A perben feltárt adatok, bizonyítékok azonban sem külön-külön, sem pedig együttesen nem alkalmasak a felperesi állítás alátámasztására. A fentiekben részletezettek szerint az élettársi viszony megállapíthatóságához több fogalmi elem együttes megvalósulása szükséges, ezek az elemek természetszerűleg nem egyformán hangsúlyosak, a gazdasági együttműködés megvalósulása azonban nélkülözhetetlen elem, ennek hiányában élettársi jogviszonyról nem lehet szó. Kétségtelen, hogy a felperes és az örökhagyó között érzelmi kapcsolat állt fenn, különböző ingatlanokban együtt laktak, a közös gazdálkodást azonban a peradatok nem igazolják. A felperes meghallgatása során maga adta elő, hogy az aktuálisan felmerülő kiadásokat mindig az a fél finanszírozta, aki éppen pénzzel rendelkezett, ez a nyilatkozat pedig arra utal, hogy a felperes és a néhai jövedelmeiket nem kezelték közösen, azzal maguk gazdálkodtak. A felperes a fellebbezési eljárás során azt is elismerte, hogy a néhai bankszámlájához nem volt hozzáférése, az a körülmény, hogy a felperes a néhai nevére kiállított bankkártyával a bankszámláról pénzt vett fel, a közös pénzkezelés alátámasztásául nem szolgálhat. A fentebb részletezettek szerint a jogi értelemben vett élettársi jogviszony megállapításához nélkülözhetetlen a közös gazdasági célok megvalósításában való együttműködés. A peradatok alapján kétségtelenül nem állapítható meg, hogy volt-e a felperesnek és az örökhagyónak közös gazdasági célkitűzése, azt csupán a tanyás ingatlan szomszédságában lakó (tanú 1.,
44. neve) állították tanúvallomásukban, hogy a felperes és a néhai a tanyás ingatlanban mezőgazdasági termeléssel, állattartással kívántak foglalkozni, illetve lovas tanya kialakítását tervezték. Az azonban nem állapítható meg, hogy ezt a felperes és a néhai közösen kívánta-e megvalósítani, avagy csak ez csak a néhai elképzelése volt. Mindez annál is inkább kétséges, mert a tanúvallomások szerint a néhai volt az, aki a tanyasi életre vágyott, mezőgazdasági termeléssel kívánt foglalkozni, ezzel szemben a felperes mindvégig fenntartotta a (település
45. neve)-i bérelt ingatlanát, a tanyában elsősorban csak a hétvégeket töltötte. Tény emellett, hogy ezekből a célokból ténylegesen semmi sem valósult meg, kizárólag a tanyás ingatlan épült fel, amely azonban a felperes által is elismerten a néhai különvagyonát képezte. A gazdasági kapcsolat fennálltának megállapításához viszont nem elegendő a közös gazdasági célok kitűzése, illetve a közös jövő tervezése, szükséges ahhoz azok részben vagy egészben történő - 7 - Pf.II.20.235/2011/
46. szám megvalósítása is, vagy a közös célok eléréséhez szükséges anyagi feltételek megteremtésében történő közös részvétel. A perbeli esetben azonban a felperes által hivatkozott közös gazdasági célok, azaz a tanyán folytatandó mezőgazdasági tevékenység illetve a lovarda nem realizálódott, s az sem bizonyított, hogy e tevékenységek beindításához a felperes és a néhai bármilyen konkrét lépést, előkészületet tett volna. A gazdasági együttműködés ellen szóló körülményként értékelte az ítélőtábla a fentieken túl, hogy a perbeli bankszámlákat a néhai nyitotta, azok felett kizárólag ő volt jogosult rendelkezni, amiből az a következtetés vonható le, hogy az ott elhelyezett összegek kizárólag az örökhagyó tevékenységéből származtak. Lényeges e vonatkozásban, hogy ezzel ellentétes előadást a felperes sem tett, maga sem állította, hogy ő is közreműködött volna az érintett pénzösszeg összegyűjtésében. A gazdasági elkülönülés tényét erősíti továbbá, hogy (tanú 3., 4., 5., 6.) tanúvallomásából kitűnően a néhai a felperessel fennálló kapcsolatát lazának minősítette, azt hosszú távon nem kívánta fenntartani, barátainak, hozzátartozóinak az esetleges közös tervekről nem beszélt, az internetes közösségi oldalon is egyedülállónak tüntette fel magát. Itt jegyzi meg az ítélőtábla, hogy - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - az alperes által meghallgatni kért tanúk vallomását nem teszi mellőzhetővé önmagában az a körülmény, hogy a néhai életéről információikat elsősorban az örökhagyótól szerezték. Ellenkezőleg, az általuk előadottak a néhainak a felpereshez fűződő viszonyát illetően közvetlenül az örökhagyónak - a jelen perbeli vagyonjogi vita kialakulását megelőző közlésén alapultak, így sokkal inkább alkalmasak a kapcsolatuk jellegének, mélységének, illetve minőségének meghatározására, mint a felperes hozzátartozóinak tanúvallomása. Mindezek mellett azonban abban az esetben, ha a jogi értelemben vett élettársi kapcsolat ténye megállapítható lenne, a Ptk. 578/G. §