Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.162/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Fábián Ágoston ügyvéd által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek a Kulisityné dr. Juhász Mária ügyvéd által képviselt Novaj Község Önkormányzata (3327 Novaj, Hunyadi u. 5.) alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indult perében a Heves Megyei Bíróság
- április
- napján kelt 4.G.20.152/2009/
- számú ítéletével szemben a felperes által 36., az alperes által
- és 46/
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperest terhelő marasztalás összegét 4.102.571 (négymillió-százkettőezerötszázhetvenegy) Ft-ra és kamataira felemeli. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét ezt meghaladóan - a perköltségre is kiterjedően - helybenhagyja. Kötelezi a bíróság az alperest, hogy fizessen a felperesnek fellebbezési eljárási részköltség fejében 15 napon belül 70.000 (azaz hetvenezer) Ft + Áfa ügyvédi munkadíjat. A felperes költségmentessége folytán le nem rótt 155.300 (azaz százötvenötezerháromszáz) Ft, az alperes illetékmentessége folytán le nem rótt 208.100 (azaz kétszáznyolcezer-száz) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az alperes pályázatot írt ki a községi óvoda átalakítási, bővítési, építési, szerelési munkáinak elvégzésére, melynek nyertese a felperes volt. A felek
- június 12én kötöttek építési szerződést, amely szerint a felperesnek a munkákat az építési engedélyezési tervdokumentáció és a szerződés mellékletét képező tételes költségvetés alapján kell elvégeznie 12.770.297 Ft + áfa vállalkozói díjért
- szeptember 18-ai befejezési határidővel. A szerződés tartalmazta, hogy a pót-, illetve többletmunkát felmérési naplóval kell igazolni.
- őszén
- június 12-ére dátumozva a felek módosították a szerződést, amelynek a felperes szolgáltatását érintő részén nem változtattak, a vállalkozói díjat azonban 18.876.000 Ft-ban határozták meg azzal, hogy a rezsi óradíj 1.400 Ft, a teljesítési határidő
- november
- november 13-án ismét módosították a szerződés tartalmát azzal, hogy az időközben felmerült költségnövekedést is eredményező műszaki problémák, az épület funkcionális módosulása miatt a szerződés műszaki tartalma csak az
- számú szakaszra terjed ki, a módosított építési engedély szerint a vállalkozói díj 18.876.000 Ft, a teljesítési határidő pedig
- szeptember 1-je.
- október 28-án a felperes pótmunka I-II. számú szakaszszámlát állított ki nettó 4.394.935 Ft-ról,
- október 30-án a felperes
- és
- szakaszszámlát állított ki az alperes műszaki ellenőrének teljesítésigazolását követően 14.034.736 Ft-ról. A felperes
- tavaszáig végzett munkát, majd az alperes felhívta a felperest arra, hogy az addig elvégzett munkákat számlázza le, külön kimutatva a pótmunkát. A felperes
- április 28-án a szakaszszámlák utáni munkákról, 4.173.596 Ft-os, a felperes által megvásárolt be nem épített anyagokról pedig 1.883.961 Ft-os számlát állított ki. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3.468.540 Ft-ot, ezen összeg után
- május 6-tól a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot. A felperes ezt meghaladó, módosított keresetét (6.057.627 Ft és járulékai - 3.468.540 Ft és járulékai erejéig) elutasította. Megállapította, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek között a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti építési szerződés jött létre, amelyet a felek több ízben módosítottak a szerződés műszaki tartalmára, a teljesítési határidőre, illetőleg a vállalkozói díjra vonatkozóan is a Ptk. 240. §
(1)bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy közös felmérés eredményeként az alperes műszaki ellenőre jóváhagyta az alapköltségvetés 1., 2. számú szakaszszámláját és a pótmunka 1.,2. számú szakaszszámlát, mely nyilatkozat a Ptk. 242. §
(1)bekezdése szerinti tartozás elismerő nyilatkozatnak minősül. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a tartozás elismeréssel szemben az alperesnek kellett bizonyítania, hogy e két számlában megjelölt vállalkozói díjból a felperest kevesebb összeg illeti meg. A jóváhagyott nyilatkozattal el nem látott másik két számlában foglalt felperest megillető vállalkozói díjat pedig a felperesnek kellett bizonyítania. Az elsőfokú bíróság a felek perbeli nyilatkozatai, a perben beszerzett szakértői vélemény, az előzetes bizonyítás során beszerzett szakértői vélemény, a tanúvallomások, a felek által közösen felvett felmérési napló és a számlák egybevetésével arra a következtetésre jutott, hogy az alperes által már kifizetett 18.429.671 Ft-on túl a felperest még megilletné 5.113.540 Ft vállalkozói díj, mivel hibátlan munkát feltételezve a teljesítésének díja 23.543.211 Ft. Az elsőfokú bíróság az alperes által előterjesztett 3 millió Ft-os beszámítási kifogást a tetőfólia hibája miatt 45.000 Ft, kúpcserépalátét hiánya miatt 150.000 Ft, hőszigetelés miatt 450.000 Ft és a repedések miatt 1.000.000 Ft, összesen 1.645.000 Ft erejéig alaposnak ítélte a Ptk. 305. §
