Kfv.37988/2010/7 – Kúria

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Hock Ernő ügyvéd által képviselt felperesnek a Veszprém Megyei Kormányhivatal /8200 Veszprém, Megyeház tér 1./ - mint a Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatal jogutódja - I. rendű, és a dr. Neiger M. Tibor ügyvéd által képviselt Zrt. II. rendű alperesek ellen kisajátítási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Veszprém Megyei Bíróság

1. június
2. napján kelt 2.K.21.295/2009/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 2.K.21.295/2009/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű és a II. rendű alperesnek 30.000 /harmincezer/ 30.000 /harmincezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A Veszprém, külterületi telephely és büfé megjelölésű, 24 ha 8999 m2 területű ingatlan a felperes tulajdonában állt. Az ingatlan a Helyi Építési Szabályzat szerint Gip07 övezet alá tartozik, gazdasági terület, amely gyepmesteri telep és állatmenhely létesítése céljára használható. A Magyar Állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorló Zrt. kezdeményezte a közlekedéssel érintett területrész adásvételét; azonban a vételi ajánlatot a tulajdonos nem fogadta el, ezért a II. rendű alperes kérelmezte a terület kisajátítását. A kártalanítási összeg meghatározása céljából a közigazgatási eljárásban szakértő bevonására került sor. Az I. rendű alperes a
6. augusztus
7. napján kelt 23/49424/
8. számú határozatával a II. rendű alperes kisajátítási kérelmének helyt adott, és a Magyar Állam javára közlekedési infrastruktúra fejlesztése közérdekű célra 608 m2 terület kisajátítását elrendelte, míg a tulajdonos felperes részére 425.000 Ft kártalanítást állapított meg. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és a kártalanítási összeg felemelését kérte, 5.000 Ft/m2 ár figyelembevételével, illetve a tárgyaláson módosított nyilatkozata alapján 3.500 Ft/m2 ár alapján. Álláspontja szerint a szakértő nem megfelelő összehasonlító adatokra támaszkodott, és nem vette figyelembe, hogy a terület megosztása során hátrányos helyzetbe került, tekintettel arra, hogy a kialakítandó területek megközelítése nehézségbe ütközik. A felosztás után kialakítandó telephely és büfé ingatlan használata korlátozódik, a terület nem bővíthető, és az út melletti kamionparkoló sem használható rendeltetésszerűen. Kifogásolta, hogy nem értékelte megfelelően a szakértő az ingatlan közművesítettségét, továbbá azt sem, hogy folyamatban van a terület övezeti besorolásának módosítása. Hivatkozott arra is, hogy a kisajátítást megelőzően már ajánlatot kapott arra, hogy a területen benzinkutat, áruházat, stb. építsenek, melyre végülis - a gazdasági helyzetre tekintettel - nem került sor. A megyei bíróság a felperes keresetét részben alaposnak értékelte, és az I. rendű alperes 23/494-24/
9. számú határozatát részben megváltoztatta, a kártalanítási összeget 520.000 Ft-ra felemelte. Ítéletének indokolásában a megyei bíróság a kisajátításról szóló
10. évi CXXIII. törvény /a továbbiakban: Ktv./
11. § /1/ bekezdésére,
12. § /1/ és /3/ bekezdésére hivatkozott. A Pp.
13. § /1/ bekezdése alapján a kártalanítási összeg megalapozottságának vizsgálata céljából a perben igazságügyi szakértőt rendelt ki. A szakértő a tényleges forgalmi adatokra támaszkodva 854 Ft/m2 fajlagos árat állapított meg a perbeli ingatlanrész tekintetében. Rögzítette azt is, hogy az ingatlanok megközelítése a jövőben is biztosítva lesz, használata nem korlátozott. A szakértő összesen 520.000 Ft kártalanítási összeget javasolt megállapítani. A felperes a szakértői véleményt nem fogadta el, vitatta a korrekciós tényező megalapozottságát és utalt arra is, hogy az övezeti besorolás változni fog. Kifejtette a megyei bíróság, hogy a felperes által hivatkozott 3.000-5.000 Ft/m2 forgalmi ár nem a perbeli ingatlan ára, hiszen a felperes egyetlen olyan adattal sem tudta a szakértői véleményt cáfolni, amely ugyanazon övezeti besorolás alá eső területre vonatkozna. A szakértőnek a szakma szabályainak megfelelően kellett a korrekciós értékekkel számolnia, figyelemmel arra, hogy a felperes ingatlana nem belterület, nem építési övezet, a Helyi Építési Szabályzat szerint korlátozott a hasznosítási lehetősége, és a kisajátítással érintett 608 m2 terület védőzónába esik, azt a felperes semmilyen más célra nem hasznosíthatta volna. Kiemelte a megyei bíróság, hogy a Helyi Építési Szabályzat
14. § /7/ bekezdése értelmében a felperes ingatlana gyepmesteri telep és állatmenhely céljára hasznosítható. Az a felperesi állítás, hogy áruház, vagy üzemanyag-töltő állomás céljára kívánták a területet megvásárolni, irreleváns, tekintettel arra, hogy azt a jelenlegi építésügyi szabályok nem teszik lehetővé. Hangsúlyozta a megyei bíróság, hogy a kártalanítás összeget a kisajátítás időpontjában lévő állapot szerint kell meghatározni, és jövőbeni feltételezések, elképzelések, esetleges változások a forgalmi értéket nem befolyásolják. A felperes kizárólag a kisajátítási eljárást követően általa kötött előszerződéssel kívánta az 5.500 Ft/m2 árat bizonyítani, amely teljes mértékben megalapozatlan, azt semmilyen más ténylegesen realizált forgalmi adat sem támasztotta alá. A kártalanítási összeg meghatározásánál egyébként a kiugró értékeket figyelembe venni nem is lehet, kizárólag a kisajátítás időpontjához közel eső, azonos övezeti besorolású és már teljesedésbe ment forgalmi adatok felhasználásával lehet a kártalanítási összeget megállapítani. Utalt a megyei bíróság a Pp.
15. § /3/ bekezdésére, és a Pp.
16. § /4/ bekezdése alapján elutasította a felperes bizonyítási indítványát, tekintettel arra, hogy új szakértő kirendelése indokolatlan volt. A perszakértő - a bírósági gyakorlatnak megfelelően - a perbeli ingatlan jellegét és adottságát figyelembe véve, összehasonlító adatok felhasználásával megindokolta a szakvéleményét, ami nem homályos és nem ellentmondásos, ezért további szakértői bizonyítás szükségtelen volt. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet; elsődlegesen annak megváltoztatását, és a II. rendű alperesnek - kártalanítás jogcímén - 1.364.800 Ft és ezen összeg törvényes kamatainak megfizetésére kötelezését kérte, másodsorban - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett - a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását azzal, hogy új igazságügyi szakértő kirendelése szükséges. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ktv.
17. § /1/ bekezdését,
18. § /1/ és /3/ bekezdését, továbbá az eljárás során sérült a Pp.
19. § /4/ bekezdésében és
20. § /3/ bekezdésében foglalt rendelkezés is. Kifogásolta, hogy - noha a perszakértő szakvéleményében foglaltakat továbbra is vitatta - a megyei bíróság az új igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló indítványát elutasította. Álláspontja szerint a perszakértő a Ktv. kritériumait csak látszólagosan vette figyelembe szakvéleményében, nem a megfelelő összehasonlító adatokkal számolt, és mindennemű indokolás nélkül, megalapozatlanul alkalmazott kétszer 50 %-os korrekciót. Ezen álláspontját az igazságügyi műszaki és ingatlanforgalmi szakértő is megerősítette, a
21. augusztus 11-én kelt ingatlanforgalmi szakértői véleményében. Hivatkozott arra, hogy az igazságügyi szakértő 3.100 Ft-ban határozta meg a perbeli ingatlan fajlagos négyzetméterenkénti árát. Az általa felkért szakértő azon megállapítására is hivatkozott, mely szerint 2003-ban a Székesfehérvár- környéki 63-as út építésével összefüggésben indult kisajátítási perekben a hatóság által kirendelt szakértőként vett részt; ezen eljárásokban - a perbeli földrészlethez hasonlóan - külterületi, javarészt gyep és szántó megnevezésű közművesítetlen ingatlanok tulajdonjoga került elvonásra, a kártalanítás alapját pedig már ekkor is 2.500 Ft/m2 fajlagos érték képezte. Ezekkel a kisajátítási eljárásokkal szemben azonban a perbeli ingatlan részben közművesített, azon több építmény is található, továbbá a 2010-es értékviszonyok jóval meghaladják a 2003-as árszínvonalat; így a szakértő által kimunkált 3.100 Ft/m2 fajlagos ár korántsem tekinthető eltúlzottnak. Eszerint a kisajátított 600 m2 terület valós értéke - a megyei bíróság által megállapított 520.000 Ft-tal ellentétben - 1.884.800 Ft; tehát őt a kisajátítással minimálisan 1.364.800 Ft kár érte, ezért a Ktv.
22. § /1/ bekezdésében és
23. § /1/ bekezdésében rögzített teljes kártalanítás elve még csak megközelítőleg sem teljesült. Továbbra is kifogásolta, hogy a megyei bíróság elutasította az új igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő kirendelésére tett indítványát, holott a Pp.