(1)bekezdése, 306. §
(1)bekezdés a) pontja, 306. §
(3)bekezdése és a perben beszerzett kiegészítő szakértői vélemény alapján, és ezt levonva az 5.113.540 Ft-ból a különbözetre marasztalta az alperest. Az elsőfokú bíróság a késedelmi kamat viseléséről a Ptk. 301. §
(1)bekezdése, a perköltség viseléséről a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján határozott. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a marasztalás összegének 6.057.627 Ft-ra és járulékaira való felemelését kérte. A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság egyértelmű okiratokkal, elszámolási bizonylatokkal szemben hipotétikus szakértői megállapításokat fogadott el, amelyek a tényleges kivitelezéshez viszonyítva több év elteltével lettek kialakítva. Vitatta, hogy hibás teljesítés történt volna a részéről, illetve később a másodfokú eljárásban beismerte, hogy a kúpcserép alátétek beépítése elmaradt, illetve akként nyilatkozott, hogy a másodfokú eljárásban beszerzett statikai szakvéleményt elfogadja, ennek figyelembe vételével tartja fenn a fellebbezését. Az alperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Az alperes sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az előzetes bizonyítás során beszerzett szakértői véleményt nem vette figyelembe. Az alperes álláspontja szerint a felperes nem bizonyította az általa elszállított törmelék mennyiségét, e vonatkozásban az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az alperes bizonyítási indítványát. Az alperes vitatta a helyszínen hagyott anyagok szakértő által megállapított értékét is. Vitatta az elsőfokú eljárásban beszerzett szakértői vélemény szerinti, a repedések miatti értékcsökkenés 1 millió Ft-os összegét, és hiányolta a statikai vizsgálatot. Fenntartotta azon jogi álláspontját, hogy a hibás teljesítés miatt 3 millió Ft beszámítása indokolt. Vitatta a tetőszerkezet készültségi fokával kapcsolatos szakértői díjmegállapítást is. A felperes fellebbezése kismértékben alapos, az alperes fellebbezése nem alapos. A repedések kialakulásának és a felperes e körben való hibás teljesítésének és így a javítási költség összegének kivételével az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, helyesek a tényállásból levont jogi következtetései is, és az érdemi döntése is. A felek a Ptk.
- §-ában szabályozott építési szerződést valóban több ízben módosították. A felek eredeti megállapodása nem tételes elszámolást tartalmazott, hanem fixáras volt, amit erősít az is, hogy a felperes pályázat nyerteseként kötött szerződést az alperessel. A
- október 30-ai számlákban foglalt munkák díját azonban a felek közös felmérés alapján állapították meg, majd a munkavégzés műszaki tartalmában és a vállalkozói díjában is módosították a szerződést, rezsi órabért kötöttek ki. Ebből arra vonható következtetés, hogy a felek a díjelszámolás módját is megváltoztatták és fixárasról tételes elszámolásra módosították a megállapodásukat. A
- sorszám alatti jegyzőkönyvben is a felek egyezően akként nyilatkoztak, hogy az alapszerződés munkáit 1.200 Ft-os, a pótmunkát pedig 1.400 Ft-os rezsi óradíjjal kell elszámolni. A felek a per során meg is állapodtak az elszámolás elveiben (G.20.116/2004/
- számú jegyzőkönyv), a bíróság ez alapján hívta fel a kirendelt szakértőt, hogy ilyen szempontok alapján készítsen szakvéleményt. E szempontokat a felek elfogadták. A perben kirendelt igazságügyi szakértő 4.G.20.152/2009/
- és
- sorszámú kiegészítő szakvéleménye e szempontok alapján készült el. E szempontok szem előtt tartása mellett a szakértő figyelembe vette az előzetes bizonyítás során beszerzett szakértői vélemény megállapításait, illetve részben a díjszámítását is. Mindebből az következik, hogy a perben beszerzett szakértői vélemény egyes megállapításai csupán látszólag vannak az előzetes bizonyítás során beszerzett szakvéleménnyel ellentétben, hiszen az előzetes bizonyítást követően lefolytatott bizonyítás anyaga és a felek közösen elhatározott elszámolási elveinek figyelembe vétele okozza azt, hogy a két szakértői vélemény nem mindenben fedi egymást. A tetőszerkezet készültségi foka, illetve a törmelékszállítás tekintetében a szakértő műszaki becsléssel állapította meg a felperes által elvégzett munka volumenét és annak díját, ennek lerontására a fél előadása önmagában nem alkalmas. Emiatt másik szakértő kirendelésének Pp.