24. § /4/ bekezdése alapján csak a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen bizonyítás-indítványok utasíthatóak el. Az I. és II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmekre tett észrevételében a felülvizsgálati kérelmében foglaltakat fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
25. § /1/ A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Legfelsőbb Bíróság is egyetért. Elsődlegesen kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp.
26. § /2/ bekezdése és
27. § /2/ bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás során kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható. Az általánosan kialakult és következetes bírói gyakorlat szerint, ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást sérelmezi, a jogerős ítélet érintésének csakis akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. Nem állapítható meg azonban jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A Pp.
28. §-a szerinti szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás - ha az nem iratellenes vagy logikátlan felülvizsgálata nem lehet eredményes; a felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek nincs helye, nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. A perben rendelkezésre állt iratanyag alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság a fentiek maradéktalan betartásával hozta meg ítéletét, a tényállás megállapítása során körültekintő alapossággal járt el. A peres felek megnyilatkoztatása mellett szakértői bizonyítást rendelt el, és a szakértő feladatává tette nemcsak a kisajátítással érintett ingatlan forgalmi értékének, valamint a tulajdonost megillető kártalanítási összeget befolyásoló valamennyi tényező értékelését, hanem a kisajátítási eljárásban beszerzett szakvélemény felülértékelését is. A tényállás-tisztázási kötelezettségének tehát a megyei bíróság eleget tett, és részletes indokát adta annak, hogy a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye miért alkalmas teljes mértékben a tényállás megállapítására. A felperes felülvizsgálati kérelembeli állításával ellentétben a jogerős ítélet a Pp.
29. § /3/ bekezdését sem sértette meg. Ezen törvényi előírás szerint a homályos hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével ellentétes, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben álló szakvélemény esetén lehet indokolt a bizonyítási eljárás továbbfolytatása. A perszakértő szakvéleménye azonban egyetlen pontban sem állt ellentétben sem önmagával, sem az államigazgatási eljárás során beszerzett szakvélemény egyetlen megállapításával sem. A perben kirendelt igazságügyi szakértő kifejtette, hogy az ingatlan övezeti besorolását, hasznosítási lehetőségeit és a közművesítettséget az államigazgatási eljárásban beszerzett szakvéleménnyel egyezően el tudja fogadni, és kizárólag az összehasonlító adatok különbözősége miatt állapít meg magasabb fajlagos négyzetméterárat, ami egyébként a tulajdonosra nézve a kisajátítási határozatban foglaltakhoz képest kedvezőbb érték. Annak is magyarázatát adta a szakértő, hogy miért alkalmaz 50 %-os korrekciót. A szakértő a kisajátított területnek a 8-as út védőzónájába tartozása és a helyi építési előírások által szabályozott hasznosítási korlátok, valamint a külterületi jelleg miatt alkalmazta a kétszeres korrekciót; iratellenesen hivatkozott arra a felperes, hogy annak nem adta megfelelő indokát. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a megyei bíróság helyesen értékelte azt, hogy kártalanítás alapjául kizárólag a kisajátítás időpontjában fennálló forgalmi érték-viszonyokat, és a kisajátítás időpontjában fennálló hasznosítási lehetőségeket, övezeti besorolást és a kisajátítás időpontjához közel eső, már teljesedésbe ment forgalmi adatok felhasználását lehet alapul venni. Ebből következően a perszakértő aggálytalan szakértői véleményében valamennyi irányadó értékelési szempontot figyelembe vette. A megyei bíróság jogszerűen járt tehát el akkor, amikor a bizonyítási eljárást a szükséges mértékben lefolytatva a felperesnek az ismételt szakértő kirendelésére vonatkozó indítványát elutasította. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp.
30. § /1/ bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során becsatolt - a jogerős ítélet meghozatalát követően készült magánszakértő szakértői véleményét sem figyelembe venni, sem értékelni nem tudta. A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a megyei bíróság eljárása során - a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakértői véleményének alapulvételével - megállapított kártalanítási összeg megfelel a Ktv.
31. § /1/ bekezdése és
32. § /1/, /3/ bekezdésében foglaltaknak; a megyei bíróság - eljárása során - a Pp.
33. § /4/ bekezdésében és
34. § /3/ bekezdésében foglalt rendelkezéseket sem sértette meg. Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
35. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült I. és II. rendű alperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp.
36. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
37. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/
38. /VI. 26./ IM rendelet
39. § /2/ bekezdése értelmében köteles. Budapest,
40. május
41. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. bíró, Dr. Patyi András sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő előadó