- §
(3)bekezdése szerinti feltételei sem álltak fenn. A törmelék mennyiségét ugyanis nem csupán szállítólevéllel, vagy hulladéklerakó által kiállított igazolással bizonyíthatta a felperes, hanem szakértői műszaki becsléssel is, figyelemmel arra, hogy nem érvényesülnek kötött bizonyítási szabályok az eljárásjogi rendelkezések szerint. A helyszínen hagyott anyagokra vonatkozóan a perben kirendelt szakértő úgy nyilatkozott, hogy e tekintetben elfogadható az előzetes bizonyítás során készített szakvélemény, a felperes e körben beazonosítható számlákat nem csatolt. Így e vonatkozásban a bizonyítatlanság következményeit a felperesnek kell viselnie a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján. A felperes hangsúlyozta a fellebbezésében, hogy az alapfeltárással kapcsolatban az alperes intézkedését kérte, azonban a felperes ezen előadását semmivel sem bizonyította, így például építési napló bejegyzéssel sem. Arra helyesen hivatkoztak a felek a fellebbezésükben, hogy a repedések okainak feltárására statikai szakvélemény beszerzésére volt szükség, így a másodfokú bíróság e vonatkozásban részbizonyítást vett fel, és a perben beszerzett statikai szakvéleményt ítélkezése alapjául elfogadta. Ennek alapján megállapította, hogy az épületeken keletkezett repedéseknek csak egy része van összefüggésben a felperes munkavégzésével, így a kialakult vízszintes repedések keletkeztek a felperes nem megfelelő munkavégzésével összefüggésben, ugyanakkor a ferde repedések nem a felperes tevékenységének következményei, hanem annak, hogy a módosított engedély ellenére a csapadékvíz elvezetése nem lett megoldva az ingatlanon, az esőcsatornából lefolyó víz a más kivitelező által lefektetett járdák és burkolatok résein keresztül az épület alapját és falát áztatja. A statikus szakszakértő véleménye szerint a hiba nem annak következménye, hogy a régi és az új szerkezet felperes általi összeépítése lenne hibás. A statikus szak-szakértő véleménye irányadó a tekintetben, hogy a kivitelező teljesítése hibás-e vagy sem a Pp. 177. §
(1)bekezdésére figyelemmel. A statikai szakvélemény alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által beszerzett építész szakértői véleményben foglalt 1 millió Ft-tal szemben 365.969 Ft javítási költség indokolt a vízszintes irányú repedések kijavítása miatt. Ennek következményeként a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben foglalt marasztalás összegét 634.031 Ft-tal felemelte, s az elsőfokú bíróság ítéletét emiatt részben megváltoztatta a Pp. 253. §
(2)bekezdésére figyelemmel. Az alperes G.20.116/2004/
- szám alatt 2.529.643 Ft erejéig viszontkeresetet terjesztett elő a felperessel szemben. Később akként nyilatkozott, hogy a viszontkeresetét beszámítási kifogásként tartja fenn, és ennek összegét 3 millió Ftban határozta meg. Az elsőfokú bíróság e nyilatkozatra figyelemmel beszámítási kifogásként bírálta el az alperes követelését, amelynek részben helyt adott, részben pedig elutasította azt. Ekként a másodfokú bíróság úgy tekintette, hogy az elsőfokú bíróság beszámítási kifogásként döntött a viszontkeresetről, tehát a Pp.
- § alapján nem maradt olyan alperesi követelés, amire az elsőfokú döntés ne terjedne ki. Annak ellenére, hogy a másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, a pernyertesség-pervesztesség aránya számottevően nem változott az elsőfokú ítélethez képest, így a másodfokú bíróság a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amellyel megállapította, hogy a felek az általuk előlegezett ügyvédi munkadíjat és szakértői díjat maguk viselik. A fellebbezési eljárás költségeinek viselésére vonatkozó rendelkezés a Pp. 81. §
(1)bekezdésén és a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdésén, valamint a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdésén,
- §-án és az
- évi XCIII. tv.
- §
(1)bekezdés b) pontján alapszik. Budapest,
- július
- Dr. Kovács László s.k. a tanács elnöke Dr. Pestovics Ilona s.k. Ráczné dr. Gohér Angyalka s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő bíró